A kötet a teljes Batman és Drakula trilógiát tartalmazza. Név szerint: Red Rain, Bloodstorm és Crimson Mist történeteket. Mindhármat Doug Moench írta (Batman: Préda) és Kelley Jones rajzolta. Ezek Elseworlds, azaz Másvilági történetek, amelyek nem képezik a hivatalos DC univerzum részeit. Ilyen lesz például a hamarosan mozikban látható Joker film is.
Batman & Dracula – Red Rain: Egy új sorozatgyilkos szedi áldozatait a hajléktalanok között Gotham utcáin. Torkukat felhasították, viszont vért sem a holttestekben, sem a gyilkosságok helyszínein nem találni. Kiderül, hogy vámpírok tanyáznak a városban és köztük van a legerősebb is, Drakula. Gótikus horror, ami az egész ábrázolásmódon meg is látszik. Itt Gotham inkább hasonlít 1800-as évek végi Londonra, mint egy modern nagyvárosra. Tele van temetőkkel, katakombákkal, régi cseréptetős házakkal. A rajzok kellően sötétek és torzak. Annak ellenére, hogy illenek a történethez, nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet. Vannak köztük nagyon stílusosak, de vannak olyan panelek, amelyekre egyszerűen rossz ránézni. (Mondjuk, lehet ez volt a cél.) A történet egész jó, annyi, amennyit a címe is sugall. Batman vs Drakula. A leghétköznapibb vámpírlegendákból táplálkozik. A vámpír a harapásával hoz létre új vámpírt. Árt neki a karó, az ezüst, a szentelt víz, napfény, stb… Nagyon értékeltem, hogy felvetette azt a kérdést, hogy a Vámpírnak szükségszerűen gonosznak kell e lennie. Egy egyszerű, szórakoztató képregény, jó alapötlettel. 3.5 csillag.
Batman – Bloodstorm: Drakula halott, de maradtak még vámpírok Gotham-ben. Vezetőjük nélkül, egyik éjszakáról a másikra vadásznak. Hamarosan új vezér érkezik közéjük, akinek sokkal nagyratörőbb céljai vannak. Ő nem más, mint Joker. Ez a történet már sokkal jobban tetszett! Batman itt már vámpír, így az előzményben felvetett, hogy a Vámpírnak gonosznak kell e lennie téma kibontásra kerül. Ugyanúgy bűnözőket kap el, mint halandóként, de egyre nehezebb ellenállnia a vérszomjának. Egy legenda szerint, egy asszony önzetlen szerelme képes kordában tartani a vámpír vér iránti vágyát. Ez az asszony meg is érkezik a VérMacskanő személyében. Ez a szerelmi szál adta meg nekem az igazi régi gótikus horror hangulatot és a mélyebb tartalmat. Emellett a történet sokkal véresebb, kegyetlenebb és tragikusabb. A rajzok is picit jobbak lettek. Ötletes volt, hogy mivel Batman sosem ivott vért, így rá nem hat a feszület és a szenteltvíz. A befejezése is tökéletesen illik a történet hangulatához. spoiler Igazi gótikus horror képregény! Ha az egészet nem is, de ezt a történetet biztos, hogy újra elolvasom majd! 5 csillag.
Batman – Crimson Mist: Batman halott. Gotham-ben a bűnözés egyre nagyobb méreteket ölt. Madárijesztő, Poison Ivy, Két-Arc, Gyilkos Krok és a Pingvin rettegésben tartják a várost. Alfréd egy kétségbe esett pillanatában úgy dönt, kihúzza Batman szívéből a karót. Batman haragjában, amiért Alfréd csak félmunkát végzett és hagyta a torporban szenvedni, esztelen ámokfutásba kezd. Most már nem a bűnözés megállítása a legnagyobb probléma, hanem Batman örök nyugalomra helyezése. Ez egy „Mi lenne, ha Batman gonosz vámpír lenne” történet. Egyik helyszínről a másikra megy és gyilkol. Pozitívuma, hogy gyors tempójú és nagyon véres. A legvége az, ami egy kicsit komolyabb hangvételű. Ez arra volt jó, hogy utoljára meglovagolják a Vámpír Batman témát. Épp ezért rengeteg ellenségét belesűrítettek az eseményekbe. Szórakoztató és legalább végleg lezárja ezt a trilógiát! 3 csillag.
A Elseworlds: Batman második kötete enyhe csalódás volt. Sok helyen olvastam, hogy Batman & Dracula – Red Rain az egyik legjobb Elseworlds képregény, de én ezt nem éreztem. Nem is értem, hogy megjelenésekor, hogy üthetett akkorát. Az alapötlet tényleg jó, de semmi kiemelkedőt nem tud nyújtani. A Bloodstorm már sokkal jobb volt és hangulatban azt hozta, amit az első történettől vártam volna. A Crimson Mist meg levezetésnek elmegy. Túl nagyok voltak az elvárásaim, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam!
