Viszlát, ​és kösz a halakat! (Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia 4.) 304 csillagozás

Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat! Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Az emberiség ellen sok rémtettet elkövettek már a történelem folyamán, de amit a vogonok merészeltek, az már tényleg arcátlanság! Egy új hipertér-sztráda építése közben egyszerűen ledózerolták a Földet a Galaxis térképéről. Vagy mégsem így történt? Lehet, hogy az egészet csupán a CIA nagyszabású tömeghipnózis-kísérlete hitette el a bolygó lakóival?Arthur Dent, a borzalmas útépítés szerencsés túlélője, csillagközi hányattatásai után legnagyobb meglepetésére újra a Földön találja magát, és különös útjára csak egy törülköző s egy reklámszatyor emlékezteti. Már-már hajlana rá, hogy az egész dózer-ügyet képzelete szüleményének higgye, de néhány apró jel arra sarkallja, hogy utánajár a dolgoknak. Megpróbálja megtudni, ki keveri a lapokat: az egerek, a titkosszolgálat vagy a magát egyszerűen csak Istennek tituláló Teremtő Munkaközösség? Hogy kiderítse az igazságot, ismét útra kel, természetesen űrhajóstoppal.

Eredeti mű: Douglas Adams: So Long, and Thanks for All the Fish

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
GABO, Budapest, 2003
202 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639421871 · Fordította: Németh Attila
>!
N&N, Budapest, 1999
222 oldal · ISBN: 9639229024 · Fordította: Németh Attila
>!
Möbius, Budapest, 1997
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638554843 · Fordította: Németh Attila

1 további kiadás


Kedvencelte 31

Most olvassa 6

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
Lynn
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Minél kevesebb százalékon álla a sorozat bizonyos kötete, annál jobban tetszik. Örülök, hogy belefér a történetbe egy rövidke mellékszál, de jobban örültem volna, ha mindemellett kiderül vagy legalábbis szó esik arról, hogy mégis hová tűntek a delfinek?!
Folytatom, nem kétséges és gyanítom ez a sorozat lesz nekem a letargia elleni gyógyír bármikor a jövőben :)

8 hozzászólás
>!
Panni777
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Fura, mint az előzők, de ez most valahogy jobban tetszett. Kerekebbnek éreztem a történetet, nem csak a semmibe lógott az egész. Fenchurch (tényleg van ilyen név?!) szimpatikus volt. A delfinekkel most akkor nem tudni mi lett, vagy csak nem figyeltem jól az előző részekben? Vagy talán az a legjobb, ha nem is teszek fel kérdéseket, ezeket a könyveket csak el kell fogadni és kész.

>!
mandris
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Az egész ötrészes trilógia legföldhözragadtabb része. És úgy érzem, nem ez a legjobban sikerült rész. Adams egy kicsit még meditálhatott volna rajta. Talán, ha nem sürgették volna annyira.

>!
Beatrice8
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Kicsit fura így, hogy mindig minimum egy évet kihagyok két rész olvasása között. Annyira agyzsibbasztó egy rész, hogy nem tudom azonnal elkezdeni. Most megpróbálom a következő részt is elolvasni azonnal, ha már kivettem könyvtárból ezt a szép vaskos könyvet, amiben mind az öt benne van. És valószínűleg sikerúlni is fog elolvasnom, mert ez a rész kevésbé volt agyzsibbasztó, mint az előzőek. Mondjuk a harmadiknál már nem is lehett volna jobban, az nagyon durva volt. Ez a Földön játszódott, így viszonylagos ép ésszel lehett olvasni. Ennek az évenkénti kihagyásnak nagy hátránya, hogy fogggalmam sincs, hogy mi történt az eddigi könyvekben. Elsőről azt tudom ami a filmben van az még érthető is de már elfelejtettem miben különbözött a könyvtől. A másodikból csak a címadó jelenet maradt meg. A harmadikból a repülés tanulás.
De még mindig IMÁDOM!! Agyzsibbasztó, zűrzavaros és zseniális az egész!
Olvasd el! Ne ess pánikba!

>!
Péter_Szombati
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Na, ez… Ez a könyv szinte hibátlan. Az első három rész viszonylagos gyengesége után letaglózott, hogy ebből hogy tudott Adams egy ennyire jó regényt kerekíteni. A sorozat messze-messze legjobb darabja, fényévekre van színvonalban mindegyiktől! Ez talán annak köszönhető, hogy alaposan borult a status quo már a legelején, és ezzel mintha egy teljesen új sorozatba csöppentünk volna. Remekmű!

1 hozzászólás
>!
littlelinda P
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Ez a rész ugyan kicsit romantikusabbra sikerült, mint az előző három, de személy szerint én jobban örültem ennek, mert könnyebb volt olvasni, sokkal jobban olvastatta magát. Kivételesen nem volt tele rengeteg furábbnál fura bolygónevekkel és hasonlókkal, a történet könnyebben követhető volt, a humora olyan jó, volt mint eddig, kicsit csak azt sajnálom, hogy gyakorlatilag csak az utolsó 20 oldalon mozdult előre a történet. A bevezetőben pedig azt ígérte az író, hogy ez a könyv egy lányról fog szólni, ahhoz képes inkább Arthurról szólt :D Viszont a közös repüléseik nagyon tetszett, olyan meghittnek tűnt, szívesen repkednék énis a felhők között. Wonkó kifordított háza nagyon tetszett, kifejezetten ötletesnek találtam, főleg egy tudós-őrülttől :D

>!
B_Petra
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Erősen túlértékelt.
Nem érdekel ez a stílusú angol humor.

>!
altagi P
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Amikor már kezdtem feladni a reményt, hogy lesz még ennek a sorozatnak olyan kiváló része, mint az első, akkor jött ez a negyedik, ami simán felveszi vele a versenyt.
Kezdetnek alaposan földre küld azzal a teljesen váratlan hülyeséggel, hogy a Földön játszódik. Én például nagyon vártam, hogy kiderüljön valami random poén mentén, hogy odáig mennyire benéztem, de nem, tényleg a Földön kezdődik…
Arthur és Fenchurch nagyon kedves kis szerelmi szálat kavart bele ebbe a Galaktikus elmefutárkodásba, Fenny karaktere nekem nagyon szimpatikus volt, az vesse rá az első követ, aki nem így viselkedne hasonló helyzetben. (hehe, ez csak vicc persze…)
A végére meg persze vissza a Galaxisba, idiótaság gőzerővel. Nagyon jól esett. :D (de mi is van most akkor a delfinekkel?!)

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

Ez a rész is kellemes szórakozást nyújt, de jóval gyengébb elődeinél. Lényegében nem történik benne semmi némi vicces romantikán kívül. De komolyan, ez kicsit fájt, csalódás volt.
Remélem a befejező rész azért ennél erőteljesebb lesz.

>!
Esmeralda
Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat!

A kötet, amit D.A. azoknak a nőolvasóknak írt, akik nem adták fel a harmadik kötet olvasása alatt…
Felbukkant a szerelmi szál, bár annak számomra igen gyenge, de értékeltem a próbálkozást. Azt azonban még a végére sem értettem meg, hogyan és miért kerülhettek vissza a Földre? Nem értem a logikai ugrásokat a Galaxisban, de az köztük lévő kis történetek szórakoztatnak. Azt hiszem, a Sci-Fi nem annyira az én világom.


Népszerű idézetek

>!
Telena

Ennek a mesének eredetileg volt valami tanulsága is, de ezúttal sajnos nem jut a krónikás eszébe.

Utolsó mondat

>!
Evione

Úgy éreztem – mondta Bumfi, a Flúgtalan –, hogy egy olyan gyengeelméjű civilizációnak, mely még egy fogpiszkálós csomagra is részletes kezelési utasítást nyomtat, egy percig sem maradhatok tovább aktív tagja, legalábbis ha meg akarom őrizni ép eszemet.

31. fejezet

2 hozzászólás
>!
Evione

Kérjük kedves utasaink szíves figyelmét. Ez a 121-es Los Angeles-i járat. Amennyiben Los Angeles nem tartozik mai úti céljaik közé, legfőbb ideje, hogy leszálljanak. Köszönjük.

29. fejezet

>!
Dora P

Szerelőaknából átalakított mocskos bűzlő fekhelyén Ford Prefect mélyen aludt törölközőitől körülvéve, és álmot látott.
Késő éjjel az East Side-on sétált, a folyó partján, melynek vize olyan elképesztően szennyezetté vált már, hogy rendszeresen másztak ki belőle vadonatúj életformák, szociális és szavazati jogokat követelve.

128-129. oldal – 23. fejezet

>!
Maya

… Az életet nagyon különös dolognak találom. Te mit tudsz róla?
…-Az élet olyan, mint egy grépfrút.
-Öö, hogyhogy?
Hát, olyan narancssárgás, kívül gödröcskés, belül pedig nedves és kesernyés. Meg gerezdjei vannak. Ja, és egyesek a felét elfogyasztják reggelire.

23. fejezet

>!
Trillian

– … Az életet nagyon különös dolognak találom. Te mit tudsz róla?
Ez végre olyasvalami volt, amiben Ford igazán szakértőnek érezte magát.
– Az élet – mondta – olyan, mint egy grépfrút.
– Öö, hogyhogy?
– Hát, olyan narancssárgás, kívül gödröcskés, belül pedig nedves és kesernyés. Meg gerezdjei vannak. Ja, és egyesek a felét elfogyasztják reggelire.

23. fejezet

>!
Telena

Valamilyen oknál fogva az állomások mellett lévő kocsmák különösen félelmetesek, sajátságosan mocskosak, a sertéspástétom pedig speciálisan sápadt. A sertéspástétomnál pedig csak a szendvicsek a borzasztóbbak.

12. fejezet eleje

3 hozzászólás
>!
legrin SP

Azon az estén korán besötétedett, és ebben, az évszakot figyelembe véve, nem volt semmi szokatlan. Hideg szél fújt, amiben úgyszintén nem volt semmi szokatlan.
    Később esni kezdett, ebben aztán igazán nem volt semmi szokatlan.
    És egyszer csak leszállt egy űrhajó. Ez már annál szokatlanabb volt.

(első mondatok)

>!
Cicu

Egy pillanatig egymásra néztek.
A pillanat hosszabb lett és hirtelen egy igazán hosszú pillanat volt, annyira, hogy a végén már nem is érezték az idő múlását.
Arthur számára, akinek rendszerint sikerült magabiztosnak éreznie magát, ha elég hosszú ideig egyedül hagyták egy svájci sajtos süteménnyel, ez egy elég hosszan tartó felfedezés volt. Hirtelen úgy érezte magát, mint egy fogságban tartott és állatkertben született állat, ami reggel felébred és a ketrec ajtaját csendesen nyitva találja, és a szavanna a felkelő nap szürke és rózsaszínű fényében fürdik, mialatt mindenütt új hangok ébrednek.
Arthur azon gondolkozott, hogy milyenek voltak azok az új hangok, amint a lány arcát bámulta elég nyilvánvalóan csodálkozó arccal, meg a szemeit, amik mosolyogtak és osztoztak a meglepetésben.
Nem vette észre, hogy az élet hangja szól hozzá: egy hang, ami válaszol azokra a kérdésekre, amiket folyamatosan kérdeznek tőle, és amit tudatosan soha nem észlelt, és azt sem tudta, milyen a tónusa egészen mostanáig, amikor valami olyasmit mondott neki, amit soha nem mondtak még, és ami az volt: Igen.

18. fejezet

>!
Cicu

De az az ok, amiért a gyermekkori nevemen hívom magam, az az, hogy emlékeznem kell arra, hogy egy tudósnak pont olyannak, kell lennie, mint egy gyermek. Ha valamit lát, akkor azt kell elmondania, amit lát, akkor is, ha az az, amire számított, hogy látni fogja, és akkor is, ha nem. Először láss, azután gondolkozz, majd ellenőrizz. De először mindig látni kell. Máskülönben mindig azt fogod látni, amire számítottál. A legtöbb tudós elfelejti ezt.

31. fejezet


A sorozat következő kötete

Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Eric Idle: Hakni az űrben
Hugh Laurie: A balek
Stephen Fry – Hugh Laurie: Egy kis Fry és Laurie
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az elkóborolt túrázó
Gerald Durrell: Istenek kertje
P. G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!
P. G. Wodehouse: Megőrült, Jeeves?
P. G. Wodehouse: Majd a Tóbiás!
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Terry Pratchett: Fegyvertársak