Az én kapcsolatom annak idején elég sajátosan alakult a híres, zöld szörnyikével. A könyvet nem olvastam gyerekkoromban, ugyanakkor a 2000-es filmfeldolgozást annyira ijesztőnek találtam, hogy nem voltam hajlandó megnézni. Így hát, miután leéltem 31, grincs-mentes évet, úgy gondoltam, éppen itt az ideje, hogy végre rendesen megismerkedjünk egymással. Erre pedig tökéletes apropó volt a Kolibri Kiadó új kiadású könyve, ami végre hozzám is eljutott.
Rövidke történetünk Kikfalván játszódik, ahol nem mások, mint a Kik élnek. A furcsa kis szerzetek éppen készülődnek a karácsonyra, amit nagyon-nagyon szeretnek. Nem úgy a Grincs, aki tőlük kicsit távolabb, magányosan él a barlangjában, és már előre undorodik a gondolattól is, hogy a bosszantó kis teremtmények zajongani, játszani, énekelni fognak a jeles napon. Grincs karaktere teljesen olyan, mint egy zsémbes, mogorva, utálatos öregúré: nem tud örülni semminek, és végtelenül bosszantja, ha mások jól érzik magukat körülötte. Az nem derül ki a történetből, hogy pontosan hogyan és miért lett ilyen mufurc, bár a mesélőnek azért akad egy-két tippje:
"A Grincs utálta a karácsonyt! Az egész karácsony idejét!
Miért? Ne is kérdezzétek. Senki se tudja, hogy miért.
Lehet, persze, hogy valami csípte a feje csücskét.
Vagy az, hogy a cipője szorította a bütykét.
De ha érdekel titeket, én mit gondolok, íme:
A dolog azért volt így, mert két számmal kisebb volt a szíve!"
Nos, akár fejcsücsökcsípés, akár szívtelenség az ok, a Grincs mindenesetre a fejébe veszi, hogy tönkreteszi a Kik ünnepét. Agyafúrt tervet sző, miszerint Mikulás-jelmezt öltve felkerekedik, és az éjszaka leple alatt ellopja az összes ajándékot. Minden részletet alaposan átgondol, még szegény Makszi kutyáját is beveti, hogy rénszarvast hamisítson belőle, és őt fogja be a szánja elé. El is indul, hogy minden házikó kéményén besurranjon, és zsákjába gyűjtse az ajándékokat. De még ennyivel sem éri be! Az ajándékok mellett ellopja az összes ennivalót, a tűzifát, sőt, még a karácsonyfákat is. Így a Kik számára szinte biztos, hogy roppant szomorú reggel fog virradni…(…)
Nagyon szerettem ezt a kis történetet, bár utólag belegondolva érthető, hogy fiatalabb koromban kicsit ódzkodtam tőle: Grincs tényleg nagyon utálatos, a karácsony-megsemmisítő hadművelete pedig egyenesen horrorisztikus. Ugyanakkor a feloldásnak és a tanulságnak köszönhetően összességében mégis egy megnyugtató, kedves történet kerekedik ki az egészből, aminek mind a szövegét, mind az illusztrációit tekintve nagyon egyedi a stílusa.(…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/11/a-grincs-erteke…