A ​megtalált ereklye (Pendergast 1.) 53 csillagozás

Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​New York-i Természettudományi Múzeum antropológusa expedíciót indít az Amazonas medencéjébe, hogy egy legendás, kihaltnak vélt törzs nyomait kutassa. Az expedíciót sorozatos balszerencse kíséri, és végül senki sem tér vissza a résztvevők közül. A kutatók holttestének boncolása során kiderül, hogy az áldozatok halálát egy ismeretlen lény okozta…

Hosszú és viszontagságos út végén néhány ládányi értékes lelet mégis megérkezik a múzeumba. Az igazgató a baljós jelek ellenére nagyszabású kiállításon kívánja bemutatni a különleges tárgyakat. A pompázatos megnyitót azonban bizarr gyilkosságok zavarják meg: több látogatót és egy biztonsági őrt is holtan találnak, és csupán egyetlen dolog tűnik bizonyosnak: valami szörnyűséges lény betörte a koponyájukat, majd kiszívta az agyukat. Egyetlen nyomot hagyott csak hátra: egy karomdarabkát.

A múzeumban dolgozó Margo Green és a híres antropológusprofesszor, dr. Frock kezében van a lehetőség, hogy genetikai vizsgálattal… (tovább)

Eredeti mű: Douglas Preston – Lincoln Child: Relic

Eredeti megjelenés éve: 1995

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világsikerek

>!
General Press, Budapest, 2009
390 oldal · ISBN: 9789636431525 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Enciklopédia 1


Most olvassa 3

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Lénaanyukája P
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

ŐSERDEI EXPEDÍCIÓ! KOTHOGA ÁTOK! MÚZEUM! SÖTÉT PINCE! PÁNIK! SZÖRNY! MEGOSZTÁS! LÁJK!
Én ennek a könyvnek úgy kezdtem neki, hogy kalandregény. Aztán úgy döntöttem, inkább thriller, a kétharmadánál pedig azt mondtam, na jó, horror. És szintén a kétharmadánál, mikor hirtelen felpörögtek az események és a leírás tisztára filmszerű lett, na ott jöttem rá, hogy basszus, hát én ezt láttam filmen is, A bestia címen futott a moziban a kilencvenes évek vége felé, a jobb sorsra érdemes Tom Sizemore főszereplésével. Csak mivel ott egybegyúrták Pendergast és D'Agosta személyét, nem jöttem rá előbb. Meg hát írókáim sokkal durvább gyilokkal nyitottak, mint az a filmben meg merték volna játszani.
Na szóval, ez egy nagyon jó könyv volt, és természetesen sorozat, mi más is lenne, hogy függőséget okozzon és akarjad a folytatást. És persze, hogy akarom is!

5 hozzászólás
>!
bokrichard
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

A Preston-Child szerzőpáros Pendergast sorozatával talán évek óta szemeztem, de most, nagy noszogatásra belevágtam. Megmondom őszintén, egyáltalán nem erre számítottam. Azt hittem a krimi műfajának kereteit még csak feszegetni se fogja, de hát amit kaptam…
Nos, első blikkre nem az én világomnak tűnik a dolog. A „giga óriáspolip vs. mega piranha” óta nem volt dolgom semmi efféle mutáns izével, és hogy mindez egy Indiana Jones sztoriba is beillő átokkal kombinálódik? Korábban elég rosszak voltak az ilyesmivel a tapasztalataim, de nosza, hátha más lesz. Szóval furcsa volt, de azért lassan megszoktam. Sokáig elég lassan, de biztosan hullottak az emberek, horrorba beillő jelenetek borzolták a hátszőrömet, de az áttörés a második feléig váratott. A préda és a predátor forgatókönyvet cserélt, és indult a móka… Nyomozóink, D'Agosta, és Pendergast nagyon szimpatikusak, elsőre hozták azt, amit a „hírnevükből” kinéztem. Nagyon szerettem Margot is, talpraesett egy csaj, az biztos. Szóval a végére elég kerek és érdekes történet alakult ki. Na, és az epilógus…? Sejthető, mert nem nagy rejtély, mégis borzongató belegondolni az ilyesmibe, nem? Csalogat, hogy folytassam. És fogom is!

2 hozzászólás
>!
buzavirág P
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

Douglas Preston-ra már egy ideje felfigyeltem, szeretem a stílusát, érdekesek a történetei, eddig még egy könyvében sem csalódtam. A történet a Természettudományi Múzeumban kell életre, mi is lehet jobb helyszín egy titokzatos lény felbukkanására, mint ez. Több emeletes épület, amely tele van preparált élőlényekkel, csontvázakkal, hosszú folyosókkal, aztán az alagsor, sötét pince, és a csatorna rendszer. Nagyon izgalmas volt ezeket bejárni. Feszültségkeltésből kiváló, ráadásként felbukkan egy nagyon fura szerzet is, Pendergast ügynök, aki végig hidegvérrel próbál helytállni, segítségére Margo egy múzeumi dolgozó siet. Gyilkosság, gyilkosság hátán és a rejtély megfejtése fogva tartja az olvasót. Aztán jön az utolsó egyharmad, iszonyat jó, nagyon izgultam és nem tagadom, jó néhány embernek kívántam a halálát.

3 hozzászólás
>!
mokus33
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

Tipikusan az a kalandregény, amit szívesen megnéznék megfilmesítve, mert az olvasás mellett úgy lenne az igazi. Nekem problémám volt a helyszínekkel a múzeumon belül, sokszor azt sem tudtam, ki merre van, ki van fenn, ki van az alagsorban. A múzeumi hajtóvadászat nem annyira kötött le, mint az előzmények, viszont a végén a csavar zseniális volt, ezért kíváncsi vagyok a következő részre is. De nem most folytatom inkább, most egy picit megcsömörlöttem a véres hulláktól, zsigerektől és mindenféle szörnyektől :)

2 hozzászólás
>!
hcs23
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

Nagyon kellemes meglepetés ért, hiszen bár kicsit „ponyvaszerű” történetet kapunk, a megvalósítás zseniális. Rendkívül izgalmas, néhol horror-elemekkel is tarkított, pörgős történet, olyan szintre emelve, hogy néha még engem is kirázott a hideg. Pedig jó melegben olvastam, volt vagy 21 fok, takaró alatt 24 is. Kicsit hiányoltam a tényszerűséget, túlságosan fiktív volt az egész katyvasz, de amit akartam, amiért elkezdtem, azt maradéktalanul megkaptam. Ha a többi is ilyen, jó sok Preston-Childot fogok még olvasni.

8 hozzászólás
>!
Evione
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

A megtalált ereklye az a tipikus egynek elmegy olvasmány, hiszen a sztori nem túl bonyolult, a szerzők írásmódja sem kiemelkedő, és a szereplők sem különösebben emlékezetesek. Sőt, hogy őszinte legyek nekem eléggé 2D-snek tűnt mindenki ebben a regényben, még Pendergast-tól sem voltam elájulva hiába úgy képzeltem el végig, mint Benedict Cumberbatchet :D amúgy igen, tudom, hogy Pendergast szőke…. Sajnos emellett, mint mondtam a történet sem sikerült csavarosra, a feszültség is hiányzik belőle és mindezek mellett még csak egy kicsit sem félelmetes vagy hátborzongató. Viszont a múzeum alagsorában játszódó részek legalább megborzolták az idegeimet. Valamint azt is el kell ismernem, hogy a szerzőpáros a múzeum atmoszféráját kifejezetten jól alkotta meg és ezzel sikerült valamennyire kárpótolniuk, mert rögtön eszembe jutott, hogy milyen szívesen dolgoznék egy ilyen hatalmas múzeumban.

6 hozzászólás
>!
elefes I
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

Hiányzott már egy olyan könyv, ami nem akar tanítani sem szépre, sem jóra, nem akarja a képembe vágni, hogy szar az élet – hanem egyszerűen csak marhára izgalmas. És még szörny is van benne!

>!
Mónika_Sándor 
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

Egy komolyabb családregény / önéletrajz után került a kezembe, tökéletes kikapcsolódás volt, faltam az oldalait.
Alapvetően nem szeretem a horror műfajt, de ebben kellő mértékben volt tudomány, kaland, izgalom, rejtély, meglepetés, és tetszett a múzeumi környezet is, ahol játszódik. A nyomozós részt nagyrészt nem a rendőrség/az FBI oldja meg, hanem a múzeum dolgozói.
A karakterek nem túlzottan árnyaltak, de vannak szerethető figurák és természetesen ősbunkók is. :) Ennél többet nem is vársz egy ilyen jellegű könyvtől.
Egyedül a végén, az Epilógus címen futó pár oldal lett összecsapva. Hozzáadott a történethez, de inkább talán cliffhangerként funkcionált, mint bármi másként. Kár, hogy így oldották meg – kicsit elvett a könyv összértékéből.

>!
Renkou
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

Ez fura volt.
A könyv kétharmadáig nem sok minden történt, már épp kezdtem tűnődni azon, hogy mit szeretnek benne annyira az emberek, hiszen ez csak egy kalandregény, amit már milliószor megírtak, én pedig olvastam. Még a múzeumi szörny vonal sem érdekelt túlzottan spoiler.
Ami viszont a könyv utolsó harmadában történt, az már a letehetetlen kategória volt, imádtam.
De ami igazán belopta magát a szívembe, azok a jellemek voltak. A két típusú karakter, az egyik, aki mindent saját felelősségének érzett, a másik, aki mindenért mást okolt. A való életből tudom, hogy egyik sem igazán egészséges, de kimondottan jó volt olvasni.
Tudtam, hogy ma reggel utálni fogom magam, amiért túl sokáig olvastam, de alig bírtam letenni spoiler.
Ide nekem azonnal a második részt is! Szerencsére megvan.

2 hozzászólás
>!
dogwhisperer P
Douglas Preston – Lincoln Child: A megtalált ereklye

Eddig miért nem olvastam kalandregényeket? Gondolhattam volna, hogy szeretni fogom. Nagyon tetszett ez a könyv. Kellő izgalom van benne, feszültség, szorongás, kothoga törzs, Mbwun, tudósok, múzeum és gyilkosság. Ez rossz nem is lehetne. Annyira lekötött. A történet szépen kidolgozott, felépített, de nem őrül meg az olvasó a kíváncsiságtól, mert csepegteti az információt. És a befejezés… Ide nekem a folytatást.


Népszerű idézetek

>!
Lénaanyukája P

Eltűnődött, vajon miért telt olyan sok időbe, amíg a tudósok rájöttek, hogy az ember a majomtól származik. Hát nem volt nyilvánvaló már a legelső alkalommal, amikor megláttak egyet? Valahol azt hallotta, a csimpánzok ugyanolyanok, mint az emberek: erőszakosak, könnyen felizgathatóak, folyton összekapnak, még meg is ölik és fel is falják egymást.

>!
Lénaanyukája P

Déltájban a Cerro Gordo csúcsát betakaró fellegek lassan odébb sodródtak, majd szertefoszlottak.

(első mondat)

>!
Mónika_Sándor 

Vajon mi a csudából goldolták, hogy ez a minta egy nagymacskától származik? – tűnődött.

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
kzsuzsu

Tudjuk, hogy a legerősebb marad életben, és a természet vad és erőszakos. … az ember azért ismerte meg a természet farkastörvényeit, hogy túl tudjon lépni rajtuk.


A sorozat következő kötete

Pendergast sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leslie L. Lawrence: A vérfarkas éjszakája
Michael Crichton: Szörnyek szigete
Dan Simmons: Terror
Paul Monette: A Ragadozó
Joseph Simon: A sziget
Dohoczki Máté: Bizonytalan jövő
Ian Fleming: Dr. No
Mario Puzo: A szicíliai
Barbara Wood: Haragos istenek
Blake Crouch: Véres arany