Többet ésszel, mint erővel! Erről szólnak a kötet népmeséi, amelyek egzotikus vidékre, az afrikai őserdőkbe, szavannákba vezetik el olvasóinkat. S hogy kik laknak itt? A furfangos teknős, a minden lében kanál majom, az eszes, kópé nyúl, a jószívű gazella és a balgatag elefánt, na meg persze az álnok hiéna, a hiú leopárd és a büszke oroszlán. A kópéság kimeríthetetlen: okos fondorlattal túljár a gyengébb az erősebb eszén. Kiszabadul a nyúl a kelepcéből, iszik a szigorúan őrzött kútból, visszaszerzi kicsinyeit a leopárd zsákjából, és könnyűszerrel elhódítja a királyi címet az elefánttól. Fordulatos, mulatságos kalandjaik elevenednek meg Dornbach Mária ízes nyelvezetű feldolgozásában. A rendkívül színes világot Koleszár Erzsébet tréfás hangulatú rajzai és szép meseposztere keltik életre.
A titokmondó fa 9 csillagozás
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Dornbach Mária (szerk.): A titokmondó fa Angolai és mozambiki népmesék
A könyvben 33 különböző mese található, ennek ellenére nem mondhatom, hogy egy nagy durranás. A mesék többsége állatmese, és olyan volt, mintha már olvastam volna a nagy részét, csak éppen azokban róka, farkas, medve volt a szereplő nem pedig leopárd, gazella, oroszlán, elefánt, majom, krokodil, stb. Hiányoltam, hogy csak egy-kettőben jelentek meg az emberek, illetve, hogy nem jelezték melyik mese köthető Angolához, melyik Mozambikhoz. A könyvben látható illusztrációk sem nyerték el a tetszésemet. A színhasználat hiánya kissé komorrá tette az egészet. Nem hiszem, hogy egy egészen kicsi gyereknek lekötné a figyelmét, inkább alsó tagozatosoknak ajánlanám.
Dornbach Mária (szerk.): A titokmondó fa Angolai és mozambiki népmesék
Olvastam már ezeknél sokkal jobb meséket is, mégis: ezek az afrikai állattörténetek/népmesék csuda aranyosak, és sok tanulságot találhatunk bennük. Sokkal többet nem tudok róluk írni – de azért, mert mesék értékelésében nem vagyok valami jó. :-))
Dornbach Mária (szerk.): A titokmondó fa Angolai és mozambiki népmesék
Kétségtelenül hiánypótló, de egy átlagos háztartás szemszögéből inkább érdekesség, mint kötelező darab. Amit nagyon fájlalok, de számomra abszolút nem derült ki,
1. tulajdonképpen melyik korosztálynak szánták ezt a mesegyűjteményt, mert a 3 és fél éves unokahúgomat finoman szólva sem bűvölték el a mesék (aztán ki tudja, lehet, hogy 3 nap múlva volt egy nagy hoppá élménye, amiről elfelejtett beszámolni)
2. amit ennél is fontosabbnak tartok, hogy nincs semmi utalás arra nézve, hogy melyik mese melyik néphez köthető valójában. Angolában több mint 100 törzs él, amelyeknek eredete és nyelve is sok esetben igencsak eltér, feltételezem, hogy Mozambikban is nagyjából hasonló a helyzet. (aztán lehet, hogy ez az én bölcsész lelkemet bántja csak..)
A mesékről: többnyire állatmesék, első olvasatban nem „túl épületesek”, nagyjából hasonló tanulságokkal, de összességében mégis csak közelebb visznek számunkra távoli kultúrák megismeréséhez, megértéséhez
Dornbach Mária (szerk.): A titokmondó fa Angolai és mozambiki népmesék
Többnyire állatmesék, furfangos nyuszival és társaival. Számomra az volt a legérdekesebb, hogy tartalmilag nem állnak olyan messze az európai hasonló népmeséktől, csak az állatokat kell behelyettesíteni az itt honosakkal. Egyszerű, rövid mesék, a furfang győz, a gonosz pedig elnyeri büntetését, de szerencsére nem túl erőszakos módon. Két éves lányom még kicsi ezekhez, de majd egy-két év múlva megpróbálkozom vele, hátha tetszik neki.
Dornbach Mária (szerk.): A titokmondó fa Angolai és mozambiki népmesék
Debórának olvastam fel esténként vagy napközben is. 2,5 éves kislányként nem nagyon bírta követni az afrikai kifejezéseket, élőlényeket, de az állatokat azért tanulgatta. Főleg a banánlevélbe burkolózó nyúl története maradt meg – egy kis interaktivitással.
Szerintem kicsit olyan sutának tűnő mesék, a szereplők sokszor összevesznek és úgy mennek tovább. Felejtős…
Dornbach Mária (szerk.): A titokmondó fa Angolai és mozambiki népmesék
Igényes külsejű, keményborítós könyv, szépséges rajzokkal és szép borítóval. Tetszetős a címe is, a meséi szinte kivétel nélkül fabulák. A műfajt nem szeretem, mármint a fabulákat, de mondjuk egy átlag rókás-farkasos magyar állatmeséhez képest kevéssé erőszakosak, nem történik benne semmi szomorú vagy szörnyű. Talán kisebb gyerekeknek érdemes belőle felolvasni egy-egy mesét, négy, öt éves gyerekek esti meséjének jó lehet, egy mesemondó ismerősöm szerint az állatmesék különben is ennek a korosztálynak szólnak.
Én biztosan nem fogom mesélni egyiket sem, mert hozzám egyik sem állt közel, én a „furfangos nyulas” meséket kifejezetten nem szeretem, unom. Számomra inkább azért voltak érdekesek, mert árulkodnak a népről, amelyiknek a meséi. Inkább a néprajzi részét tudtam élvezni, mint a mesék cselekményét, figuráit. Egyszer olvasós, saját példány nem kell.
Népszerű idézetek
Egy időben a kánya és a disznó igen-igen jó barátok voltak. Ám a disznó szívében felütötte a fejét az irigység: ő is szeretett volna olyan szép nagy szárnyakat, mint a kányáé.
53. oldal
Dornbach Mária (szerk.): A titokmondó fa Angolai és mozambiki népmesék
Ott, ahol a nap hosszú barangolás után ledobja tüzes pajzsát, ott lakik Szanyá királya.
27. oldal
Dornbach Mária (szerk.): A titokmondó fa Angolai és mozambiki népmesék
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bajzáth Mária (szerk.): A rabbi és az oroszlán 93% ·
Összehasonlítás - Antalfai Márta: A női lélek útja mondákban és mesékben ·
Összehasonlítás - Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék boldog öregekről ·
Összehasonlítás - Pressing Lajos: Az élet vize ·
Összehasonlítás - Lengyel Balázs – Petre Judit (szerk.): Vitéz János / Aranyhajú Széplegény ·
Összehasonlítás - Valentin Andrea (szerk.): Palóc mese-beszéd ·
Összehasonlítás - Mészöly Miklós (szerk.): Hajnalfia ·
Összehasonlítás - Kallós Zoltán (szerk.): Világszárnya ·
Összehasonlítás - Berze Nagy János (szerk.): Régi magyar népmesék ·
Összehasonlítás - Pap Gábor (szerk.): Csodakút ·
Összehasonlítás