Lakodalmaink 31 csillagozás

Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

„A ​nőnek, míg férjhez nem megy, mérges kígyó van a szívében, holló a fejében, bolha a lába közt!” – Irani Azizjan a mesés Keletről hozott, ősi életbölcsességekkel nevelgeti féltve imádott, egy szem fiát és sugárzó szépségű, életre, szerelemre éhes lányait. A szoknyájába kapaszkodó gyerekseregnek majdani, pazar esküvőjét színezgeti – a nagy szerelemről, boldogságról csivitelnek még a szülők ablaka alatt tanyázó kolibrik is. Ám az utolsó kislánnyal, a halva született ikerbátyjával érkező Matival együtt mintha a balsors is megjelenne az aranyszívű szülők boldog családi otthonában. Vagy esetleg már korábban sem volt minden rendben? A cseperedő gyerekek kicsúsznak a halott kisfiút végtelenül gyászoló anya kezei közül, a várva várt, pompás külsőségek közt megült esküvőket baljós előjelek árnyékolják be, az elhanyagolt kislány pedig tudathasadásos belső dialógusokba, kezelhetetlen hiperaktivitásba menekül. Van-e vajon visszaút, gyógyulás Mati számára? Fellobbanhat-e újra a tűz Irani… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2004
250 oldal · ISBN: 9630775743 · Fordította: Liska Erzsébet

Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Piintyő
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

el vagyok ragadtatva! gyönyörűen megírt könyv, szépséges, költői kifejezésmóddal. ha nem tudnám, hogy nő írta, akkoris tudnám, mert ilyen bensőségesen, érzelemdúsan szerintem csak nő írhat. soha nem olvastam még ilyen szép leírását a gyermek fogantatásának http://moly.hu/idezetek/94988 , az első gyerek megszületésének, az anyaságnak csodáját, a szerelem egyszerre szemérmes és buja kifejezését. buja? az. de engem mégis inkább a csodálatos megfogalmazásmód fogott meg, a minden egyes családtag lelki világának teljes körű bemutatása. egyetlen nap a történet, de mégis észrevétlen visszautazunk a múltba, így ismerve meg a családi eseményeket kezdve a szülők megismerkedésétől az összes gyerek sorsáig. gondolom nagyrészt önéletrajzi ihletésű, az ajánlás: „anyánknak és apánknak”. érezni belőle az írónő erős kötődését a családhoz, szülőszeretetét. talán pont ezért sikerült ilyen nagyon szépre.
a világ, ahol játszódik, távoli, egzotikus, de az emberek akár itt is élhetnének.
ezt az olvasási élményt még sokáig nem fogom elfeledni. köszönöm, hogy felhívtátok rá a figyelmem, s @Esmeraldának, hogy megajándékozott vele. kedvenc könyv lett.
el vagyok ragadtatva.

9 hozzászólás
>!
kvzs P
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

Nagyon szép mese egy családról,és a családtagok útkereséséről.
Változik a világ, sem a földrajzi, sem a társadalmi gyökerek nem állandóak. Hol másik országban, hol másik időben, hol új értékek között, de minden családtagnak meg kell találnia a maga útját, el kell viselnie, és kezelnie kell a maga problémáját.
Nagyon sűrű, nagyon buja, és nagyon érzelmes történet arról, hogy milyen nehéz a saját élet megtalálása, és hogy talán még ennél is nehezebb hagyni a szeretett személyeket, hogy végigmenjenek az útjukon.

>!
bozs
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

Egy családról olvastam. Apa, anya, 4 leány gyermek és 1 fiú gyermek. Apa „isten” a gyermekek szemében, alig van otthon, nincs sok ideje a családjára. Anya a szeretet, gondoskodás. 1 fiú kinek egyéjszakás kapcsolatai vannak, pedig nagyon várja a nagy Ő-t. 3 nagylány, akik hasonlítanak egymásra, lakodalmaik mások, mégis emlékezetesek, 1 kislány, akinek élete soha nem magányos.
5 csillagos, kedvenc.

20 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

Külön világa, nagyon jó hangulata van ennek a könyvnek. Kicsit túl gyorsan faltam fel, de még most is mosolyognom kell, ha visszagondolok rá.

2 hozzászólás
>!
Rea P
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

Amennyire tetszett az elején ez a szépen megírt szomorú mese, később annyira túlzásnak éreztem mindent benne. Fennakadtam már a sok babonán, ami írányította Irani életét. A fülszöveg szerint, önéletrajzi elemekkel van átszőve a regény, tehát kortárs. Nem tudom melyik része lehetett önéletrajzi ihletésű, de én nem bírtam hitelesnek elfogadni, hogy ilyennek lássam ma egy perzsa eredetű Izraelben élő család boldogságkereső útjait.

>!
bhati
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

Mintha kiszivattyúzta volna az idő múlását családregényéből Dorit Rabinjan, A felerészt iráni eredetű, sokszor perzsául beszélő családtagok közül egyedül a família feje, a jószívű, naiv és hűséges halász az „igazi férfi" és akit nem sodornak el az érzelmei. A többiek, beleértve egyetlen fiát is, egytől egyig túlérzékenyek.Sajátos módokon reagálnak a külvilág eseményeire. Szinte beszippantja az olvasót a zsúfolt lelki életük.
Ha valaki akarja, dekadensnek minősítheti a teljes históriát,mert a nem is olyan kicsinyke fészekalj egyetlen tagja sem teljesíti be a szülők – s az emlékezet perifériáin olykor megjelenő nagyszülők– megfogalmazatlan reményeit. Várakozásaik persze merő általánosságok. Mindenekelőtt a Boldogság az, melynek hiányáról, tünékeny rövidségéről árulkodnak a mindennapos lamentálások,kétségbeesett pótcselekvések, valamint azok a hiszékenységcsapdák,amelyekhez tanácstalanságukban, fordulnak és elsüllyednek, de talán az a legfőbb probléma, hogy hiába szeretik egymást és a gyerekeiket a szülők, a gyeplő kicsúszik a kezükből, mert olyan szintű emberi esetlenséggel ruházta fel őket a szerző, hibákat, vágyakat adott nekik, amelyek kirántják a lábuk alól a szőnyeget, és elég sokáig fetrengnek a padlón, hogy ilyen szép kettős szóképpel éljek. A napi munkáját szorgosan teljesítő édesanya így lesz szerelmes lányból babonás öregasszony,aki a hivatásos anya, aki testét-lelkét, húsát és vérét feláldozza a gyerekeiért. De ez – sok esetben – nem elég. Pontosabban nem ez kell, ahogy a lányai is megfogalmazzák gondolatban, hogy az anyjuk hagyja abba az önsanyargató gondolatokat gyerekei félresiklott élete miatt. Nagyobb lányait is kerüli a szerencse. A legfurább sors annak a hiperaktív kislánynak jut, aki nem nyugszik bele abba, hogy születésükkor meghalt ikertestvére egyedül hagyta őt küszködéseivel. A jól látható kínlódás és sorshullámzás ellenére is felemelő érzéseket váltott ki belőlem a regény. Azt sugallja, hogy az élet bárki számára egyedi, kizárólag reá szabott (vagy mért) kötelesség és valahogy annak felismerése, hogy hagyni hogy mindenki a saját útját járja.

>!
Tercia
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

Sokszor kapott el és sodort magával, de valami hiányzott, vagy sok volt benne, nem is tudom.
Néha kicsit rosszul voltam.
Mostanában valahogy olyan könyvek kerülnek a kezembe, amelyek a szülő felelősség kérdése körül járatják az agyam.

Egyébként nekem is a száz év magány jutott eszembe róla.

>!
ppeva P
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

Hát, nem voltam tőle elragadtatva. Annyira valószínűtlen, szürreális, életidegen volt nekem, hogy sokszor fájt. Nem olvasnám el még egyszer.

>!
dodelka
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink

Eszméleltlen színes képekkel, számomra ismeretlen szókombinációkkal játszik! Idegenek a szavak, mégis megérintettek! Szerettem nagyon, egy nap alatt, mámorosan, eltelve olvastam el.


Népszerű idézetek

>!
theodora

Anya volt a mi hatalmas Napunk, s mi körülötte keringtünk, mint négy kis bolygó.

89. oldal

>!
Piintyő

………anyját, testvéreit és a hallgatást ott hagyta a konyhában. A hallgatást, ezt a lomha léptű vendéget, ami a múlt nyáron cammogott fel a lépcsőn, s úgy settenkedett be a lakásba, hogy már a széket is odakészítették neki, amelyen kényelembe helyezkedhetett, dagadt lábait keresztbe vetette; s a hallgatás úgy döntött, marad még egy napot, aztán még egyet, tátongó, nyitott bőröndjeivel belakta a lakást, egyre otthonosabban érezte magát, megdézsmálja már a hűtőszekrényt is, és mancsával rátenyerel az asztalra. A hallgatás zubog a vécéöblítőben, amit Lizi most húzott meg, a hallgatás visszhangozta a sóhaját, ahogy átosont az indiai istenek folyosóján, az nyikorgott a szülői vaságy rugóiban, ahogy Lizi ráheveredett……..

237. oldal

>!
orvosi_székfű 

Anya a félrerakott pénzéből vásárolt egy sztetoszkópot, hogy éjjelente fia szívverését fülelhesse.

41. oldal

>!
Izolda +SP

Senki nem vette észre, hogy minden szelet csokoládéból megtart Muni [a halott ikertestvére] számára egy darabkát, a markában szorongatja, amíg szét nem olvad. Hogy minden rajzlapot félbevág, hogy Muninak is legyen mire rajzolnia. Hogy az éjszaka közepén felriad, mert Muni megrémült az ő álmaitól.

125.

>!
rosa_canina

A nőnek, míg férjhez nem megy, mérges kígyó van a szívében, holló a fejében, bolha a lába közt!

>!
Piintyő

Hallgatott akkor is, mint ahogy hallgatott most is. Ujjai láthatatlan morzsákat babráltak a konyhaasztalon. Ilyen pillanatokban végül sosem mondja ki az ember, amit szeretne. A súlyos szavak ott ülnek, lesben az ember szájában, nyomulnak elő a torkából, libabőrössé teszik a hátát, összehúzzák a szemöldököt a komoly szemek fölött – aztán végül csak megakadnak, elharapódnak valahol a fogak között.

232. oldal

>!
theodora

Ha Marcelle felemelte tekintetét a szerelmes regényéből, s megpillantotta hazatérő húgát és nővérét, akik kolompjukat vesztett, elbitangolt állatokra emlékeztették, néha majdnem kimondta: „Férjhez mentünk, mielőtt megfejthettük volna az álmaink üzenetét.”
Egyetlen, közös magzatburokban növekedtünk mind, gondolta. Anya méhében. Míg kicsi lányok voltunk, összefűzött minket az ereinkben folyó közös vér, egyazon verejték tapasztotta össze egy végből szabott bőrünk szövetét. Liszt, víz, só. Most pedig, gondolta, míg tekintetét visszafordította a török filmre, s a tévé fénye kékesen villódzott az arcán, most ragacsos könnyeink kapcsolnak bennünket ismét egybe.

177. oldal

>!
Nikkincs

Aztán mégiscsak fény gyúlt, és megvirradt.

(első mondat)

>!
Izolda +SP

Anya úgy nevelt minket, ahogy annak idején őt: mint anyja, ő is egynemű gyerekseregnek tekintett minket, s úgy bánt velünk, ahogy élelmiszert is vásárolt: nagy tételben, árengedménnyel.

92.


Hasonló könyvek címkék alapján

Meir Shalev: Négy lakoma
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
A. B. Jehosua: A személyzetis küldetése
David Grossman: Oroszlánméz
Ámosz Oz: Fekete doboz
Uri Orlev: Sziget a romok között
Meir Shalev: Orosz románc
Ephraim Kishon: Hajvédők
A. B. Jehosua: Az ötödik évszak
A. B. Yehoshua: Apáról fiúra