„A” ​generáció 60 csillagozás

Douglas Coupland: „A” generáció

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​közeljövőről szóló hátborzongató vízió a kanadai szerző új regénye: még zakatol a globális kereskedelem, az ember blogokról és vlogokról értesülhet a világ legkülönbözőbb tájain élő emberek hóbortjairól… de a kormányok szegények, a repülés kevesek luxusa, és egy igazi, ropogós alma egy vagyonba kerül. S közben egyre népszerűbb egy új gyógyszer, a Solon, amelytől megszűnik a jövőtől való minden rettegés, de egyúttal a közösségi élmények iránti igény is: az emberek tökéletesen elvannak magányukban.

És senki sem tudja, hogy milyen titok rejlik a legnagyobb katasztrófa, a méhek kipusztulása mögött.

Egyszer csak öt fiatalt a világ különböző helyein megcsíp egy méh. Mind az ötöt pillanatok alatt elviszik egy kutatóközpontba, és heteken át kísérleteznek velük – majd a „méhcsípettek” óriási sztárok lesznek, mindenki látni akarja őket, talkshow-kban szerepelnek…

A hírnév tizenöt perce azonban elmúlik, hőseink egy világvégi kanadai szigetecskén találják magukat,… (tovább)

Eredeti mű: Douglas Coupland: Generation A

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Európa, Budapest, 2012
338 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793551 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Kurt Vonnegut


Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Douglas Coupland: „A” generáció

(Már minden okosat leírtak előttem.) Adott egy nagyon jó, csaknem zseniális ötlet, amit igazán furcsán bont ki a szerző, majd bizarrul fejez be. Szerettem a kezdetét, rengeteg lehetőség volt a karakterekben, aztán ellaposodott és unalmassá vált. A méhnélküliség és a Solon annyira tetszik nekem, hogy szinte sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe, csak azok a dögletesen unalmas mesedélutánok ne lettek volna, és ennél jobban összecsapni a végét nehezen sikerült volna. Szóval méhek még vannak, meg mézecske is, de vannak gyógyszergyártók is, kik nagy hasznot remélnek, és van igény tudatmódosító szerekre, minden adott. Sajnálom, mert az X generációt sokkal jobban szerettem, de azért még találkozom Couplanddel szerintem a papírmezőn: kombájnnal, meztelenül. Na jó, nem.

>!
pat
Douglas Coupland: „A” generáció

Első olvasóként talán ildomos lenne valami magvas és figyelemfelhívó értékelést írnom, de ez nagyon nem fog menni.
Bizarr, szellemes, kissé morbid ötvözete ökológiai sci-fiknek, a fogyasztói társadalom és az elektronikus kultúra kritikájának, a Dekameronnak, Vonnegut és Douglas Adams ötleteinek.
Megtanultam egy új szót: parúzia;
Megismertem egy új helyet: Haida Gwaii;
Megkívántam egy új hobbit: történetmesélés intim kis csoportban;
Elgondolkoztam az idő, a lélek és a könyvolvasás viszonyán.
És végül, szeretnék valamit kérdezni az Európa Kiadó illetékeseitől, ha szabad. Van ugye egy könyv, melynek fő motívuma a házi méh (Apis Mellifera) kihalása, felbukkanása, stb. Miért, kérdem én, miért illusztrálták a könyvet egy darázs egyébként csodálatos fényképével??? Azért, mert a darázs formatervezése letisztultabb, drámaibb, figyelmet követelőbb? Vagy azért, mert az egész kiadóban nem akadt valaki, aki meg tud különböztetni egy méhet egy darázstól? :)))) Későbbiekben egyeztetendő díjazásért tanácsadást vállalok.

11 hozzászólás
>!
atalant I
Douglas Coupland: „A” generáció

Fogtam ezt az új doboz víziót a pusztuló világunkról. Gondoltam, kipróbálom. Kibontom, bele a kést, megkenem a kenyerem. Harapás. Rágás. Ízlelés. Nyami. Nagyon kellemes, de egy idő után valami furcsa. Nem az igazi. ÁÁÁÁÁ! Valami darabka. Érzem a nyelvemmel a szájpadlásomnál. Mi ez?! Nagy nehezen kipiszkálom, megnézem. Jah. Hogy egy méhláb került bele. Remek… Megette így a fene az egészet…
A pontozás azt tükrözi, hogy mennyire jó volt az eleje (nagyjából a 2/3-áig), aztán mennyire nem tetszett a vége, amikor az egyébként nagyszerű gondolatok közegébe egyre több érdektelen (néha már-már egyenesen rossz) tartalom került. Lehet, hogy az ábécé egyik későbbi betűjével kellett volna kezdeni.
Amúgy hogy a fenébe nem tűnt fel senkinek a kiadónál, hogy bár a regény egyik központi motívuma a házi méh, a kiadásban mégis darazsak vannak megjelenítve? Nagyjából tucatszor hangzik el a latin neve a sok pop-kult utalás között. Még ha nem is tudják megkülönböztetni (mert hát „csíkos-csíkos, nem mindegy?” NEM!), akkor a Google a barátunk.

7 hozzászólás
>!
csobi SP
Douglas Coupland: „A” generáció

Coupland hiába dobta szerteszét a világba mostani karaktereit, mindegyik mögött ő áll, az hogy Harj, Zack, Sam, Julien és Diana szócsövek, egy percig nem kétséges. Egyikbe ENSZ-ellenes szérumot fecskendezett, másikba fogyasztói kultúra-elleneset. A Solonra (e regény fő ellenségére) pedig ő maga is rákapott néha.

Tetszett a regény, viszont egy ponton azt éreztem, hogy sok már, hiába bólogattam öt oldalanként a sok szimpatikus kritizáló gondolatra. Kiutat igazán nem mutat fel, azaz mégis, de az ugyanolyan izoláltsághoz vezet, mint ha Solont szedne az ember. Úgy jött le, hogy globalice nincs megoldás, s mindig beugrottak a költő szavai, hogy az ember végül milyen síkra ér és ez bizony nem kimondottan vígasztaló.
Ez valami olyasmi, hogy veszek egy Balaton szeletet, nagy izgalommal kibontom és látom, hogy Nem nyert. Mire hüvelykujjal letakarom a Nem feliratot és a csillogó papír képébe röhögöm: ki nem sz_rja le, most akkor is megeszlek. :) A következő Coupland könyvtől mást várok, ponty.

2 hozzászólás
>!
Alumni
Douglas Coupland: „A” generáció

ZSENIÁLIS!
Instant kedvenccé vált, tüstént az utolsó sor végigolvasását követően. Csak idő kérdése, hogy magamévá tegyem Coupland előző, témájában – s címében – kapcsolódó művét, az X generációt.
Coupland „társadalomkritizál”. Ostobaságunkról, gátlástalanságunkról, addikcióra való hajlamunkról és hasonlókról regél. Semmi újról – ám ezek olyan vétkeink, melyekért sosem járhat túl sok korbácsütés.
Mindezt rendkívül sűrű, tökös, kreatív prózájával teszi. Cinikusan, frappánsan, vagányul fogalmaz, imádom az ilyet. Szakajtó bekezdést jelöltem meg a magukban foglalt helytálló és bölcs meglátások, találó verbális kuriózumok miatt. Nem egyből simán válhatna mottó, sírfelirat, graffiti, tetoválás.
21. századi Dekameron-parafrázisában alkotott 5 érdekes karaktert, és a koncepciónak megfelelően allegorikus tanmesékkel spékelte meg a cselekményt, az oldalakat pedig színültig töltötte fekete humorral, mely akkor is módfelett szórakoztat, ha a mondanivalóra épp nem is figyelsz oda. Köszönet Pék Zoltán fordítónak az újabb színvonalas nyelvi leleményekért! (Ld. még az úriembertől Christopher Moore könyveinek magyarítását: fenomenális.)
A történet korszerű, fontos, elgondolkodtató. A dramaturgia lényegre tör, fenntartja az érdeklődést, s bár a fülszöveg túl sokat elárul, azért szerencsére nem rontja el a végkifejletet.
Negatívumot nem találtam.
Ilyen ritka pillanatokban büszke vagyok az emberi mivoltomra, tisztelem Douglas Couplandet és hálás vagyok neki ezért a KÖNYVÉRT.

>!
Novbert
Douglas Coupland: „A” generáció

Elöljáróban szögezzünk le valamit: Ez nem egy regény. Ez egy ötlet. Ötletcsírácska inkább, és annak a több száz oldalon keresztül történő habosítása.
Eleve gyanús, amikor a könyv háromnegyedénél újra csekkolod a fülszöveget, és rájössz, hogy még mindig azt olvasod, ami ott le van írva. Eddig kevésbé figyeltem itt molyon az olyanra, szerepel-e a fülszöveg leírásánál a spolier-figyelmeztetés, ezentúl majd óvatosabb leszek. Merthogy valóban erről van szó: A fülszöveg a könyv egésze. Ez eleinte nem zavaró, mert Coupland stílusa gördülékeny, vannak jó mondatai, meglátásai, de aztán ahogy halad az ember előre a könyvben, ez először csak kicsit lesz kevés, aztán nagyon, aztán végleg ellaposodik az úgynevezett sztori, aztán meg zuhanórepülésbe kezd, és bele is áll a földbe. Igazából túlzás sztoriról beszélni, mert az nincs. Van öt, egymástól megkülönböztethetetlen szereplőnk, akikkel történnek dolgok. Lézengenek, jönnek-mennek, odamondogatnak, ha úgy esik, de ennyi. Coupland társadalomkritikus akar lenni, de mit ér az olyan társadalomkritika, ami nem fáj, ami nem hatol a zsigerekig? Az se nem antiutópia, se nem társadalomkritika, csak strukturálatlan nyavajgás, faölelgetőhippis ökopropagandista hőzöngés arról, hogy most minden milyen rossz, mert a gonosz tudomány így meg úgy meg amúgy, ja, és bezzeg a régi szép időkben. Ez így nem csak hogy kevés, ez a nullánál is kevesebb.
Az ötlet kap fél csillagot, és a stílus még egyet, de ennyi.
Nem ajánlom senkinek.

>!
katacita I
Douglas Coupland: „A” generáció

egy szabályos, lefelé ívelő görbével tudnám jellemezni ezt a könyvet… eleinte roppant lelkes voltam, meg néha mondjuk később is, de a vég…? igazából a könyv második fele, ez a sok sztorizgatás már kicsit öncélúnak tűnt, mintha a szerző gyorsan kitalált volna egy kerettörténetet, csak azért, hogy megoszthassa velünk a kis pár oldalas novelláit. egyébként rendkívül szórakoztatott, és élveztem (főleg az első felét), csak úgy egyébként nem sok értelmét látom ennek a könyvnek.

>!
Morpheus 
Douglas Coupland: „A” generáció

Hát ez NAGYON tré történet. Eleve nem szeretem, ha egy történet több szálon fut, és amikor végre összefut, akkor jönnek az ezeregyéjszaka meséi… Ha ilyen könyveket kellene olvasnom, akkor inkább a Solon…
Szerencsére Couplandnak nem ezzel a könyvével ismerkedtem meg először, különben soha többé nem olvasnék tőle semmit.

1 hozzászólás
>!
piccola
Douglas Coupland: „A” generáció

az eleje magába szippant, aztán a közepétől egyre unalmasabb, a vége pedig nagyon gagyi

1 hozzászólás
>!
Lillam
Douglas Coupland: „A” generáció

Hát most fejeztem be és üres tekintettel nézek magam el, mert semmi nem jut eszembe a könyvről. Elolvastam, haladtam vele és ennyi. Részemről állott víz és ebben a melegben ez nem üdítő. Tucatkönyv.


Népszerű idézetek

>!
Bogas P

Volt egyszer egy ember, aki szeretett olvasni és egyedül lenni.

Julien Picard: Az ember, aki szeretett olvasni és egyedül lenni

1 hozzászólás
>!
Evione

Hogy megemésszem ezt a felismerést, a természet alapvető egomegőrző eszközéhez folyamodtam: úgy döntöttem, hogy szarom le.

87. oldal

>!
csobi SP

Hogyan tudunk úgy élni, hogy nem csodálkozunk el lépten-nyomon a történeteken, melyekkel összeférceljük ezt a helyet, amit világnak nevezünk?

(első mondat)

>!
szigiri

Hat néma ember egy szobában – ettől elkezdtem gondolkodni azon a hangon, amit olvasás közben hallunk, az egyetemes narrátorhangon, amit talán ti is hallotok éppen most. Kinek a hangját halljátok? Nem a sajátotokat, ugye? Gondoltam, hogy nem. Sosem azt.

231. oldal

>!
csillagka P

Arról a napról álmodom, amikor olyasmivé mutálódunk, ami jobb ennél az izgága csimpánznál – mert csimpánzok vagyunk, akik Knorr kelbimbólevest lefetyelnek úgy téve, mintha nem tudnák, hogy a fél bolygó háborúzik, harcol a… miért is?

29. oldal

>!
Morpheus 

…a Solon azt a magányt imitálja, amit egy jó könyv olvasása során érzel. A könyv és a Solon is elvon a világtól. Csak éppen az agynak egy Solon-pirula olyan, mintha ezer könyvet olvasnátok huszonnégy óra alatt.

325. oldal

>!
liivia

Nézd, Julien, huszonkét éves vagy, a homloklebenyed nem fejlődött még ki teljesen. Nyugodtan vitatkozz, de ez tudományos tény. És a még fejlődő homloklebeny miatt érzed úgy, hogy jogod van mindent lenézni magad körül, pedig valójában egy biológiai klisé vagy. Az agyadnak van még pár éve, úgyhogy egyelőre előítélet-robot vagy, minden amit érzel és gondolsz, valójában félkész agyi kapcsolatok és hormonális szeszélyek terméke. Szóval ne gyere nekem ezzel a felsőbbrendűségi szarral, mert pillanatnyilag az, amit te a személyiségednek tartasz, nekem csak kéretlen és unalmas akadály az előtt, hogy megtudjuk, amit tudnunk kell.

64. oldal [Európa, 2012]

>!
csobi SP

Hat éve egyik nap fater betépett, és egy paranoiás pillanatában elkötötte az Oskaloosa Könyvtár könyvmobilját, aztán a jármű tetemét a legendás Edmunson Park és Golfpálya tizenegyedik lyukának homokcsapdájában hagyta.

15. oldal (Budapest: Európa, 2012)

3 hozzászólás
>!
Pixelhiba

– Komolyan. Dióhéjban: a világ jelenlegi médiatagolódását tekintve maga arra van kárhoztatva, hogy érdektelen és történettelen legyen.
– És ha blogolom az életemet? Akkor történetté tudom tenni?
– Bloggal? Sajnálom, de azok a blogok, vlogok vagy akármik csak még inkább megnehezítik az egyediséget. Minél több igazságot elmond, annál jellegtelenebb lesz.
– Én csak annyit akarok, hogy az életemből történet legyen!
– Sokat olvasott kamaszkorában?
– Igen.
– Tessék, itt a bibi. A könyvek az embert elszigetelt individuummá teszik, és ha ez megtörténik, az út csak még rögösebb lesz. A könyvek arra ösztönzik, hogy Steve McQueen legyen, a világ viszont azt akarja, hogy SMcQ23667bot@hotmail.com.
Tizenöt másodperc szünet következett, majd Craig azt kérdezte: – Hát nem furcsa, hogy még van Hotmail?
– De, az – értett egyet Bev.

259-260. oldal, Budapest: Európa, 2012

Kapcsolódó szócikkek: individuum
>!
MrClee I

Mi az ima, ha nem az a kívánság, hogy életünk eseményei fonódjanak össze egy történetté – valamivé, aminek révén értelmet kapnak olyan események, amelyekről tudjuk, hogy van értelmük.
Hát én imádkozom.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Paul Weston: Szörnyen Titkos Részleg
Rohinton Mistry: India, India I-II.
Margaret Atwood: Guvat és Gazella
Yann Martel: Pi élete
Margaret Weis – Don Perrin: Háború és testvériség
Margaret Weis – Don Perrin: Halálbrigád
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Victoria Forester: A lány, aki tud repülni
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Andrew Davidson: A vízköpő