Grinccsel először a 2000-ben bemutatott film kapcsán találkoztam, és már akkor megszerettem a karaktert és a Kiket. Eddig azonban nem volt alkalmam az eredeti mű elolvasására, így most kapva kaptam az alkalmon.
Grincs története eredetileg 1957-ben jelent meg, és azóta számtalanszor megidézték, de a mondanivalója és a felvetett kérdése máig aktuális. Ami konkrétan ez: miben rejlik a karácsony? Az érzések teszik azzá, vagy az ajándékok? Ezekre egyértelmű választ ad a mese, ami maga a tanulság is: spoiler Ám ezt Grincs, aki magányban éli az életét, és nincs igazi kötődése senkihez, nem érti meg, és mérhetetlenül zavarja.
Bármilyen kedves és vidám verses mesébe is csomagolták, szomorú az ő története, mert azokat testesíti meg, akiknek senkijük sincs, és egyedül kell átvészelniük az ünnepet, vagy azokat, akik egyszerűen csak elvonulnak, mert nem jelent számukra semmit, vagy azért, mert az elszenvedett fájdalmak miatt bezárták a szívüket, és megkeseredtek. Ez a megcsömörlött állapot pedig arra sarkalja őket, hogy másoknak is rosszat tegyenek. Ez nem feltétlenül rosszindulat, mint inkább az, ha „nekem rossz, legyen nektek is” hozzáállás.
Ezért érdekes Grincs figurája: többféleképpen is értelmezhető, és többféle érzelmet, élethelyzetet is kifejez. Valahol érthető is, hogy miért ilyen az ő karaktere, mert manapság is vannak, akik ugyanígy éreznek, de ugyanakkor általánosságban az emberek nehezen békélnek meg a Grincshez hasonló társaikkal, és meg sem próbálják megérteni őket, ami szintén szomorú. Ezért van ma is aktualitása ennek a mesének, mert arra késztet, hogy elgondolkozzunk az ünnepek előtti és alatti viselkedésünkön és egy percre megálljunk a nagy rohanásban.
Egyedül a vége döcögött nálam egy kicsit, ahol enyhén kapkodóssá vált, ami miatt hirtelennek éreztem a lezárást. Nem volt eléggé előkészítve a csattanó, így nem szólt akkorát.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/12/23/konyvkritika_…