Karateütés 61 csillagozás

Dorthe Nors: Karateütés

Rövid, gyors és kemény: így jellemzik a kritikusok Dorthe Nors nemzetközi sikert aratott Karateütés című kötetének novelláit. A hétköznapok drámáit kíméletlenül rögzítő Nors a kortárs dán irodalom megkerülhetetlen szerzője. Írásait a legjelentősebb irodalmi lapok közlik; ő az első dán szerző, akit Oprah bemutatott, a New Yorker pedig publikált.

Dorthe Nors könyvét olvasva az ember azzal szembesül, milyen izgalmak és veszélyek között éljük az életünket. Egy emlék, egy nevetés, egy mozdulat: bármi beárnyékolhatja a hétköznapokat. Nors számára semmilyen veszteség nem jelentéktelen, és minden pillanat számít. Yiyun Li amerikai írónő

Akármilyen fukaron bánunk is mi, kritikusok a mestermű kifejezéssel, néha muszáj használnunk. Csodálatosak ezek a történetek. Dagbladenes Bureau
A hidegrázás és a humor az időzítésen múlik. És Dorthe Nors ismeri a tökéletes időzítés minden csínját-bínját. Chicago Tribune

Eredeti cím: Kantslag

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tartalomjegyzék

>!
Park, Budapest, 2016
150 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552285 · Fordította: Kertész Judit
>!
Park, Budapest, 2016
288 oldal · ISBN: 9789633552841 · Fordította: Kertész Judit

Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Dorthe Nors: Karateütés

Ez a cím önmagában többet mond minden szónál.

Ugyanis Dorthe Nors novelláskötetének minden darabja valóban felér egy jól irányzott karateütéssel.

A 15 novella mindegyike olyan, akár a Dogma-filmek sötét miliője. Sok esetben nem történik semmi különös, de mégis mindegyik történet alaphelyzetében van valami bizarr és nyugtalanító, amitől az olvasó rögtön kibillen a kis komfortzónájából.

Az írónő nyelvezete a skandinávoktól oly megszokott minimalista próza, ami néhol már szinte kényelmetlenül is szenvtelen hangnembe csap át. Viszont cserébe minden történetben van valami plusz, amikor a szituáció valami egészen más irányt vesz, mint, amire először gondolna az olvasó.

Érdekes, hogy a stílus és hangnem meglehetősen hasonló, de mégis egészen más az összhatás, mint a néhány évvel későbbi kisregényében, a Tükör, index, kuplungban.

Bár az Azon a nyáron a temetőket járta és a A Watt-tenger című novellákban már felsejlik valamelyest az a fanyar humor, ami miatt a kisregénye a kedvenc dán könyvem lett.

E kettőn kívül ajánlom még A Buddhista és a Gyilkos nők című történeteket, amelyek szintén meglehetősen szokatlan perspektívából világítanak rá a körülöttünk lévő világra.

3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Dorthe Nors: Karateütés

Olvasmányos, egyszerű nyelvezettel írt történeteket tartalmaz ez a kötet, amelyek azonban annyira letaglózóak időnként, mint egy valódi karateütés, földhöz vág, beléd szorítja a levegőt és te azt kérdezed, hogy ezt most miért, ezt most hogyan is gondolta a szerző.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/11/dorthe-nors-ketszer.html

giggs85 >!
Dorthe Nors: Karateütés

Az utóbbi időkben már nagyon ritkán fordul elő az, hogy olyan író kötetébe botlok, akiről semmit sem tudok, vagy akinek legalább a neve ne lenne ismerős. De hát most ez volt a helyzet… Karateütés. Dorthe Nors. Vajon kell ez nekem? – gondoltam. Gyorsan rá is kerestem a dán írónőre, és mit ad isten, angol nyelven is ez az egy kötet jelent meg tőle eddig, méghozzá elég jó kritikákkal és szép eladási számokkal. Döntöttem: kell; egy próbát megér.

Az egyébként hazájában ismert és elismert írónő (többek között öt regényt is publikált már) nem cáfol rá az északi szerzőkkel kapcsolatos sztereotípiákra: csendes, kimért minimalista; és végtelenül profi. Az alig 150 oldalas kötetben pontosan 15 rövidebb, egyenként átlagosan 7-8 oldalas novella található (nincs semmi bajom, tudok számolni, a szerkesztők játszottak egy kicsit az oldalak elosztásával); és így, olvasás után, azt kell mondanom, hogy mindegyik egy kicsit valóban olyan, mint egy karateütés – egy pár meglepő, gyors, de igen jól irányzott csapás a mélyen tisztelt olvasó gyomorszájába, aztán vége is az adott írásnak.

A nyelvezet bár minimalista (igaz, nem abból az askildseni fajtából, ahol minden egyes szó a maga végletekig átgondolt és tökéletesen megkomponált helyén van – itt ekkora szerepe a nyelvnek nincs), de a történetek vagy inkább az ábrázolt élethelyzetek épp ellenkezőleg: többnyire annyira összetettek, amennyit elbír ilyen kevés oldal. Az egyik, a könyv elején elhelyezkedő novella, a „Különös mészárlás” megadja azt az alaphangot, amit Nors végigvisz az egész köteten: a hétköznapi értelemben normálisnak tekintett felfogás, életszemlélet tér el a megszokottól jelentősen (hogy ez a torzulás mikor történt meg, és miért, nem tudjuk; a legtöbb írás betekintés jellegű, a jelen helyzetet ábrázolja, és többnyire fogalmunk sincs, hogy jutott el az adott szereplő odáig), és teremt ez olyan helyzetet, amitől olykor borsózik az ember háta. Ebben az elbeszélésben egy férfi figyeli egy eldugott helyről régi barátja mindennapi tevékenységét, és közben felvillan elméjében kettejük kapcsolata: vadászként megígérték egymásnak, hogy lelövik a másik öreg vagy beteg vadászebét, de az évek alatt szinte mindig csak a megfigyelt alak kutyáival kell végezni, aki maga is életképtelennek és így az életre alkalmatlannak tűnik a megfigyelő szemszögéből. Bár nem történik semmi az egész novellában, az egészet mégis valami baljós borzongás lengi be.

Az egyik kedvenc novellám a „Buddhista”, melynek szürke hivatalnok főhőse egy nap úgy dönt, hogy a jövőben ő inkább Buddhistaként (így, nagybetűvel) akar élni, és amely írás az egyéni önértékelésben bekövetkezett radikális változásról szól, és arról, hogy mennyire esetleges az, kinek tartjuk magunkat – viszont ebből az esetlegességből mekkora bajok származhatnak. A „Télikert” korábban evidenciának vett dolgok megkérdőjelezése: egy gyerek számára az emberek jönnek-mennek, de az apa örök; majd egyszerre ráébred, hogy mások (vagy akár ő maga) számára ez az ember is csak ugyanolyan, mint a többi. A „Gyilkos nők” főhőse egy álmatlan este az interneten szörfölve rádöbben, hogy nők is lehetnek sorozatgyilkosok, és megpróbálja magát beleélni az ilyen nők családtagjai helyébe, majd csendben lefekszik aludni a saját felesége mellé.

Dorthe Nors szikár (majdnem azt írtam férfias) világában az egyes emberek többnyire önálló szigetek, akik szinte képtelenek kapcsolódni bármiféle szárazföldhöz; és akik olyat tesznek, vagy akikkel olyan dolgok esnek meg, amelyek jobbára túl vannak már a normalitásunk határán, de mégis olyan fontos dolgokra hívhatják fel az ember figyelmét, mint az énképünk valódisága, saját énünk kivetülése más szemében, az emberek közötti törékeny kapcsolatok – vagy ha ehhez nincs igazán kedvünk, akkor csak dőljünk hátra, és szórakozzunk jól ezeken az ütős történeteken.

borbolya3>!
Dorthe Nors: Karateütés

Nagyon minimalista, nagyon északi novellák. A szereplőket és a történeteket körbelengi valami bajlós, rosszat sejtető érzés. De Dorthe Nors még a történetek lezárásához szükséges muníciót sem adja meg nekünk, inkább ott hagy velük, küzdjünk meg magunk.

lillia>!
Dorthe Nors: Karateütés

Fura egy könyv ez. Nem mondanám, hogy rossz novellák vannak benne, mert nem rosszak, csak kicsit kellemetlen olvasni őket – nem feltétlenül a tartalom miatt, inkább ahogy meg vannak írva. Érdekes volt, némelyik történet egész betalált, némelyik azért hiányérzetet hagyott bennem. 300 Ft-ot bőven megért a kötet, de teljes áron biztos nem vettem volna meg – sovány 150 oldalas, de így is alig van benne szöveg, üres oldal annál több.

Roxa>!
Dorthe Nors: Karateütés

Annyira vártam már, hogy a könyvet elolvashassam, mert nagyon jó kritikákat kapott. A magam részéről azt kell mondanom, hogy csalódás. Nem arról van szó, hogy rossz lenne, de én nem éreztem azokat a bizonyos ütéseket. Jók a novellák, de számomra semmi olyan pluszt nem adtak, ami miatt azt mondanám, hogy feltétlen el kell olvasni, vagy, hogy ezt ne hagyd ki. Ha kezedbe adja valaki, és van egy szabad délutánod, valami frissítő mellett jó olvasmány lehet a kertben, parkban, de ennél többet ne várj.

plasztikbabesz>!
Dorthe Nors: Karateütés

Nagyon szeretem az északi irodalmat úgy általában, a puritán, minimalista írásokat, a novellákat egyre inkább. A női szemszöget, saját hangú írásokat off kifejezetten keresem. Ez a kötet kb. minden tételt kipipál a listáról.
Nem tökéletes, nyilván nem, a novellák színvonala nem egyenletes, de szerintem ez nem is elvárható. A Buddhista c. (a kötetben a 3.) novellánál éreztem, hogy jó helyen járok, jól választottam, megtartom. off Nem egy gyorsan befalható darab, mert bár rövid és cseppet sem hatásvadász, nagyon súlyos témákat pendít meg. off

tetsuo>!
Dorthe Nors: Karateütés

Alvó gyerekkel a parkolóban, amíg anya vásárol mit tehet az ember? Természetesen Karateütést olvas.
Jó dolog a novelláskötet, főleg, ha rövid novellák vannak benne, igen praktikus.
„Who Needs Actions When You Got Words?” – rappeli Plan B a Paint It Blacker mixtape-en Nirvanára, és tényleg. Sok tétel, néhol andalítóak, néhol mellbevágnak. Ismert alapokra építkezünk, van, hogy elkalandozunk a felszín alá, ahol bizony kellemetlen dolgok várnak.

Sheeana>!
Dorthe Nors: Karateütés

Számomra teljesen érdektelen novellák. Egyet sem tudnék említeni, amely megfogott volna.

dontforgettosmileandread P>!
Dorthe Nors: Karateütés

Egy rögtönzött nézelődés során akadtam rá a Karateütésre, ami a fülszövege alapján ígéretesnek hangzott. Kétség sem fér hozzá, hogy a skandináv életstílus egy teljesen más perspektívából nézi a világot.
Nagyon olvasmányos, megborzongató, rendesen letaglóz, akárcsak egy valódi karate ütés..
Minden novellát minimalista nyelvezet jellemez, de a hangsúly az élethelyzeteken van.
Bár azt gondolhatnánk, ilyen rövid kötetbe (átlag 10 oldalba) nem sok minden fér bele, de amilyen rövidek, annyira összetettek a történetek.
Nagyon minimál, nagyon északi, nagyon új, de tetszett!
Bővebben : https://dontforgettosmileandread.blogspot.com/2020/06/k…


Népszerű idézetek

Angeleyes26>!

Gyerekként őt is vonzották a fekete vonalas rajzok a kifestőkönyvben, jutott eszébe hirtelen. Mindig boldogan kiszínezte azokat a mesterien bekerített üres felületeket. Az izzó vágy mögött, hogy kifesse a rajzokat, alkotóvágy rejtőzött, az, hogy életet leheljen valamibe, és nem utolsósorban az, hogy ezáltal sajátjává tegye a rajzokat. Pedig a maga módján előre gyártott motívumokat lopott el. A képekbe nem lehetett életet lehelni, és eljött a pillanat, amikor Annelise elkezdett belefirkálni a képbe, vagy szándékosan kiment a vonalon túlra.

118. oldal

Angeleyes26>!

Lehet, hogy Carl Erik emiatt veri? Lehet, hogy a kék foltok csak annak jelei, hogy ő is a vonalon túlra akar merészkedni?

119. oldal

Angeleyes26>!

Számos rendellenesség létezik a világon. Az abnormalitással lehet együtt élni, akár nyitottabbá és emberségesebbé is tehet, gondolja a férfi. De más is történhet. Valami sokkal ijesztőbb.

70. oldal

Angeleyes26>!

Nézte a férfi kezének körvonalait, és a vonalakra gondolt, mindarra, amit az ember látni akar, annak ellenére, hogy tudja: láthatatlan. Mindarra, aminek lennie kellett volna, de sohasem lett és ezt fontos megértenie.

117. oldal

Virág_Blogger>!

Jó lenne egy olyan világban élni, amelyben mindenki egyformán kövér, persze nem elhízott, csak boldog.

29. oldal

Virág_Blogger>!

Az ellenállás minden formája erősíti a jellemet.

26. oldal

Virág_Blogger>!

Piros Citroën Berlingóján járja a várost, és szemmel tartja a feleségét. Piros Citroën Berlingóján járja a várost, és szemmel tartja a külügyminisztert. Mindkettejüknek a legjobbakat kívánja. De azért szívesen zaklatná is őket.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Høeg: Smilla kisasszony hóra vágyik
Iselin C. Hermann: Expressz ajánlott!
Agnete Friis – Lene Kaaberbøl: Cigányátok
Arvo Valton: A hurok és más elbeszélések
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Samanta Schweblin: A madárevő
Italo Calvino: Marcovaldo, avagy a városi évszakok
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Podmaniczky Szilárd: Feltétlen emberek