Thanos ​győz 86% 82 csillagozás

Aki jártas a képregényekben spoiler, az tudja, hogy a cím egy eleve lehetetlen forgatókönyv: Thanos átmenetileg győzedelmeskedhet esetleg, de az, hogy ő győz, nem létezik.
Nos, ilyen szempontból a képregény egyfajta mi lenne ha, ami mégis a rendes Marvel-univerzumból indul ki és szembeállítja az Őrült Titánt egy lehetséges jövőképpel. Ez a sztori is szépen bemutatja, hogy ha egyszer győzne a gonosz, akkor bizony eléggé egysíkú lenne az élete. A sztoriról mást nem mondanék, nekem összességében tetszett, illett Thanoshoz, bár egy apró történeti vagy inkább grafikai bakit felfedeztem. spoiler
Új karakterként bemutatkozik a Kozmikus Szellemlovas, aki szó szerint és átvitt értelemben is haláli egy pofa, nagyon bírtam a karakterét és remélem a jövőben még olvashatok róla magyarul is. Az eredete mondjuk igencsak meglepő volt, mindenkire gondoltam, csak rá nem. A kötet végi, egyébként is humorra kihegyezettebb rövideken is sokat dobott a narrációja.
Grafikailag nagyon tetszett a kötet megvalósítása, egyébként is szeretem az ilyen kozmikus jellegű sztorikat, és itt újfent szépen sikerült az űrt ábrázolni.

Vannak olyan képregények, amik a tágabb közönségnek szólnak, bárki élvezheti háttértudás nélkül, és vannak azok, amiket nem, mert célszerű ismerni hozzá valamennyit az adott karakter/karakterek háttértörténetéből. Namármost: a Thanos győz nem az előbbi kategóriába tartozik. És mivel a nagy lila óriást (aka őrült titán) csak az Infinity War-ból ismerem, így teljesen más képem van róla, mint amit a képregényből megismertem.

De tegyük hozzá, ez nem baj. A Thanos győz-ből megismerhettem múltját, jelenét és jövőjét, örök keringőjét a Halállal, beteljesületlen szerelmével spoiler. Lekötött az izgalmas gondolatkísérlet, ami a Lokiban is, azaz mi is történik, miután az antagonista eléri a célját. Thanos azonban másra jut, mint a megtévesztés mestere, és utazása sokkal kevésbé volt érdekes számomra. Túlságosan öncélúvá, tét- és tartalomnélkülivé vált az a küzdelem, amit Thanos folytat saját magával – szó szerinti és átvitt értelemben is. Pedig a mondákat idéző hangvétel kellően patetikus, mégis működő keretet biztosított a történetnek, és megadta a remek felütéseket, ami kellett ehhez a nagyszabású sztorihoz. Mégis hiányoltam Thanos igazi motivációját, ami miatt az Infinity War nekem nagyon is működött: ott a titán céllal pusztít, nem l'art pour l'art, hanem célja van ezzel, míg itt a Halállal való eljegyzés és az őrület szándéknak túl kevés, bár kétség kívül költői képet eredményez.
Így a fő történet inkább remek rajzolásával, energikus képeivel nyűgözött le inkább. Nagyon tetszett a színek kavalkádja, főleg a sok vörös, és az egész oldalas arcok. Geoff Shaw remekül ábárzolta az érzelmeket, de a harcok is kellően látványosra sikerültek, tablóin pedig az ahhoz értőek biztos rengeteg részletet fedeznek fel. A másik kedvencem egyértelműen a Szellemlovas karaktere volt: őrült kommentárjai remekül feldobták az egyébként egysíkú történetet.

A kötet másik nagy erénye a Thanos Annual 1 fordítása. A kis epizódok (az ókori eposzokhoz hasonlóan) remekül színesítették Thanos figuráját, vagy kiváló szórakozásnak bizonyultak. Az illusztrációk pedig kellően szolgálták a történet céljait, helyenként más mélységet is adtak a történetnek, mélyítették a tragédiát, megmutatták a pusztítás líráját, vagy különös feszültséget vittek karikatúraszerű képeikkel az alapvetően tragikus mesébe.

Deadpool és megintcsak Deadpool után, de még a Kozmikus Szellemlovas előtt Thanos titán is kinyírja a Marvel univerzumot, és gót punk csajszi Halálnak egy szava sincs ellene. :)

Kozmikusan színpompás kivitelezés díszes Fumax keménytáblák közt, a végső jelenet meglepetésére épít a remekül szórakoztató történetív. Amikor az eredetit olvastam még évekkel ezelőtt, azt hittem, egynél többször nem képes élményt nyújtani. Hát tévedtem. Tetszett a magyar szöveg is. (link)

Kissé kilóg a kötetből a bővített tartalmú „válogatás füzet” (Thanos Annual) a kötet végén, de ezt inkább a kurta galéria mellé járó ráadás ajándéknak fogtam fel.

A Főnix lángol. Galactus fal. A Szemlélők megfigyelnek. Az Égiek ítélkeznek. Thanos él. Thanos tagad. Thanos győz.
*
A hatalmas Thanos az ő óriási, pusztító trónján. A hamu ura. A semmi királya. Győztes. Vitathatatlanul…
…és egyedül.
*
Nos, úgy ér véget, ahogy minden valaha elmesélt történet véget ér… a halállal.

Sokkal jobb volt, mint vártam, igazi (jó értelemben vett) elszállt állatság.* A Kozmikus Szellemlovas jelenléte nagyon jót tett a kötetnek, simán az egyik legjobb Marvel-karakter, itt pedig kiválóan oldja az apokaliptikus vízió komorságát, kontraszttal emelve ki Thanos sorsát.
A másik kedvencem a spoiler volt, aki itt eléggé hasonlított a spoiler verzióhoz (ami nem baj, sőt). Külön kiemelném még az Annualból átemelt rövid kis szösszeneteket, amik, ha lehet, még betegebb és elborultabb, ugyanakkor roppant szórakoztató képet festenek az Őrült Titánról.
A grafikai kivitelezés pazar: látványos, de nem temeti maga alá a történetet. Az ilyen képekért érdemes képregény kézbe venni. És hát melyik képregényrajongónak nem dobban meg a szíve, amikor a Bukott elmondja, miért várt eddig a végső összecsapással, vagy amikor a Lovas megmutatja, hogy mire képes?
A magyar kiadás a szokásos Fumax-minőség. Összességében öt vérhópehely az ötből.

*: spoiler

Azt se tudom, miért olvastam el ezt, amikor utálom Thanost (jó, bevallom, tetszett a borító), és hát ez nem változott. Szerintem továbbra is egy gyökér. A Szellemlovas tetszett, jó volt a dumája, mert nagyon chill volt, aztán amikor Steve Rogers haláláról értekezett, minden érdeklődésem elvesztettem iránta. A kiléte nem lepett meg különösebben, asszem azért sem, mert tudat alatt talán sejtettem abból, amit olvastam róla.
A legjobban az annual tetszett, de az is inkább azért, mert tetszettek a rajzok.

Oké, ez zseniális volt!

A fő sztori fordulatos, végig izgalmas, érdekes, a rajzok fantasztikusak, a befejezés pedig nem is lehetett volna jobb!

Aztán meglepődve láttam a szerző levele után, hogy itt még van valami!
Rövid történetek, amiket nem spoilereznék le semmilyen módon, legyen elég annyi, hogy mindegyik zseniális a maga módján!

Ez a kötet kötelező mindenkinek, főleg most, a Végjátékot is látva!

A kiadás egyébként hozza a szokásos magas színvonalú Fumax minőséget, remek munkát végeztek!

Aztamindenit. Erre nem voltam felkészülve. Donny Cates for president. Számomra eddig ez az év meglepetése. Zseniális sztori, Geoff Shaw bitangjó rajzai, első osztályú külcsín by Fumax – az összképet csak a némiképp túlságosan is összevissza Annual rontja el. Brofist!

Thanos sötét oldalát egy igazán sajátos, és elborult módon mutatja, be a Thanos Győz c. képregény, ami egyben azt is bizonyítja, hogy a karakter brutalitását még mindig van hova fokozni.
Donny Cates egy olyan szintű kreativitást vitt bele a történetbe, hogy csak néztem. Egy teljesen elrugaszkodott ötlettel állt elő, és az Őrült Titánt egy olyan aspektusból mutatta be, ahogyan korábban még nem volt szerencsénk látni őt.
Emellett az egész történet kapott Geoff Shaw rajzolásának, valamint Antonio Fabela színezésének köszönhetően egy olyan őrületes atmoszférát, ami tökéletesen párhuzamban állítható Thanos igazi, mélyről jövő jellemével.

Messze az idei év egyik legigényesebb története, amit bátran tudok ajánlani minden Marvel rajongónak. Engem kilóra megvett!

Először meg sem akartam venni ezt a kötetet. Két film és 3 képregény után kicsit sok volt nekem Thanos-ból, aztán a legutóbbi képregényfesztiválon megnéztem a borító hátlapját, melyen egy ismerős kép fogadott. Neten már többször belebotlottam eme sztori darabkáiba és ez a pár kiragadott képkocka erősen fölkeltette az érdeklődésem.
Sokáig úgy hittem, hogy csak a DC képes teret adni efféle elborult történeteknek, de örülök, hogy időnként a Marvel-nél is elgurul a gyógyszer és ilyen gyöngyszemek születnek.
Tömören, spoilerektől mentesen összefoglalva, ez egy poszt-apokaliptikus vizíó, melyben megnézhetjük, milyen is lenne az univerzum, ha az őrült titán valóban MINDENT elsöpörne. Nem, nem csupán az élőlények felét, az túl kegyes lenne. A leghatalmasabb égi lényektől kezdve, a legapróbb bolháig, mindent. Mindez gyönyörű rajzokkal, kellő komolysággal tálalva, ráadásul hiába a már eleve kaotikus kiindulópont, a sztori még így is tartogat meglepetéseket az olvasó számára. Nem gondoltam volna, hogy egyhuzamban kivégzem, de így lett. (A jelölés szerint 2 napig olvastam, de valójában az elsőn még csak elhatároztam, hogy ez lesz a következő, amit elkezdek.) Letehetetlen olvasmánynak bizonyult számomra, pedig biztos vagyok benne, hogy akad majd olyan is, aki halálra unja magát rajta. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy nem egy mindennapos Marvel történetről van szó, így Thanos és a sötétebb sztorik kedvelőinek bátran ajánlom.
Ui.: A kötet végén található pár apróbb szösszenet Thanos 'furcsább' gaztetteiről, melynek fénypontja számomra pont egy humorosabb darabb lett, melyben spoiler, amin nagyon jókat nevettem.

Nagyon szép lett ez a kötet (is), elbogarásztam egy-egy illusztrációt – viszont a történet nem vonzott. Thanos az antihősök legnagyobbika, ezért nem tudtam élvezni ezt a képregényt. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy utálom és nem érdekel, hogyan pusztítja el az összes elérhető civilizációt. Egyszerű lélek vagyok, na :D