Vendéglő ​a világ végén (Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia 2.) 90% 525 csillagozás

Az ember sosincs igazán egyedül, ha vele van a gumikacsája.

32. fejezet

– Tiszta őrület – mondta –, szemenszedett képtelenség! De ki kell próbálnunk, mert képtelenségnek viszont ragyogó.

219. oldal

Az előzményekből:
Kezdetben volt az Univerzum teremtése.
Ez sokak rosszallását kiváltotta, s elterjedt vélemény szerint nem tartozott a legjobb húzások közé.

első mondatok

Ha az emberek nem járatnak folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk.

21. fejezet

Van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valójában az Univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét.
Van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett.

1. fejezet előtt

Az Útikalauz tévedhetetlen. A valóság gyakran pontatlan.

40. oldal (GABO Kiadó)

Az a legnagyobb gond…. az az egyik legnagyobb gond, tudniillik van belőle több is… szóval, az emberek kormányzásával kapcsolatos számtalan fő gond egyike annak a személyével függ össze, akire ezt a feladatot rábízzák, jobban mondva, akinek sikerül rávennie a többieket arra, hogy engedjék meg neki, hogy azt csináljon velük, amit akar.
Összegezve: jól ismert tény, hogy azok az emberek, akik mindenáron kormányozni akarják a többieket, ipso facto, a legalkalmatlanabbak erre a célra. Az összegzést összegezve: ha valaki el tudja érni, hogy elnökké választassa magát, akkor arra a világért sem szabad rábízni ezt a munkát. Az összegzés összegzését összegezve: az emberekkel folyton csak baj van.

115-116. oldal, 28. fejezet

Íme néhány szócikk a könyvből:

Az Univerzum – néhány tény, melynek ismerete megkönnyíti benne az életet:
1. TERÜLET:
Végtelen. A Galaxis Útikalauz Stopposoknak a következő értelemben használja a „végtelen” szót. Végtelen: Nagyobb, mint a valaha létezett legnagyobb dolog, továbbá nagyobb sok egyéb dolognál: Nevezetesen, sokkal nagyobb, mint az elképesztően óriási, a baromi nagy és a „Hű, ezt nézd meg, mekkora!”. A végtelen olyan nagy, hogy hozzá képest a nagyság maga is eltörpül. Olyasmiről van szó, amit leginkább a gigantikusszor kolosszálisszor lélegzetelállítóan hatalmas képzetével tudnánk érzékeltetni.
2. IMPORT: Nincs.
Végtelenül nagy területre lehetetlen bármit is importálni, mivel nincs olyan, hogy „kívül”, ahonnan az import származhatna.
3. EXPORT: Nincs.
Lásd: Import.
4. NÉPESSÉG: Nulla.
Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az egész Univerzum népessége maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei.
5. PÉNZNEM: Nincs.
Valójában három szabadon konvertálható valuta létezik a Galaxisban, de egyik sem számít. Az altairi dollár mostanában omlott össze, a flainiai pitykebigyó csak flainiai pitykebigyóra váltható, és a trigani purnak is megvannak a maga speciális problémái. Az egy pur egyenlő nyolc ningi átváltási arány magában véve még nem jelentene gondot, csakhogy a ningi olyan háromszögletű gumiérme, amelynek hatezer-nyolcszáz mérföld az oldalhossza, s ennélfogva soha senki nem gyűjtött össze annyit belőle, hogy összejött volna egy purra való. A ningivel viszont nem lehet üzleteket bonyolítani, mert a Galaktibankok nem hajlandóak aprópénzzel bajlódni. Ebből az is levezethető, hogy a Galaktibankok maguk is a zabolátlan fantázia termékei.
6. MŰVÉSZET: Nincs.
A művészetnek az a feladata, hogy tükröt tartson a természet elé, és egész egyszerűen nem létezik akkora tükör, amely elég nagy volna erre a célra. (Lásd az 1. pontot.)
7. SZEX: Nincs.
Nos, ami azt illeti, rengeteg van belőle, főleg azért, mert a pénz, a kereskedelem, a bankok, a művészet és minden egyéb teljes hiánya miatt nincs semmi más, ami leköthetné az Univerzum nem létező lakóinak figyelmét. Mindazonáltal ebbe nemigen érdemes itt hosszabban belebonyolódni, mivel az egész kérdéskör roppant szövevényes. Akit további részletek érdekelnek, az lapozza fel a hetedik, kilencedik, tizedik, tizenegyedik, tizennegyedik, tizenhatodik, tizenhetedik, tizenkilencedik és a huszonegyediktől a nyolcvannegyedikig terjedő fejezeteket, valamint az útikalauz teljes hátralevő részét.

19. fejezet vége

– Ja, igen. Zaphod?
– Eee, igen?
– Ha bármikor úgy éreznéd, hogy segítségre szorulsz… érted, ha bajba kerülnél, és jól jönne egy segítő kéz, hogy kihúzzon a pácból…
– Igen?
– Akkor nyugodtan fordulj fel!

2. fejezet

Egyesek szerint az a legnagyobb gond az időutazással, hogy az ember könnyen a saját apjává vagy anyjává válhat. Tévedés! Ha a saját apáddá vagy anyáddá válsz, az még nem olyan gond, amin egy széles látókörű, modern család ne tudná túltenni magát. Attól sem kell félned, hogy véletlenül megváltoztatod a történelem menetét. A történelem nem változik, mert a részei úgy illenek egymásba, mint egy kirakósjáték elemei. Az összes lényeges változás már azelőtt lejátszódott, hogy bekövetkezett volna az az esemény, amit meg kellett volna változtatni, és így a végén szépen minden elrendeződik.
A legnagyobb gond egész egyszerűen nyelvtani természetű. A legfontosabb szakmunka ezen a téren dr. Dan Strassenfressen műve, a Bevezetés az 1001 fő igeidőbe időutasoknak. Ebben le van írva például, hogyan kell kifejezni azt, ha valami úgy volt, hogy majd bekövetkezik veled a múltban, még mielőtt sikerült volna elkerülnöd azáltal, hogy két napot előreugrottál az időben, csak azért, hogy elkerüld a dolog bekövetkezését. Az illető eseményt különböző módon írják le aszerint, hogy a saját természetes időd aspektusából nézed-e, vagy a további jövő egy későbbi időpontjából visszapillantva vagy éppen a további múltból. További komplikációkkal járnak az olyan dialógusok, amelyeket a tényleges időutazás alatt folytatsz, miközben azzal a szándékkal mész egyik időpontból a másikba, hogy a saját apáddá vagy anyáddá válhass.

15. fejezet