A ​fű dalol 276 csillagozás

Doris Lessing: A fű dalol Doris Lessing: A fű dalol

Zimbabwe. Kíméletlen hőség.
A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat.

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat.
Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról.

Eredeti mű: Doris Lessing: The Grass Is Singing

Eredeti megjelenés éve: 1950

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540337 · Fordította: Bartos Tibor, Borbás Mária
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540337 · Fordította: Bartos Tibor, Borbás Mária
>!
Magvető, Budapest, 1972
278 oldal · keménytáblás · Fordította: Bartos Tibor, Borbás Mária

Enciklopédia 3


Kedvencelte 23

Most olvassa 7

Várólistára tette 166

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Nagyfehérasszony
Doris Lessing: A fű dalol

Nem is úgy volt!
A fű először csak fű volt. Azt csinálta, amit a fű szokott. Nőtt, hajladozott, ha fújt a szél és nem hajladozott, ha nem fújt a szél. A fű fű volt.
A forróság. A föld szenvedő lehelletének vibrálása tette-e, vagy csak a szem fáradtsága? Már nem tudom. Az a vibrálás évekig látszott. Aztán elmúlt.
Elmúlt, vagy legalábbis nem érdekelt. Ahogy más sem. Kényelmes megadás.
Aztán az a szüntelen zsongás a fejben, az izmok lázadása, a szemhéj apró rándulásai… akkor már tudnom kellett volna.
Kinek szóltam volna?
A fű akkor kezdett beszélni. Ürességről, a dolgok értelmetlenségéről… elmúlásról.
Hogy értettem-e? Ostoba kérdés.
Egyszerűen nem érdekelt. S most a fű nekem dalol.

18 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P
Doris Lessing: A fű dalol

Ezt a könyvet a Caminon sétálva olvastam. Nehéz ennyi hónap és ennyi élmény után értékelést írni róla… Érdekes, hogy milyen könyvek kerültek akkor a kezembe, és érdekes az is, hogy az útnak melyik szakaszában… Ezt még a megérkezésem előtt befejeztem.

Engem az alapszituáció kavart fel a legjobban ebben a könyvben, az, hogy egy mellékesnek tűnő megjegyzés gyökeresen fel tudja forgatni az ember életét, hogy mennyire semmiségeken múlik sok minden, hogy nem tudjuk megélni önmagunk igazi világát, ha a környezet és minden teljesen szemben áll ezzel…
Emlékszem a főhősnő egyszerű jellemére, akit inkább megértettem, mint elítéltem; emlékszem a főhős határozatlan és gyengécske jellemére, és emlékszem a pusztaságra. Eszembe jut néha a könyv, a hangulata, a fájdalma, a perzseltsége.
Nem lett kedvencem, de jó, hogy elolvastam.

7 hozzászólás
>!
saribo
Doris Lessing: A fű dalol

Annyira sok minden van ebben a könyvben. Hónapokkal az elolvasása után is bennem van a hangulata, a tikkadt-poros-fülledt közeg, amiben játszódik. Azt hiszem kezdem kapiskálni Doris Lessing Nobel díjának okát és megérdemeltségét. (Eddig kettő könyvét olvastam, mindkettő nagyon tetszett.)
A könyv első lapjain úgymond lelövi a poént, így távolról sem krimi ez, hanem inkább lélektani regény, amiben minden apró mondatnak, rezdülésnek jelentősége van (erre csak az idézetek kiírása során döbbentem rá, hogy mennyire igaz)

>!
Youditta
Doris Lessing: A fű dalol

A fű tényleg dalol.
Mint amikor a fűszálat a két hüvelykujjunk közè fogjuk és finoman megfújjuk, s meghalljuk a dalát, csak ezeket a dallamokat nem a szánkkal hívjuk elő, hanem a lelķünkkel. Pont ezért nem is olyan egységes hangzású, inkább rapszodikusan szól, szeszélyesen, üvöltve, suttogva, de mindig a szív a motorja.

>!
brigi11 P
Doris Lessing: A fű dalol

Igazság szerint az első pár mondat után én egy teljesen más történetet vártam. Hiába játszódik Afrikába, nekem végig olyan érzésem volt, mintha egy mocsárba süllyedtem volna, egy olyanba, amiről évek óta tudod, hogy ott van előtted, amitől félsz, de egy nap mégis a közelébe mész és véletetlenül belesüppedsz. Tudod, hogy utána már nincs visszaút, csak a tehetetlen vergődés, a mocsok és egyre mélyebbre kapálozol, de a tragédia elkerülhetetlen.

>!
eme P
Doris Lessing: A fű dalol

Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked. (T.S. Eliot: Átokország)

A fű dalol. Hajlékony kis szálai erős hullámokká dagadva öntik el a napégette tájat. A fű egyre hangosabban dalol, kibírhatatlanul hangosan. A pohár sikít egyet, majd darabjaira hull. Üvegcserepek, szilánkok. Te ekkor lépsz be a történetbe. Mikor már mindennek vége. Csak egyet tehetsz: mintegy felvételről végignézed-végigéled a pusztulást. Szemed láttára pattan meg az üveg, füled hallatára kezd zizegni a rekkenő hőség szárította fű. Mintha lassított felvételt néznél, mely kiemel dolgokat, gesztusok, pillantások, érintések kapnak fokozott jelentőséget általa. Szinte magadon érzed a kibírhatatlan hőség fullasztó nyomását, dobhártyádon dobol a csend. A magány, a görcsöt kapott lélek, a tehetetlenség steril csendje. Tam-tam. Tam-tam. Egyre gyorsul a dobolás, te meg meggyorsítod lépteidet, sietsz, már-már szaladsz a történeten át, egyrészt, mert nem lehet megszabadulni tőle, másrészt, mert meg akarsz szabadulni tőle. Szabadulni onnan, ahonnan másoknak nincs kiút. Csak ismétlődés. Állandó vissza- és visszatérés. Rituális tam-tam dobok ritmusa. Esőváró-életváró, hiábavaló, elkeseredett tánc. Őrjítő dallam. Őrjítő körforgás. Egész végig. A végig.

Most már halott ő aki élt
Mi akik éltünk meghalunk most
Csak egy kis türelem

(…) behorpadt sírok
Fölött dalol a fű (…)

(…) a szikkadt síkság mögöttem
Rendbe hozzam-e legalább a saját földjeimet?

5 hozzászólás
>!
szallosas P
Doris Lessing: A fű dalol

Elèg fullasztó olvasmány. A meleg miatt, a por miatt, a fű miatt, a birtok miatt, a fèrj miatt, a felesèg miatt, a cselèd miatt, a feketèk miatt, a fehèrek miatt, az egèsz miatt. Rátelepedett a lelkemre.

2 hozzászólás
>!
Jaina
Doris Lessing: A fű dalol

Sok író képzeletét megmozgatta már a városi nő – farmer férfi szerelmének, házasságának gondolata (csak hogy egyet említsek: Katarina Mazetti, az egyik kedvenc svéd írónőm is feldolgozta a témát). A fű dalolban szerelemről szó sincs, csak egyfajta haragba oltott reménytelenség lengi be a forró afrikai tájat. A karakterek zseniálisan kidolgozottak, a jellemalakulás (furcsa lenne Mary kapcsán a jellemfejlődés szót használni) ijesztő. Ha épp rossz hangulatban vagy, ne ezt a könyvet vedd elő, de mindenképp érdemes legalább egyszer elolvasni és elgondolkodni mindazokon a kérdéseken, amiket Doris Lessing felvet.

>!
berg
Doris Lessing: A fű dalol

Eleinte vegyes benyomásaim voltak a regényről, de ezek kb. a felétől már nem zavartak. A tanító néni elmesél egy történetet, mert érdekessé és érthetővé szeretné tenni a mondanivalóját a gyermekek számára, a tanár kioktató dominanciája az oskolában, „vegyük észre, hogy…” – unom már az ilyen megközelítést. Viszont ezen a kereten belül mélyre megy, bejárja az egész vidéket, minden lehetőt kiszed a történetből, logikát, érzelmeket, hátteret. Mint a pedáns pedagógus a tanórát, felépítette a regényét, de az is tény, hogy a regény működik, hat a nebulóra. A legerősebb tettel, emberöléssel nyit (az első mondatban; az elkövető is „kiderül” a másodikban; ez nem krimi), az ezután szükségszerűen következő hullámvölgyben is képes az érdeklődést fenntartani. A felétől már kifejezetten lekötött, a stíl ellenére. A végén szakít a mindent tudással, ez nálam sokat lendített rajta.
Az ambivalencia a regényt magát is jellemzi, olykor mondaton belül is. Az elbeszélő az egyes szereplőkhöz nem egyforma empátiával közeledik. Az egyik figura bölcsnek van elmesélve, miközben a tettei alapján alapjában kedves, de béna, a másik síkhülyének, akinek a tettei alapjában logikusak, de könyörtelenek; a gaz kapitalista – sikeres, jószomszéd, önzőn segít a bajban; a szegényke néger – piszok gyilkos (nem krimi).
A gyarmati lét elnyomotti oldalát megélő szerzőtől olvastam mostanában a Feketék utcáját, amiben az író személye hitelesíti a könyvet. Ez a személyesség, esendőség hiányzott nekem A fű dalol-ból. Az olvasmányaim közül inkább a Michael K. élete és korá-hoz hasonlítható. Annak a vége is kicsit „kilóg” az egészből, de összességében működik.

>!
alaurent P
Doris Lessing: A fű dalol

Jó könyv, ami nem enged el. Ilyen erőteljes történetet a forróságról, reménytelenségről, rasszizmusról és a végzetről nem is tudom, olvastam-e már. A szerelem nélküli házasság mindennapjai monoton egyhangúságban peregnek az oldalakon, és nincs elég erő hozzá kitörni. A férj határozottsággal, vagy inkább csökönyösséggel álcázott tehetetlensége előre vetítette a tragédiát, a beléjük nevelt felsőbbrendűségi tudat okozta feszültség csak ráerősíteni tudott.
Az írónő kíméletlenül megmutatja, hová vezet a lenézés, a fennhéjázás és az önmagunk nagyszerűségébe vetett feltétlen hit akkor, ha mindennapos a találkozás az alacsonyabb rendűeknek gondoltakkal. Senki nem pozitív személyiség, sem a házaspár, sem a környékbeli farmerek, sem az őslakosok, szolgák és napszámosok.
Lélektani regény a javából, apró megjegyzésekkel, gondolatokkal, rezdülésekkel, amelyekből összeáll egy nem túl vonzó asszony képe. Megérdemelt Nobel díjjal.


Népszerű idézetek

>!
Farby

(…) mert az álmodozás nem elégíti ki az embert, ha nincs benne némi remény.

237. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Talán mégsem olyan nagyon rossz ez a házasság. Számtalan házasságot látni, amelyikben külön-külön mindkét fél megátalkodott, elviselhetetlen, és mégis kitűnően összeillenek, mert mindegyik azon a ponton rongálja-gyilkolja a másikat, ahol annak szüksége van rá, s úgy, ahogy életük sablonja kívánja.

95. oldal

2 hozzászólás
>!
Adrienne

Iszonyú dolog, ha az ember az igazság vagy más elvont tétel nevében összetöri az önmagáról alkotott képet. Mert aztán hogyan alkosson újat magának, hogy képes legyen tovább élni?

72. oldal

>!
Carmilla 

De hát mi más is az őrültség, mint menedék, visszahúzódás a világtól?

>!
Brigi007

Átkozta magát, mert tudta, hogy nőkre gondolni, különösen egy nőre, veszedelmesebb az ivásnál, de hiába.

79. oldal

>!
Carmilla 

Az akár kényszerűségből, akár saját elhatározásukból maguknak élő embereket, akik nem ütik bele az orrukat a szomszédjuk dolgába, mindig nyugtalanítja és kényelmetlenül érinti, ha történetesen hírét veszik, hogy mások róluk beszélnek. Minthogyha az alvó arra ébredne, hogy idegenek veszik körül az ágyát, és bámulják.

>!
saribo

Csakhogy a halálos csapások hatása nem rögtön mutatkozik. Időbe telt, mire a hit, a remény kútjai végleg kiapadtak…

237. oldal

>!
bazsalikom P

Annyi történt csupán, hogy a fekete-fehér, úrnő-szolga sablont megtörte a személyes kapcsolat; s ha a fehér ember Afrikában véletlenül belenéz egy bennszülött szemébe, s megpillantja az emberi lényt (amit legfőbb igyekezete elkerülni), bűntudata, amit önmaga előtt is titkol, méltatlankodás formájában csap fel, és a kezében már le is sújt a korbács.

261. oldal

>!
Dandelion

Iszonyú dolog, ha az ember az igazság vagy más elvont tétel nevében összetöri az önmagáról alkotott képet. Mert aztán hogy alkosson újat magának, hogy képes legyen tovább élni? Mary lerombolta önmagáról alkotott képét, de újat teremteni nem bírt. Nem tudott meglenni régi, személytelen, fölületes barátságai nélkül, s most úgy érezte, hogy minden ismerőse sajnálkozva néz rá, s egy kissé türelmetlenül, mintha értéktelen nő volna. Úgy érezte, hogy soha nem is volt senki, hogy üres belül, kiürült, és valahonnan iszonyú félelem süvít be ebbe az ürességbe, neki meg mintha nem volna mibe kapaszkodnia.

67. oldal, Második fejezet

>!
Carmilla 

Az olyan szegénység, amelyik némi költekezést megenged, de mindig beárnyékolja az adósság réme, amely zord, mint a lelkiismeret, rosszabb az éhezésnél.

Kapcsolódó szócikkek: szegénység

Hasonló könyvek címkék alapján

J. Nozipo Maraire: Zenzele
Ryszard Kapuściński: Ében
Szergej Kulik: Afrikai szafárik
Peter Garlake: Afrikai királyságok
Gyurácz Andrea: A szőke nő Dél-Afrikában
Steve Kane – Angela Milne – Chenjerai Mutumbi: Távoli tájak, közeli emberek
Bálintné Kis Beáta: Tóvá lesz a délibáb
Sinclair Lewis: Királyi vér
Nadine Gordimer: July népe
Toni Morrison: Nagyonkék