Léttelenül 21 csillagozás

Egy autista nő naplója
Donna Williams: Léttelenül

A kötet világsiker volt a 80-as évek végén, szerzője laikus, egy igen tehetséges autista lány (lásd Esőember), aki ennek a rendkívül különös állapotnak az „üvegharangjában” megírta életét, élményeit, a számára megérthetetlen külső világ reagálásait – ahogy azt ő maga átélte.
Az autizmus mint kórkép akkoriban még nem volt általánosan ismert, a szerző 25 évet várt a helyes diagnózisra. Ennek a kötetnek a világsikere nyomán nemcsak a laikus közvéleményben vált közismertté az autizmus szörnyű állapota, hanem alapjaiban kihatott az addig sokszor negligens és büntető pszichiátriai gyakorlatra is.
A kötet folytatása is megjelent az Animulánál. Címe: Eszmélés.

>!
Animula, 2001
198 oldal · ISBN: 9789634081203

Enciklopédia 18

Helyszínek népszerűség szerint

Berlin


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Donna Williams: Léttelenül

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

Vacillálok azon, hogyan csillagozzam. Természetesen nem szépirodalmi igénnyel megírt mű. Azon egyszerű okból íródott, hogy egy hányattatott sorsú autista lány megérthesse mélyen magába zárt valódi lényét, mozgatórugóit és rendszerezze gondolatait, érzelmeit önmagával, a világgal és e kettő közvetlen kapcsolatából adódó egyáltalán nem hétköznapi élethelyzeteiből fakadóan.
Nehéz volt. Nagyon nehéz. És dühítő. És elszomorító. Segítő részem fuldoklott a tehetetlenségtől. Egy csodálatos, önmagába zárt emberi lényt sajnáltam első tudatos pillanatától kezdve. Egy ártatlan kis embert, aki védelmezte magát a fájdalomtól, a „világtól”, ahogy ezt gyakran le is írta. Nem vagyok agresszív élőlény. Mottóm a „Ne árts!” után rögvest a „Használj és segíts!”. Mégis az volt a határozott elképzelésem a könyv olvasása közben, hogy felrúgnám, lefejelném és alaposan helybenhagynám azokat az emberségükben erősen megkérdőjelezhető egyéneket, akik bántalmazták, kihasználták és kinevették Donnát, akiből valóban csak csodák folytán nem lett őrült – bár egész életében folyamatosan azt hallotta mindenkitől, hogy az. (Ne feledjük, hogy ő még abban az időben volt gyermek és fiatal, amikor még nem ismerték az autizmus néven nevezett tünetegyüttest!) Mindezek ellenére ember feletti küzdelemmel érte el, hogy felhozza mélyre eltemetett valódi lényét; megvigasztalja, felvértezze és elfogadja minden félelem és fájdalom ellenére.
Szóval: Le a kalappal! Úgy döntöttem, elolvasom a második kötetet is.

5 hozzászólás
>!
Danó
Donna Williams: Léttelenül

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

Hű, hát nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen mélységben beleláthatok egy autizmussal élő ember fejébe. Donna rendkívül intelligens nő, s írása kivételesen értékes és érdekes. A fejlődésén túl engem leginkább az elképesztően fejlett önismerete nyűgözött le – ez önmagában olvasásra méltóvá teszi művét (az autizmustól függetlenül is). Korábban tanultam egy keveset az autizmusról, de ez a könyv sokkal közelebb hozza ezt a zavart, és jelentősen árnyalja az arról kialakult képet.

>!
Nagyidai_Bea
Donna Williams: Léttelenül

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

Ez valami zseniális. Tényleg leírhatatlan, ahogy betekintést nyerhettem egy másik ember fejébe.

>!
eszterlaura
Donna Williams: Léttelenül

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

Ez a 'napló' remek utazás mások és általa önmagunk lelkületének megismeréséhez! Bátorít a zavarodottság okainak feltárására, mely a mai világ közösségeinek igen csak jelentős lépés lehet.
Megmutatja egy szeletben a kommunikáció, az érzékelés, a kapcsolatok sokszínűségét! Az autizmus fogalomkörébe is bepillantást enged, sőt hű képet fest erről a rejtélyes állapotról! Kiváló illusztrálása annak az egyszerű tételnek, hogy nem minden az, aminek látszik! :)


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

    Emlékszem, hogy úgy hétéves koromban hogyan kaptam egy pofont, miután besétáltam valakinek a házába, kijelentettem, hogy „itt nagyon nagy a kosz”, majd lelkesen közöltem a vendéglátóval, hogy „csak egy karja van”. Ez eléggé jellemző volt rám, és szép hírnévre is tettem szert, mint olyasvalaki, aki bántó, durva és szókimondó. Később ugyanez a tulajdonságom tiszteletet is ébresztett, mondván „sosem fél attól, hogy kimondja, amit gondol”.

57. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

>!
Chöpp 

    Elkezdtem beleszeretni az életbe. Szerettem az eget. Szerettem a földet. Szerettem a fákat, a füvet, a virágokat. Szerettem az üvegablakokat; integettem magamnak.

64. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

>!
Chöpp 

Egyszerűen normális akarok lenni.

99. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

>!
Chöpp 

     csak az utat keresem, hogy megleljem otthonom: énem

24. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

>!
Chöpp 

    Az erőszakkal, tudtam hányadán állok. Lehet, hogy az valahogy egyszerűbb érzelem, mindenesetre könnyebben felfogtam. A kedvesség sokkal kifinomultabb, sokkal érthetetlenebb volt. A legtöbb gyerek hamar megtanulja elfogadni. Mire rájöttem, hogy jelen van, már összeomlott minden, és ez mindig váratlanul ért. Elképzelhető, hogy ha felkészülök rá, másképpen alakul, de felkészülés nélkül a kedvességtől pánikba estem.

43. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

Kapcsolódó szócikkek: erőszak · kedvesség
>!
Chöpp 

Szerelmes voltam az életbe, de iszonyúan egyedül. Pedig sok gyerek vonzódott hozzám. Elképedve figyeltek, ahogy végigsétálok a mászóka tetején, himbálózom a tíz méter magas faágon; magyarul, amint „őrült” dolgokat csinálok.

33. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

>!
Chöpp 

A tanulás, hacsak nem vágytam rá és magam tanítottam magamat, rajtam kívüli és nehezen felfogható maradt, mint bármi más betolakodás „a világból”.

49. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
>!
Chöpp 

    Biztos voltam, hogy vannak érzéseim, de valahogy nem állt össze a kép, hogy „mi közünk van a többi emberhez”.

52. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

>!
Chöpp 

Bármennyire szeretné is az ember, nem menthetjük meg mások lelkét. Csak lelkesíthetjük a küzdelemre, hogy mentse meg magát. Ha a szeretet nem lelkesít, akkor talán egy olyan külső félelem, ami nagyobb, mint a belülről jövő félelem, de azért jobb először a szeretettel próbálkozni.

Epilógus, 198. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója

Kapcsolódó szócikkek: félelem · szeretet
>!
Chöpp 

Bármi amit csináltam, kezdve azzal, amikor két ujjamat összetettem, egészen addig, hogy magam alá húztam a lábujjaimat, valamit jelentett, mégpedig valamiféle magam megnyugtatását, azt, hogy ura vagyok a helyzetnek, hogy senki nem nyúlhat hozzám, akárhol a fenében találom is magam.

37. oldal

Donna Williams: Léttelenül Egy autista nő naplója


Hasonló könyvek címkék alapján

Theo Peeters: Autizmus
Axel Brauns: Cifraárnyak és denevérek
Christopher Stevens – Nicola Stevens: Egy kisfiú
Jodi Picoult: Házirend
Daniel Gottlieb: Drága Sam!
Melanie Bös: Gyereklélek
Therese Joliffe – Richard Landsdown – Clive Robinson: Egy személyes beszámoló
Kristine Barnett: A szikra
Ellen Notbohm: Tíz dolog – amit minden autizmussal élő gyermek szeretné, ha tudnál
Patricia Howlin – Simon Baron-Cohen – Julie Hadwin: Miként tanítsuk az elmeolvasást autizmussal élő gyermekeknek?