Jobbára ​ártalmatlan (Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia 5.) 263 csillagozás

Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A könyv, ami egészen új értelmet ad a „trilógia” szónak!

Könnyen kedvét szegheti az embernek, ha szülőbolygóját felrobbantják. Pláne, ha a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy űrhajója egy távli, Bob-félő bolygón zuhan le, és ő a túlélés érdekében nem hagyatkozhat másra, csupán szendvicskészítői tehetségére, Arthur Dent azonban mindennek ellenére végre elkezdi élvezni az életet, minek következtében rögvest elszabadul a pokol.
A pokol változatos formákat ölthet: először is ott van a szokásos Ford Prefect-féle, aztán az, amit a GALAXIS Útikalauz új kiadása nyit meg, és végül a legmeglepőbb, ami Arthur hirtelen feltűnt lánya alakjában jelentkezik.

Vajon megmentheti-e hősünk a Földet a végleges multidimenzionális kiradírozástól? Megmentheti-e az Útikalauzt az idegen hódítók karmaiból? És megmentheti-e a lányát saját magától?

Hát persze! Vagy mégsem?

A gond az, hogy Arthurnak már az események puszta követése is roppantul nehezére esik.

Eredeti mű: Douglas Adams: Mostly Harmless

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
GABO, Budapest, 2000
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 963942188X · Fordította: Kollárik Péter
>!
Möbius / N&N, Budapest, 2000
246 oldal · ISBN: 9639229059 · Fordította: Kollárik Péter
>!
N&N, Budapest, 1998
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638587504 · Fordította: Kollárik Péter

Enciklopédia 1


Kedvencelte 23

Most olvassa 7

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Lynn
Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

A feléig tetszett, aztán valahogy nem tetszett. De nem tudom megmondani, hogy miért. Néhol olyan érzésem volt, hogy túlírt, néhol meg alulírt (pl. a többszörös dimenziós vonal), a vége függővég, pedig nincs több része. Illetve lehet, hogy van, mert mintha láttam volna a könyvtárban egy hatodik részt, de talán más a szerzője.
Na, pont ennyire vagyok összezavarodva, mint az értékelésem.
Azért örülök, hogy elolvastam, mert nem fogok kilógni a sorból, ha valami a törölközőt vagy a 42-t emlegeti. Azt sajnálom, hogy se a 42-re, se az élet értelmére se egy sor kérdésre nem kaptam választ. És hová tűnt spoiler

>!
mandris
Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

És ezzel lezárult a világirodalom leghosszabb trilógiája, amelyben Douglas Adams tovább folytatta, ami annyira jól ment neki az első négy részben: a sci-fi irodalom nagy toposzainak sajátosan abszurd továbbgondolását spoiler. Persze ebből adódóan az elején – hiába az előző kötet – kis időbe telt tájékozódnom, hogy most akkor tulajdonképpen mi is történik, de miután megnyugtatóan a helyükre kerültek a dolgok, már semmi sem maradt, ami gátolta volna az élvezetet. A végéért kicsit haragszom, de be kell látnom, hogy egy ilyen ámokfutást máshogy nem lehetett volna megnyugtató módon lezárni.

>!
Lucijja
Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

Számomra ez a sorozat már-már életmentő funkciókkal rendelkezik. Mikor már teli volt a hócipőm mindennel hát leültem (inkább beájultam az ágyba, de mondjuk azt, hogy leültem), és jóleső érzéssel vetettem bele magam az enyémnél egy kicsivel eszementebb életbe. Néhol kisült az agyam, olykor már feladtam idegileg, hogy ez nem lehet, de aztán rájöttem, hogy mégis, arra is volt példa, hogy fetrengtem a nevetéstől, vagy csak szimplán feljajdultam (megjegyzés: ez sem feltétlenül az a fajta könyv amit tanácsos metrón, buszon, vagy váróteremben olvasni, bár szerencsére Londonban az emberek igen rezignáltan reagálnak bármiféle különös magatartás formára, sőt ki is nézik azt körübelül aki nem deviáns egy kicsit, szóval a londoni társadalomba sikerült végülis beilleszkednem Mr. Adams könyvének segítségével).
A szereplőket egytől egyig imádtam (egyedül Trillian maradt a semleges, már-már unszimpatikus vonalban, a lányáról nem is beszélve).
Összeségében abszolúte kedvenc lett ez a „trilógia”, életem folyamán még biztosan újra lesz olvasva.

>!
Oriente P
Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

Douglas Adams az egyik kedvenc írom.
Mindent végigolvastam tőle sok évvel ezelőtt, de ez a kötet valahogy nem ment, többszöri nekifutásra sem. Pedig lényegét tekintve nem különbözik az előzményektől. Lehet hogy pusztán egy pszichológiai gát működött itt, miszerint ha kiolvasom ezt a könyvet is, nem marad több a szerzőtől, amit még nem ismernék.
Mindazonáltal nincs befejezettség-érzésem…
Persze minden elrugaszkodottsága ellenére is szépen behúzta D. A. a hurkot abszurd univerzumában, de pont a Plurális zóna végtelen számú valószínűsége miatt szemöldököm sem rebbenne, ha előkerülne még féltucat folytatáskötet egy húsz évvel ezelőtt pályaudvari értékmegőrzőbe zárt és elfeledett merevlemezről. A lehetőség benne van, kár hogy a szerző már nincs velünk a Galaxis Nyugati Spirálkarjának ebben az istenháta mögötti zugában…

>!
altagi P
Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

Hát ez pont olyan befejezés volt, mint amire nem számítottam, így igazából erre kellett volna számítanom. Volt a történetben néhány elvarratlan szál is, minimális hiányérzetem van így olvasás után. Sok szereplő nekem hiányzott ebből a részből, és nagyon kíváncsi lettem volna, hogy az ő sorsuk hogyan alakult.
Az első részt nem számítva szerintem ebben a kötetben vannak a legjobb poénok, a Teljesen Átlagos Vadtulkok és az utazás velük fenomenális volt.
Vakta elég váratlanul ért engem is, nem csak Arthurt. :)

>!
littlelinda P
Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

Számomra ez az utolsó rész nagyon hozta az elsőnél megszokott stílust: érdekes, izgalmas, kevés dolgot nem értek, de a sztori követésében ez nem zavar és nagyon jó a humora. A fél csillag levonás a vége miatt van, nem örülök neki, hogy egy ilyen vicces/szórakoztató sorozat ilyen befejezést kapott. Trillian felelőtlensége se nagyon tetszett Vaktával kapcsolatban. A párhuzamos univerzumos elmélet és benne az utazgatás viszont kifejezetten tetszett. Nem utasítanám vissza a Galaxis útikalauz második kiadását, ami madár alakban repked, és utazni lehet vele az univerzumok között :D Azt viszont sajnálom, hogy Zaphod és Marvin nem voltak benne ebben a részben :\

>!
iddimolnar
Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

Már nagyon régen készültem végigolvasni a trilógiát, mert többen is mondták, hogy szeretik, de úgy gondoltam, hogy ráérek vele. Aztán amikor az első könyv végére értem, azt gondoltam: miért nem olvastam el sokkal korábban???
Egyből a kedvencem lett, nagyon tetszett a humora. Semmihez nem hasonlít, amit eddig olvastam. A történet néhol elég zavaros, de a végére minden összeáll. Mindenképpen újra fogom még olvasni, és a szerző más könyvei is felkeltették az érdeklődésemet.
A filmet is megnéztem, de nem ugyanaz, mint a könyv, nem adja át a hangulatát teljesen.
Szegény Marvin, nem ezt érdemelte. :(

>!
Beatrice8
Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

Nagyszerű utolsó rész, épp, mint a sorozat többi része. A vége durva. És fura. De ez igazán nem újdonság már.

>!
Panni777
Douglas Adams: Jobbára ártalmatlan

Hümmögök egy sort és végül azt állapítom meg a trilógiáról, hogy jó: 4/5. De nem tudom megérteni, hogy miért zseniális. Értem, hogy random és 42 és kell, hogy legyen törölköző, de ezen túl nem sok mindent adott. Néhány aranyköpést és bölcsességet azért csillagoztam, de nem hozott annyira nagy lázba.
Annak örültem, hogy a végére bezárult a kör és a mikéntje legalább megmagyaráz egy-két dolgot. Tetszett a dimenzióugrós új-generációs Galaxis Útikalauz és a pikkamadár, erre a kettőre igényt tartanék a továbbiakban is. :D Újfent rájöttem, hogy bár bírom az angol humort, de azért ez már túl tömény nekem. Kábé mindegyik kötetnél így zajlott le a megvilágosodás: a könyv első 20%-ában halálra röhögöm magam a vicceken és megállapítom, hogy imádom az angol humort, nem értem, miért halasztgattam ennyi ideig a következő kötetet – aztán a közepéig már csak mosolygok, a 3/4-énél a szememet forgatom, a végére pedig már csak be akarom fejezni. Túl tömör. Nem tudom, hogy tudták mások egyben ledarálni az egészet, de megemelem a kalapom előttük.
Szóval tetszett, de egyszer elég volt, nem kérek belőle saját példányt.


Népszerű idézetek

>!
Exupéry

– Nagyon jól tudom, hogy az asztrológia nem tudomány – folytatta Gail. – Naná, hogy nem az. Csak egy önkényes szabálygyűjtemény, mint a sakk, a tenisz, vagy a… mi is a neve annak a furcsa brit játéknak?
– Ööö… Krikett? Önutálat?
– Parlamenti demokrácia.

>!
Brigi007

Gyakori hiba, hogy amikor valami nagyon tökéleteset akarnak tervezni az emberek, alábecsülik a nagyon tökéletlenek leleményességét.

130. oldal

>!
Maya

Veszélyes lehet bemelegítés nélkül valaki más szemével látni a dolgokat.

15. fejezet

>!
Brigi007

– És mit mondott erre?
– Megint fejbe vert a kővel.
– Ez tényleg az én lányomra vall.
– Bűbájos kölyök.
– Jobban meg kell ismerni – mondta Arthur.
– Akkor jobban feloldódik, mi?
– Nem, de akkor tudja az ember, mikor kell elhajolni.

197. oldal

>!
Telena

Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek.

2 hozzászólás
>!
Brigi007

– Azt hiszem, amit én elvesztettem, az egy teljesen más élet lett volna.
– Mindenki így van vele. Minden nap minden percében. Minden egyes döntésünkkel, minden lélegzetünkkel kinyitunk néhány ajtót, sok másikat meg bezárunk. A legtöbbször észre sem vesszük. Néha igen. Úgy látszik, maga egyszer észrevette.

39. oldal

>!
Maya

A fő különbség egy dolog között, ami lehet, hogy elromlik, és egy olyan dolog között, ami nem romolhat el az, hogy ha egy dolog, ami nem romolhat el mégis elromlik, általában kiderül, hogy lehetetlen rájönni a hiba okára vagy megjavítani.

12. fejezet

>!
Brigi007

Ott volt neki egy egész galaxis, és ő azon töprengett, nem kicsinyeskedés-e, ha azért panaszkodik magának, hogy csak két dolog hiányzik neki: a világ, ahol született, és a nő, akit szeretett.

95. oldal

>!
Maya

Bármi, ami megtörténhet, az meg is történik.

Bármi, ami megtörténés közben valami más megtörténését is maga után vonhatja, valami más megtörténését is maga után vonja.

Bármi, ami megtörténés közben maga után vonhatja, hogy újra megtörténjen, újra meg is történik.

Noha nem feltétlenül ebben a sorrendben.

>!
Brigi007

– Mi mindannyian – folytatta – az ilyen határvonalakon szeretünk összegyűlni.
– Tényleg? – kérdezte Arthur.
– Ahol a szárazföld találkozik a vízzel. Ahol a föld találkozik a levegővel. Ahol a test találkozik a lélekkel. Ahol a tér találkozik az idővel. Szeretünk az egyik oldalon lenni, és nézni a másikat.

107. oldal


A sorozat következő kötete

Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Andri Snær Magnason: LoveStar
Anthony Burgess: Gépnarancs
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Harry Harrison: A Rozsdamentes Acélpatkány
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
Terry Jones: Douglas Adams Titanic csillaghajója
Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
David West Reynolds: Star Wars: I. rész – Képes enciklopédia
Irvine Welsh: Trainspotting
Tore Renberg: Szerettem másképp is