Kénköves ​pokol (Pendergast 5.) 52 csillagozás

Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Megdöbbentő ​és rejtélyes halálesetek rázzák fel Amerikát: nincs semmiféle nyom, amin el lehetne indulni, hiszen csak kénkő- és füstszag, illetve egy kupac hamu marad a hátborzongató látványt nyújtó helyszíneken. A meglehetősen jómódú és nem éppen erkölcsös életükről elhíresült áldozatok szinte hajszálpontosan ugyanúgy és látszólag minden ok nélkül költöznek el a másvilágra. A nagy port felkavaró, titokzatos bűnesetek kiderítése a különlegesen tehetséges FBI-ügynökre, Aloysius Pendergastra és régi barátjára, Vincent D'Agosta őrmesterre vár. A szövevényes szálak kibogozása során rendkívül izgalmas és félelmetes kalandokba bonyolódnak, s életük nemegyszer komoly veszélybe kerül. Ahhoz, hogy megtalálják a gyilkosságokat összekötő „ördögi” kapcsolatot, Olaszországba, pontosabban Firenzébe kell utazniuk. Az ősi firenzei nemesség ügyeiben kutakodva megdöbbentő és még rendőrségi körökben is hihetetlen eredményre jutnak, amelynek köszönhetően egy közel harminc évvel ezelőtti szeánsz… (tovább)

Eredeti cím: Brimstone

Eredeti megjelenés éve: 2004

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világsikerek General Press

>!
General Press, Budapest, 2005
430 oldal · ISBN: 9639598402 · Fordította: Gieler Gyöngyi
>!
General Press, Budapest, 2004
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639598402 · Fordította: Gieler Gyöngyi · Illusztrálta: Gregor László

Enciklopédia 20


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

bokrichard>!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Visszatért D'Agosta ügynök is végre! Hosszas várakozás, és olvasás után (bocsi, az időmet nem tudom menedzselni mostanság) megint megkaptam, immáron ötödjére azt a fajta egyedi, utánozhatatlan ízt, amit a szerzőpáros nyújt. Igaz, ez most annyira nem tetszett nekem, mint az előző, de a démoni, okkult, bizarr, néhol kultúra cseppjeitől sem mentes aura nagyon jó. Kriminek kiszámítható, és nem a legerősebb, ám a fő karaktereink már belopták magukat minden olvasó szívébe, köztük az enyémbe is. Misztikum, para, vágyakozás a kövi kötet után – a maximumon!

buzavirág>!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

D'Agosta felbukkanásának legalább annyira örültem, mint Pendergast családjának, már hallottam róluk és nagyon kíváncsi voltam milyen a különleges ügynök rokonsága. De nem rohanok ennyire előre, hiszen még nem a családé a főszerep, hanem egy rejtélyes gyilkosé, aki úgy öl, mintha maga lenne az ördög. Ezért New Yorkban már a világvégére vár jó néhány fanatikus, akikkel rendre meggyűlik a baja a hatóságoknak. Az eset feladja a leckét, annyira hogy Olaszországba is elkel utazniuk, ahol egy nagyon érdekes kerettörténetet kapunk a gyilkosságok elkövetésének okairól. Ötletes elméletet penderített írópárosunk, miközben az olvasó izgalmában a körmét rágja, hogy vajon életben marad-e kedvenc ügynöke.

hcs23>!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Nem jó így, több nap (és több könyv) után értékelni, mert azt érzem, nem fogom tudni visszaadni ezekben a sorokban azt, amit a Preston-Child szerzőpáros ebben a könyvben nekem nyújtott. Na, nem mintha amúgy tudnék úgy írni, mint ők (hjaj be jó lenne), de a pokolba is, akármennyire is ponyváról beszélünk, és akármennyire is nevetséges, h ez a Pendergast nevű fickó már nem is tudom hányszor tér vissza mindig és mindig a halálból (ebben a részben különösen sokszor), miközben minden – általában igencsak zűrös – helyzetben van mentőötlete, és igen, mindig az utolsó utáni pillanatban – megvan az a gyermeki bája, h játszi könnyedséggel szórakoztasson, miközben egy cseppet sem haragszunk rá az imént elhangzott, nem éppen dicshimnuszként zengett tulajdonságairól. A szerzőpáros mindemellett annyira elcsépelt helyszínt választ (Firenze), h az már fáj, mégis azt kell mondanom, h jól sül el. Felsejlik egy rég eltűnt hangszer képe (stílszerűen az ördög hegedűje), egy középkori olasz várkastély sötét, mély katakombája, valamint az előző részekből már jól ismert D'Agosta hadnagy utánozhatatlan alakja (aki elolvassa a könyvet, javallom utána az olasz nyelvjárásokról szóló karcomat – vagy inkább akkor, amikor a megfelelő részhez ér. Hatalmas :-) spoiler spoiler

CsakHencsi P>!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Ez most egy kicsit gyengébb lett, mint az előző részek, persze attól még ha csak ezt olvastam volna, simán megy a száz százalék. Volt benne egy egy pár furcsaság, amin csodálkoztam, például az, hogy Pendergast és D'Agosta tegeződnek, eddig nem, meg olyan furcsa, hogy Pendergast egyáltalán letegez valakit. Aztán ott van a titokzatos Constance, a rejtélyes gyámleány, akiről van egy sejtésem, ki lehet, de várjuk ki a végét. Buck tiszteletes nem nagyon kellett volna oda, habár lehet, hogy ez is csak egy felvezetés a későbbiekhez, ki tudja, lehet megjelenik még másik kötetekben, ha ő nem, akkor Harriman bizonyosan.
A gyilkosságok kellőképpen misztikusak és félelmetesek voltak, a gyilkost pedig csak az nem találja ki, aki életében először olvas krimit, de hát ez lényegében kalandregény, és egyébként is Pendergast miatt olvasom, mert most már bizonyosan beleszerelmesedtem.
És ha most egy ilyen befejezés után nem tudtam volna rögtön folytatni a következő kötettel, nem is tudom, mit teszek.
(És most már biztos vagyok a dolgomban, ha filmen lesz, csak Paul Bettany lehet Pendergast.)

gesztenye11 >!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Igazából ez a kötet is tetszett, sem sokkal jobb, sem sokkal gyengébb, mint a Pendergast-sorozat eddigi kötetei – már amiket olvastam. Nagyon információgazdag, megtudjuk belőle például, mi köze lehet egy ballisztikus rakétának az egyik leghíresebb Stradivari-hegedűhöz, de azt is, hogyan halhatnak meg azok, akik szövetséget kötöttek az ördöggel. És mi lehet annak a sorsa, aki Krisztusnak képzeli magát. Ez a három téma önállóan is megérne egy-egy könyvet, de a szerzőpáros egy kötetben hozza ezeket, és ez csak a háttér egy gyilkosságsorozathoz. Mert ez igazi krimi a javából, egy nyomozópárossal, és egy sorozatgyilkossággal. Izgalmas, kalandos, olvasmányos, szinte mindig történik valami (a hölgyek kedvéért egy kis romantika is) – és néha egy kicsit misztikus. Az egyetlen hiányosság, ami miatt nem 5*, a vége!! spoiler. De ajánlom minden kalandokat, krimit – és néha egy kis humort – kedvelő olvasónak!

Szeitz_Éva>!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Nekem ez a rész is öt csillag, bár többen úgy gondolják, hogy volt jobb. Hát lehet, de nekem ez is tetszett (vagy már annyira elfogult vagyok?). Szóval szerintem ez inkább kalandregény volt, mint krimi, annak jobb is. Visszatért D'Agosta! Hurrá!
Az alaptörténet szuper, nagyon jól is van megírva. Talán a krimi szál gyengébb, de hát ahol Pendergast megjelenik, az már rossz nem is lehet.

PRicsmond>!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Érdekes volt ez a rész is a Pendergast sorozatból. Gondolkodtam, hogy legyen-e 5 csillag vagy egy féllel kevesebb, de aztán rájöttem, hogy ez a kötet is jó szórakozást nyújtott. Bár az előzőhöz képest nekem néhol hullámzó volt a történet, de nagyon jó fordulatokat vittek papírra az írók. Először is maga gyilkosságok is nagyon ötletesek voltak, egy kis misztikumot is belecsempésztek a történetbe. Maga az indíték is meglepő volt amiért elkövették őket, de az biztos, hogy nem hétköznapi. Jól átgondolt volt a történetvezetés fokozatosan csepegtették az információkat, új szálakat megnyitva, egy kis akcióval fűszerezve. Pendergast most is hozza a formáját zseniális karakter. D'Agosta személyében pedig kitűnő társat kapott, egy nagyon szerethető karakter. Nekem egyedül ez a Buck „tiszteletes” szál volt kicsit sok, nem mondom, hogy unalmas volt, de kicsit elnyújtottnak éreztem. Na és a végén a cliffhanger, arra ösztökéli az embert, hogy azonnal kezdje el a következő részt olvasni.

Rooxy>!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Nem véletlenül olvasom rendületlenül a szerzőpáros könyveit, még ha nem is sorrendben. Bár nem mindegyik nyeri el annyira a tetszésemet, ezek leginkább ugyanarra az okra vezethetőek vissza: az írók mintha túlságosan sok eseményt akarnának bemutatni a lapokon. Azt nem tudom, hogyan képesek részről részre ilyen részleteket kitalálni, de az biztos, hogy olykor még a számomra nem túl izgalmas témákat is képesek érdekesen tálalni. Maradok továbbra is lelkes olvasójuk.
Bővebben: http://ilovebooks.blogger.hu/2020/08/18/douglas-preston…

coni11>!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Bevallom csak Firenze miatt kezdtem el a könyvet. Nem ismertem a Pendergast sorozatot, ez volt az első könyvem az írótól. Az első haláleseteket olvasva féltem is tőle, hogy túlságosan elmozdul a történet a misztikus és vallási dolgok felé, de szerencsére nem így történt. A történet végig izgalmas, az olaszországi helyszínek gyönyörűek spoiler. Örülök, hogy végül is nem a semmitmondó borító alapján ítéltem meg a regényt és elolvastam.

Inpu>!
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol

Semmi különös, csak a szokásos minőség, amit a Pendergast-sorozat képvisel. Kissé szebben megfogalmazva: ideális kikapcsolódás! Immár az ötödik kötet, melyben a szerzőpáros valami misztikummal áthatott történettel szórakoztatja olvasóközönségét, de persze a lényeg valahol máshol lakozik, ez a más pedig egy rendkívül szerencsésre megálmodott főhős-páros: a különleges ügynök Pendergast és D'Agosta hadnagy. Érdekes, hogy a két fickó karaktere valójában jól bevált receptet ismételget; Pendergast afféle megjelenésében, szokásaiban és gondolkodásmódjában egyaránt különc ámde egyszersmind zseni figura, valahol félúton Sherlock Holmes és Fox Mulder között, mégis elébb megszokható, mostanra pedig már egyenesen szerethető. D'Agosta alakjában is megbúvik valami watson-i balfékség, de nincs híján annak a heroizmusnak és önállóságnak, ami igazán egyedivé de mégis emberközelivé teszi. Ennek a kötetnek is élveztem minden sorát, pedig nagyjából a könyv közepe táján rájöttem a megoldásra. Jöhet a következő!


Népszerű idézetek

PRicsmond>!

– Még egy csészével, tiszteletes?
– Még egyet, nagyon köszönöm. – Buck mindenben mértékletes volt. Egy csésze
kávé áldás, kettő már luxus, a harmadik bűn.

2 hozzászólás
CsakHencsi P>!

– Mr. Grove-nak egyébként elég perverz volt a szexuális ízlése.
Pendergast felvonta a szemöldökét.
– Amennyiben?
– Férfiakkal és nőkkel is létesített kapcsolatot.
– És a perverziók?
– Ahogy mondtam, férfiakkal és nőkkel is kezdett.
– Úgy érti, biszexuális volt? Úgy tudom, a férfiak harminc százalékának vannak ilyen hajlamai.
– Southamptonban nincsenek.

Kapcsolódó szócikkek: Pendergast FBI-ügynök
PRicsmond>!

– Csak három esemény van a mai sötét világban, amikor igazán szépen fel lehet öltözni
az ember esküvője, a temetése és az operapremierek.

1 hozzászólás
PRicsmond>!

– Feltöröd? – kérdezte D'Agosta.
Pendergast felegyenesedett. – Természetesen. – Előkapta a pisztolyát, és kétszer
egymás után belelőtt a zárba. A fülsiketítő dörrenés mennydörgésként söpört végig a
kis utcában.
– Jézusom, azt hittem, feltöröd!
– Fel is törtem, csak kénytelen voltam a végső eszközhöz folyamodni. – Pendergast
visszarakta a pisztolytáskába a fegyverét. – Ez az egyetlen módja, hogy egy ilyen
vaskos rozsdarétegen áttörjünk. Ezt az ajtót hosszú évek óta nem nyitották ki.

CsakHencsi P>!

Nobel gonosz emberként került volna a történelembe, ha nem történik egy furcsa dolog. 1888-ban a fivére meghalt, és az európai újságok tévedésből az ő halálaként közölték a hírt. „ A halál kalmára halott”, ilyen címekkel. Nobelt megdöbbentette, amikor elolvasta a saját nekrológjait, és rájött, hogyan fogja látni az utókor. Ez adta az ötletet, hogy megalapítsa a Nobel-díjat, a béke-díjjal együtt, hogy módosítsa a történelem róla alkotott ítéletét.

CsakHencsi P>!

Szerénységre intő gondolat, Vincent, hogy űrszondákat tudunk küldeni a Marsra, olyan számítógépeket készítünk, amelyek trillió kalkulációt végeznek másodpercenként, ketté tudjuk hasítani az atom magját, de nem vagyunk képesek jobb hegedűket alkotni, mint ez az ember háromszáz évvel ezelőtt, a poros kis műhelyében.

Kapcsolódó szócikkek: űrszonda
CsakHencsi P>!

– Több száz ember vert tanyát a park szélén, a körzetem, sőt az egész város legelegánsabb lakónegyedének közelében, szemetelnek, és a bokrokba járnak szarni. – Egy pillantást vetett Haywardra. – Már elnézést, asszonyom.
– Semmi baj, kapitány – felelte élesen Hayward. – Ismerem a szót és a hozzá tartozó biológiai funkciót.

1 hozzászólás
PRicsmond>!

Engem az aggaszt, hogy hányszor kellett Pendergastnak bíróság előtt tanúskodnia egy vádlott ellen?
– Nem tudom.
– Majd én megmondom nagyon ritkán. És tudja, miért?
– Miért?
– Mert a legtöbb ügyében nem sikerült élve kézre keríteni az elkövetőt. Ezért.

Kapcsolódó szócikkek: Pendergast FBI-ügynök
3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Pendergast sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: Inferno
Frei Tamás: A bankár
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Steve Berry: A templomosok öröksége
Christopher Golden: Uncharted: A negyedik labirintus
Leslie L. Lawrence: A vérfarkas éjszakája
Mario Puzo: A szicíliai
Ian Fleming: Dr. No
Stieg Larsson: A kártyavár összedől
J. R. dos Santos: A 632-es kódex