The ​Hitchhiker's Guide to the Galaxy (The Hitchhiker's Guide to the Galaxy trilogy 1.) 92% 76 csillagozás

Ez a könyv teljes egészében értelmetlen és érthetetlen off, tele van a legnagyobb bölcsességekkel, ugyanakkor a legnagyobb hülyeségekkel is és egyszerűen nevetséges, de a legzseniálisabb módon. Abszolút megértem, miért tett szert ekkora hírnévre.

Egyedülállóan szórakoztató történet, mégha kicsit fárasztó is. :D De én imádtam a humorát meg a sok zagyvaságot. Egész biztosan folytatni fogom.

Angolul is imádtam! Azért be kell ismernem, hogy sok mindent nem értettem :D. Nem a legkönnyebben felfogható és megérthető könyv magyarul se, de angolul meg pláne nem. Illetve rá kellett jönnöm, hogy én nem emlékszem a könyvre. Azt hittem, hogy nem lesz itt gond, hiszen kenem-vágom én a történetet, aha hát nem! Igazából én a filmre emlékszem :D. Persze a könyvet is olvastam anno, de aztán azt felülírta a film többszöri megnézése. Így egyes beszélgetések teljes meglepetésként értek. Másoknál pedig hiába vártam, hogy megértsem a helyzetet annak ellenére is, hogy egész bekezdéseket nem bírok lefordítani. :D Na, de csak átrágtam magam rajta így is! Azon kevés könyvek egyike, amiknek a filmváltozatuk több eseményt ölel fel. :D Ajánlanám, de valaki szereti az elborult könyveket, mint én, valaki meg nem, szóval inkább nem. :D Aki viszont elolvasná, az magyarul tegye, ne ezzel kezdjen nyelvet tanulni.

Annyira fárasztó, hogy az már jó és annyira jó, hogy az már fárasztó. Megjegyzem, hogy nem szeretem a sci-fit (jó a BSG, a Doctor Who meg a Firefly kivétel), főleg olvasva, de itt szerintem az űr csak annyi célt szolgál, hogy minél több tere legyen Adamsnek az agymenéshez. Nincs az a törölköző, ami megvédhetne a brit humortól.
És igen, ezt a filmet is újra kell néznem.

Ezúttal ismét egy olyan sci-fi-t választottam, amit már régebbóta el szerettem volna olvasni, ezzel pótolva súlyos műveletlenségemet. Popkulturális jelentőségéről már régóta tudtam. Így elolvasva, a Dűnéhez képest (nincs túl sok sci-fi a múltamban, amihez mérni tudnám) nagyon más. Általában sci-fi-ket, fantasy-kat és disztópiákat nem azért olvasok, hogy meneküljek a valóságtól, hanem, hogy más szemszögből lássam azt. Erre az Útikalauz talán kevésbé alkalmas, ám meg kell hagyni, hogy rendkívül szórakoztató könyv, ami ahhoz mindenképpen kicsit hozzásegít, hogy ne vegyük magunkat annyira komolyan. Plusz megtudható belőle a válasz az univerzum legfontosabb kérdésére. Ez azért nem kis teljesítmény ;)

Imádom ezt a könyvet, főként az irónikus és szarkasztikus angol humora miatt, de így, eredeti nyelven olvasva jóval nehezebb volt. Főként a nyelvezete miatt, mivel sok benne a kitalált szó a kitalált lényekre, és ez nagyon fárasztó tud lenni egy idő után. Magyarul is fárasztó, de sokkal könnyebb megérteni, mint angolul. Arthurt továbbra is Martin Freemanként képzelem el, mert ő abszolút tökéletes volt a szerepre :D Marvint még mindig imádom a lehúzó beszólásaival, Ford és Zaphod pedig a legjobb humorforrások, ahogy semmin se lepődnek meg és bármilyen helyzetben képesek teljesen nyugodtak maradni :D

Nem terveztem elolvasni ezt a könyvet, valahogy egészen véletlenül került velem szembe az interneten és úgy döntöttem, hogy huh, miért ne. Időm végül is van. És nem bántam meg.
Annyit tudni illik, hogy a könyv abszurd. Tényleg, elvont, de a maga módján kifejezetten bájos és rengeteget nevettem. Szerintem szerethető, de ha valaki egy nagyon komoly könyvre vágyik, akkor foga a törölközőjét és menjen máshova! Mert ez a könyv 100% szórakozás és humor, csak történetesen az űrben. Nagyon megszerettem, egerestől, depresszív robotostól, teástól. Nem tudom azonnal nekiálljak-e a következő résznek, de megvan rá a kísértés.

Őszintén szólva az elején nagyon jól kezdődött, meglepő volt és fura, mindig olyan események történtek amikre nem lehetett számítani. Aztán számomra leült egy kicsit a történet, a karakterek egyre idegesítőbbek lettek, a poénkodások és meglepő események egy idő után már unalmassá váltak számomra. Sajnos a könyv közepétől már inkább azt vártam, hogy vége legyen, minthogy még sok-sok minden történjen benne. Ezek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, de a folytatásai szerintem nekem kimaradnak.

Nagy várakozással néztem a számos formában (rádiójáték, színdarab, film) napvilágot látott alkotás elé, hiszen egész kultusz teremtődött köré, rajongók népes táborával és feldolgozások tömkelegével. És valóban, rendkívül eredeti, vicces és szórakoztató… az első része. A négyrészes trilógia (!) első negyede zseniális és humoros, kicsit ugyan igénybe veszi az agytekervényeinket, de kellő odafigyeléssel a nyelvi poénok is ülnek. Azonban a további részek kissé csapongóak és zavarosak lesznek, a humor pedig egyre erőltetettebb.
https://litfan.blog.hu/2013/09/12/douglas_adams_the_hit…

epic

Laza, szórakoztató olvasmány. Rengeteg szállóigévé vált mondat van benne, amiről nem is tudtam hogy innen származik. Jókat nevettem rajta, pár helyen kicsit már-már fárasztó volt, de tovább olvastatta magát.