Kék ​labirintus (Pendergast 14.) 23 csillagozás

Douglas Preston – Lincoln Child: Kék labirintus

Aloysius ​Pendergast nem csupán különleges ügynök. Különleges ember is.
Az élete pedig végképp szokatlan. Egy békés este például igencsak drámai
csomagot dobnak házának küszöbére – egy hullát. A holttestnél már beállt
a hullamerevség, vastag kötelekkel tekerték körbe, és egyszerûen ott hagyták.
A gyilkosság a tökéletes bûntény minden jellemzôjét magán viseli – se tanúk,
se indíték, se bizonyíték… Kivéve egyetlenegy rejtélyes nyomot: a holt test
gyomrában egy türkizkô található.
A féldrágakô egy elhagyatott bányába vezeti Pendergastot, ahol a még nála
is agyafúrtabb ellenség mindent elkövet, hogy az ügynök megfizessen a csa –
lád ja ôsi bûneiért. Ugyanis a Pendergast ajtaja elôtt talált holttest nem akárki
volt – hanem a fia.
Pendergastnak hamarosan szembe kell néznie azzal, hogy ez nem csupán
egy hátborzongató családi tragédia, hanem egy ravasz gyilkos elsô lépése,
aki a múlt egy szörnyû bûnét akarja… (tovább)

Eredeti mű: Douglas Preston – Lincoln Child: Blue Labyrinth

>!
General Press, Budapest, 2015
368 oldal · ISBN: 9789636438326 · Fordította: Gieler Gyöngyi
>!
General Press, Budapest, 2015
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636438036 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Lénaanyukája P
Douglas Preston – Lincoln Child: Kék labirintus

Pendi, örök szerelmem, veled mindig történik valami!
Ebben a nagyon sokadik részben felbukkan majdnem az összes szereplő az előző epizódokból, és Pendergast segítségére sietnek, mert most tényleg nagy bajba keveredik, most őt kell megmenteni. De sikerül, mindenki boldog, legfőképpen én, mert így megíródhatott a nyolcszázhuszonharmadik rész is. Csak egyet nem értek: mi az a Kék labirintus?

>!
PRicsmond
Douglas Preston – Lincoln Child: Kék labirintus

Hmm bajban vagyok ezzel a könyvvel is, mert 5 csillagot nem ér, de 4-nél nálam viszont többet, igazából olyan 85%-nak érzem én ezt, szóval a fél csillag levonás a maradék 15%:D.
Mivel csak a 4.,5.,6., rész olvastam eddig a sorozatból sok mindenből kimaradtam, de majd pótolom őket és így kitöltöm a kissé homályos részeket.
Pendergastot ennyire elesettnek még nem láttam, és igaz, hogy körülötte forog a történet itt most nem ő lett az igazi főhős, hanem a barátai. Az ötlet jó volt, hogy bosszút akarnak állni rajta, bár ez az évszázados családi bosszú kicsit erőltetett volt, de azért elismerés az íróknak, mert élvezhető történetet hoztak össze ismét. Szerintem Preston és Child bármikor képes 4 csillagos könyvet írni csak lehet nehéz már újat hozni ebbe a sorozatba ennyi kötet után.
Alben karakterét sajnáltam, hogy így kiírták viszont a róla szóló részek az egyik legjobbak voltak a könyvben. Pótolom majd az előzményeket mert tényleg nagyon jó karaktere. Ahogy a főellenségé is ezt nagyon jól összehozták az írók.
Igazából Constance-ot én még mindig nem tudom hová tenni ebben a sorozatban, de itt a végére valami női terminátor lett belőle ami a botanikus házban tartott finálénál nekem annyira nem jött be, ráadásul pisztoly és közelharc nélkül elintézett mindenkit, hát…. ez nekem kicsit túltoltnak tűnt. Bár ahogy a főellenséget elintézte az viszont tetszett.
Nagyon hullámzó volt nekem ez a könyv hol alábbhagyott a lelkesedés közben, hol pedig faltam az oldalakat, kicsit hiányzott az egyensúly, de még mindig az egyik legjobb sorozatnak tartom, ahogy Pendergast karakterét is. Mindenképp pótolom idővel a kihagyott részeket, de most jöjjön az új rész.

>!
smetalin
Douglas Preston – Lincoln Child: Kék labirintus

Pendergast ügynök családja elég szerteágazó, sokrétű, és mindig bajt okoz neki, és a legfontosabb momentumot kihagytam, már nem élnek, ezek a régmúlt idő rokonai, ük-ük ilyen olyan nagybácsi és szépapa. Jelen könyvben is ez történt, egy régi sérelem, több mint 100 éves bosszú nyúlt ki az ügynök után! (úgy gondolom most már kezd egy kicsit lerágott csont lenni, szép lassan be kellene fejezni a sorozatot) Semmi új élményt nem nyújtott, csak a szokásos!

4 hozzászólás
>!
mamono
Douglas Preston – Lincoln Child: Kék labirintus

Ez volt az első igazi Pendergast történetem. Egy novellát már olvastam a Szétlövés c. könyvben, és akkor felkeltette az érdeklődésem. Szóval mikor megláttam a könyvet a könyvesboltban, plusz elolvastam a szöveget, akkor már tudtam, hogy ezt el kell olvasnom.
A könyv érdekes volt. Végülis letesznek egy holttestet az első pár oldalban a főhősünk ajtajában. Aztán az is kiderül róla, hogy az a holttest a főszereplőnk fia. spoiler És innen már csak pörögnek az események.
Pendergast igazán érdekes figura. Rettentő okos, logikus, de emellett jéghideg spoiler. Folyamatosan lenyűgözött az intelligenciájával, de elborzasztott a hidegvérével. Érdekelne, mitől vált ilyenné. A mellékszereplők pedig felkeltették az érdeklődésem. Majd meglátjuk, hogy több olvasást követően mennyire jönnek majd be.
Mondjuk Alban – annak ellenére, hogy kvázi nem is szerepelt a könyvben – csak zavarba ejtett. Komolyan… spoiler Nem volt igazán hihető.


Népszerű idézetek

>!
PRicsmond

– Hát ez remek. Ahelyett, hogy megoldottuk volna az egy héttel ezelőtti gyilkosságot, felfedeztünk egy száz évvel ezelőttit.

>!
PRicsmond

– Nem is tudom igazán – felelte lassan. – Csak utálok félbehagyni egy ügyet. És néha az embernek súgnak valamit az ösztönei, vagy a hatodik érzéke, hogy hamarosan rábukkan valamire. Talán ön is ismeri ezt az érzést.
D’agosta persze tudta, hogy ezt a bizonyos hatodik érzéket Pendergastnak hívják.

>!
PRicsmond

– Mit tervez, ha megtalálja az elkövetőt?
Pendergast nem válaszolt, csak a jobb kezével felemelte a pisztolyát, a bal kezét pedig a háta mögé tette, és gyors egymásutánban kilőtte a teljes tárat a céltáblára, aztán kicserélte. Átvette a pisztolyt a bal kezébe, megint a céltábla felé fordult, és most még gyorsabban kilőtte mind a hét golyót. Aztán visszatekerte a lőlapot.
A CIA-ügynök odapillantott. – Szitává lőtte a közepét. Fél kézzel, alátámasztás nélkül, jobb és bal kézzel is. – Kis szünet után hozzátette: – Ez a válasz a kérdésemre?
– Csak kihasználom az alkalmat, hogy csiszoljam a képességeimet.

>!
PRicsmond

Jobb egy olyan ellenség, akit már ismerünk, mint egy ismeretlen.

>!
AgiJovi

Amikor hirtelen felnézett, döbbenten vette észre, hogy Pendergast ott ül vele szemben, az aprócska íróasztal túloldalán. D'agosta nem látta és nem is hallotta bejönni.
– Jesszusom! – kiáltott fel, és vett egy nagy levegőt, hogy magához térjen a meglepetésből. – Maga imád suttyomban belopakodni, igaz?
– Bevallom, hogy szórakoztatónak találom. A legtöbb ember annyira éberen figyeli a környezetét, mint egy tengeri uborka.

>!
AgiJovi

– Nos, Vincent, nem látom sok értelmét, hogy tovább itt maradjunk. Attól tartok – hogy is mondják? – a barátunk agya zokni.
– Agyilag zokni.


A sorozat következő kötete

Pendergast sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Jo Nesbø: Hóember
Blake Crouch: A pokol kapujában
Dan Brown: Angyalok és démonok
Steve Berry: Veszedelmes hazafiak
Leslie L. Lawrence: A vérfarkas éjszakája
Nora Roberts: Megszállottság
Allen Eskens: Temetni jöttünk…
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Robert Masello: A Medúza-amulett