Galaxis ​útikalauz stopposoknak (Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia 1.) 88% 1844 csillagozás

Vannak okosságba burkolt hülyeségek – és vannak hülyeségbe burkolt okosságok… bravó :)

Azt ugyan az olvasás befejeztével sem igazán tudom, hogy az ötrészes trilógia további köteteit is szeretném-e a későbbiekben sorra keríteni, annyi hozadéka viszont minden bizonnyal volt számomra ennek a kultikusnak tekinthető darabbal való megismerkedésnek, hogy megtudhattam, mi az ember, az állatok, az Ördög és mi az Isten, mi a létezés, az elmúlás, a mindenség meg minden és habár a humora tényleg nagyon pihent, összességében negyvenkettő. Régen került már a kezembe ennyire furcsa módon szórakoztató olvasmány – idestova hat éve nyomoztam, mi annyira menő meg jó benne, mostanra érett meg igazán az elhatározás és milyen jól tettem, hogy átlépve a fénysebességet, nem esetem pánikba és csomagoltam törölközőt is az útra. (Valószínűleg ilyen lenne, ha a Monty Python inkább egy agyament sci-fit forgatott volna Artúr királyék legendájának kiforgatása helyett.) Kicsit nyomottabb hangulat ellen mindenképp érdemes bevetni, pillanatok alatt képes minden negatív gondolatot feledtetni, persze azoknál, akik vevők az effajta gondolkodásmódra és egyébként jó történettel bíró, de inkább a humorra, ügyes mondatformálásokra, képtelen szófordulatokra kihegyezett agymenésekre. Ragyogó, kivételes, kissé elmebeteg, de roppant szórakoztató darab, örülök neki, hogy végre beütött.

#régi-kedvenc-újraolvasása

Ez az egyik legelvadultabb sci-fi történet, amit valaha megírtak és amit valaha olvastam. A leglényegtelenebb apróságnak is fontos szerepe van a történet alakulásában – komolyan, még az is fontos, hogy a robot mániás depressziós! Szeretem az ennyire kitalált sztorikat.

Igazi kultkönyv, és mint olyan, elég megosztó. Vagy bejön és zsenivé kiáltod ki az írót, május 25-én pedig magadnál tartod a törölköződet – bármerre jársz is aznap –, vagy egy cseppet se fog tetszeni, nem tudsz közös nevezőre jutni a könyvvel és nem esik jól a humora. Szerencsére engemet elkapott, bírom a lököttségét! ^.^

Kedvenceim: Arthur, Marvin <3 (És akarok egy Bábel-halat… kevés hasznosabb dolog van az Univerzumban!)

Törölközőnap, film vs könyv, satöbbi: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/05/dontpanic-1.html

Hallottam, hogy egy beteg történetről van szó, de azt nem gondoltam volna, hogy az elmebetegség ilyen szintjeivel fogok találkozni. :D :D
Nagyon régóta tervben volt már ez a könyv, és szerencsére egy várólista csökkentős kihíváson kiválasztották. Ha nem így lett volna, nem tudom, meddig halogattam volna még az olvasását. A sci-fi alapvetően nem az én műfajom, emiatt nagyon tartottam tőle. Most így, utólag nem mondom, hogy alaptalanul, mert szerintem a könyvnek legalább a felét nem értettem. :D De őszintén szólva nem hinném, hogy Douglas Adamsen kívül lenne olyan ember a Földön, aki maradéktalanul felfogna mindent.
Elég sokáig olyan érzésem volt, hogy ezt betépve még én is meg tudnám írni, csak random szavakat kellene egymás mellé pakolnom. Nem tudom, hogy D.A. valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt írta-e meg ezt a sorozatot, de lehet, nekem is nagyobb élmény lett volna, ha előtte elszívtam volna egy vicces cigit. :D Amit persze nem teszek meg, de azért mégis kíváncsi lennék, hogy úgy milyen élményt adna. :) Nem tudom, hogy D.A.-nek honnan jött ez a rengeteg marhaság, de le a kalappal előtte.
Csillagozás szempontjából nagyon nagy bajban vagyok. Számomra egyszerre 1, de 5 csillagos is. 1, mert sikerült többnyire annyira elvesznem a történetben, hogy esélyem sem volt kievickélni. Viszont az 5 csillagot is zokszó nélkül megérdemelné. :D
És ki tudja? Lehet, hogy a Földet tényleg az egerek irányítják, csak nagyon jól átvertek minket. :D
De ne feledjük! Az élet értelme 42! Csak még a helyes kérdést nem sikerült hozzá megtalálni. :P

Annak ellenére, hogy nem szeretem a sci-fit, mégis régóta kerülgettem Douglas Adams regényét, mert a leírások és a vélemények alapján ez valami egészen mást ígér, egy sajátos egyvelegét az abszurd humornak és a klasszikus sci-fi-nek.

Az eleje valóban nagyon ígéretes volt, szinte azonnal ráhangolódtam az író stílusára és a kezdődő történetre. Aztán a nagy bumm után számomra is szétesett az egész. Néha-néha ugyan rá tudtam csatlakozni a sztorira, de többnyire csak úgy folyt szét mellettem, egyszerűen túl sok volt a kimondhatatlan nevekből, a különféle típusú földönkívüli lényekből, a szürreális, vagy egyenesen katyvasz jelenetekből.
Viszont a humora tényleg zseniális, teljesen abszurd és nagyon-nagyon pihent. A párbeszédek, a válasz „az életre, a világmindenségre, meg mindenre” , a Végső Kérdés, a törölköző jelenősége, vagy a delfinek utolsó üzenete nagyot szóltak, borzasztóan élveztem ezeket a részeket.

Valószínűnek tartom, hogy azok, akik szeretik a sci-fit, sokkal jobban átlátják a regény cselekményét, és aszerint is minősítik. Én azonban csak a szellemes, fanyar, sziporkázó stílusát tudom értékelni, a többit sajnos elnyeli a zavaros intergalakikus köd.

Vagy ezer éve még az újabb, 2005-ös filmet láttam előbb. Nagyon megtetszett az az elmebeteg angol humora. Aztán a könyvet olvastam el, nem olyan sokára.
Bizonyos klasszikus mondatok, nagyon jól visszaköszönnek a filmben. Pontosabban nekem a könyvben, mert a filmhez mérten voltak elvárásaim.
Fel kell készülni erre a tömény, és furcsa humorra. Ha váratlanul éri az embert, totál kiéghet az agy. Én meg pont az ilyen badarságokat szeretem, nekem nem esik nehezemre olvasni ehhez hasonlóakat.
Egy pici hiányérzetem van az első rész végén. Mert igazi lezárása nincs, de ezt nem is lehet csak úgy végleg befejezni. Történetvezetés mintha nem is lenne, csak random hülyeségeket dobál nagy tehetséggel az író.
A legjobb benne az agyfaszt okozó logikáján, humorán kívül, az hogy maradandó. Megragad, és örökre zaklat majd a 42-es szám, a törölközők mérhetetlen fontossága, és egyéb, az elolvasásáig fontosnak nem tűnő, de az agyamat végleg megfertőző fogalmak.

Öööö, hát ez eléggé elmebeteg :D de a szó jó értelmében (ha van neki ilyen)
Hol is kezdjem, hogy is folytassam, hogy azért mondjak is valamit ami eszembe jutott a sok sületlenség között, szóval bürokrácia kifigurázására csillagos 555-ös :)
A föld fontosságának (lakói számára) ámbátor a világegyetemben elfoglalt jelentéktelen és parányi mivoltának érzékeltetése szintén kiemelkedő :)
Minden más, hm ahogy mondtam eléggé elmebeteg :D de összességében tetszett végül is.
A stoppolás ötlete a világegyetemben, nagyon jó :) és hát az élet értelmére és választ kapunk, csak a kérdést kell megkeresni :D valamint az egerek is nagyon jók :D
Aki bele tud ereszkedni a történet őrültségébe és alapvetően szereti az angol humort, annak tetszeni fognak a könyv fordulatai, akinek nem jön be az angol humor, annak talán kár is próbálkozni vele.

Nem volt mit mondanom erről, és ez mindent elmond róla. Vagy inkább rólam.
Pedig bírom a humort, csak ezek szerint nem értem. Az elején egészen addig ironikusan és groteszkül vicces volt, még el nem indultak az űrbe. De aztán….
Vagy ahhoz, hogy átjárjon a mély varázslat minden részét végig kell olvasni??

Beteg :D
Évekkel ezelőtt már olvastam, persze a kultikus idézetek és szereplők azért megmaradtak, de a történet – vagy mi, inkább mondom azt, hogy agymenés – nem annyira. De pl. a demotivált robot is teljesen kiesett, ami kár, mint ahogy a vogon irodalmi gyöngyszem is csak olvasás közben ugrott be. Ha emlékeztem volna rá, akkor tuti, hogy néhány könyvnél az értékelésben megemlítem, hogy a szerző biztos vogon felmenőkkel rendelkezik.
Szóval ebben a többnyire vicces őrületben azért voltak olyan fejezetek, amiknél csak pislogtam, mert már azt a szintet ütötték meg, ami nekem túl sok, de bírtam, hamarosan folytatni is szándékozom.

Ó, én ezt nagyon élveztem. Bár továbbra is azt kell mondjam, hogy a sci-fi nem az én világom, de a Galaxis útikalauz egy olyan könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia, nem számít, hogy a te világod-e, vagy sem.
Mindennemű elvárás nélkül indultam neki az olvasásnak, és talán éppen ezért nyert meg magának ennyire. Csavaros, őrült, kissé beteg, de hihetetlenül jó olvasmány, amelyet tényleg mindenkinek el kell olvasnia. Kultuszregény, nem véletlenül.