Vendéglő ​a világ végén (Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia 2.) 525 csillagozás

Douglas Adams: Vendéglő a világ végén Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Marvin nem volt igazán kistermetű robot, de mégis siralmasan aprónak hatott a gigantikus fekete tankhoz képest, amely most megállt előtte. A tank végigszondázta a robotot, aztán visszahúzta az érzékelőit. Marvin meg sem moccant. – Félre az utamból, kicsi robot – morogta fenyegetően a tank. – Attól tartok – mondta Marvin –, épp avégett kellett itt maradnom, hogy az utadat álljam. A szonda ismét előbukkant, hogy újra megvizsgálja Marvint, majd gyorsan visszahúzódott. – Hogy te az utamat álld? Nekem?! – mennydörögte a tank hitetlenkedve. – Viccelsz? – De tényleg – mondta Marvin. – Na és milyen fegyvered van? – dörögte a tank. – Találd ki – felelte Marvin…”

Eredeti megjelenés éve: 1980

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A sci-fi mesterei Móra

>!
GABO, Budapest, 2001
224 oldal · ISBN: 9639237531 · Fordította: Nagy Sándor
>!
GABO, Budapest, 1998
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638009624 · Fordította: Nagy Sándor
>!
Móra, Budapest, 1992
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631168964 · Fordította: Nagy Sándor

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Arthur Dent · Ford Prefect · Zaphod Beeblebrox · Trillian

Helyszínek népszerűség szerint

Édenkert


Kedvencelte 45

Most olvassa 20

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 46


Kiemelt értékelések

csillagka>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

6*7=42 azaz negyvenkétszer két hónap kellett, hogy újra kézbe vegyem a „világ leghosszabb trilógiájának” második kötetét. spoiler
Nem igazán tudok újat mondani a komputerem még nem ismeri az összes tényt, ami a kiértékeléshez szükséges. Sok érdekes, elgondolkoztató friss ismeret került a birtokába, ezzel alapvetően változott a véleménye, és elég komoly nyomás érzek részéről, hogy újra bevigyem az első kötet adatait (hátha valami felett elsiklott ezért a *ozás nem volt megfelelő)
Hagyom még dolgozni, és további infók betáplálása előtt nem várok ennyit az adatfeldolgozással, nehogy lefagyjon.

1 hozzászólás
kratas P>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Nem mondanám, hogy kevésbé, vagy hogy jobban tetszett, mint az első rész, mert nem tudom eldönteni. Továbbra is nagyon beteg, de a humor most jobban magával tudott vinni, ugyanakkor azzal problémám volt, hogy nem éreztem, hogy hova tartunk. Valahogy abba a kategóriába sorolnám, hogy még nem döntöttem el, hogy zseni, vagy őrült.

1 hozzászólás
mandris>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Két Douglas Adams-szel a hátam mögött immár nem okozott olyan nagy meglepetést ez a könyv. Az első részhez (és a Dirk Gently-hez hasonlóan) ez is nagyon szórakoztatóra és komolytalanra sikerült, miközben időről időre, mintegy mellékesen odadob nekünk egy mondatot, amin még akár elgondolkodni is érdemes, de legalábbis valami nagy igazságot fejez ki, a maga sajátos módján. Marvint még mindig nagyon szeretem, de el tudom képzelni, hogy előbb-utóbb nagyon az agyamra fog menni. Szerencsére ez még nem jött el.
És végre valaki, aki végiggondolta, milyen következményekkel járna az időutazás a nyelvre (amikor az angol nyelvvizsgára készültem, nekem is eszembe jutott, hogy milyen mázli, hogy nem tudunk utazni az időben, így is van elég igeidő – szóval többiek, igyekezzetek addig letenni az angol nyelvvizsgát, amíg még nem késő): https://moly.hu/idezetek/1180 (Ha mást nem is, legalább ezeket a részeket mindenképpen el szeretném olvasni eredeti nyelven, mert a magyar fordítás kicsit furára sikerült – mondjuk angolul vélhetően könnyebb új igealakokat alkotni)

2 hozzászólás
Lynn>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Továbbra is azt gondolom, józanul nem lehet ilyet írni, de már nem vagyok ebben annyira biztos, mint az első rész olvasása után (http://moly.hu/konyvek/douglas-adams-galaxis-utikalauz-stopposoknak/en-es-a-konyv/mlinda). Egyre jobban tetszik, de a harmadik előtt kell valami más, mert ha túladagolom, még a végén színes-szagos törölközőkre fogok vadászni az IKEÁ-ban miközben azt kiabálom majd, hogy negyvenkettő, negyvenkettő…

Szelén>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Igazán szórakoztató volt, talán egy kicsit nekem jobban is tetszett, mint az első rész.
Vagy csak több minden ismerős volt benne? Az első rész kicsit olyan kusza paródiának éreztem, ebben a részben viszont rá kellett döbbennem, mindennek oka van :)
Annak idején, amikor angolul tanultam, igencsak meggyűlt a bajom az igeidőkkel, ezért remekül szórakoztam azon, ahogy Douglas Adams kitalált még egy párat. :)
Humoros. Várom a következő részt.

5 hozzászólás
littlelinda>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Hát, ez a rész is nagyon jó volt! :D Imádom a könyv humorát, és ahogy furcsábbnál elképzelhetetlenebb dolgok történnek egymás után, de azért közben meg is van magyarázva minden. Annyira szívesen beülnék a Teljesútba egy jó vacsira miközben odakint a világ végét lehet megcsodálni. Marvint nagyon imádom, helyenként átérzem a fájdalmait, de az iróniája és a szarkazmusa mindent visz :D Az egyetlen, ami egy ici-picit zavart, hogy néha sok volt a nagyon fura és kifacsart szó, ami szörnyen fárasztó tudott lenni – főleg, ha nem létező, hanem kitalált szóról beszélünk, és még azt se tudom, mit jelent :D

>!
Móra, Budapest, 1992
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631168964 · Fordította: Nagy Sándor
chhaya>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

A második rész közel hasonló színvonalat hoz, mint az első. Különösen tetszett, hogy mennyire fantáziadús és jól felépített ez a világ, hogy minden összefügg mindennel… Kíváncsian várom a folytatást.

suzyfox>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Fárasztó angol humor, ami fáradtan még fárasztóbb, de cserében jókat nevetgél rajta az ember. Ez a rész kicsit lapos volt és kicsit koncentrálni kellett, hogy most épp a múltban vagy a jövőben vagyunk-e térben és időben egyaránt. A társaság kettészakadt és igen kevés szerep jutott Trilliannek, Marvinról nem is beszélve. Volt itt világvége és világ kezdete, társadalomfejlődés, meg gumikacsa. De azt hiszem, még pihenek a kövi rész előtt.

Devalyn>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Méltó folytatása az előző résznek, számtalan idézetet tudnék hozni, amin hangosan felnevettem. Kellően pihent elmeállapot viszont mindenképpen szükséges a fogyasztásához.
Arra is adott magyarázatot, hogy miért mennek folyton tönkre nálunk a liftek – túl intelligensek! A munkahelyemen legalábbis állandóan a pincében duzzog négyből legalább kettő:

„Mi sem természetesebb, hogy sok, intelligenciával és jövőbe látással megvert lift elviselhetetlennek érezte az esztelen fel-alá rohangálást, s egyfajta egzisztencialista tiltakozás jegyében az oldalirányú mozgással is próbálkozott alkalmanként. Ezenkívül részt követeltek maguknak a döntési folyamatban, és sokan rászoktak arra, hogy hosszú időre visszavonuljanak a pincébe duzzogni.”

altagi P>!
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Nekem annyira nem tetszett, mint az első rész. Kicsit vontatottabban indul a történet, és ritkábban vannak az elejében vicces részek, bemondások. A végére természetesen materializálódik az agymenés, külön kedvencem volt pl.: https://moly.hu/idezetek/33920 és https://moly.hu/idezetek/1521.
Marvin egyre jobban emlékeztet néhány ismerősömre, és így annyira nem is mindig volt vicces. Jó, dehogynem, de mégis, nehéz ám úgy olvasni, hogy egy-egy mondata után megemlékezek egy ismerősömről. :D
Nagyon várom már, hogy az összes részt kiolvassam, mert már ebben is voltak olyan gondolatok, amik az előzőre ráerősítettek, és tudom, hogy ezt még nagyon lehet fokozni.


Népszerű idézetek

mazsa>!

Az ember sosincs igazán egyedül, ha vele van a gumikacsája.

32. fejezet

8 hozzászólás
Surréalisme>!

– Tiszta őrület – mondta –, szemenszedett képtelenség! De ki kell próbálnunk, mert képtelenségnek viszont ragyogó.

219. oldal

3 hozzászólás
Panni777>!

Az előzményekből:
Kezdetben volt az Univerzum teremtése.
Ez sokak rosszallását kiváltotta, s elterjedt vélemény szerint nem tartozott a legjobb húzások közé.

első mondatok

mazsa>!

Ha az emberek nem járatnak folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk.

21. fejezet

Cicu>!

Van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valójában az Univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét.
Van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett.

1. fejezet előtt

The_General>!

Az Útikalauz tévedhetetlen. A valóság gyakran pontatlan.

40. oldal (GABO Kiadó)

SadPanda>!

Az a legnagyobb gond…. az az egyik legnagyobb gond, tudniillik van belőle több is… szóval, az emberek kormányzásával kapcsolatos számtalan fő gond egyike annak a személyével függ össze, akire ezt a feladatot rábízzák, jobban mondva, akinek sikerül rávennie a többieket arra, hogy engedjék meg neki, hogy azt csináljon velük, amit akar.
Összegezve: jól ismert tény, hogy azok az emberek, akik mindenáron kormányozni akarják a többieket, ipso facto, a legalkalmatlanabbak erre a célra. Az összegzést összegezve: ha valaki el tudja érni, hogy elnökké választassa magát, akkor arra a világért sem szabad rábízni ezt a munkát. Az összegzés összegzését összegezve: az emberekkel folyton csak baj van.

115-116. oldal, 28. fejezet

ppayter>!

Íme néhány szócikk a könyvből:

Az Univerzum – néhány tény, melynek ismerete megkönnyíti benne az életet:
1. TERÜLET:
Végtelen. A Galaxis Útikalauz Stopposoknak a következő értelemben használja a „végtelen” szót. Végtelen: Nagyobb, mint a valaha létezett legnagyobb dolog, továbbá nagyobb sok egyéb dolognál: Nevezetesen, sokkal nagyobb, mint az elképesztően óriási, a baromi nagy és a „Hű, ezt nézd meg, mekkora!”. A végtelen olyan nagy, hogy hozzá képest a nagyság maga is eltörpül. Olyasmiről van szó, amit leginkább a gigantikusszor kolosszálisszor lélegzetelállítóan hatalmas képzetével tudnánk érzékeltetni.
2. IMPORT: Nincs.
Végtelenül nagy területre lehetetlen bármit is importálni, mivel nincs olyan, hogy „kívül”, ahonnan az import származhatna.
3. EXPORT: Nincs.
Lásd: Import.
4. NÉPESSÉG: Nulla.
Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az egész Univerzum népessége maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei.
5. PÉNZNEM: Nincs.
Valójában három szabadon konvertálható valuta létezik a Galaxisban, de egyik sem számít. Az altairi dollár mostanában omlott össze, a flainiai pitykebigyó csak flainiai pitykebigyóra váltható, és a trigani purnak is megvannak a maga speciális problémái. Az egy pur egyenlő nyolc ningi átváltási arány magában véve még nem jelentene gondot, csakhogy a ningi olyan háromszögletű gumiérme, amelynek hatezer-nyolcszáz mérföld az oldalhossza, s ennélfogva soha senki nem gyűjtött össze annyit belőle, hogy összejött volna egy purra való. A ningivel viszont nem lehet üzleteket bonyolítani, mert a Galaktibankok nem hajlandóak aprópénzzel bajlódni. Ebből az is levezethető, hogy a Galaktibankok maguk is a zabolátlan fantázia termékei.
6. MŰVÉSZET: Nincs.
A művészetnek az a feladata, hogy tükröt tartson a természet elé, és egész egyszerűen nem létezik akkora tükör, amely elég nagy volna erre a célra. (Lásd az 1. pontot.)
7. SZEX: Nincs.
Nos, ami azt illeti, rengeteg van belőle, főleg azért, mert a pénz, a kereskedelem, a bankok, a művészet és minden egyéb teljes hiánya miatt nincs semmi más, ami leköthetné az Univerzum nem létező lakóinak figyelmét. Mindazonáltal ebbe nemigen érdemes itt hosszabban belebonyolódni, mivel az egész kérdéskör roppant szövevényes. Akit további részletek érdekelnek, az lapozza fel a hetedik, kilencedik, tizedik, tizenegyedik, tizennegyedik, tizenhatodik, tizenhetedik, tizenkilencedik és a huszonegyediktől a nyolcvannegyedikig terjedő fejezeteket, valamint az útikalauz teljes hátralevő részét.

19. fejezet vége

Evione>!

– Ja, igen. Zaphod?
– Eee, igen?
– Ha bármikor úgy éreznéd, hogy segítségre szorulsz… érted, ha bajba kerülnél, és jól jönne egy segítő kéz, hogy kihúzzon a pácból…
– Igen?
– Akkor nyugodtan fordulj fel!

2. fejezet

Cicu>!

Egyesek szerint az a legnagyobb gond az időutazással, hogy az ember könnyen a saját apjává vagy anyjává válhat. Tévedés! Ha a saját apáddá vagy anyáddá válsz, az még nem olyan gond, amin egy széles látókörű, modern család ne tudná túltenni magát. Attól sem kell félned, hogy véletlenül megváltoztatod a történelem menetét. A történelem nem változik, mert a részei úgy illenek egymásba, mint egy kirakósjáték elemei. Az összes lényeges változás már azelőtt lejátszódott, hogy bekövetkezett volna az az esemény, amit meg kellett volna változtatni, és így a végén szépen minden elrendeződik.
A legnagyobb gond egész egyszerűen nyelvtani természetű. A legfontosabb szakmunka ezen a téren dr. Dan Strassenfressen műve, a Bevezetés az 1001 fő igeidőbe időutasoknak. Ebben le van írva például, hogyan kell kifejezni azt, ha valami úgy volt, hogy majd bekövetkezik veled a múltban, még mielőtt sikerült volna elkerülnöd azáltal, hogy két napot előreugrottál az időben, csak azért, hogy elkerüld a dolog bekövetkezését. Az illető eseményt különböző módon írják le aszerint, hogy a saját természetes időd aspektusából nézed-e, vagy a további jövő egy későbbi időpontjából visszapillantva vagy éppen a további múltból. További komplikációkkal járnak az olyan dialógusok, amelyeket a tényleges időutazás alatt folytatsz, miközben azzal a szándékkal mész egyik időpontból a másikba, hogy a saját apáddá vagy anyáddá válhass.

15. fejezet


A sorozat következő kötete

Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric Idle: Hakni az űrben
Jodi Taylor: Mi baj történhet?
Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Matt Haig: Én és az emberek
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Mike Brooks: Kegyetlen ravasság
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság
Kurt Vonnegut: Időomlás / Timequake