Obi, ​a gőgös kókuszdió 10 csillagozás

Kubai joruba mítoszok és mesék
Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa

>!
Európa, Budapest, 1977
184 oldal · ISBN: 9630706555 · Fordította: Dornbach Mária

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Hoacin>!
Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Egyperces mítoszmorzsák a forróvérű joruba istenek életéből. A társaság nagyrészt magáévá tette a társaság másik részét a „szeretkezz, ne háborúzz” elvet, és különösebben nem érzik magukat feszélyezve a famílián belüli akcióktól sem. Bár azt, hogy ki kinek a kije, már a kötet felénél kezdtem összekeverni, amin nem segített a temérdek egymásra rímelő név halmozása sem, Ocsun, Ojá, Oggun, Obatalá, Oba, Ocsoszi, stb. A mesék gördülékeny értelmezését az sem könnyíti túlzottan, hogy némely nehezen megjegyzett illető néha fogta magát, és hol férfiként, hol nőként bukkant elő, természetesen mindkét formájában készségesen szeretkezve az éppen elé toppanó szereplővel. Például ha a révész átvisz a folyón, reális fizetség a vízparti pásztoróra. És ha éppen mégis simán haladnál a mesével, előreláthatóan megjegyzi majd valamelyik orisa, hogy „Ó, Orula, iboru iboja ibocsicsé!”, vagy netán fesztelenül kijelenti: „Olofi óddara aggádágodd! Olofi nem okuó.”, úgyhogy az olvasást nagyjából ötpercenként tarkítja a szószedethez lapozgatás, kivéve persze, ha az ember hamar megjegyzi a rendszeresen előforduló, nagyjából 200 kubai joruba kifejezést.
Enyhe idegenkedéssel olvastam hát a nyúlfarknyi történeteket, amik viszont cserébe legalább nem túlzottan erőszakosak, csak itt-ott perverzek alig fordult elő kifejezett kegyetlenség benne. Végülis még mindig békésebb lefeküdni a komplett faluval, mint lekaszabolni azt. Kíváncsi lennék, a harcias északi komák mit szólnának a válságkezelés eme formájához.
Mindettől függetlenül azért sok érdekességet megtudtam a kötetből, és bár nem egészen ilyen mesékre számítottam, nem bánom, hogy elolvastam őket. Édesgyökéren csúszkál a Halál, pálmalevélen hajózik hat herceg, halottakat itat le a csábos „Szent Szajha”. Soha ne becsüljük le a satnya tököt, de ne is tartsuk háziállatként, mert rájár a pénzünkre. Ne teremtsünk embereket részegen, mert esetleg lemaradnak a testrészeik. Ha nevetség tárgyai lennénk, jelenjünk meg majommal, és locsoljuk fel az utcát a házunk előtt, hadd essenek rajta el a bolyongó rossz lelkek!

„Ocsun kerített egy üveg pálinkát, mézet és porrá őrölt tojáshéjat. A fehér tojáshéjliszttel bekente Csangó arcát, hogy az úgy nézett ki, mint egy valódi halott. Aztán az ajtónálló halottakat megetette finom mézzel, és leitatta pálinkával. Sőt még incselkedett is velük. A halottak nemcsak az italtól mámorosodtak meg, hanem az asszony csábító szépségétől, hibátlan testétől is, melyet nem takargatott szemérmesen.”

Mesemondó IP>!
Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Egyik történet sem férkőzött közel a szívemhez ebből a kötetből. A Santería világát végtelenül színesnek, izgalmasnak, és érdekesnek tartom, Eshu pedig nagy szerelmem, de sajnos a kötet nem tudott lépést tartani az orishák mindenféle megnyilvánulásaival, és így töredékesnek, összefüggéstelennek éreztem. Rengeteg volt az idegen szó, amik miatt ide-oda kellett lapozgatni a szószedethez, és a neveket is rendszeresen összekevertem, mert a szövegek nem adtak támaszpontot ahhoz, hogy a két tucat O-val kezdődő istenség közül melyikről is beszélünk éppen… A szövegek nagyjából istenség szerint vannak csoportosítva egyébként, de ez kevés volt ahhoz, hogy az olvasó (leglábbis én) egészében tudja követni az összefüggéseket. Kicsit úgy éreztem, mintha egy komplex, összefüggő történetszálakból álló mitológiát random pillanatképeken keresztül próbált volna meg a gyűjtés érzékeltetni. A szépége és érdekessége átjött, de a történetek kevésbé.

Bori_L>!
Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Amado óta tudom, hogy az eredeti joruba hagyományok és a kereszténység kereszteződéséből különleges dolgok születnek, úgyhogy (a cím mellett) ezért is nagyon kíváncsi voltam a könyvre. Amadohoz képest a nevek átírása kicsit különbözik, illetve egyes istenségeknek több nevük is van (Sangó itt Csangó néven fut, Osun Ocsun lett, Ososzí Ocsoszi, Legba pedig Elugguá néven szerepel legtöbbször), ami először megzavart egy kicsit, de aztán hozzászoktam.

A könyv végi jegyzeteket érdemes elolvasgatni még a mesék előtt (pláne ha az ember amúgy nem tudja, honnan ered az egész és nem tudja beazonosítani a joruba isten-keresztény szent párosokat), és közben sem árt néha hátralapozni a magyarázatokhoz. Az nem tetszett, hogy egy csomó szót meghagytak eredetiben, amit egyébként le lehetett volna fordítani (pl. a méz onyi, a kakaóvaj ori, a pénz ovó, az étel parubbó). Amúgy érdekelnek a nyelvek, és szívesen tanulok joruba szavakat, de elég zavaró volt, hogy folyton hátra kellett lapozgatni a történetek közben is.

A történetek amúgy teljes mértékben 18+-osak, van itt minden, vérfertőzés, szexuális zaklatás, meg szoknyapecér orisák. A cselekmény néha kicsit nehezen követhető, és az egyes mesék néha ellentmondásba keverednek egymással, de hát ez van. Jó lenne megszerezni, hogy össze tudjam hasonlítani a brazil és a kubai joruba hagyományokat…

ÁrnyékVirág >!
Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Kubai joruba mesék és mítoszok. Eddig nem sokat mondott. Az első néhány rövid történet után, amiből egy kukkot sem értettem, rájöttem, hogy a könyv végén található magyarázatot kell először elolvasni. Mikor már tudtam, hogy az Amerikába hurcolt néger rabszolgák vallása, hagyományai keveredtek a keresztény kultúra elemeivel, és így jött létre ez a különleges keverék, egyre jobban kezdtem élvezni a joruba orisák történeteit. És lassan kibontakozott egy rendkívül színes és komplex vallás, a számtalan orisával (lélek, Isten egyik megnyilvánulása), akik közül a legtöbbnek több útja (megjelenési formája) is van. A jó tulajdonságaik mellett hibáik is bőven vannak, a harcias Csangó például, akinek a keresztény kultúrában Szent Borbála a megfelelője, iszákos, túlzásba viszi a mulatozást és szégyentelen szoknyapecér.
Minden orisának van saját rituális edénye, papjai, megfelelő színű és számú gyöngyből összeállított nyaklánca, és persze kedvelt áldozata. De legtöbben kedvelik a kukoricát, gyümölcsöt és a hutiapatkányt.
Érdekes könyvecske, de figyelmesen kell olvasni, mert egyes szavak eredeti nyelven szerepelnek benne, ilyenkor hátra kell lapozni a magyarázatokhoz.

7 hozzászólás
anesz P>!
Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Eléggé szenvedtem ezzel a kötettel. Valahogy többet, jobbat vártam tőle. Semelyik szereplő ill. történet nem volt kiemelkedő. Ráadásul, sokszor nem is győzött az igazság, vagy a jó. Az illusztrációk sem dobtak a köteten. Ezek az istenek pedig! Rosszabbak voltak, mint az emberek.
Talán a Népek meséi sorozatból ez tetszett a legkevésbé.

Kooczka>!
Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Nem „tipikus népmesék” ezek – még csak nem is a „népről”, hanem az istenekről szólnak. Kicsit bonyolult a szereplők azonosítása, annál is inkább, mert egy-egy istennek többféle alakja és neve van, de összességében szórakoztató világ az övék. És kimondottan tetszett, hogy nem különösebben erőszakosak a mesék; inkább a furfang jellemzi a bemutatott isteneket, és a velük megtörtént eseményekben ritkán bűnhődött halállal a vétkes, a konfliktusokat gyakran zárja megbánás illetve megbocsátás.

Pennmenelien P>!
Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Nem túl hosszúak a mesék, jól lehetett volna haladni velük, de a mesék nyelvezete miatt mégsem: a sűrűn előforduló joruba kifejezések a könyv végében található szótárban vannak, és hiába a sokszori olvasás, mindent nem tudtam megjegyezni, így lapozgatni kell. A teljes mondatok vagy egy-két szólás-mondás a lábjegyzetben van lefordítva, azoknál könnyebb volt. Rengeteg történet volt megcsalásról és az ígéret betartásáról, illetve arról, hogyha mégsem tartod be, jön a büntetés. De ezek csak a jéghegy csúcsa, mert volt itt vérfertőzés, bántalmazás ésatöbbi. Nem annyira élveztem olvasni őket, néha erősen kerekedett a szemem is, de tudom, hogy nagyon más a kultúra és ami ma furcsának tűnik, az régen nem is biztos, hogy furcsa volt.


Népszerű idézetek

Zigó_Attila>!

De ezzel nem ért véget a csata. Ajágguna nem nyugodott, amíg az egész világon véres háború nem dúlt. Addig mesterkedett, amíg az utolsó szál ember is fegyvert nem ragadott.
Olofi ismét megpróbálta jobb belátásra bírni, ám hiába.
– Ha nincs viszály, nincs haladás! – válaszolta Ajágguna. – Az emberek kapzsik, akinek viskója van, az palotát akar, akinek kecskéje, az meg ökröt. Aki a többet megszerzi, győzedelmeskedik, és így halad a világ előre.

Obatalá Ajágguna és a háború

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Bogas>!

Elegguá ekkor még kisgyerek volt. Az ágy lábánál üldögélt és játszadozott. Kis termetű gyerek volt, de aggastyánarcú. Szájában a szivar sohasem aludt ki, és fehér jarejkalapot viselt.

Hogy lett Elegguá az utak védelmezője

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Kooczka>!

Obatalá rendkívüli hatalommal megáldott asszony volt, akinek nagy jamszgyökér-ültetvényei voltak, és egyszer, nagy ültetvényei gondozására egy parasztot keresett, de annak az embernek nagyon titoktartónak kellett lennie, mert a jamszgyökér mágikus erejű, szent növény volt, éjjelente éppúgy beszélt, mint az emberek, és képes volt szóra bírni az alvókat is.

129. oldal - A csodálatos jamszgyökér

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék

Bogas>!

A féltékeny Ojá

Ojá, a temető úrnője, nagyon féltékeny természetű asszony volt, Csangó meg annál csapodárabb. Állandóan más asszonyok után kujtorgott.
Ojá egy sereg halottat csődített a temetőből a ház köré, most merészeljen elcsavarogni az a szoknyapecér! Csangó nagyon félt a halottaktól. Azért megpróbált most is észrevétlen kisomfordálni a házból, de a halottak abban a pillanatban az ajtónál termettek, valahányszor csak megmozdult a kilincs. Reménytelen volt minden próbálkozás.
Egyszer, amikor Ojá nem volt otthon, Ocsun titokban bejutott a fogva tartott Csangóhoz. Csangó nem győzött neki panaszkodni, és kérlelte, hogy szabadítsa ki fogságából.
Ocsun kerített egy üveg pálinkát, mézet és porrá őrölt tojáshéjat. A fehér tojáshéjliszttel bekente Csangó arcát, hogy az úgy nézett ki, mint egy valódi halott. Aztán az ajtónálló halottakat megetette finom mézzel, és leitatta pálinkával. Sőt még incselkedett is velük. A halottak nemcsak az italtól mámorosodtak meg, hanem az asszony csábító szépségétől, hibátlan testétől is, melyet nem takargatott szemérmesen.
Míg Ocsun így lefoglalta az őröket, addig Csangó feltűnés nélkül kiosont a házból, és futott, messzire, ameddig csak bírt, minél távolabb Ojá házától…

Európa, 1977, 101.

Dornbach Mária (szerk.): Obi, a gőgös kókuszdió Kubai joruba mítoszok és mesék


Hasonló könyvek címkék alapján

A hétfejű Zarvas
Augusta Gregory: Istenek és harcosok
Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!
Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék életről, halálról és újjászületésről
Nagy Ilona: A Grimm-meséktől a modern mondákig
Burány Béla: Állati mesék
Dornbach Mária (szerk.): Hogyan rakott fészket a galamb?
Varga Imre: Szitakéreg, rostakéreg
Burány Béla: Piros a tromf
Leo Frobenius (szerk.): Fekete Dekameron