Szocialista ​szappanopera 5 csillagozás

Doru Pop: Szocialista szappanopera

Az 1970-ben született Doru Pop a legérdekesebb román írók egyike. Nagybánya-Nagykároly-Nagyvárad, aztán 1988 óta Kolozsvár – útvonala a tág értelemben erdélyi, szellemisége nemkülönben. Jól tud magyarul, érdekli a magyar mentalitás és kultúra. A 2013-ban a Cartea Românească kiadó gondozásában megjelent O telenovelă socialistă erről is tanúskodik, hiszen szereplői több identitású környezetből származnak. Meg arról a hrabali humorról, amely vidám nosztalgiával tekint vissza egy szörnyű rendszerre. A Szocialista szappanopera emlékvillanásokból felépített könyvfilmes önéletrajz; kusturicás emlékezés egy félárva gyermekre, aki egy zsivajgó nagycsaládban nőtt fel.

Eredeti cím: O telenovelă socialistă

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Lector, Marosvásárhely, 2017
288 oldal · ISBN: 9786069418376 · Fordította: Tamás Etelka

Enciklopédia 2


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

abcug I>!
Doru Pop: Szocialista szappanopera

Nagykároly és Nagyvárad e regény helyszínei főleg, szereplői meg főleg olyanok, akik románok is, magyarok is, s még talán svábok is, görögkatolikusok is, (kényszerből) ortodoxok is, máskor meg pünkösdisták vagy éppen reformátusok – más világok és mégis ugyanaz a világ. Érdekes összehangzások olvashatóak erdélyi magyar szerzőkkel – különösen a katonakori fejezet párdarabja Király Farkas könyvének (https://moly.hu/konyvek/kiraly-farkas-sortuz). Azért összességében szomorú olvasmány. És mégis vidám.

blaiseps>!
Doru Pop: Szocialista szappanopera

Nem sokan ismerik ezt a regényt, pedig érdemes elolvasni.

Rövid fejezetekből felépülő kötet, a román szocializmus – igencsak rémes – pillanatfelvételei, emlékezések, felnövéstörténet a kisgyerekkortól a – borzalmas – katonaságig ("Futás! – ez volt az első parancs, amit a kaszárnyába belépve hallottam Romanban. Utólag megtudtam, hogy az összes parancsot a fogak között kipréselve, morogva kell mondani, akár a kutyáknak: „Futás!” „Arcra” és „Vigyázz!” Ezt követték a tempót diktáló szavak: „Bal, bal, bal, jobb, bal!” Mindezt azért, mert a katonaságban nem lehetett tétlenkedni."), családi és blokk-beli (lakótelepi) kapcsolatok ("A blokkban semmi sem szent. A blokk csak egy kocka. A blokk lakáshalmaz. Nem egy otthon, hanem az együttélés mintapéldája, nem pusztán a szocialista építőipar képességeinek élő bizonyítéka, hanem közösségi laboratórium. "), iskoláskor, barátságok, intellektuális és szexuális tapasztalatszerzés, zene, filmek, könyvek, mindez etnikailag vegyes háttér előtt, nem önáltatva, nem nosztalgiázva (és kicsit mégis), szellemesen, ötletesen, sok kis darabból összeállva – megszakítva átírt, újragondolt, tovább- és szétírt mesei betétekkel.

Mint ez: „Hófehérke idegesítő csaj volt. Nem is csodálkozom, hogy a mostohaanyja ki nem állhatta. Beképzelt tini volt, öntelt, akit csak a külseje és a törpék foglalkoztattak. Egész nap a kútba nézett, és gyönyörködött magában.
– Nem százas ‒ mondta a mostohaanyja, a belevaló nő, aki gondozóként, azaz takarítóként dolgozott a városban, az antibiotikumgyárban. A lány autoriter apja, aki nem vett részt a fiatal lány nevelésében, rásózta megbízható társára, aki eléggé pórul járt a korábbi, alsóbb osztálybeli elvtárssal kötött házasságával, hiszen az alkoholista lévén képtelen volt alkalmazkodni a szocialista társadalom követelményeihez, és Nyugatra szökött, pillanatnyilag pedig az NDK Volkswagen gyárának szerszámkészítő öntödéjében dolgozik.”

Vagy ez: „Hamupipőke enyhén paranoiás volt. Lehet, azért is, mert a megyei párttitkárnak volt a lánya. (…) Átlagos lány volt, nem túl érdekes, ezért kitalált magának egy másik identitást. Az anyja szerette, a két húga csodálta, és minden vágyát teljesítették, de ő mégsem volt elégedett. Azt állította, hogy zaklatják, hogy az iskolában azért kap rossz jegyeket, hogy megalázzák az apját, azt mondta, az osztálytársai csúfolják, mondjuk, ez igaz is volt, aztán azt híresztelte, hogy kegyetlenkednek vele, ami abszolút nem volt igaz. Addig-addig, míg egy szép napon szakadt ruhában ment iskolába, mire az iskolaigazgató riasztotta a szüleit. Hamupipőke az anyját hibáztatta a szakadt ruhákért, azt állította, nincs mit felvennie. Orvoshoz vitték, gyógyszereket kellett szednie, amitől normálisnak tűnt, bár azt hitte, az anyja a jó tündér, és az orvos a Szőke Herceg, ezért szerelmes lett belé. Iskolába nem járt többet, végül a párttitkár átkérette magát egy másik megyébe, hogy megszabaduljon a szégyentől. ”

A kötet alapvetően az iróniára épít, de nem öncélú humorizálásról van szó: az 1989. decemberi eseményekkel kapcsolatban pl. ezt olvassuk: „Hogy kéne megértetni velük, hogy karácsony van, és nem jó, hogy ezt csináljuk. Hogy nem kellene embereket ölni, sem disznókat. Hogy a vér nem a földbe szivárog, hanem a lelkünkbe?”

Doru Pop könyve kétségtelenül jó munka, mely egy borzalmas, letűnt világot idéz meg. Ám ne feledjük: „A hatalmi berendezkedések változnak, de az emberek közötti viszonyok nem. A köztünk lévő viszonyok. A tetteink.” (Mesebeli közjáték: Szőke Herceg levele Fehér Szerecsennek)

Barbár>!
Doru Pop: Szocialista szappanopera

Önéletrajz jellegű történetek a gyermek- és kamaszkorra fókuszálva. Igazán élvezetes stílusban, és a hátoldalon olvasható ismertető jól veszi észre, hogy van hasonlóság Hraballal. Rebeleş nagybácsi néhol Pepin bácsira emlékeztet. A helyszín Nagykároly és Nagyvárad, a kor a hetvenes-nyolcvanas évek. Itt volt a szomszédban, csak néhány kilométerre, de egészen más világ volt akkoriban arrafelé, mint nálunk. Miközben Doru történeteit olvassuk, megelevenedik ez a különös világ, és ismét hálát adhatunk a sorsnak, hogy ezt nekünk nem kellett átélni, csak a hígított változatát.
Mint nagy retro-rajongónak, két dologgal sikerült az írónak rögtön levennie a lábamról. A szövegben kétszer is említett magyar gyártmányú 8x4 szappannal, ami Romániában a 80-as évek közepén kemény valutának számított a nem említett, kissé korábbi Amo szappannal együtt. A másik szívemnek kedves emlék egy csak fiúk által művelt városi játék, a nálunk az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején népszerű snúrozás. Ezt utcákon-tereken, egymásra dobált fémpénzek segítségével játszották. A játék nevét a szerző nem említi, ám szabályait gondosan leírja, Doruék kis csalásával élvezetesebbé téve.
A borító tökéletesen visszaadja az írások és a bennük ábrázolt kor hangulatát. A tervező versenyen indulhatna vele.


Népszerű idézetek

Fatma>!

– Nem voltál nagyobb egy sörösüvegnél – mondta. – Egy hang nem jött ki a torkodon, még nem is ordítottál. Csak bámultál, úgy forgattad a szemed, ahogy a földönkívüliek a filmekben – teszi hozzá.

6. oldal

2 hozzászólás
Fatma>!

Láttam, hogy bukik meg a rendszer, amely mindennap azt hirdette, hogy soha nem ér véget, és biztatóan üzenték a tévéképernyő túloldaláról, hogy teljes gőzzel előre.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szocializmus
Fogarasi_Istvan>!

Gyorsan kiderült, hogy a cikoria kávémentes kávé, ma is tudom, hogy tökéletes helyettesítő volt. Olyan anyag ami megteremtette az íz illúzióját, de amelynek nem volt semmi jelentősége, a társadalomhoz hasonlóan, amelyben éltünk.
– Mi a kommunizmus, bácsikám?
– A kapitalizmus cikóriája. A cikória annyira kávé amennyire a kommunizmus az összes polgár társadalma. A kommunizmus elhiteti veled, hogy jól viszed, miközben mások még jobban viszik, mert nem úgy iszod a cikóriát, hogy ne tudnád biztosra, mások igazi kávét isznak, te pedig csak teszed magad, hogy kávét iszol. Érted?

(első mondat)

Dénes_Gabriella>!

A kommunizmus gusztustalan íze olyan, mint a banánízű fogkrémmel kent kenyér.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kommunizmus

Hasonló könyvek címkék alapján

Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Bódy Gábor: Végtelen kép
Barta Róbert (szerk.) – Takács Bálint (szerk.): Földváry László első világháborús hadinaplója
Hunya István: Emelt fővel
Gergely Sándor: Tiltott utak
Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem
Molnár Gál Péter: Coming out
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Száműzetésben – szabadon
Sebastian Haffner: Egy német története