A ​fű dalol 311 csillagozás

Doris Lessing: A fű dalol Doris Lessing: A fű dalol

Zimbabwe. Kíméletlen hőség.
A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat.

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat.
Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról.

Eredeti megjelenés éve: 1950

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Világkönyvtár Magvető · Irodalmi Nobel-díjasok Ulpius-ház

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540337 · Fordította: Bartos Tibor, Borbás Mária
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540337 · Fordította: Bartos Tibor, Borbás Mária
>!
Magvető, Budapest, 1972
278 oldal · keménytáblás · Fordította: Bartos Tibor, Borbás Mária

Enciklopédia 3


Kedvencelte 29

Most olvassa 5

Várólistára tette 178

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Doris Lessing: A fű dalol

Egy nyomorúságos élet, nyomorúságos házasság, nyomorúságos körülmények között. Bezárva egymás és a körülmények börtönébe, a nélkülözésbe, reménytelenségbe. Dél-Afrika forró, poros poklába. Aztán a saját külön bejáratú poklukba, ahová nemhogy egymást, de még saját magukat se tudják követni.
Dél-afrikai apartheid. Fehérek és feketék, köztük – nemcsak fejben – a kerítés. Szögesdrótból. És aki fél, aki meghunyászkodik, az marad alul. Ha fehérként maradsz alul, ráadásként tiéd a fehérek megvetése is.
Bármilyen szörnyű és nyomasztó is a történet, nem lehet letenni, nem lehet elfordulni tőle. Doris Lessing lebilincselően járja körül, mutatja be az anyagi, fizikai, szellemi, idegi leépülést, és azt, hogyan jutottak el a végső tragédiáig.

Nagyfehérasszony>!
Doris Lessing: A fű dalol

Nem is úgy volt!
A fű először csak fű volt. Azt csinálta, amit a fű szokott. Nőtt, hajladozott, ha fújt a szél és nem hajladozott, ha nem fújt a szél. A fű fű volt.
A forróság. A föld szenvedő lehelletének vibrálása tette-e, vagy csak a szem fáradtsága? Már nem tudom. Az a vibrálás évekig látszott. Aztán elmúlt.
Elmúlt, vagy legalábbis nem érdekelt. Ahogy más sem. Kényelmes megadás.
Aztán az a szüntelen zsongás a fejben, az izmok lázadása, a szemhéj apró rándulásai… akkor már tudnom kellett volna.
Kinek szóltam volna?
A fű akkor kezdett beszélni. Ürességről, a dolgok értelmetlenségéről… elmúlásról.
Hogy értettem-e? Ostoba kérdés.
Egyszerűen nem érdekelt. S most a fű nekem dalol.

17 hozzászólás
Sapadtribizli P>!
Doris Lessing: A fű dalol

Ezt a könyvet a Caminon sétálva olvastam. Nehéz ennyi hónap és ennyi élmény után értékelést írni róla… Érdekes, hogy milyen könyvek kerültek akkor a kezembe, és érdekes az is, hogy az útnak melyik szakaszában… Ezt még a megérkezésem előtt befejeztem.

Engem az alapszituáció kavart fel a legjobban ebben a könyvben, az, hogy egy mellékesnek tűnő megjegyzés gyökeresen fel tudja forgatni az ember életét, hogy mennyire semmiségeken múlik sok minden, hogy nem tudjuk megélni önmagunk igazi világát, ha a környezet és minden teljesen szemben áll ezzel…
Emlékszem a főhősnő egyszerű jellemére, akit inkább megértettem, mint elítéltem; emlékszem a főhős határozatlan és gyengécske jellemére, és emlékszem a pusztaságra. Eszembe jut néha a könyv, a hangulata, a fájdalma, a perzseltsége.
Nem lett kedvencem, de jó, hogy elolvastam.

7 hozzászólás
saribo>!
Doris Lessing: A fű dalol

Annyira sok minden van ebben a könyvben. Hónapokkal az elolvasása után is bennem van a hangulata, a tikkadt-poros-fülledt közeg, amiben játszódik. Azt hiszem kezdem kapiskálni Doris Lessing Nobel díjának okát és megérdemeltségét. (Eddig kettő könyvét olvastam, mindkettő nagyon tetszett.)
A könyv első lapjain úgymond lelövi a poént, így távolról sem krimi ez, hanem inkább lélektani regény, amiben minden apró mondatnak, rezdülésnek jelentősége van (erre csak az idézetek kiírása során döbbentem rá, hogy mennyire igaz)

Roszka>!
Doris Lessing: A fű dalol

Ez a könyv, maga a nyomorúság és a rossz döntések halmaza. Na meg a makacsságé is. Akkor is ott maradok és csinálom, ha nem is igazán értek hozzá. Valahogy a reménytelenség könyve is, mert kitartás az egyikükben sem volt. Az angol felsőbbrendűség is nagy szerepet kap a történetben. Végig azt reméltem, hogy csak jobbra fordul minden.

kaporszakall >!
Doris Lessing: A fű dalol

O'Neill kezdte el – emlékeim szerint – a görög sorstragédiák huszadik századi párdarabjaival ingerelni a nagyérdeműt, meg is kapta érte a Nobel-díjat. Doris Lessing valami hasonlót művel ebben a regényében, és lám: 88 évesen – last minute – ő is megkapta. Ez az első regénye, ehhez képest meglepően kiérlelt munka (a Molynép szkeptikus vélekedéseit olvasva későbbi művei, meglehet, kevésbé jók; alkalomadtán majd ellenőrzöm).

A rhodesiai famra szorult nyomorú városi nő keserves története, két össze nem illő ember kínlódása egymás mellett, szinte az Oreszteia kegyetlenségével hat. Kamaradarab; három főszereplővel, s néhány mellék-figurával, hogy a kopár díszletek előterét valami még kitöltse. Kissé talán lélekelemzőbb és misztikusabb a minimálisan szükségesnél, de így is nagyon ütős.

A házaspár két fele közül a férj igazi lúzer, tutyimutyiságát hiába próbálja Sarbu Aladár a félresikerült előszóban természetszeretetével, miegymással enyhíteni. Tipikus agglegénynek való, akinek az a rendeltetése, hogy elaggott korában egyedül nézegesse majd a szobája koszos padlóján szimatoló svábbogarakat. Mary, a felesége, akiben még fellelhető a gyakorlatiasság és a józan ész némi szikrája, sikertelenül noszogatja, a meddő erőfeszítésben felőrlődik. S a háttérből kiválik egy kezdetben súlytalan árnyék: Moses, a háziszolga, aki egyre közelebb kerül a színpad közepéhez, végül a nézők szemébe néz.

A természet kegyetlenségét, az afrikai farm kopár magányát, a bennszülöttek és fehérek bonyolult kapcsolatát és fojtott indulatait szűkszavúan, de nagyon hatásosan ábrázolja ez a regény. Társadalomkritikája reális, az írónő kommunista szimpátiái még nem erősödtek meg annyira, hogy objektivitását eltorzítsák. A szerző más könyvét nem olvastam, ezt jó szívvel tudom ajánlani.

Három megjegyzés az 1972-es első magyar nyelvű kiadáshoz: 1. Illés Ferenc védőborítója remekül tükrözi a regény hangulatát, s a központi alakok hierarchiáját. 2. Fordították Bartos Tibor és Borbás Mária, s Bartos ezúttal – szokásával ellentétben – nem tett kárt a szövegben, hanem illő alázattal tolmácsol (az is lehet persze, hogy Borbás korrigálta kollégája esetleges túlkapásait). 3. Sarbu Aladár előszavát csak utószóként szabad elolvasni (annyira spoileres, ráadásul meg akarja mondani, miként ítéljük meg a szereplőket). Az már csak hab a tortán, mennyire vonalas, viszont van egy erénye: ismerteti az írónő ötvenes évekbeli – erősen kommunistabarát – munkásságát, ami megkímél attól, hogy ezidőtájt írott alkotásaival próbálkozzam…

Youditta>!
Doris Lessing: A fű dalol

A fű tényleg dalol.
Mint amikor a fűszálat a két hüvelykujjunk közè fogjuk és finoman megfújjuk, s meghalljuk a dalát, csak ezeket a dallamokat nem a szánkkal hívjuk elő, hanem a lelķünkkel. Pont ezért nem is olyan egységes hangzású, inkább rapszodikusan szól, szeszélyesen, üvöltve, suttogva, de mindig a szív a motorja.

brigi11 P>!
Doris Lessing: A fű dalol

Igazság szerint az első pár mondat után én egy teljesen más történetet vártam. Hiába játszódik Afrikába, nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy mocsárba süllyedtem volna, egy olyanba, amiről évek óta tudod, hogy ott van előtted, amitől félsz, de egy nap mégis a közelébe mész és véletetlenül belesüppedsz. Tudod, hogy utána már nincs visszaút, csak a tehetetlen vergődés, a mocsok és egyre mélyebbre kapálozol, de a tragédia elkerülhetetlen.

eme P>!
Doris Lessing: A fű dalol

Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked. (T.S. Eliot: Átokország)

A fű dalol. Hajlékony kis szálai erős hullámokká dagadva öntik el a napégette tájat. A fű egyre hangosabban dalol, kibírhatatlanul hangosan. A pohár sikít egyet, majd darabjaira hull. Üvegcserepek, szilánkok. Te ekkor lépsz be a történetbe. Mikor már mindennek vége. Csak egyet tehetsz: mintegy felvételről végignézed-végigéled a pusztulást. Szemed láttára pattan meg az üveg, füled hallatára kezd zizegni a rekkenő hőség szárította fű. Mintha lassított felvételt néznél, mely kiemel dolgokat, gesztusok, pillantások, érintések kapnak fokozott jelentőséget általa. Szinte magadon érzed a kibírhatatlan hőség fullasztó nyomását, dobhártyádon dobol a csend. A magány, a görcsöt kapott lélek, a tehetetlenség steril csendje. Tam-tam. Tam-tam. Egyre gyorsul a dobolás, te meg meggyorsítod lépteidet, sietsz, már-már szaladsz a történeten át, egyrészt, mert nem lehet megszabadulni tőle, másrészt, mert meg akarsz szabadulni tőle. Szabadulni onnan, ahonnan másoknak nincs kiút. Csak ismétlődés. Állandó vissza- és visszatérés. Rituális tam-tam dobok ritmusa. Esőváró-életváró, hiábavaló, elkeseredett tánc. Őrjítő dallam. Őrjítő körforgás. Egész végig. A végig.

Most már halott ő aki élt
Mi akik éltünk meghalunk most
Csak egy kis türelem

(…) behorpadt sírok
Fölött dalol a fű (…)

(…) a szikkadt síkság mögöttem
Rendbe hozzam-e legalább a saját földjeimet?

5 hozzászólás
szallosas P>!
Doris Lessing: A fű dalol

Elèg fullasztó olvasmány. A meleg miatt, a por miatt, a fű miatt, a birtok miatt, a fèrj miatt, a felesèg miatt, a cselèd miatt, a feketèk miatt, a fehèrek miatt, az egèsz miatt. Rátelepedett a lelkemre.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Farby>!

(…) mert az álmodozás nem elégíti ki az embert, ha nincs benne némi remény.

237. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Talán mégsem olyan nagyon rossz ez a házasság. Számtalan házasságot látni, amelyikben külön-külön mindkét fél megátalkodott, elviselhetetlen, és mégis kitűnően összeillenek, mert mindegyik azon a ponton rongálja-gyilkolja a másikat, ahol annak szüksége van rá, s úgy, ahogy életük sablonja kívánja.

95. oldal

2 hozzászólás
Dandelion>!

Iszonyú dolog, ha az ember az igazság vagy más elvont tétel nevében összetöri az önmagáról alkotott képet. Mert aztán hogy alkosson újat magának, hogy képes legyen tovább élni? Mary lerombolta önmagáról alkotott képét, de újat teremteni nem bírt. Nem tudott meglenni régi, személytelen, fölületes barátságai nélkül, s most úgy érezte, hogy minden ismerőse sajnálkozva néz rá, s egy kissé türelmetlenül, mintha értéktelen nő volna. Úgy érezte, hogy soha nem is volt senki, hogy üres belül, kiürült, és valahonnan iszonyú félelem süvít be ebbe az ürességbe, neki meg mintha nem volna mibe kapaszkodnia.

67. oldal, Második fejezet

Adrienne>!

Iszonyú dolog, ha az ember az igazság vagy más elvont tétel nevében összetöri az önmagáról alkotott képet. Mert aztán hogyan alkosson újat magának, hogy képes legyen tovább élni?

72. oldal

Carmilla >!

De hát mi más is az őrültség, mint menedék, visszahúzódás a világtól?

saribo>!

Csakhogy a halálos csapások hatása nem rögtön mutatkozik. Időbe telt, mire a hit, a remény kútjai végleg kiapadtak…

237. oldal

bazsalikom P>!

Annyi történt csupán, hogy a fekete-fehér, úrnő-szolga sablont megtörte a személyes kapcsolat; s ha a fehér ember Afrikában véletlenül belenéz egy bennszülött szemébe, s megpillantja az emberi lényt (amit legfőbb igyekezete elkerülni), bűntudata, amit önmaga előtt is titkol, méltatlankodás formájában csap fel, és a kezében már le is sújt a korbács.

261. oldal

Brigi007>!

Átkozta magát, mert tudta, hogy nőkre gondolni, különösen egy nőre, veszedelmesebb az ivásnál, de hiába.

79. oldal

Carmilla >!

Az akár kényszerűségből, akár saját elhatározásukból maguknak élő embereket, akik nem ütik bele az orrukat a szomszédjuk dolgába, mindig nyugtalanítja és kényelmetlenül érinti, ha történetesen hírét veszik, hogy mások róluk beszélnek. Minthogyha az alvó arra ébredne, hogy idegenek veszik körül az ágyát, és bámulják.

Carmilla >!

Az olyan szegénység, amelyik némi költekezést megenged, de mindig beárnyékolja az adósság réme, amely zord, mint a lelkiismeret, rosszabb az éhezésnél.

Kapcsolódó szócikkek: szegénység

Hasonló könyvek címkék alapján

Nadine Gordimer: July népe
J. M. Coetzee: A semmi szívében
David Mitchell: Felhőatlasz
John Steinbeck: Lángolás
Ford Madox Ford: A jó katona
John Steinbeck: Egerek és emberek
J. M. Coetzee: Szégyen
J. M. Coetzee: Michael K élete és kora
J. M. Coetzee: A barbárokra várva
Nadine Gordimer: Önvédelmi fegyver