The ​Butterfly Garden (The Collector 1.) 76% 17 csillagozás

Ez a könyv öt csillagos is lehetett volna, de számomra hiányzott belőle pár dolog. Mégis 4,5 csillagot kap, mert egyébként remek volt.
Olvastatta magát, és érdekes volt a pszichológiai háttér. Nem mondanám, hogy durva volt vagy sokkoló. Sőt, szeretnék leülni egy teára a Gardenerrel, érdekes személyiségnek tartom, szeretnék belelátni a fejébe kicsit.

Imádom Dot könyveit.Az összeset olvastam.Kár, hogy csak egy jelent meg eddig magyarul! :(
De azt már megszereztem.Nem rossz a fordítás, de az eredeti azért az igazi.

Nos, belevágtam megint egy olyan regénybe, melyről előzőleg nem sokat tudhattam, még csak az íróját sem ismertem. A leírása alapján érdekesnek tűnt.
Egészen meglepett maga a történet, igazán érdekes felvetés volt, szóval már csak emiatt is hajtott előre az olvashatnék, mert kíváncsi voltam, hogyan is esik meg az a bizonyos végkifejlet.
Habár tehát olvasmányosnak bizonyult, a regényt mégis kicsit… furcsának éreztem.
Először is: maga a történet elmesélője. Valahogy nem tudtam megérteni a motivációit, néha egymásnak ellentmondtak a cselekvései. Az előtörténete meg pöttyet abszurdnak bizonyult. Ez, és egyéb részek néha tehát erőltetettnek tűntek, ilyen direkt rálapátolt plusznak… Mintha az író feltette volna a kérdést: mitől lehetne ez még… perverzebb? Meg visszataszítóbb? Áh, van itt egy listám ezekkel az opciókkal, gyors átfutom… igen, ez az elem tök jó lesz!
A másik ami nekem furcsa volt, hogy a Gardener már jó ideje művelte azt, amit; így számításaim szerint már nagyjából 150 lányt érintett a dolog. Hogy lehetett az, hogy a lebukás ilyen sokáig váratott magára? Olyan lányok is eltűntek, akiket aztán kutattak, korábban figyelemmel tartottak, szóval kicsit érthetetlen az, miként tudta ilyen sokáig csinálni ezt az egészet, ráadásul volt egyéb lebukási lehetőség is.
A harmadik része a dolognak, ami nem tetszett, az a legeslegvége. Mármint nem a végkifejlet, hanem az utolsó néhány oldalon taglalt rész. Talán az volt a legerőltetettebb az egészben…
Elsőre furcsa volt az, hogy a sok kegyetlenség nem hatott meg egyáltalán, nem mozdított meg. Végül az jutott eszembe, hogy ez is mutat valamit: mikor már valakinek annyira telve van az élete szerencsétlenségekkel, valószínűleg kifakulnak benne a borzalmak valósága, és ezt az olvasó is érezheti, milyen.

Mégis, ajánlanám-e olvasásra?
Nem véletlen a négy csillag! Mivelhogy tényleg olvasmányos volt, a történet pedig egy érdekes ötleten alapult, ami elég kíváncsivá tett, hogy végigolvassam. Igen, erőltetett sok helyen, Maya olykor kicsit érthetetlen, de egyébként jó regény, elszórakoztat unatkozós óráinkban.