A ​földönkívüliek 19 csillagozás

Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Lehet, ​hogy egy olyan társadalomban, amely képes a vágóhídra küldeni embereket, az igaz ember helye a vágóhídon van? A rádióban bemondják a szenzációs hírt: az idegenek megérkeztek a Földre. Az embereken úrrá lesz az izgatottság, az eufória és az ismeretlentől való félelem, ami súlyos zavargásokhoz vezet. Sol egy internetes gasztromagazin alapítója, munkahelye pedig hamar az események középpontjába kerül. Elindítják a Forráspont című talkshow-t, amelyben szakértők, összeesküvéselmélet-hívők és az utca embere mondhatja el a történtekkel kapcsolatos véleményét és tapasztalatait. Felröppen a pletyka, hogy a földönkívülieknek egyetlen kérésük van, az önkéntes emberáldozat, ezért a világ televíziói elkezdik sugározni a viadalokat, amelyek bajnokaira sosem látott gazdagság, veszteseire pedig a vágóhíd vár. Amikor Sol egyetemista szomszédja, Elliot úgy dönt, hogy jelentkezik a műsorba, felgyorsulnak az események, és az újságíró rájön, milyen keskeny a határ a kényszer és a szabad akarat… (tovább)

Eredeti cím: Die Außerirdischen

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Magvető, Budapest, 2021
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631438765 · Fordította: Nádori Lídia
>!
Magvető, Budapest, 2021
256 oldal · ISBN: 9789631440690 · Fordította: Nádori Lídia

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 53


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

https://szeged.hu/hirek/40629/hogyan-keressunk-idegenek…

Az utóbbi hetekben annyiszor ugrott fel előttem reklámként a számomra teljesen ismeretlen Doron Rabinovici hatásvadász, ám mindenképpen figyelemfelkeltő borítójú kötete, A földönkívüliek (amelynek ráadásul a témája is eléggé távol áll tőlem: váratlanul idegenek érkeznek a Földre, hogy itt mindenféle kalamajkát okozzanak), hogy úgy döntöttem, most éppen ez lesz a következő olyan regény, amely bár kívül esik a komfortzónámon, de amelyet ennek ellenére mégis elolvasok. És hogy a kezdeti fenntartásaim ellenére jónak és ajánlhatónak tartom-e? Naná!

Az izraeli születésű osztrák Rabinovici nem tölt időt semmiféle felvezetéssel, az elbeszélőnk, Sol egy reggel barátnője, na meg persze több mint hétmilliárd másik földlakó társaságában arra ébred, hogy az idegenek bizony az éjszaka folyamán megérkeztek a bolygónkra. Hogy hová, hányan, hogyan és miként, nem lehet tudni, de a hír biztosan igaz lehet, hiszen minden médiumból ez ömlik.
Sol / Rabinovici ezután gyorsan lezavarja a kötelező köröket. Az első hetek történéseiben megjelenik a kezdeti hitetlenség, az ezt követő félelem, a káosz, az agresszió, az anarchia, majd az ezeket később újra felváltó rend és eufória. Eufória, hiszen bár eddig gyakorlatilag semmi sem történt, senki sem látott egyetlen zöld / szürke nagyfejű lényt sem szaladgálni az utcán, de ha idejöttek a világegyetem túlfeléről ezek a szuperintelligens életformák – akik eddig ugye nem kezdtek bele a nagyvárosaink sugárfegyverekkel való lerombolásához, mint mondjuk a Függetlenség napjában –, akkor minden bizonnyal csak azért jöhettek, hogy elhozzák az emberiség igazi, régóta várt aranykorát, és véget vetnek majd a háborúknak, a betegségeknek, a szegénységnek és minden más rossznak is. Csak hát van egy kisebb bökkenő…

A média rövidesen beszámol róla, hogy az idegenek bizony szeretnének emberhúst falatozni a segítségükért cserében (úgy tűnik, még a marslakók sem tökéletesek), ám mivel ők kimondottan békés szándékkal érkeztek, ezért nem fognak megölni senkit, viszont szervezni kellene egy globális játékot, a Viadalt, amelyben a gondosan előválogatott bajnokok egymással küzdenek, és míg a győztes minden földi (vagy földönkívüli) jóval lesz gazdagabb, addig a veszteseket bizony egy pár hetes, egy gyönyörű csendes-óceáni szigeten eltöltött üdülés után előbb a vágóhídra küldik, majd az emberiség új barátainak a tányérjára…

Morbid felvetés? Az, de ezzel együtt is nagyszerű alapot ad arra, hogy az író kifejthesse a gondolatait az emberiség nagy, fontos kérdéseivel kapcsolatban, mégpedig a lehető legkendőzetlenebbül. Sol ugyanis újságíró és – mivel az általa megálmodott és elindított talkshow, a Forráspont nem csak az idegen-kérdéssel foglakozik, de magát a Viadalt is közvetíti – olyannyira közel került az egész őrülethez, mint csak kevesen. És mit tehet ilyenkor egy vérbeli újságíró? Hát kérdez. Sol pedig meg is teszi, és gyakorlatilag beszél mindenkivel, akinek a véleménye számíthat a témában: politikusokkal, tudósokkal, filozófusokkal, jogászokkal, magukkal a Viadal résztvevőivel, valamint egyszerű állampolgárokkal és persze a játékot ellenzőkkel is.

Az idegenek kérése ugyanis tényleg nem egyszerű. Joga van-e bárkinek feláldozni magát bármiért, még ha az a „bármi” az aranykor eljövetele is lenne? Egyfelől a válasz – viszolyogtató, de természetesen – az igen. Az emberek sokkal értelmetlenebbül is meghalhatnak, így viszont az egész emberiség boldogulása reményében válnak vértanúkká. Másfelől persze a válasz a nem. Az emberek tényleg olyan ostobák lennének, hogy önként menjenek grillhúsnak, hogy közben a többi ember ezen szórakozzon, és kvázi valóságshow-ként nézzék ezt a mészárlást?
Persze, ahogy várható, Sol minél mélyebbre ás, és minél jobban belekeveredik a dolgokba, egyre nyilvánvalóbbá válik a sötét valóság, amelyet a média által manipulált tömegek még csak elképzelni sem tudnak. Így, azért valljuk be, egy várható fordulattal válik a végére A földönkívüliek egy olvasmányos, ám így is komoly filozófiai kérdéseket is felvetni képes sci-fiből egy leplezetlen holokauszt-allegóriává.

Bevallom, Doron Rabinovici kötete sokkal jobb lett, mint vártam, és bár elég jól működik sci-fiként is, de az igazi ereje mégis a gondolatiságában és a megfelelő helyeken és módokon felvetett mélyenszántó kérdéseiben rejlik, amelyek nem csak a média és bennük / mellettük létező álhírgyártók felől érkező fenyegetésekre mutat rá igen hatásosan, de azt is megmutatja, hogy nem kellenek ide idegenek, ártunk mi magunknak önerőből is eleget. Szóval A földönkívüliek egy igazán jó kis kötet, keressétek!

6 hozzászólás
Morpheus >!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Csillagos ötös ez a könyv, de minden látszat ellenére nem a földönkívüliekről szól, hanem arról a szarkupacról szól, ami mi vagyunk, a modern emberiség. Mialatt olvastam, azon morfondíroztam, hogy miért olyan ismerős ez a stílus, a történet, de sajnos nem tudtam rájönni. És földönkívüliek sincsenek.

5 hozzászólás
Kkatja P>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Érdekes volt és valahogy együtt rezgett ezzel a mostani covidos szituval is bennem, ami akár ide is kifuthat, persze nem fog, de mi van, ha mégis…
Gyönyörűen megmutatja, hogy milyenek vagyunk mi emberek, ha ilyen szépen kimossák az agyunkat… mint mostanában? :))
Egyébként sok minden jutott az eszembe olvasás közben nekem is, kezdve a könyvben is felhozott klasszikus Világok harcának pánikjától, Az éhezők viadalán, Orwellen és a Walking dead-en át a Battle Royalig, mindezeket remekül összefogva született meg ez a giga emberi önfeláldozás egy rajtunk túlmutató nagyobb jó érdekében (bár azt nem tudjuk meg, hogy mi célt is szolgált, de kajálják a népek és ez a lényeg, meg a nézettség és persze a bevétel.) A földönkívüliek meg csak maradjanak éhen.

Baráth_Zsuzsanna P>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Orson Wells tömeghisztériát kiváltó rádióműsorának, a Világok harcának hangulata ebben a könyvben a csúcsra jár. Mert az alapsztori ugyanaz: itt vannak a földönkívüliek, ami alapjaiból forgatja ki a világot. Ebben a furcsa, COVID-os időszakban nagyon is fogékony az olvasó erre a sztorira, hiszen egy kizökkent időben élünk, minden bizonytalan, a jövő nem sok jóval kecsegtet, a mentális egészségünk egyre romlik, vagyis tökéletesen át tudjuk érezni, mit élnek át a regény szereplői. Ahogyan halad előre a történet, egyre jobban elfajulnak a dolgok, amit olvasva nem kicsit kapja el az olvasót a félsz: lehet, hogy ránk is valami hasonló vár, ha nem ér véget belátható időn belül a járványhelyzet? Nos, nem vagyok jós, de ennyire apokaliptikus események valószínűleg nem fognak bekövetkezni, de sok tanulságot hordoz magában a történet. A legfontosabb talán az, hogy mennyire befolyásolhatóak vagyunk mi, emberek, illetve mekkora hatalma van a médiának. Ebben persze semmi új sincs, mégis döbbenetes szembesülni azzal, mire képes a túlpörgetett hírgyártás, mennyi mindent fed el és mekkora befolyást tud gyakorolni a közvéleményre. Azzal sem könnyű szembenézni, hogy milyen gyarló az emberi természet, mennyire csak a saját hasznát nézi, milyen közönyös a többiekkel szemben, illetve bármire képes a túlélésért. Nem jó olvasni ezt a könyvet, mégis minden perce egy élmény, fontos és értékes alkotás, elgondolkodtató és nem könnyen feldolgozható.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2021/02/15/konyvkritika_…

1 hozzászólás
MutiMit0lvasol>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Röviden: WOW.
Hosszan: MI A FENE VOLT EZ? (jó értelemben)
Egyszerűen zseniálisan bemutatta milyen szuper kis lények is vagyunk mi emberek és milyen keskeny a határ az emberség és az embertelenség között.
A média szerepe érdekes a könyvben, lényegében létrehoztak egy valóságot. Vajon tényleg leszálltak az idegenek?
Etikai kérdéseket/témákat is feszeget a könyv: Vajon igazolható-e az egyén halála, ha a közösség javára történik, ráadásul önkéntesen?
Végig fent tartotta a figyelmem és fokozta az izgalmat. A vége meg teljesen felrobbant.
Ha csak egy könyvet olvasol el februárban az legyen ez.

Glosep>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Egész jó volt. Érdekes kérdéseket vet fel, amik közül az egyik legfontosabb, hogy tiltakozhatunk-e (és hogyan) valami ellen amit helytelennek, veszélyesnek tartunk, de aminek a többség önként (és dalolva) veti alá magát. Filozófiai szinten a deontológia és a konzekvencializmus ütköztetésén van a hangsúly és a végén az előbbi jön ki a ringből győztesként. Jó meglátásai vannak az írónak, de a cselekményt és a szereplőket túl vázlatszerűnek éreztem, kevés volt rajtuk a hús (ba dumm tsss). Az utolsó 50 oldal viszont erős.

csikviola>!
Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Ijesztően rossz borító mögött egy egész jó kis könyv.


Népszerű idézetek

MutiMit0lvasol>!

-Magának van autója?
-Hova akar menni?
-Mindegy, csak el innen.
-És aztán?
-Mondom, hogy mindegy, csak ki a városból.
-Megőrült? Az igazi földönkívüliek vidéken élnek.
-Én nem a földönkívüliektől félek.
-Hanem?
-Az emberektől. Azoktól félek.

MutiMit0lvasol>!

Én próbáltam kivonni magam az általános hisztéria hatása alól, és ez Astriddal együtt annyira jól sikerült, hogy utólag az a kérdés merül föl bennem, hogy nem éppen ezáltal lettem-e része a mindennapi őrületnek. Mert normális-e ilyen helyzetben normálisnak maradni?

Regények_kalandora>!

Lehet, hogy mindig is köztünk voltak. Ki tudja. Teljesen mindegy. Csak annyi bizonyos, hogy mi – magunkra utalva – még mindig itt vagyunk. És ez önmagában is eléggé félelmetes.

Kkatja P>!

– Időre játszunk – folytatta. – Csak abban reménykedhetünk, hogy a földönkívüliek egy napon befogadnak bennünket maguk közé. A behódolás az egyetlen esélyünk. Asszimiláció mint kapituláció. Földönkívüliek és mégis emberek. Érti?

139. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Ursula Poznanski: Erebos
Robert Menasse: Kiűzetés a pokolból
Christoph Ransmayr: A repülő hegy
Thomas Brezina: Sikoltó barlangok
Wolf Haas: A Brenner és a Jóisten
Brigitte Schwaiger: Mitől sós a tenger?
Paulus Hochgatterer: Az élet édessége
Marc Elsberg: Blackout
Robert Menasse: Don Juan de la Mancha