53. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Pillangók ​kertje (A pillangók kertje 1.) 222 csillagozás

Dot Hutchison: Pillangók kertje

A ​szépség még soha nem volt ilyen rettentő.

Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.

A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.

Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.

Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban… (tovább)

Eredeti mű: Dot Hutchison: The Butterfly Garden

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571582 · Fordította: Komáromy Zsófia

Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Maya · Avery · Bliss · Brandon Eddison · Desmond · Kertész · Lyonette · Sophia Madsen · Victor Hanoverian

Helyszínek népszerűség szerint

A Kert


Kedvencelte 53

Most olvassa 27

Várólistára tette 264

Kívánságlistára tette 274

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
KönyvMoly_1989
Dot Hutchison: Pillangók kertje

Ez egy meglehetősen morbid regény, mégis alig bírtam letenni!
Hihetetlen, hogy ilyen létezhet… Sőt, megkockáztatom, hogy a Kertésznél ezerszer betegebb emberek is élnek közöttünk.
Virágok, tavacska, kert, barlang, vízesés… Olyan romantikus is lehetne, ha nem éppen elrabolt és bántalmazott nők börtöne lenne.
Maya egy rendkívül kemény csaj, erős egyéniség, akit nagyon tiszteltem a tartása miatt.
A Kertész tetteire nincs mentség, ilyen egy beteg elmét… Szégyen és gyalázat. Nem volt olyan brutális, de a pszichológiai szenvedés, amit kirótt a fogjaira… Beleroppantam volna az első héten…
Avery spoiler viszont egy vadállat, aki egyáltalán nem ismer semmiféle könyörületet… Hihetetlen volt olvasni, hogy milyen szörnyűségeket követett el.
Desmond karakterével kapcsolatban spoiler ellentétes érzéseim vannak. Nem tudok rá haragudni, mert oka volt a tetteinek spoiler, ugyanakkor a történtek tükrében nem szabadott volna homokba dugnia a fejét.
Minden pszicho-thriller kedvelőnek ajánlom, nekem nagyon „tetszett” ez a regény. Ha lehet ilyet mondani egy ilyen beteges könyvre.

34 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Dot Hutchison: Pillangók kertje

Ez a könyv egy nagy „Woow”! Egyszerűen zseniális maga a történet, igaz, hogy nagyon beteg, de nagyon ott van.
Viszont, úgy érzem egy kicsit még érlelődnie kellett volna, főként a karaktereknek mielőtt a könyvbe kerülnek. De mivel úgy néz ki, hogy ez egy sorozat első kötete, remélem tanúi lehetünk egy kis jellemfejlődésnek a nyomozópárosunkat illetően.
De az igazság az, hogy ettől eltekintve imádtam a történetet, a felépítését, egyszerűen mindent!
Teljes értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2018/03/dot-hutchison-pilla…

>!
Naiva P
Dot Hutchison: Pillangók kertje

Úgy álltam neki ennek a könyvnek, hogy szándékosan nem olvastam róla véleményeket. Annyit így is sikerült belőle elcsípni, hogy durva. Nem mondom, volt benne bicskanyitogató, durva jelenetek, spoiler de összességében kicsit durvábbra számítottam. Mégis úgy érzem, ez egy nagyszerű pszicho-thriller volt.
Elkezdem és nem tudtam letenni. Olyan volt, mintha a Gyilkos elmék egy epizódját olvastam volna könyvben. A történetvezetés jól meg volt írva, a karakterek pedig hihetőek voltak.
Maya karaktere előtt komolyan le a kalappal. Hihetetlen volt a lelkiereje.
Ami az egyik legjobban tetszett a könyvben, hogy bár sajnálatos módon, fontos szerepet játszik a történetben a szexualitás, az erőszak, az emberi gonoszság, a halál, mégsem voltak részletezve. A maga bizarr módján el voltam ragadtatva a könyvtől. Talán a végére valami ütősebb befejezést, valami erős csavart vártam volna, ami a legtöbb pszicho-thrillerre jellemző.
Ez egy trilógia első része, de olyan volt, de önálló kötetként is megállja a helyét, mert nem volt függővég. Érdekesnek találom, hogy ez a kötet volt a sorozat első része, és nem tudom elképzelni, hogy a folytatásban mire számítsak. Mindenképpen érdekel a folytatás és, hogy abban a könyvben lesz-e szerepük a most megismert szereplőknek. pl. a nyomozóknak.

>!
Infierno
Dot Hutchison: Pillangók kertje

Nagyon ígéretes olvasmánynak tűnt a fülszöveg alapján, nem is okozott akkora csalódást. Életem során rengeteg pszicho-thrillert olvastam, teli izgalmakkal, így hát ezekhez voltam hozzászokva.

Kicsit több izgalmat és fordulatot vártam, inkább az elbeszélésen volt a hangsúly. Persze így is borzasztó minden, amit Innara elmesél a nyomozóknak. Tudtam, hogy lesz a végén egy nagy csavar, ami majd mindent megváltoztat, de amikor kiderült, hogy mi az, valahogy nem tudtam neki hinni, kevésnek éreztem.

Ettől függetlenül jól felépített, szuperül megírt könyv volt, élveztem az olvasását. A filmet pedig már alig várom!

>!
Milli88 P
Dot Hutchison: Pillangók kertje

Zseniális! ♡

Nekem nagyon tetszett, új kedvencet avattam. Szó szerint nem tudtam letenni. Éjszaka nem hagyott aludni a gondolat, hogy van még a könyvből hátra, és nem tudom, hogy mi történik a Kertben, mi lesz a Pillangókkal?
Végig fenntartotta az érdeklődésemet, izgalmas volt, borzasztó, de mégis nagyon szerethető.
Minden Pillangónak megvan a maga kis története, ahogy minden tinilánynak is megvolt a maga kis élete, amíg a Kertész „be nem költöztette” őket a Kertbe.

Tetszett, hogy Victorban nem csak a munkáját elvégezni akaró különleges ügynököt és nyomozót, hanem a mély érzésű apát is megismerhettem.

Remélem a többi kristály pöttyös könyv is ennyire jó lesz.

>!
Everglow P
Dot Hutchison: Pillangók kertje

(…) Mindent összevetve azt kell mondjam, nem volt a legjobb ötlet a Pillangók Kertjével nyitni a tavaszi időszakot, amikor pont hogy élni, vidámkodni kellene – ez a könyv viszont minden, csak nem élet és vidámkodás. Persze egy pszichothrillertől ne várja az ember, hogy minionok lesznek a főszereplők.

A pszichothrillerek bekúsznak a tudatalattiba azzal, hogy nem mondják ki a lényeget, és adagoltan vágják az ember képébe a nyers valóságot: éppen csak csurran – cseppen, a többit meg majd az olvasó elképzeli. Egyúttal pedig az elmére is hatnak, hiszen a tudatalatti megőrzi az emléket – így történhet meg, hogy az olvasó mindig tartani fog a lepkéktől, akkor is, ha a könyv előtt szerette őket. Aki pedig sosem szerette a pillangókat – nos, annak van egy rossz hírem…

Extrával jelentkezem: http://chroniclesofabookshelf.blogspot.hu/2018/03/dot-h…

>!
KATARYNA 
Dot Hutchison: Pillangók kertje

Az ember a legszebb kertben sétálva is hallhatja a pillangó(k) sikolyát.

Ha ajánlanom kellene a 2018-as évre egy könyvet, akkor az egyik csak ez lenne.

De csak azoknak, akik nem csak unalomból kezdik el olvasni, előtte elolvasták a fülszöveget, esetleg utána is olvastak hogy miről is fog szólni ez a történet.

Nem ajánlom azoknak, akik életükben egy hasonló könyvet sem olvastak. Nincs értelme olvasnod, ha kiakadsz már attól, ha elrabolnak valakit, vagy, ha erőszakoskodnak vele.
Olvastam én ennél cifrábbat is.. na de ez tarolt az idei évre, az biztos.

És akik már jó ideje halogatják, epekednek utána, de valamiért még azóta sem olvasták, üzenem nekik, hogy:
Bármennyire is akarnád, letagadhatod, de meg fogod venni, nem tudod majd letenni, olvasod és..

.. Odab…nád, mert olyan. Imádtam!
Nem untam egy mondatát sem, nemcsak az elején, de a végén is olyan meghökkenés volt amik kiderültek. Áh.. fantasztikus volt.
És sírtam.

Hiába nyomott el a gyógyszer, akármennyire is ragadt lefelé a szemem, nem érdekelt, olvastam.
Nem spoilerezek, nem írok a pillangókról, erőszakról, tetoválásokról, beteg és mániákus gyűjtőről, sem arról, ami a végén kiderül.
A filmet várom, a folytatást, és nem akarok csalódni egyikben sem.

Nagyon ajánlom. :)

7 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Dot Hutchison: Pillangók kertje

Olvastam már egy pár könyvet emberrablós témában, de ez magasan veri az összes többit. Kicsit félve kezdtem neki, mert azt hittem, hasonlítani fog erre a borzalomra, de hála az égnek nem volt igazam.
A könyv a végénél kezdődik, tehát nem kell sokat aggódnunk, felszámolják-e a Kertet, elkapják-e a Kertészt, a kérdés csak az, hogyan. Maya/Inara meséli el a történetet az őt kihallgató rendőröknek. A vallomás és a Kertben történtek zseniálisan vannak átvezetve egymásba, a jelen és múlt idejű szöveg finom átmenete egyszer sem zökkent ki, és sosem keveri meg az olvasót. Ahogy mondtam, kicsit aggódtam, hogy valami béna Stockholm-szindrómás sztori kerekedik ki belőle, de szerencsére csak említés szintjén jött elő a téma.
A végével nem vagyok maradéktalanul megelégedve, kicsit összecsapott és túlzásokba esett. Ugyanígy a gonoszok karaktere is elég kidolgozatlan: kicsit jobban szerettem volna megismerni a Kertész és csaladja valódi életét.
Az eddig olvasott női pszichothrillerek között előkelő helyet foglal el, nyugodtan fogyasszátok.

6 hozzászólás
>!
gumicukor
Dot Hutchison: Pillangók kertje

Hát, valami nagyon nincs rendben velem. Engem nem annyira hatott meg a sztori, mint itt másokat. Valószínűleg megint a szokásos hibámba estem, és túl sokat vártam egy könyvtől.
4 csillagot adtam végül, mert az alapötlet kreatív, nem találkozik ilyennel minden nap az ember. Kicsit abszurdnak éreztem a szerelmi szálat, valahogy nekem ez és Desmond karaktere nem volt összeegyeztethető az egész miliővel. Az a rész viszont, amikor spoiler nagyon tetszett. Itt végre éreztem azt a brutalitást, amire vártam. A spoiler karaktere is egy üde színfolt volt a könyvben.
Viszont nagyon-nagyon nem tetszett a történet végén a csavar. spoiler Ezt a kérdést nyugodtan nyitva hagyhatták volna, akkor sokkal jobb lett volna az egész. Így csak ez az összes szál összeér a végén című bullshit került bele a könyvbe, amitől nekem feláll a hátamon a szőr. Sokkal többet ad a történethez, ha nem törekszik arra az író, hogy minden szál le legyen zárva.

>!
mate55
Dot Hutchison: Pillangók kertje

Manapság újabb reneszánszukat élik a pszichológizáló thrillerek. Sok történet jut eszembe, mikor a birtoklás ilyen megnyilvánulása egy könyv témája: „A lepkegyűjtő” azért, mert szinte mértani középválasztékkal ismerjük meg a szereplők nézőpontját. Az Josef Fritzl az amstetten-i vérfertőző rémséges tettei azért, mert a bizalmasnak mondható körből tud építkezni a teljes kiszámíthatatlanság felé. Natascha Kampusch évei pedig azért, mert valami hasonló megszállottság vezethette Priklopil-t, amikor úgy döntött: szerez magának valakit. Vannak köztük remek darabok, középszerűek, valamint olyanok is, amelyeket inkább nem kellett volna elkészíteni. Véleményem szerint ez csak a középkategóriába tartozik. A gyávaság lehet a természetes állapotunk, de mindig van választás. A könyv a sokak által ismert Stockholm-szindróma alapján született meg, hiszen Hutchison a végletekig beteges körülmények közé szorított, a józan ésszel szembenő akarat, félelem, és kényszer szülte együttélést szeretné bemutatni. Miként hatnak a kierőszakolt, csupán külső formaiságokban megnyilvánuló, szeretetnek aligha nevezhető tettek a fogva tartóra és a foglyaira. Azért nem pontozom le teljesen a könyvet, mert bár rosszul megközelített, de nem érdektelen témaválasztásról van szó. Ám ha egészen őszinte akarok lenni, ki kell jelentenem, nem hatástalan a dolgozat. Társadalmunkban a deviancia egyre ijesztőbb méreteket ölt, ezt bizonyítja ez a történet is. Mindazonáltal kriminalisztikai vagy pszichológiai szempontból, de még naplóként is érdekes. A lepkék és a szárnyak állandó metaforává válnak, hogy kiegyensúlyozzák a világ jó és gonosz dolgait. Ami pedig a kíváncsiságot fenntartja, az nem az irodalom, hanem az emberi érdeklődés a rejtett sötét, beteges cselekedetei iránt. Minden olvasójának módot ad arra, hogy feltegye magának a kérdést, vajon nincs-e elege ebből az egész mocsokból. Abból is, amiről szól, meg abból is, ami abba a „szemétdombba” tartozik, amibe ez a könyv is. Mindezek szemlézőjének pedig, hogy tényleg kell-e mindig olvasni ezeket a fajta történeteket és Moly-ismerőseimet vegzálnom, hogy olvassák a másik következő ugyanilyet?

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
KönyvMoly_1989 P

Nem tanulhatunk meg bátornak lenni. Egyszerűen csak meg kell tennünk azt, ami helyes, még akkor is, ha félünk tőle.

315. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Desmond
>!
KATARYNA

(…) készségesen elismerem, hogy én aztán totálisan el vagyok cseszve.

>!
KönyvMoly_1989

Gyerekként az olvasásba menekültem a világ elől, és habár akkoriban már nem igazán akadt mi elől menekülnöm, továbbra is imádtam a könyveket.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
KönyvMoly_1989

Szóval, ha máshogy nevezzük, amit rózsának hívunk, akkor mégsem ugyanolyan illatos?

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maya
>!
KönyvMoly_1989

Nagyon bírom Poe – t. Igazán üdítő egy olyan férfi, aki ennyire szégyentelenül komor.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edgar Allan Poe · Maya
>!
dragonfly11

– Vannak megtört emberek, akik megtörtek is maradnak. Mások összeszedegetik a szilánkokat, de hiába igyekeznek helyrerakni őket, kilátszanak az éles szélek.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Victor Hanoverian
>!
Perly 

– Meg kell mondjam, ha továbbra is csak olyan kérdéseket tesznek fel, amikre már maguktól is tudják a választ, azzal nem fogják elnyerni a bizalmamat. – A lány tartása azonban ellazul, és hátradől a széken, mint aki elemében van.
– FBI-ügynökök vagyunk; a legtöbb ember minket tart a jófiúknak.
– És Hitler talán gonosznak tartotta saját magát?
Eddison előrehúzódik a széke legszélére.
– Hitlerhez hasonlítod az FBI-t?
– Nem, csak diskurzust kezdeményezek a különféle perspektívákról és az erkölcsi relativizmusról.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brandon Eddison · Maya · Victor Hanoverian
>!
KönyvMoly_1989

Azok, akik elég elszántan akarnak hinni valamiben, általában képesek meggyőzni magukat.

178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Maya
>!
Lénaanyukája P

Noémie szintén egyetemista volt, a világ egyik leghaszontalanabb szakán készült diplomát szerezni: irodalomtudományból.
Őszintén szólva, szerintem csakis azért járt egyetemre, mert így ösztöndíjat kaphatott, és az irodalmi tanulmányai tökéletes kifogásként szolgáltak arra, hogy állandóan olvashasson.

>!
Hóvirág72

Az igazságtétel a legjobb esetben is tökéletlen, és valójában nem old meg semmit.

55. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Tortúra
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Chevy Stevens: Nincs menekvés
Baráth Viktória: A főnök
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Robin O'Wrightly: #Wetoo
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Karine Giébel: Csak egy árnyék