Titkok ​háza (Pendergast 3.) 48 csillagozás

Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

Manhattanben toronyházat akarnak építeni, de az alapok ásásakor egy tömegsírra bukkannak. Hamarosan kiderül, hogy a maradványok a 19. század végéről származnak, ezért a rendőrséget nem érdekli az ügy, ellenben Pendergast ügynök a saját szakállára nyomozni kezd…

Eredeti megjelenés éve: 2002

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világsikerek

>!
General Press, Budapest, 2008
438 oldal · ISBN: 9789639648357 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Kedvencelte 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
EssentialHencsi MP
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

Először is leszögezném, hogy Pendergast ❤.Egyszerűen imádnivalóan titokzatos, egy Sherlock Holmes-ba oltott Gil Grissom.
A könyv zseniális. A két írótól külön-külön még nem olvastam semmit, de a kritikákból olyan átlagos iparosmunkákat vélek felfedezni. De ha ezek ketten összejönnek, akkor iszonyatosan jó sztorit fabrikálnak össze. Ez is olyan izgalmas volt, hiába sejtettem, ki a gyilkos, akkor is olyan jól volt megírva. A szereplőkkel együtt lehetett érezni, a jók jó fejek voltak, a rosszak meg hülyék, és voltak nagyon kedvenceim is. spoiler
Szóval most következhet a Csendélet varjakkal, ami miatt elkezdtem az egész sorozatot. Remélem, Pendergast ügynökről sorra derülnek ki a titkai.
Update: második olvasásra is ugyanolyan zseniális, mint elsőre.

7 hozzászólás
>!
PRicsmond
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

Egy jó Pendergast történet mindig kellemes kikapcsolódást nyújt, és ez a rész különösen kiemelkedő darabja a sorozatnak. Én főleg a későbbi részeket olvastam el idáig, így egy-két dologra hamar rájöttem, de így sem okozott csalódást a könyv. Amikor egy építkezésen 36 holttestet találnak ismét felbukkan rejtélyes Pendergast ügynök és kezdetét is veszi a nyomozás egy több, mint száz éves gyilkosságsorozat ügyében. Megjelenik Nora és Smithback párosa, akik segítséget nyújtanak hősünknek a nyomozás során, ám mialatt ők a múltban garázdálkodó gyilkos kilétét próbálják felfedni, New York városára egy új sorozatgyilkos csap le aki ugyanolyan módszerrel szedi áldozatait ahogy a múltban tevékenykedő elődje. Mint oly sok történetben a válaszok itt is régmúlt időkben keresendők Pendergast több lélektani utazást is tesz ugyanis meggyőződése ha múlt eseményeire válaszokat találnak akkor a jelen gyilkosságsorozatát is meg tudják állítani. Ismét megismerhetünk egy kis darabot hősünk múltjából, újabb Pendergast családtagokkal ismerkedhetünk meg a történet folyamán. Preston és Child egyik legjobban megírt könyve ez, oldalszámban is bővelkedő, a mostani történetek már rövidebbek és talán nem is tudnak annyira izgalmasak lenni, mint az első részek, de számomra még mindig ez az egyik legjobb sorozat.

6 hozzászólás
>!
bokrichard
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

A három eddigi kötet közül egy fokkal, de az első előtt végzett a kötet. Itt is rengeteg a halott múltból-jelenből, rengeteg tudományos, többek között orvosi vonatkozással, ami szívemnek kedvesnek mondható, szóval minden földi jóval teletűzdelt könyv ez is. Ahogy haladunk előre a kalandregényes-thrilleres-tudományos-horroros, mondhatni igencsak unortodox (mihez képest) nyomozás a vége felé kisimult, és bár elég egyszerű, mégis nagyszerű a végkifejlet. Pendergast még mindig nagyszerű, az előző kötetekhez képest több szerepet kap, jobb betekintést nyerünk a személybe magába. Egyre csábít a folytatás, de még számtalan más könyv van épp a polcomon, ami közelebb van, mint a 4. kötet. De mindenképp várom a következőt!

Ui.: Ja, és a „címkézés” az eddigi legbugyutább, amit láttam, senki ne vegye figyelembe, olvassa!!

1 hozzászólás
>!
hcs23 P
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

Nem tudom ki és miért aggatta erre a regényre a „rémtörténet” és a „szellemek” címkét, mindenesetre aki szemezni kezd vele, azt ez ne zavarja meg. A Titkok háza nem ilyen – tökéletesen belesimul a szerzőpáros által a korábbi két kötetben szépen megkomponált miliőbe, és ugyanazt a misztikumot ötvözi kaland-, thriller- és horror-elemekkel, amit az első kötetekben már olyan tanítanivalóan belénk oltott. És mindezek tetejébe ennek felismerésére időt sem hagy, alig ízlelgetjük meg a stílus egyediségét – és alig sóhajtunk fel felismerésünkben, h igen, megint azt kapjuk, amire jegyet váltottunk – , máris azon vesszük észre magunkat, hogy az eleddig nem túl meghatározó krimiszál is kezd egyre inkább szárba szökkenni. Imádás. A hozzávalók adagolása és sulykolása mesteri, ami nélkül igencsak széteshetne ez a cseppet sem veszélytelen mutatvány – de a jelenetek sorrendje és az azokban megteremtett hangulat annyira tudatosan megtervezett, és annyira precízen kidolgozott, hogy a kudarc esélye egyenlő a nullával. A félelem, izgalom és a kíváncsiság minden lépcsőfokát megjárjuk, miközben ismét találkozhatunk jól ismert szereplőinkkel, tanulunk egy kicsit a bürokráciáról, időutazunk, és megtapasztalhatjuk az emberi telhetetlenség újabb példáját. A fél csillag levonást csakis a történetszál miatt alkalmazom, ami ha kicsit másképpen alakul, még inkább megfelelt volna az én szájízemnek. Csalódott így sem voltam. A sorozat méltánytalanul kevés figyelmet kap – a kezdeti lendület ugyanis immáron bizonyosan nem tiszavirág-életű volt, sőt: egyre inkább fokozódik, erre pedig nagyon kevesek képesek.

1 hozzászólás
>!
buzavirág
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

Mint megszokhattuk újra a Múzeum körül forognak az események, Pendergastnak ismét elkél némi segítség, jelen esetben Nora és Smithback személyében. Az ügy ismét nagyon misztikus, szinte nem is evilági. A középpontba most az életelixír, az alkímia áll, visszautazunk a múltba, régmúlt emberek személye után kutatva, hiszen az áldozatok egy része onnan kerül elő. Örültem hogy betekintést kaptam Pendergast titokzatos életébe, családjába, remélem még több részlet kiderül róla a közeljövőben, mert nagyon izgalmas karakternek tartom.

>!
Szeitz_Éva P
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

Először is nem azért olvastam ilyen nagyon sokáig, mert nem volt jó, hanem mert sajnos alig volt időm olvasni. Többen is írták, hogy a rémtörténet és a szellemek címke nem passzol, hát én erre is nagyon odafigyeltem az olvasás közben. Egy darab szellemet sem találtam benne, és nem is rémtörténet. Mindegy, ez természetesen nem a könyv hibája. Az írás kifogástalan, végre Pendergast is többet mutat magából, többet tudhatunk meg a múltjából és a családjáról.
Az alaptörténet nagyon jó, és csak lazán kapcsolódik az előző két részhez a sorozatban. Pendergast zseniális, kedvenc lett, így már biztos, hogy végig olvasom az egész sorozatot.

2 hozzászólás
>!
Inpu
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

A Pendergast-ciklus időrendben harmadik kötete olyan is, mint az előző kettő (A megtalált ereklye; Az ereklyetartó), meg nem is. Ráadásul ezzel a lényeget már össze is foglaltam. A Titkok háza (nota bene nem a legtalálóbb fordítása az angol címnek – The Cabinet Of Curiosities, mely eredeti jelentésében egyszersmind fontos kultúrtörténeti szimbólum) a thriller, a horror illetve az igényes kalandregény valóban egyedi egyvelege, mely leginkább a teremtő fantázia meglétével üt el a manufakturális rendszerben, futószalagon gyártott szerény utánzatoktól.

>!
Renkou
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

Ezt erősebbnek éreztem, mint az előző két kötetet, de még mindig hiányzik valami belőle. Viszont eljutottam odáig, hogy Pendergast elkezdett érdekelni. Viszont Billt még mindig ki nem állhatom, nagyon idegesítő.
A történet fura és nagyon zavart, hogy egy elejtett utalásig sem tudjuk, miért is érdeklődik a régi ügy iránt Pendergast a könyv kétharmad részében. A kedvenc részem az volt, mikor a kórházban panaszkodtak róla.Komolyan, kezdenek idegesíteni a személye körüli titkok. Túl sok!
Szerintem Nora elég fantáziátlan szereplő spoiler. Margot jobban kedveltem az elmúlt részekben és D'Agosta is hiányzott.
spoiler
Viszont az egész ügy olyan semmilyen volt, nem is konkrétan érdekelt a megoldás, csak miután spoiler.
Apropó, kiderül valaha Pendergast keresztneve? :)

2 hozzászólás
>!
Szösszenet 
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

Smitbach és Pendergast páros felülmúlták önmaguk az előző kötetben lévő cselekményekhez képest. Most is meg volt fűszerezve izgalommal, fordulattal, és Nora alakja színesség tette a szereplők összetételét. Maga a regény központi témája nagyon tetszett a hátborzongató események ellenére, és Pendergast dilemmája ( ami szolgálhatja az emberiséget az ugyanakkor tönkre is teheti… ) , remek végszó volt a befejezéshez. Itt mindenki tovább gondolhatja, hogy mi lett volna ha….

>!
Anheszenamon
Douglas Preston – Lincoln Child: Titkok háza

A könyvtárosnő ajánlotta ezt a könyvet, amit ma meg is köszöntem neki. Ugyanis imádtam az egész történetet. Végig izgalmas volt, alig tudtam letenni. Szinte minden oldal újabb meglepetéseket tartalmazott. Nagyon tetszett a 19. század végi New York bemutatása: szinte magam előtt láttam az ódon épületeket, a régimódi ruhákat viselő járókelőket, a lóvasutat, az utcákat megvilágító gázlámpákat. Sajnáltam, amikor a történet végére értem, még szívesen olvastam volna.


Népszerű idézetek

>!
EssentialHencsi MP

– Van egy régi francia átok: váljon valóra a leghőbb kívánságod.

>!
PRicsmond

– És mi van a múzeumban? Halott múmiák?
– Élő múmiával még nem volt szerencsém találkozni, őrmester. Egyébként nem az egyiptomi kiállításra megyünk.

>!
PRicsmond

O’Shaughnessy ránézett. − Mi történt? − kérdezte. − Mit látott a boncoláson?
Pendergast kibámult az ablakon. − A Gonoszt − felelte, aztán elhallgatott.

>!
PRicsmond

Mit ér a hosszú élet, ha nyomorúságban és boldogtalanságban éljük le?

>!
EssentialHencsi MP

– És mi van a múzeumban? Halott múmiák?
– Élő múmiával még nem volt szerencsém találkozni, őrmester.

>!
EssentialHencsi MP

– Az ember elég ritkán találkozik olyan rendőrrel, aki szereti az operát.
– Na és maga szereti? – kérdezett vissza O'Shaughnessy.
– Gyűlölöm. Az opera a tizenkilencedik század televíziója: hangos, vulgáris, ízléstelen, olyan történetekkel, amelyeket a legnagyobb jóakarattal is csak infantilisnak lehet nevezni.

>!
EssentialHencsi MP

– Gondolom, tisztában van vele, hogy jogunk van elkobozni bármely olyan dolgot, amely megítélésünk szerint releváns a nyomozás szempontjából. – Nem volt egészen biztos benne, mit jelent a „releváns”, de a bíró is ezt használta a házkutatási parancsban, és tetszett neki.

>!
EssentialHencsi MP

– FBI? – kérdezte, és fémes csörgés kíséretében feljebb rángatta a derékszíját.
– Igen, ez a három betű áll itt. – Pendergast visszadugta a jelvényt a zsebébe.

>!
EssentialHencsi MP

– A neve Pendergast. Pendergast különleges ügynök. Na tessék, még a keresztnevét se adták meg.


A sorozat következő kötete

Pendergast sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leslie L. Lawrence: A vérfarkas éjszakája
Michael Crichton: Szörnyek szigete
Dan Simmons: Terror
Frei Tamás: A bankár
Dan Brown: Az elveszett jelkép
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Eric Van Lustbader: Bourne fölénye
Steve Berry: Veszedelmes hazafiak
Ian Fleming: Dr. No