Nászéjszaka (Chambers testvérek 2.) 87% 134 csillagozás

Ezen a történeten kívül rekedtem. Lehetett volna nagyon jó, megvolt az alapja hozzá. Maga a történet jól felépített, érdekes és újszerű. A szereplők érdekesek, bár jellemük nem teljesen kidolgozott, helyenként ellentmondásos, és néhol nem is tudják mit is szeretnének. Ez még nem lett volna hiba, hiszen ilyenek vagyunk, de a jól kitalált cselekményt sikerült unalmasan felvezetni. Az első harmad tulajdonképpen Fran ellenállása, ami semmilyen szinten nem hatékony ezért jobbára ostoba hisztinek tűnik csak, a második részt Will tépelődése, és határozatlansága uralja, megspékelve a fogalmam sincs miért eltűrt vendégek ostobaságaival. A harmadik rész miatt érdemes elolvasni a könyvet, de a kivitelezés miatt ettől nagyjából el is ment a kedvem. Befejeztem, de felejtős a történet

Egy kihívás miatt úgy alakult, hogy a 3. részt olvastam el előbb, és a fülszöveg alapján nem is vártam túl sokat ettől a kötettől. Szerencsére pozitív csalódás lett, mert egyáltalán nem volt unalmas. Wiiliamet az első kötetben nem találtam szimpatikusnak, de ahogy egyre több információ került elő a múltjáról, megsajnáltam szegényt. Egy kegyetlen, szadista apa és egy hűtlen feleség után hercegünk újabb önfeláldozásra készül, hogy megmentse a roskadozó családi fészket. Bár a legrosszabbra számít, a kiszemelt amerikai gazdag örökösnő mégsem egy csúf banya, hanem egy vonzó ifjú hölgy, aki sajnos nem akar hercegné lenni. A herceg ráadásul pocsékul udvarol, időnként jól fejbe vágtam volna az ominózus könyvvel. Bridget naplóján jót nevettem, bár nekem egyből Bridget Jones naplója ugrott be. :)
Érdekes lenne napjainkban egy ilyen legyezős kommunikáció, bár azt hiszem leginkebb csak ütnénk vele.
Ami a lényeg, tetszett, mindegyik rész bájos volt.

Úgy tűnik, hogy Donna MacMeansnek is kell egy kis helyet szorítanom a kedvenc történelmi romantikus írónőim között…

Kicsit sokáig halogadtam, hogy befejezzem a könyvet mivel nem volt időm de amit szakítottam rá kicsit be is fejeztem. Talán az is közrejátszott játszott, hogy az eleje valami miatt engem nem fogott meg, kicsit vontatotnak hatott, de amint kicsit elörébb haladtam a történetben egyre izgalmasabb és érdekfeszitöbb ott a történet. Nagyon izgultam a párocskánk szerelmi viszonyát illetöen. S be kell vallanom nem csalódtam, az élvezetes szócsaták, a csábitási praktikák amiket felhózz a könyv még mi magunk is bevethetjük sikerrel, a szerelmi szál igen, érzékire sikeredett a sok csábítás kisérlet véget.
A főbb karakterek igen is jó kis karakterek. Adva van egy erős női karakter aki mikor ki lép a családja elnyomásából kinyílik mint egy méh királynő, a természetesen adva van egy erős még is gyengéd, férfi karakter aki mint mindig egy álomférfi.
A történet nem igazán mozgalmas egy űtazás és egy vidéki kastély minden napjaiba csöppenünk bele, amit egy kicsi rejtély is füszerez, ami megbolygatja az amúgy épp beálló családi békét.
minden történelmi romantikus kedvelönek kötelező olvasmány a sorozat többi részével egyetembe.

Olvastam már korábban, de most is legalább majdnem annyira élveztem, mint első olvasásra. Nem kell tőle túl sokat várni, de a kellemes kikapcsolódást okozó, szórakoztató történelmi romantikus szintjét hozza. A mostani olvasás során már ismertem a történetet, így a hibák jobban szembe tűntek, de ez sem vett vissza igazán az olvasásélményből. Helyenként talán kicsit túl szűk látókörűek a karakterek és leheletnyit megerőszakolt a cselekmény, de azért összességében határozottan kellemes olvasmány. Történelmi romantikust kedvelőknek egyszer mindenképp jó választás lehet.

Nagyon jó volt, nagyon tetszett! Az a durva az egészben, h nagyon ritka az olyan könyv, ahol gyakorlatilag mindenki épeszű. Jóó, itt-ott belecsúsznak hibák, de most, itt pl Fran, William, Nicholas és Emma is teljesen rendben voltak, elkezdtem várni a kishúg történetét is. Azt pl sajnálom, h a nagynéni szervezkedő tevékenységének hátterét nem magyarázták meg, mert ha már a herceg kegyetlen-apasága meg lett magyarázva, ezt is jó lett volna kibontani.

Ó ez a könyv!
Kíváncsi voltam.
Pár oldal után szívem szerint letettem volna, aztán mégse.
És milyen jó, hogy kitartottam!
A könyv első harmada elég unalmas (nekem legalábbis) de utána már imádtam a sorait.
Én is hajón ültem, utaztam, kastélyba sétáltam, lovagoltam….
Nagyon jó volt.
Fran elsőnek naivnak és butának tűnik, de később kiderül, hogy úgy jó ahogy van és egyáltalán nem naiv :)
Will a vérbeli arisztokrata.
Tetszik a gondolkodása, a felfogása az elfogadása.
Tetszik, hogy Fran és Will is mernek szeretni. Hogy igyekeznek mindenből a jót kihozni.
A mellékszereplők is jók, még ha utálni való is néhány.
Emmáékról pedig kifejezetten jó volt olvasni.

Szórakoztató olvasmány. Sem több sem kevesebb. Már az elején egyértelmű a vége amiben persze van egy kis (tényleg kis) kaland, de többnyire olvasmányos a történet. Azért ha az elején akár beszélnek egymással és nem egymás gondolatait próbálják kitalálni akkor 150 oldalt megspórolhattunk volna…

Vontatottan indult, aztán sokat javult, de nem lett a kedvencem. Az első részhez képest ez jóval gyengébb volt, de még így is folytatós.

Mikor megvettem ezt a könyvet, még nem tudtam, hogy egy sorozatnak a része. Ezért kicsit csalódtam, hogy nem foghattam neki egyből, hanem az első részét még bekellett iktatni.Gondolkoztam, hogy nem foglalkozok vele, s egyből ezzel inditok, de milyen jó, hogy nem így döntöttem.
Így minden és mindenki a helyén volt, és minden apró célozgatást, poént értettem.
Nálam sokat jelent, hogy van e humor egy történetben. S mivel az első rész szereplői is felbukkantak, nem is kis időre, így garantált volt a piszkálódás a testvérek részéről :)):)) és a nevetés az én részemről. Nagyon jót szorakoztam rajtuk.
A két főszereplőt hamar megkedveltem. Pedig Williemet nagyon nem csíptem az első részben. De most már semmi negatívat se tudok felhozni ellene. Inkább sajnáltam.
Franceskától tartottam eleinte, hogy idegesítő lesz. De inkább merésznek és bátornak mondanám.
Ami miatt sajna nem lett kedvenc, hogy a végén a bonyodalom kevés volt. Nagyobb drámára számítottam. Meg olyan érzésem volt, hogy ezt már olvastam. Pedig nem. Azota is azon gondolkodok, hogy melyik könyvben volt hasonló fordulat…„,
Összegezve, meg se fordul a fejemben, hogy megbántam volna, hogy megvettem ezt a könyvet. (Még mindig hálát adok, hogy a repülőgép indulása előtt bátyám kávézni szeretett volna, így megálltunk a Tesconál. Én meg elsompolyogtam a Lira boltba.)