Kénköves ​pokol (Pendergast 5.) 35 csillagozás

Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Megdöbbentő ​és rejtélyes halálesetek rázzák fel Amerikát: nincs semmiféle nyom, amin el lehetne indulni, hiszen csak kénkő- és füstszag, illetve egy kupac hamu marad a hátborzongató látványt nyújtó helyszíneken. A meglehetősen jómódú és nem éppen erkölcsös életükről elhíresült áldozatok szinte hajszálpontosan ugyanúgy és látszólag minden ok nélkül költöznek el a másvilágra. A nagy port felkavaró, titokzatos bűnesetek kiderítése a különlegesen tehetséges FBI-ügynökre, Aloysius Pendergastra és régi barátjára, Vincent D'Agosta őrmesterre vár. A szövevényes szálak kibogozása során rendkívül izgalmas és félelmetes kalandokba bonyolódnak, s életük nemegyszer komoly veszélybe kerül. Ahhoz, hogy megtalálják a gyilkosságokat összekötő „ördögi” kapcsolatot, Olaszországba, pontosabban Firenzébe kell utazniuk. Az ősi firenzei nemesség ügyeiben kutakodva megdöbbentő és még rendőrségi körökben is hihetetlen eredményre jutnak, amelynek köszönhetően egy közel harminc évvel ezelőtti szeánsz… (tovább)

Eredeti cím: Brimstone

Eredeti megjelenés éve: 2004

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világsikerek

>!
General Press, Budapest, 2005
430 oldal · ISBN: 9639598402 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
bokrichard
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Visszatért D'Agosta ügynök is végre! Hosszas várakozás, és olvasás után (bocsi, az időmet nem tudom menedzselni mostanság) megint megkaptam, immáron ötödjére azt a fajta egyedi, utánozhatatlan ízt, amit a szerzőpáros nyújt. Igaz, ez most annyira nem tetszett nekem, mint az előző, de a démoni, okkult, bizarr, néhol kultúra cseppjeitől sem mentes aura nagyon jó. Kriminek kiszámítható, és nem a legerősebb, ám a fő karaktereink már belopták magukat minden olvasó szívébe, köztük az enyémbe is. Misztikum, para, vágyakozás a kövi kötet után – a maximumon!

>!
hcs23
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Nem jó így, több nap (és több könyv) után értékelni, mert azt érzem, nem fogom tudni visszaadni ezekben a sorokban azt, amit a Preston-Child szerzőpáros ebben a könyvben nekem nyújtott. Na, nem mintha amúgy tudnék úgy írni, mint ők (hjaj be jó lenne), de a pokolba is, akármennyire is ponyváról beszélünk, és akármennyire is nevetséges, h ez a Pendergast nevű fickó már nem is tudom hányszor tér vissza mindig és mindig a halálból (ebben a részben különösen sokszor), miközben minden – általában igencsak zűrös – helyzetben van mentőötlete, és igen, mindig az utolsó utáni pillanatban – megvan az a gyermeki bája, h játszi könnyedséggel szórakoztasson, miközben egy cseppet sem haragszunk rá az imént elhangzott, nem éppen dicshimnuszként zengett tulajdonságairól. A szerzőpáros mindemellett annyira elcsépelt helyszínt választ (Firenze), h az már fáj, mégis azt kell mondanom, h jól sül el. Felsejlik egy rég eltűnt hangszer képe (stílszerűen az ördög hegedűje), egy középkori olasz várkastély sötét, mély katakombája, valamint az előző részekből már jól ismert D'Agosta hadnagy utánozhatatlan alakja (aki elolvassa a könyvet, javallom utána az olasz nyelvjárásokról szóló karcomat – vagy inkább akkor, amikor a megfelelő részhez ér. Hatalmas :-) spoiler spoiler

>!
Lénaanyukája P
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Ez most egy kicsit gyengébb lett, mint az előző részek, persze attól még ha csak ezt olvastam volna, simán megy a száz százalék. Volt benne egy egy pár furcsaság, amin csodálkoztam, például az, hogy Pendergast és D'Agosta tegeződnek, eddig nem, meg olyan furcsa, hogy Pendergast egyáltalán letegez valakit. Aztán ott van a titokzatos Constance, a rejtélyes gyámleány, akiről van egy sejtésem, ki lehet, de várjuk ki a végét. Buck tiszteletes nem nagyon kellett volna oda, habár lehet, hogy ez is csak egy felvezetés a későbbiekhez, ki tudja, lehet megjelenik még másik kötetekben, ha ő nem, akkor Harriman bizonyosan.
A gyilkosságok kellőképpen misztikusak és félelmetesek voltak, a gyilkost pedig csak az nem találja ki, aki életében először olvas krimit, de hát ez lényegében kalandregény, és egyébként is Pendergast miatt olvasom, mert most már bizonyosan beleszerelmesedtem.
És ha most egy ilyen befejezés után nem tudtam volna rögtön folytatni a következő kötettel, nem is tudom, mit teszek.
(És most már biztos vagyok a dolgomban, ha filmen lesz, csak Paul Bettany lehet Pendergast.)

>!
PRicsmond
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Érdekes volt ez a rész is a Pendergast sorozatból. Gondolkodtam, hogy legyen-e 5 csillag vagy egy féllel kevesebb, de aztán rájöttem, hogy ez a kötet is jó szórakozást nyújtott. Bár az előzőhöz képest nekem néhol hullámzó volt a történet, de nagyon jó fordulatokat vittek papírra az írók. Először is maga gyilkosságok is nagyon ötletesek voltak, egy kis misztikumot is belecsempésztek a történetbe. Maga az indíték is meglepő volt amiért elkövették őket, de az biztos, hogy nem hétköznapi. Jól átgondolt volt a történetvezetés fokozatosan csepegtették az információkat, új szálakat megnyitva, egy kis akcióval fűszerezve. Pendergast most is hozza a formáját zseniális karakter. D'Agosta személyében pedig kitűnő társat kapott, egy nagyon szerethető karakter. Nekem egyedül ez a Buck „tiszteletes” szál volt kicsit sok, nem mondom, hogy unalmas volt, de kicsit elnyújtottnak éreztem. Na és a végén a cliffhanger, arra ösztökéli az embert, hogy azonnal kezdje el a következő részt olvasni.

>!
coni11
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Bevallom csak Firenze miatt kezdtem el a könyvet. Nem ismertem a Pendergast sorozatot, ez volt az első könyvem az írótól. Az első haláleseteket olvasva féltem is tőle, hogy túlságosan elmozdul a történet a misztikus és vallási dolgok felé, de szerencsére nem így történt. A történet végig izgalmas, az olaszországi helyszínek gyönyörűek spoiler. Örülök, hogy végül is nem a semmitmondó borító alapján ítéltem meg a regényt és elolvastam.

>!
Inpu
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Semmi különös, csak a szokásos minőség, amit a Pendergast-sorozat képvisel. Kissé szebben megfogalmazva: ideális kikapcsolódás! Immár az ötödik kötet, melyben a szerzőpáros valami misztikummal áthatott történettel szórakoztatja olvasóközönségét, de persze a lényeg valahol máshol lakozik, ez a más pedig egy rendkívül szerencsésre megálmodott főhős-páros: a különleges ügynök Pendergast és D'Agosta hadnagy. Érdekes, hogy a két fickó karaktere valójában jól bevált receptet ismételget; Pendergast afféle megjelenésében, szokásaiban és gondolkodásmódjában egyaránt különc ámde egyszersmind zseni figura, valahol félúton Sherlock Holmes és Fox Mulder között, mégis elébb megszokható, mostanra pedig már egyenesen szerethető. D'Agosta alakjában is megbúvik valami watson-i balfékség, de nincs híján annak a heroizmusnak és önállóságnak, ami igazán egyedivé de mégis emberközelivé teszi. Ennek a kötetnek is élveztem minden sorát, pedig nagyjából a könyv közepe táján rájöttem a megoldásra. Jöhet a következő!

>!
mate55 
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Krimi történethez illő kalandok, bonyodalmak és nehézségek jellemzik a regényt.Kétségtelen,hogy néha igazán komoly gondolat is van a felszín alatt, ám valószínűleg nem ezek elemezgetése a szerző célja. Egyszerűen szórakoztatja mindazokat, akik szeretik a kissé felszínes, szórakoztató néhol misztikus elemekkel tarkított krimiket.

>!
Renkou
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Az értékelést úgy írom, hogy már csak néhány oldalam van vissza a következő kötetből.
Ez annyira nem tetszett, mint az előzők. Oké, hogy egy sorozaton belüli trilógia első kötete, de nekem akkor is úgy tűnt, mintha fáradnának az írók, fogyna az ötlet.
Ez az egész ügy, amin dolgoztak egy nagy kavarodás volt, egyáltalán nem kötött le. És a vége is olyan kis elcsépelt. Pontosan tudom, hogy a következő jobb lesz, de még mindig nem annyira, mint az előzők.
spoiler
spoiler
Meg ez az egész „Kedves Vincentem” annyira zavart. Igazán elolvasnám azt a történetet, ahol ennyire közel kerültek egymáshoz, mert az eddigiekből nagyon nem ez jött le nekem. Rendben van, hogy jól tudtak együtt dolgozni, de ez a tegeződős viszony annyira nem Pendergast nekem. Őt ennél távolságtartóbbnak képzelem.

>!
AgiJovi
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Kész…. Pendergast függő lettem. :)
Ez a rész is nagyon tetszett. Örülök, hogy két régi ismerős – D'Agosta és Hayward – is felbukkantak, mindketten szimpatikusak voltak ez előző részekben is.
Ami sokáig nagyon zavart: Pendergast és D'Agosta tegeződése. Emlékeim szerint Pendergast magázta régebben, és valahogy nem is nagyon illik a karakterhez, hogy bárkit is tegezzen – szerintem. A végére azért sikerült megszoknom, de az elején nagyon zavart.
A történet csavaros volt, nem jöttem rá a gyilkos személyére.


Népszerű idézetek

>!
PRicsmond

– Még egy csészével, tiszteletes?
– Még egyet, nagyon köszönöm. – Buck mindenben mértékletes volt. Egy csésze
kávé áldás, kettő már luxus, a harmadik bűn.

2 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P

– Mr. Grove-nak egyébként elég perverz volt a szexuális ízlése.
Pendergast felvonta a szemöldökét.
– Amennyiben?
– Férfiakkal és nőkkel is létesített kapcsolatot.
– És a perverziók?
– Ahogy mondtam, férfiakkal és nőkkel is kezdett.
– Úgy érti, biszexuális volt? Úgy tudom, a férfiak harminc százalékának vannak ilyen hajlamai.
– Southamptonban nincsenek.

>!
PRicsmond

– Csak három esemény van a mai sötét világban, amikor igazán szépen fel lehet öltözni
az ember esküvője, a temetése és az operapremierek.

1 hozzászólás
>!
PRicsmond

– Feltöröd? – kérdezte D'Agosta.
Pendergast felegyenesedett. – Természetesen. – Előkapta a pisztolyát, és kétszer
egymás után belelőtt a zárba. A fülsiketítő dörrenés mennydörgésként söpört végig a
kis utcában.
– Jézusom, azt hittem, feltöröd!
– Fel is törtem, csak kénytelen voltam a végső eszközhöz folyamodni. – Pendergast
visszarakta a pisztolytáskába a fegyverét. – Ez az egyetlen módja, hogy egy ilyen
vaskos rozsdarétegen áttörjünk. Ezt az ajtót hosszú évek óta nem nyitották ki.

>!
Lénaanyukája P

Nobel gonosz emberként került volna a történelembe, ha nem történik egy furcsa dolog. 1888-ban a fivére meghalt, és az európai újságok tévedésből az ő halálaként közölték a hírt. „ A halál kalmára halott”, ilyen címekkel. Nobelt megdöbbentette, amikor elolvasta a saját nekrológjait, és rájött, hogyan fogja látni az utókor. Ez adta az ötletet, hogy megalapítsa a Nobel-díjat, a béke-díjjal együtt, hogy módosítsa a történelem róla alkotott ítéletét.

>!
Lénaanyukája P

Szerénységre intő gondolat, Vincent, hogy űrszondákat tudunk küldeni a Marsra, olyan számítógépeket készítünk, amelyek trillió kalkulációt végeznek másodpercenként, ketté tudjuk hasítani az atom magját, de nem vagyunk képesek jobb hegedűket alkotni, mint ez az ember háromszáz évvel ezelőtt, a poros kis műhelyében.

>!
Lénaanyukája P

– Több száz ember vert tanyát a park szélén, a körzetem, sőt az egész város legelegánsabb lakónegyedének közelében, szemetelnek, és a bokrokba járnak szarni. – Egy pillantást vetett Haywardra. – Már elnézést, asszonyom.
– Semmi baj, kapitány – felelte élesen Hayward. – Ismerem a szót és a hozzá tartozó biológiai funkciót.

1 hozzászólás
>!
PRicsmond

Egy technikus volt odabent – vajon miért van az, hogy ezek a fickók mind menyétkülsejűek és kecskeszakállasak?


A sorozat következő kötete

Pendergast sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: Inferno
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Karen Rose: Sikíts értem
Réti László: Kaméleon
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Don Winslow: Drogháború
Helena Silence: Ezüsthíd
M. J. Arlidge: Bújócska
Angela Marsons: Ördögi játszmák
Chris Carter: Vadász