A ​földönkívüliek 55 csillagozás

Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Lehet, ​hogy egy olyan társadalomban, amely képes a vágóhídra küldeni embereket, az igaz ember helye a vágóhídon van? A rádióban bemondják a szenzációs hírt: az idegenek megérkeztek a Földre. Az embereken úrrá lesz az izgatottság, az eufória és az ismeretlentől való félelem, ami súlyos zavargásokhoz vezet. Sol egy internetes gasztromagazin alapítója, munkahelye pedig hamar az események középpontjába kerül. Elindítják a Forráspont című talkshow-t, amelyben szakértők, összeesküvéselmélet-hívők és az utca embere mondhatja el a történtekkel kapcsolatos véleményét és tapasztalatait. Felröppen a pletyka, hogy a földönkívülieknek egyetlen kérésük van, az önkéntes emberáldozat, ezért a világ televíziói elkezdik sugározni a viadalokat, amelyek bajnokaira sosem látott gazdagság, veszteseire pedig a vágóhíd vár. Amikor Sol egyetemista szomszédja, Elliot úgy dönt, hogy jelentkezik a műsorba, felgyorsulnak az események, és az újságíró rájön, milyen keskeny a határ a kényszer és a szabad akarat… (tovább)

Eredeti cím: Die Außerirdischen

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Magvető, Budapest, 2021
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631438765 · Fordította: Nádori Lídia
>!
Magvető, Budapest, 2021
256 oldal · ISBN: 9789631440690 · Fordította: Nádori Lídia

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Orson Welles Világok harcát idéző felütés, ami némi cselekmény hatására egy auschwitz-birkenaui túlélő visszaemlékezéseivé formálódik.
Túl sok, túl mély gondolat emberségről, felelősségről, morálról és bűnről, ami szétfeszíti a regény szegényes kereteit. Harsogó, transzparens jelszavakat rendkívül nehéz felületes történetvezetéssel, sekélyes karakterábrázolással hitelesen megfesteni. Számomra leginkább a holokauszt tagadást felidéző rész (valahol a vége táján) hozott ütős, önmagában is hatásos mondanivalót. Ámde mindez kábé 15 oldalt jelent a könyvből, a többi meg egy ügyesen szerkesztett, de erősen marketinges hadüzenet a globalizáció, az emberiség morális válsága, a politika paranoiája, a tömegtájékoztatás manipulációja és még számtalan más nyavalya ellen.

A regény legfontosabb idézete így szól: A Sziget emlékezetét nem azért tartom életben, mert elfeledték, ami történt, hanem mert sokan igyekeznek elfeledtetni.
Azonban az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat rögvest agyoncsapják az olyan üres hatásvadász kellékek, mint hogy Amióta megmenekültem, minden reményemet elveszítettem, hogy valaha megmenekülök.
Ettől pedig tudathasadásossá válik az olvasat. Ha ez a cél, akkor minden oké, de ebben azért nem vagyok teljesen biztos.

A földönkívüliek tulajdonképpen egy olvasmányos, mondhatni szórakoztató könyv lett, de úgy gondolom, hogy a szerző hírlapírós narrációs technikája a „sokat markol – keveset fog” csapdájába esik és végső soron a kötet szépirodalmi erényeit is erősen lektűrizálja.

giggs85 P>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

https://szeged.hu/hirek/40629/hogyan-keressunk-idegenek…

Az utóbbi hetekben annyiszor ugrott fel előttem reklámként a számomra teljesen ismeretlen Doron Rabinovici hatásvadász, ám mindenképpen figyelemfelkeltő borítójú kötete, A földönkívüliek (amelynek ráadásul a témája is eléggé távol áll tőlem: váratlanul idegenek érkeznek a Földre, hogy itt mindenféle kalamajkát okozzanak), hogy úgy döntöttem, most éppen ez lesz a következő olyan regény, amely bár kívül esik a komfortzónámon, de amelyet ennek ellenére mégis elolvasok. És hogy a kezdeti fenntartásaim ellenére jónak és ajánlhatónak tartom-e? Naná!

Az izraeli születésű osztrák Rabinovici nem tölt időt semmiféle felvezetéssel, az elbeszélőnk, Sol egy reggel barátnője, na meg persze több mint hétmilliárd másik földlakó társaságában arra ébred, hogy az idegenek bizony az éjszaka folyamán megérkeztek a bolygónkra. Hogy hová, hányan, hogyan és miként, nem lehet tudni, de a hír biztosan igaz lehet, hiszen minden médiumból ez ömlik.
Sol / Rabinovici ezután gyorsan lezavarja a kötelező köröket. Az első hetek történéseiben megjelenik a kezdeti hitetlenség, az ezt követő félelem, a káosz, az agresszió, az anarchia, majd az ezeket később újra felváltó rend és eufória. Eufória, hiszen bár eddig gyakorlatilag semmi sem történt, senki sem látott egyetlen zöld / szürke nagyfejű lényt sem szaladgálni az utcán, de ha idejöttek a világegyetem túlfeléről ezek a szuperintelligens életformák – akik eddig ugye nem kezdtek bele a nagyvárosaink sugárfegyverekkel való lerombolásához, mint mondjuk a Függetlenség napjában –, akkor minden bizonnyal csak azért jöhettek, hogy elhozzák az emberiség igazi, régóta várt aranykorát, és véget vetnek majd a háborúknak, a betegségeknek, a szegénységnek és minden más rossznak is. Csak hát van egy kisebb bökkenő…

A média rövidesen beszámol róla, hogy az idegenek bizony szeretnének emberhúst falatozni a segítségükért cserében (úgy tűnik, még a marslakók sem tökéletesek), ám mivel ők kimondottan békés szándékkal érkeztek, ezért nem fognak megölni senkit, viszont szervezni kellene egy globális játékot, a Viadalt, amelyben a gondosan előválogatott bajnokok egymással küzdenek, és míg a győztes minden földi (vagy földönkívüli) jóval lesz gazdagabb, addig a veszteseket bizony egy pár hetes, egy gyönyörű csendes-óceáni szigeten eltöltött üdülés után előbb a vágóhídra küldik, majd az emberiség új barátainak a tányérjára…

Morbid felvetés? Az, de ezzel együtt is nagyszerű alapot ad arra, hogy az író kifejthesse a gondolatait az emberiség nagy, fontos kérdéseivel kapcsolatban, mégpedig a lehető legkendőzetlenebbül. Sol ugyanis újságíró és – mivel az általa megálmodott és elindított talkshow, a Forráspont nem csak az idegen-kérdéssel foglakozik, de magát a Viadalt is közvetíti – olyannyira közel került az egész őrülethez, mint csak kevesen. És mit tehet ilyenkor egy vérbeli újságíró? Hát kérdez. Sol pedig meg is teszi, és gyakorlatilag beszél mindenkivel, akinek a véleménye számíthat a témában: politikusokkal, tudósokkal, filozófusokkal, jogászokkal, magukkal a Viadal résztvevőivel, valamint egyszerű állampolgárokkal és persze a játékot ellenzőkkel is.

Az idegenek kérése ugyanis tényleg nem egyszerű. Joga van-e bárkinek feláldozni magát bármiért, még ha az a „bármi” az aranykor eljövetele is lenne? Egyfelől a válasz – viszolyogtató, de természetesen – az igen. Az emberek sokkal értelmetlenebbül is meghalhatnak, így viszont az egész emberiség boldogulása reményében válnak vértanúkká. Másfelől persze a válasz a nem. Az emberek tényleg olyan ostobák lennének, hogy önként menjenek grillhúsnak, hogy közben a többi ember ezen szórakozzon, és kvázi valóságshow-ként nézzék ezt a mészárlást?
Persze, ahogy várható, Sol minél mélyebbre ás, és minél jobban belekeveredik a dolgokba, egyre nyilvánvalóbbá válik a sötét valóság, amelyet a média által manipulált tömegek még csak elképzelni sem tudnak. Így, azért valljuk be, egy várható fordulattal válik a végére A földönkívüliek egy olvasmányos, ám így is komoly filozófiai kérdéseket is felvetni képes sci-fiből egy leplezetlen holokauszt-allegóriává.

Bevallom, Doron Rabinovici kötete sokkal jobb lett, mint vártam, és bár elég jól működik sci-fiként is, de az igazi ereje mégis a gondolatiságában és a megfelelő helyeken és módokon felvetett mélyenszántó kérdéseiben rejlik, amelyek nem csak a média és bennük / mellettük létező álhírgyártók felől érkező fenyegetésekre mutat rá igen hatásosan, de azt is megmutatja, hogy nem kellenek ide idegenek, ártunk mi magunknak önerőből is eleget. Szóval A földönkívüliek egy igazán jó kis kötet, keressétek!

6 hozzászólás
Morpheus>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Csillagos ötös ez a könyv, de minden látszat ellenére nem a földönkívüliekről szól, hanem arról a szarkupacról, ami mi vagyunk, a modern emberiség. Mialatt olvastam, azon morfondíroztam, hogy miért olyan ismerős ez a stílus, a történet, de sajnos nem tudtam rájönni. És földönkívüliek sincsenek.

5 hozzászólás
gabona>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

“Menetelés a vágóhídra -
engedelmesen, zárt sorokban.
(Engedelmesen, mosolyogva.)
A hatalom figyel, irányít téged,
a nagy rohadt semmi – ennyi a béred.”
(Ossian: Menetelés a vágóhídra – link)

– Te is hallotad?
– Mit?
– Bemondta a’ internet, hogy a Mars negyvenhat kilométerre közelíti meg a Földet.
– Biztos?
– Hogyne vóna biztos, ott volt alatta, hogy koalát fialt egy panda a stockholmi állatkertben. Biztos is a’. Mind meghalunk, jaj, mer’ jön a Mars. Nem a csoki, a Twixnek a kistestvére, hanem az a k***a nagy golyó. Negyvenhat kilométerre! A menetszélben megdöglünk…
– Én akkor se hiszem el. Ilyen csak Amerikába’ van, ott szokott ilyen lenni. Emlékezzé’ rá, mikor Irma néni felmosta nekik a partot, a hurrikán… Rádöbbentek, hogy pikk-pakk hány millió embert kell kilakoltatni, aztán ott nincs ám Belügyminiszter úr – áldja meg a Jóisten! –, hogy mindenkinek SMS-t írjon.
– Ja, hát az már igaz… Olyan ez mint a csoportos közösülés: aki ott van, azt viszik. De miért nem hiszed el, hallod-e?!
– Mert ugyanaz lett volna, mint odakint. Mindenki pajszert kap, oszt’ irány a MediaMarkt: fogják a lapostévét, hiába lesz délután világvége, még a Vukot utoljára meg kell nézni színesben. De itt?! Láttál bármit is?
– Nem, de az asszony egyből elkezdte, hogy menjünk ki megnézni, mert biztos nagyon szép. Erre én mondtam neki, hogy Gödöllő annyira sincs ide, oszt’ mégse látszik, há’ nóóórmális vagy te? Én nem megyek ki a hidegbe…
– Nem vót’ itt semmi se. Szerintem mindenki azt hitte, csak viccelnek. Így megy ez már csak minálunk…

…így bizony, uraim. Bizony igen csak gyakran kell ellenőrizni a naptárat, hogy nem 1984-et írunk e véletlenül. (Orwell regénye pedig továbbra sem használati utasítás!) Annak idején azt mondták, a hír szent, a vélemény szabad – mindezt egy olyan korban, amikor semmi nem volt szabad. A hiteles tájékoztatás napjainkra feláldozásra került az álhírek, ellenőrizetlen félinformációk és a totális, sajnálatos módon fájdalmasan tökéletes, mérnöki precizitással kivitelezett manipuláció oltárán. (Egyeseknek pedig ez megoldás. Minderre van ott a Facebook, amit az olyan véleményvezérek uralnak – khm, Fittneszguru Norbi úr… – , akik szerint a rák ellenszere szódabikarbóna citromlével. Aha. Köszönöm, meg vagyok mentve!) Mielőtt még bárki azt hinné, hogy egy kiadatlan Örkény-egypercesben élünk, esetleg Aldous Huxley és Habony Árpád helyet cseréltek, a gondolat legapróbb magvának megszületése előtt ki kell ábrándulnia: ez bizony a valóság – iszonyatos, kegyetlen, könyörtelen és pusztító minden lépésnél, óvatosnak kell hát lennünk hova lépünk, mit mondunk, kinek és kiről mondjuk.

Rabinovici nem biztonsági játékra törekszik, sőt. Fog egy mára meglehetősen elcsépeltté vált sablont, hazai kiadója borzasztóan csúnya köntösbe csomagolja (nem mintha az eredeti kiadás szebb lenne, sőt) és lépten-nyomon reklámozza, utóbbi sokszor zavaróan hat a szemre, bár még mindig inkább a könyv, mint a valóság. Pedig nem is hinnénk, sokszor mennyire az elevenünkbe találhatnak a leírtak, erre tökéletes példa lehet A földönkívüliek is, éppen ezért ajánlom jó szívvel mély elrettentéssel mindenkinek (is). Szóval az egyébként teljességgel lerágott csont-téma (plusz hommage á Orson Welles), miszerint az idegenek se szó, se beszéd a Földre látogatnak szépen, egyenletes tempóban gyorsul, fejlődik és jut el egészen odaáig, hogy elszabadulnak az emberi indulatok, mire pedig a hiperpigmentált lakosság lenyugszik, alkalmi látogatóink mindenkit meggyőznek arról, hogy békés szándékkal érkeztek.

Az emberi szándékok azonban egyáltalán nem békések, ráadásul gasztrokritikusból is válhat pillanatok alatt talkshow-szerkesztő-agytröszt-atyaúristen, innentől pedig már tényleg nettó valóságshow az élet. Egyszerre játszunk Exatlont (mínusz Palik “hovátűntdémonhill” László folyamatos üvöltözése), Éhezők viadalát és Battle Royalt, és elhisszük, hogy a Szigeten majd milyen szép és jó lesz minden. Sokkal inkább last minute a pokolba, a média mégis ezerrel manipulálja, kábítja az emberiséget, gyűlnek a viadalokra készülő lelkes jelentkezők. S igen, lelkesen menetelnek a vágóhídra, nem veszik észre a kábítást, engednek a média súlykolásának. Ez pedig rossz, mi pedig akkor is elhisszük, de azt azért már nehezen tudjuk elképzelni, hogy Robert De Niro átmegy Jack Nicholsonhoz, hogy segítsen Bruce Williséknél betonozni, vagy hogy Julia Roberts össze-vissza káromkodik a Tesco előtti parkolóban, mert beleejtette a slusszkulcsot a csatornába.

Nem állíthatom, hogy felhőtlenül szórakoztam olvasás közben. Történetvezetés és stílus szempontjából egy teljesen helytálló, remekül vizsgázó kötetet kaptam, a mondatok, bekezdések lényege, ereje pedig meglátásom szerint pont az egyszerűségükben rejlik. Kíméletlenségből jeles, a szatíra sötétségének szintje is kellően magasan van, még éppen el tudja viselni a gyomrom és a lelkem is, noha utóbbiak azért össze-összeszorultak az utolsó oldalaknak köszönhetően. spoiler Viszont ezzel együtt is az év eddigi egyik legkiemelkedőbb olvasmányélménye, felfedezése, meglepetése volt. Tényleg ajánlom, de csak óvatosan, kollégák!

>!
Magvető, Budapest, 2021
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631438765 · Fordította: Nádori Lídia
4 hozzászólás
Kkatja P>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Érdekes volt és valahogy együtt rezgett ezzel a mostani covidos szituval is bennem, ami akár ide is kifuthat, persze nem fog, de mi van, ha mégis…
Gyönyörűen megmutatja, hogy milyenek vagyunk mi emberek, ha ilyen szépen kimossák az agyunkat… mint mostanában? :))
Egyébként sok minden jutott az eszembe olvasás közben nekem is, kezdve a könyvben is felhozott klasszikus Világok harcának pánikjától, Az éhezők viadalán, Orwellen és a Walking dead-en át a Battle Royalig, mindezeket remekül összefogva született meg ez a giga emberi önfeláldozás egy rajtunk túlmutató nagyobb jó érdekében (bár azt nem tudjuk meg, hogy mi célt is szolgált, de kajálják a népek és ez a lényeg, meg a nézettség és persze a bevétel.) A földönkívüliek meg csak maradjanak éhen.

Baráth_Zsuzsanna P>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Orson Wells tömeghisztériát kiváltó rádióműsorának, a Világok harcának hangulata ebben a könyvben a csúcsra jár. Mert az alapsztori ugyanaz: itt vannak a földönkívüliek, ami alapjaiból forgatja ki a világot. Ebben a furcsa, COVID-os időszakban nagyon is fogékony az olvasó erre a sztorira, hiszen egy kizökkent időben élünk, minden bizonytalan, a jövő nem sok jóval kecsegtet, a mentális egészségünk egyre romlik, vagyis tökéletesen át tudjuk érezni, mit élnek át a regény szereplői. Ahogyan halad előre a történet, egyre jobban elfajulnak a dolgok, amit olvasva nem kicsit kapja el az olvasót a félsz: lehet, hogy ránk is valami hasonló vár, ha nem ér véget belátható időn belül a járványhelyzet? Nos, nem vagyok jós, de ennyire apokaliptikus események valószínűleg nem fognak bekövetkezni, de sok tanulságot hordoz magában a történet. A legfontosabb talán az, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk mi, emberek, illetve mekkora hatalma van a médiának. Ebben persze semmi új sincs, mégis döbbenetes szembesülni azzal, mire képes a túlpörgetett hírgyártás, mennyi mindent fed el és mekkora befolyást tud gyakorolni a közvéleményre. Azzal sem könnyű szembenézni, hogy milyen gyarló az emberi természet, mennyire csak a saját hasznát nézi, milyen közönyös a többiekkel szemben, illetve bármire képes a túlélésért. Nem jó olvasni ezt a könyvet, mégis minden perce egy élmény, fontos és értékes alkotás, elgondolkodtató és nem könnyen feldolgozható.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2021/02/15/konyvkritika_…

1 hozzászólás
pat P>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Olyan, mint a Vakság, csak ufókkal. Meg rendes nevekkel. :P

Hát igen, hiába vagyunk ilyen kifinomultak és technikailag fejlettek, nagyon könnyen rá lehet venni minket valami holokausztra most is. És ez érdekes morális kérdések kifejtésére ad lehetőséget. Továbbá olvasmányos a regény, pörgős, és még viszonylag izgalmas is. A mérsékelt terjedelem pedig kifejezetten előnyére válik, pont ennyi volt ebben az ötletben.

Csak hát… Szerintem ez nem sci-fi, hanem sci-fi elem felhasználásával készült, nos, valami más. Mondjuk szépirodalom. (Bár lehet, hogy szépirodalom-értők szerint meg lektűr, az ilyesmihez én nem annyira értek.)
Annak végül is nem rossz, tulajdonképpen. (Asszem.)
De ha nekem ekkora ménkű ufó van egy könyv borítóján,akkor legyen is science fiction, irgum-burgum. :)

MutiMit0lvasol>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Röviden: WOW.
Hosszan: MI A FENE VOLT EZ? (jó értelemben)
Egyszerűen zseniálisan bemutatta milyen szuper kis lények is vagyunk mi emberek és milyen keskeny a határ az emberség és az embertelenség között.
A média szerepe érdekes a könyvben, lényegében létrehoztak egy valóságot. Vajon tényleg leszálltak az idegenek?
Etikai kérdéseket/témákat is feszeget a könyv: Vajon igazolható-e az egyén halála, ha a közösség javára történik, ráadásul önkéntesen?
Végig fent tartotta a figyelmem és fokozta az izgalmat. A vége meg teljesen felrobbant.
Ha csak egy könyvet olvasol el februárban az legyen ez.

Lisie87 P>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Amikor kivettem a könyvtárból, arra gondoltam, hogyha nem is jó, de legalább rövid. Rossznak nem rossz, a nagyon jótól távol áll, a rövidsége viszont tényleg előny volt, mert erre most tényleg nem vágytam. Amúgy is itt a tél, a sötét, és kicsit nyomott is a hangulatom, és akkor jön a könyv, ami tele van kegyetlenséggel és gonoszsággal…ahh, jó is volt, hogy gyorsan letudtam. Többször volt olyan érzésem, hogy ezt már olvastam valahol. De hát a legtöbb ehhez hasonló disztópia alapja, hogy kell egy jó ötlet, amivel megetetjük a népet, sok pénzt akasztunk le, és az ellenállókat elsikasztjuk egy „haláltáborba”. Igen, ezt így a valóságban is el tudom képzelni…

mojo68>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Na ez a hű b.meg könyv volt számomra.
Volt ebben Duncan Shelley Paktum trilógiájától kezdve Éhezők viadalán át 1984-ig sok ismerős motívum, mégis így összerakva teljesen más. Megmutatta az emberek (Emberiség) legsötétebb és a legmagasztosabb oldalát is (mert ugye mindenkiben ott lakozik Ferenc pápa és a mini Duce is.). Nagyon mélyreható erkölcsi és morális kérdéseket boncolgat gyakran úgy hogy én sem vagyok benne biztos melyik a „jó”, és ez jó mert gondolkodásra ösztönzi az embert és nem kritikátlan bólogatásra ami mostanában egyre divatosabb.


Népszerű idézetek

MutiMit0lvasol>!

-Magának van autója?
-Hova akar menni?
-Mindegy, csak el innen.
-És aztán?
-Mondom, hogy mindegy, csak ki a városból.
-Megőrült? Az igazi földönkívüliek vidéken élnek.
-Én nem a földönkívüliektől félek.
-Hanem?
-Az emberektől. Azoktól félek.

MutiMit0lvasol>!

Én próbáltam kivonni magam az általános hisztéria hatása alól, és ez Astriddal együtt annyira jól sikerült, hogy utólag az a kérdés merül föl bennem, hogy nem éppen ezáltal lettem-e része a mindennapi őrületnek. Mert normális-e ilyen helyzetben normálisnak maradni?

nero P>!

– Én nem a földönkívüliektől félek.
– Hanem?
– Az emberektől. Azoktól félek.

Regények_kalandora>!

Lehet, hogy mindig is köztünk voltak. Ki tudja. Teljesen mindegy. Csak annyi bizonyos, hogy mi – magunkra utalva – még mindig itt vagyunk. És ez önmagában is eléggé félelmetes.

Kkatja P>!

– Időre játszunk – folytatta. – Csak abban reménykedhetünk, hogy a földönkívüliek egy napon befogadnak bennünket maguk közé. A behódolás az egyetlen esélyünk. Asszimiláció mint kapituláció. Földönkívüliek és mégis emberek. Érti?

139. oldal

mojo68>!

Higgye el, amint szerveződni kezdenek a tehenek, én azonnal melléjük állok. Addig a jelszavam ez: a szarvasmarhák felszabadítása csak a szarvasmarhák műve lehet!
Az állatjogi aktivista szó nélkül letette a telefont.

Elizabell>!

Másnap és harmadnap egymást érték a szörnyű hírek. Az interneten számtalan összeesküvéselmélet keringett. Tömeggyilkosságokról szóló pletykák. A NATO és a földönkívüliek szövetségéről szóló mese. Egy volt iskolatársam arról posztolt, hogy az egész mögött, még a földön kívüli hatalom landolása mögött is a szabadkőművesek állnak. Akadtak felhívások bevándorlók elleni pogromokra: ők valójában álcázott alienek. Ezzel egyidőben nyilvánosságra kerültek az ilyen felhívásokkal szembeni állásfoglalások. Már senki nem tudta, mi a hír és mi a pletyka, mi az összeesküvés és mi a paranoia.


Hasonló könyvek címkék alapján

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Ursula Poznanski: Erebos
Robert Menasse: Kiűzetés a pokolból
Christoph Ransmayr: A repülő hegy
Thomas Brezina: Sikoltó barlangok
Wolf Haas: A Brenner és a Jóisten
Brigitte Schwaiger: Mitől sós a tenger?
Paulus Hochgatterer: Az élet édessége
Marc Elsberg: Blackout
Robert Menasse: Don Juan de la Mancha