Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Vérvörös part (Pendergast 15.) 50 csillagozás
Pendergast különleges ügynök talán olyan messzire merészkedik, ahonnan már nincs visszaút.
Amikor A. X. L. Pendergast különleges ügynök elvállalja egy látszólag banális bűneset felderítését, még nem is sejti, milyen évszázadokra visszanyúló, sötét és sejtelmes ügybe keveredik. Percival Lake szobrászművész azzal a kéréssel állít be hozzá, hogy keresse meg a tetteseket, akik ellopták a felettébb értékes borgyűjteményét. Pendergast gyámleányával és segítőjével, Constance Greene-nel együtt utazik a helyszínre, a massachusettsi Exmouthba, a számos titkot rejtő városkába.
Megkezdve a nyomozásukat, Pendergasték a szobrász kifosztott pincéjének falában egy üregre és egy réges-régi csontváz darabkájára bukkannak. Nem sokkal ezt követően a környéket körbeölelő mocsárban egy holttestet találnak a mellkasába vésett démonikus ábrákkal, és a különleges ügynök úgy dönt, besegítenek a helyi rendőrségnek az ügy felderítésében, nem is sejtve, hogy a múlt és a jelen bűnei szorosan… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2015
Enciklopédia 28
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 6
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Hmmm… Érdekes volt, néha nekem is meglódul a fantáziám, bár talán nem ennyire. Igaz, én is elvetemült író vagyok, no de megpróbálok a realitás talaján maradni. Kinek mi az ízlése.
Viszont… hozta a megszokott stílust, fordulatot, cselekménysorozatot, mert pillanatok alatt kiolvastam a könyvet. Köszönöm szépen.
Tényleg jó becsapós egy történet ez! Mikor minden rejtélyt megfejtenek ami egy világítótoronyban kezdődik, mondom világítótorony, hallod @szadrienn?:) még mindig marad 80 oldal hátra. Hm….itt még valami lesz! És akkor jött a vérengzés, a horror, a téboly……..
Akkor kezdjük az elején. Én azt mondom szerencsére, most nem „Pendi” családfáját kapták elő a szerzők, tehát teljesen különálló, mondhatni szokványos nyomozás folyik e részben. Na ahol ott van különleges ügynökünk és különleges segítője, az nem lesz szokványos, ez sem lett. Hiszen azért a régmúlt itt is fel fel üti a fejét, egy kis eltűnt hajó itt, egy kis befalazott hulla ott, egy kis boszorkányság , és egy vészjósló mocsári kis város régi titkokkal. Mire kijön a 16. része remélem még emlékezni fogok bizonyos dolgokra, hisz kedves írópárosunk tett róla, hogy ne legyen lezárva a könyv, és tele legyünk ideggel.
Douglas, Lincoln hát ez mi volt??? De főleg a vége, na az hol maradt? Vagy miért itt hagytátok abba?
Pendergast Constance-al elutazik vidékre, hogy kiderítsék ki lopta el egy szobrász borgyűjteményét csak azért, mert éppen nincs sorozatgyilkos New Yorkban aki garázdálkodna, aztán felfedeznek a pincében egy üreget ahol évtizedeken keresztül egy holtestet rejtegettek, majd a mocsárban elkezdenek hullani az emberek. Innen indul a történet ami nekem nagyon tetszett, jól volt felépítve a nyomozás, a múltba nyúló gyalázatos cselekedetekre is fény derült. Itt még Constance-t is elviselhetőnek tartottam. Sőt ahogy a mocsári embert elkapta Pendergast az is elég izgalmasra sikerült, még ha pár fejezettel megtoldják az alapsztorit én meg is elégedtem volna vele.
Aztán jött a könyv utolsó harmada elkezdték kibontani benne a boszorkányszálat, amit felreppentettek az könyv első felébe, majd az alien-nek én így hívtam moraxot kiengedték a cellájából és ámokfutást rendezett az egész városban. Ezt is meg lehetett volna írni külön is akár, a kriptában való bolyongás igazán tetszett, csak valahogy jobban is össze lehetett volna írni az eseményeket.
Most megint ott tartunk, hogy Pendergast eltűnt, egy régi ellenfele szabadította ki a szörnyet, hogy elbánjon vele. Constance visszaköltözik a pincébe, aki erre a könyvre még keményebb lett, de mégis előjött a gyengéd énje is pár másodpercre amíg Pendergasttal borozgatott. Az utolsó soroktól meg az ember szinte kiállt a folytatásért, de meddig kell még várni rá?
Az előző kötetnél mindenképp jobb volt, a vége levegőben félbehagyva, kíváncsi vagyok most, hogy mit hoznak ki a következő részere az írók.
Hűha, Exmouth csendes, tengerparti városa bőven tartogatott meglepetéseket. Ez aztán szövevényes ügy volt. Bizarr, megdöbbentő és kalandos. Egyszerre borzasztó a város múltja – több szinten is, hiszen lényegében két külön szálból áll össze az egész –, a jelenje, ami bővelkedett vérben és szörnyűségben, valamint vélhetően a város jövője is, hiszen mindezen túltenni magát a túlélőknek bizonyára nem lesz egyszerű.
Imádtam Pendergast nyomozati módszereit, az egész megjelenését, személyiségét, ahogy az emberekkel bánik, és ahogy a logikája kikezdhetetlen. Bár sajnos egy fontos dologra csak Constance érzett rá, mert az nem pusztán logikus érvelés, hanem intuíció, és így olyan helyzetbe sodródtak, ami nem zárult pozitívan a számukra. Constance, a különleges ügynökünk társa rendkívül furcsa, különc, és nem ért az emberek nyelvén, de bármit megtenne Pendergastért, és bár nyilvánvaló, hogy az érzések kölcsönösek, a viszonyuk nem annyira egyértelmű, hiszen sok minden bonyolítja.
Mindenesetre tetszett, ahogy felgöngyölítették az ügyet, lám, egy álmos kisvárosban és környékén mi mindent lehet rejtegetni. Szinte vicces, hogy ez az egész egy borkészlet elrablásából indult ki, míg végül többszörös gyilkosság vált belőle. A múltban egy hajótörés, az akkori városlakók szörnyű tette, a leszármazottak vágya arra, hogy egyszerre gazdagodjanak meg és tusolják el a szégyenfoltot. A mindemellett működő boszorkányság és kísérletek, az ebből kialakuló vérengzés és megfejtendő titkok mind-mind meglehetősen feszes tempót diktálnak. Milyen furcsa is az emberi természet, milyen sokféle motiváció és lelki-testi torzulás létezik, ami összeadódott egy helyen. Kissé nyugtalanító és félelmetes is. Át is veri az olvasót a könyv, mert azt hisszük, ennyi, az ügy megoldva, de még túl sok oldal van hátra ahhoz, hogy tényleg így legyen, és akkor bumm, bőven van itt még téboly és horror. Mondjuk ez egy kicsit furcsa is volt, mert a krimiből átváltott… hát nem is tudnám megmondani, mivé. (Misztikus thriller-horror, talán.) Ahogy szegény Morax is volt egyszerre ez is, az is, és végül azt is nehéz megállapítani melyik ügyben ki mellé álljon az ember vagy kivel érezzen együtt. Alapjában nem rossz könyv.
Basszus, a vége pedig… azt hiszem be kell szereznem a folytatást.
Pendergast a mai napok Sherlock Holmes-a. Gazdag, hidegfejű, logikai zseni, már-már nem ember. Néhány könyvet már olvastam vele, de most is szeretem a történetet, kikapcsol teljesen és képes arra, hogy izguljak a történeten, ami mostanában már ritkán fordul elő velem.
Valamiért amúgy is nagyon vonzanak a tengerparton játszódó történetek, ez annak kiváló példája. Van benne hajótörés, világítótorony, viharos tenger… remek leírásokkal.
A kisvárosi szereplők is hiánytalanok, a nyugdíj előtti lusta rendőrfőnök kiváló alak.
Jó a történet, jók a szereplők, ajánlom.
Oké, ez most mi volt? Kezdjük az elején. Igazán élveztem ezt a kis nyomozósdit, legalábbis az elején, az a spoiler szál igazán érdekesen indult. Sőt kellőképpen nyomasztóra is sikeredett, különösen mikor Pendergast spoiler, és „tetszett” is a sztori, de mire belemerültem volna a sztoriba, akkorra meg is oldották. Egyébként is kis rövid volt a könyv, de így, hogy még két részre is bontották, már hipervékonyra sikeredett, ez már a történet rovására ment, legalábbis nálam.
És akkor a semmiből, néhány utalást követően megindult a vérengzés, de mintha a semmiből jött volna az egész, csak hogy itt is legyen már egy kvázi már-már spoiler, na és ehhez kaptuk még a függővéget, … Gonosz volt. Nem volt annyira jó a könyv. Bár megjegyzem, hogy azoknak a spoiler
Hát nem ez a könyv a csúcsa az írók munkásságának…Hatásvadász – nem is a fogalom jó értelmében…hacsak a következő /remélhetőleg/ könyvükben nem folytatódik a történet.Igaz, a felesleges – borzongató célzatú -eseményeket nem lehetne megmagyarázni. Pl. : minek is kellett megláncolva befalazni hajdanán a hajó kapitányát ,ezt követően már biztosan nem faggathatták titkáról…Ha a többit csak úgy „eltüntették”, őt miért cipelték távolabb,dugták olyan helyre,úgy,ahogy…
Ettől függetlenül ! Hol van már a következő könyvük ?!
Kezd elfáradni a sorozat szerintem, vagy nekem kellett volna nagyobb szüneteket tartanom olvasás közben.
Kivételesen nagyon szerettem magát, az ügyet, nem is volt vele semmi baj, igazán szépen megoldották. Még Constance is elviselhetővé kezdett válni spoiler.
Nekem kimondottan nem tetszett a vége, bár anélkül azért elég vérszegény lett volna a kötet (szó szerint is).
spoiler
Népszerű idézetek
Pendergast bólintott. – Mielőtt elmesélné a történetét, meg kell jegyeznem, attól tartok, nem formálhatok jogot a felügyelő címre. Ezt az angolok használják. Én pusztán csak különleges ügynök vagyok az FBl-nál.
– Nos, mindig is imádtam a tengert, és a Moby Dick a kedvenc könyvem. Tizenhat éves korom óta minden évben elolvasom egyszer. „Szólítsatok Ishmaelnek.” A legcsodálatosabb kezdőmondat, amelyet valaha is írtak.
– Jómagam nem kedvelem az állatos történeteket.
Lake az égnek emelte a tekintetét. Fura alak ez a Pendergast.
– Ez az első alkalom, hogy azt hallom, valaki egyszerű állattörténetnek minősíti a Moby Dicket.
– Bögölyök? – kérdezte Pendergast. – Ez valami csípős légyfajta?
– A lehető legrosszabb. Tabanus nigrovittatus. A nőstények csípnek, és vért szívnak, természetesen.
– Természetesen – jegyezte meg szárazon Constance. – Mindig a nőstények végzik el az igazi munkát.
A sorozat következő kötete
Pendergast sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák 88% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - Linda Castillo: A halál szava 93% ·
Összehasonlítás - Angela Marsons: Elfojtott sikoly 91% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A kívülálló 90% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Meztelenül a halálba 87% ·
Összehasonlítás - James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok 85% ·
Összehasonlítás - Dean Koontz: Kötődés 85% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: A köd után 93% ·
Összehasonlítás