A ​Grincs 93% 65 csillagozás

Félve vallom be, hogy háromgyermekes (ebből kettő már túl a nagykorúságon) családanyává kellett válnom ahhoz, hogy közelebbről megismerkedjek a Grincs történetével. Tudtam, hogy ki vagy mi ő, de különösebben nem érdekelt egy ilyen alak, aki nem szereti a karácsonyt, sőt még másoktól is el akarja lopni. Nem láttam a Jim Carrey-féle filmet és nem olvastam róla, tulajdonképpen csak annyit tudtam, hogy egy gonosz, zöld szőrös valami, vagy valaki.

Dr. Seuss 1957-ben írt könyve azonban még ma is nagyon időszerű, mert grincsek tulajdonképpen mindig is lesznek köztünk, karácsony is mindig lesz, és bennünk is mindig ott lesz az izgalom, hogy jól sikerüljön. A Grincs is valami ilyesmire vágyott, de mivel valamiért nem adatott meg neki, ezért utálta a karácsonyt.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/12/dr-seuss-grincs.html

Szerintem ez is egy gyerekeknek szánt karácsonyi klasszikus szuper mondanivalóval, amit a felnőttek is élvezhetnek, szerethetnek. A sztori dallamos, tele van rímekkel és szeretettel. Sajnálom, hogy olyan rövidke, mint a többi Dr. Seuss-mese, mert nekem ez az egyik kedvencem, és olvasnám Grincs történetét még tovább. Tovább. TOVÁBB.
Azt hiszem, hogy sosem fogok eléggé felnőni ahhoz, hogy ezt a mesét ne imádjam. Az elején mindig haragszom arra a hegyen lakó, morcos, Kiket utáló gazfickóra, aztán ámulva olvasom, hogy micsoda rettenetet talál ki és próbál megvalósítani: megpróbálja ellopni Kikfalva lakóinak karácsonyát! (Alig várom, hogy mi sül ki az új mesefilmből!)

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/11/dr-seuss-…

Imááádom a Grincs történetét, mert tanulságos és szívet melengető. Szerintem sose fogom megunni, és továbbra is minden évben előkerül majd így karácsony környékén!

Bővebben a blogon: https://maybeimabookworm.blogspot.com/2018/12/dr-seuss-…

„A Grincs utálta a karácsonyt! Az egész karácsony idejét!
Miért? Ne is kérdezzétek. Senki se tudja, hogy miért.”

Ha eddig kerestem, mire is van szüksége a lelkemnek… akkor jelentem, megtaláltam. Erre. Valami könnyedre, kikapcsolóra, utolsó betűjéig ártatlanra – na meg persze egy cseppnyi karácsonyra, elvégre mondjon bárki bármit, november végére már bőven kijár az embernek, hogy elkezdhessen az ünnepekre hangolódni. A Grincs tökéletes e célra: rövid, kiolvasható a reggeli kávé mellett tíz perc alatt, a hatása viszont garantáltan egész nap elkísér minket. Valószínűleg sokunkban felidézi gyerekkorunk, fiatalságunk, mikor először láttuk a filmet – esetemben, mikor először rémültem halálra ettől a zöld szörnytől –, az efféle nosztalgia pedig tökéletes hozzávalója a karácsonynak, meghittséget teremt a lelkünkben, és kellemes várakozást szít.

Teljes értékelésemet a meséről a blogomon olvashatjátok: https://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2018/11/dr-s…

Az én kapcsolatom annak idején elég sajátosan alakult a híres, zöld szörnyikével. A könyvet nem olvastam gyerekkoromban, ugyanakkor a 2000-es filmfeldolgozást annyira ijesztőnek találtam, hogy nem voltam hajlandó megnézni. Így hát, miután leéltem 31, grincs-mentes évet, úgy gondoltam, éppen itt az ideje, hogy végre rendesen megismerkedjünk egymással. Erre pedig tökéletes apropó volt a Kolibri Kiadó új kiadású könyve, ami végre hozzám is eljutott.
Rövidke történetünk Kikfalván játszódik, ahol nem mások, mint a Kik élnek. A furcsa kis szerzetek éppen készülődnek a karácsonyra, amit nagyon-nagyon szeretnek. Nem úgy a Grincs, aki tőlük kicsit távolabb, magányosan él a barlangjában, és már előre undorodik a gondolattól is, hogy a bosszantó kis teremtmények zajongani, játszani, énekelni fognak a jeles napon. Grincs karaktere teljesen olyan, mint egy zsémbes, mogorva, utálatos öregúré: nem tud örülni semminek, és végtelenül bosszantja, ha mások jól érzik magukat körülötte. Az nem derül ki a történetből, hogy pontosan hogyan és miért lett ilyen mufurc, bár a mesélőnek azért akad egy-két tippje:
"A Grincs utálta a karácsonyt! Az egész karácsony idejét!
Miért? Ne is kérdezzétek. Senki se tudja, hogy miért.
Lehet, persze, hogy valami csípte a feje csücskét.
Vagy az, hogy a cipője szorította a bütykét.
De ha érdekel titeket, én mit gondolok, íme:
A dolog azért volt így, mert két számmal kisebb volt a szíve!"
Nos, akár fejcsücsökcsípés, akár szívtelenség az ok, a Grincs mindenesetre a fejébe veszi, hogy tönkreteszi a Kik ünnepét. Agyafúrt tervet sző, miszerint Mikulás-jelmezt öltve felkerekedik, és az éjszaka leple alatt ellopja az összes ajándékot. Minden részletet alaposan átgondol, még szegény Makszi kutyáját is beveti, hogy rénszarvast hamisítson belőle, és őt fogja be a szánja elé. El is indul, hogy minden házikó kéményén besurranjon, és zsákjába gyűjtse az ajándékokat. De még ennyivel sem éri be! Az ajándékok mellett ellopja az összes ennivalót, a tűzifát, sőt, még a karácsonyfákat is. Így a Kik számára szinte biztos, hogy roppant szomorú reggel fog virradni…(…)
Nagyon szerettem ezt a kis történetet, bár utólag belegondolva érthető, hogy fiatalabb koromban kicsit ódzkodtam tőle: Grincs tényleg nagyon utálatos, a karácsony-megsemmisítő hadművelete pedig egyenesen horrorisztikus. Ugyanakkor a feloldásnak és a tanulságnak köszönhetően összességében mégis egy megnyugtató, kedves történet kerekedik ki az egészből, aminek mind a szövegét, mind az illusztrációit tekintve nagyon egyedi a stílusa.(…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/11/a-grincs-erteke…

Nagyon szeretem a Grincs történetét. :) A filmet már megszámlálhatatlanul sokszor láttam, most végre kezembe foghattam a könyvet is :)
A férjemnek és az anyukámnak olvastam fel „esti mese” gyanánt! Imádták :D
Szeretem, hogy rímekbe vannak szedve a sorok és nagyon sajnálom, hogy nem hosszabb.

Nagyon hű a film a könyvhöz. Nagyon remek! Ezt már szeretjük! A Grincs megy egy valódi karácsony görcs grincs. <3

Bájos mese, de ugye minden másképp néz ki megfelelő nagyító alatt: Grincs tkp. az első nagytesó/törzsfő/varázsló/feudális nagyúr/fejedelem/király/kapitalista/vezérigazgató/elnök, aki furfanggal elvesz mindenkitől mindent, majd visszaosztja, de persze ő vesz először a terített asztalról… és a többiek még örülnek is neki! A gyerkőcök csak borzongjanak és drukkoljanak, addig jó, amíg csak a megtévedt kis genyát látják benne.

Tudom, hihetetlenül hangzik, de leéltem úgy 38 évet, hogy nem ismertem Grincs történetét. Most már évek óta hagyomány nálam, hogy karácsonykor elolvasok legalább egy hamisítatlan karácsonyi könyvet, így adta magát ez a csodálatosan kivitelezett képeskönyv.
Ugyan rövidke mese, annál velősebb a mondanivalója, a lehető legegyszerűbben, minden giccstől mentesen ragadja meg a karácsony valódi lényegét. Gyönyörű rajzokkal, szellemes szöveggel teremt igazi ünnepi hangulatot. Egyszer az életben mindenkinek kötelező olvasmány :)

Tizenéves korom óta nem szeretem a karácsonyt… nyíltan vállalom Grincsességem
"A Grincs utálta a karácsonyt! Az egész karácsony idejét!
Miért? Ne is kérdezzétek. Senki se tudja, hogy miért.
Lehet, persze, hogy valami csípte a feje csücskét.
Vagy az, hogy a cipője szorította a bütykét.
De ha érdekel titeket, én mit gondolok, íme:
A dolog azért volt így, mert két számmal kisebb volt a szíve!"
Talán sosem volt baj a szívemmel – de a körítése az egész „3 napos ünnepnek” nagyon idegesít(ett)… Felnőve olykor már belátom, hogy nem a külsősége teszi a karácsonyt Karácsonnyá…és már vannak pillanatok, amikor érzem a Karácsony szellemét… de mindig ott marad bennem egy kicsi Grincs, az ünnepek előtt/alatt/után :)