A ​lelkek ítélőszéke (Marcus 1.) 91 csillagozás

Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Az ​eső gyászosan zuhog Rómára. A Piazza Navona egyik régi kávéházában két férfi hajol az asztal fölé. Egy aktát tanulmányoznak, amely egy nyomtalanul eltűnt lány esetéről ad számot. Senki sem tudja, hogy önszántából hagyta-e ott a lakását, vagy valaki elrabolta.

Az idő vészesen fogy, Clemente és Marcus, a „bűn profilozói” pedig nehéz feladat előtt állnak, és minden reményüket Marcus sajátos képességébe vetik: abba, hogy észreveszi az esetben megbúvó anomáliákat, ezáltal leplezve le a háttérben munkáló gonoszt. Sandra réges-rég megtanulta, hogy az ördög a részletekben lakozik. A milánói rendőrség kriminalisztikai fényképészeként ezúttal azonban nem egy bűntény, hanem a saját tragédiája ügyében lesz kénytelen nyomozni. Egy telefonhívás nyomán kételyei támadnak: vajon a férje valóban egy balesetben veszítette el az életét? És mit keresett egyáltalán Rómában? Amikor Marcus és Sandra útjai keresztezik egymást, szörnyű felfedezések, nem várt titkok és egy ördögien szövevényes,… (tovább)

Eredeti mű: Donato Carrisi: Il tribunale delle anime

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
General Press, Budapest, 2018
524 oldal · ISBN: 9789634521136 · Fordította: Fogarasi Márta
>!
General Press, Budapest, 2018
524 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521129 · Fordította: Fogarasi Márta

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Marcus · De Michelis nyomozó · Sandra Vega


Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

A világ legnagyobb bűnügyi archívuma nem az Interpolé. És nem is az FBI-é. Olaszországban található, pontosabban a Vatikánban. „A Vatikán szelíd, de éberen őrködik”, és még nem adta fel több évszázados küzdelmét a Gonosz ellen.
A világi igazságszolgáltatás mellett hátborzongató lassúsággal rajzolódik ki egy történelmi gyökerű egyházi hálózat, amely titokban tevékenykedő tagjait küldi a bűnözők nyomába.
Donato Carrisi regényeiben talán a legizgalmasabb az a kettősség, hogy a szerző egyrészt ellenállhatatlanul hajlik a misztikumra, nyomozói a csúcstechnológia helyett a különleges megérzésekre, az intuícióra hagyatkoznak, a természetfeletti érintése körüllengi az eseményeket, ugyanakkor képzett kriminológusként tudományos tények, hiteles bűnözői profilok sokaságát tárja elénk, mindent tud a sorozatgyilkosok lélektanáról. És talán az sem mellékes az Olaszországért lelkesedő olvasók számára, hogy római lakosként a bennfentesek biztonságával vezeti körbe szereplőit az Örök Városban, hangulatos kis kávézókat érintve, csodaszép kápolnákat, ősi csontokat őrző katakombákat mutatva.
A regény gyenge pontja viszont kétségtelenül az lett, hogy míg első regényében, a Démoni suttogásban az író egy összefüggő szálra tudta felfűzni a különböző bűncselekményeket, folyamatosan fenntartva ezzel a feszültséget, itt ez a szándéka meghiúsult, a rengeteg réteg túlzsúfolttá, töredezetté teszi a cselekményt, szétforgácsolja a figyelmet.
A hibák ellenére ígéretesnek tartom a sorozatot, aminek már két további folytatása is van, a középpontban Marcussal, a még Mila Vasqueznél is rejtélyesebb múltú és ellentmondásosabb személyiségű nyomozóval.

3 hozzászólás
>!
mate55 
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Most kezdhetném az írásomat, olyan közhelyek puffogtatásával, hogy mennyire hiányoznak (nekem) az ízig-vérig hagyományos nyomozós krimik, milyen kellemetlen, hogy már a detektívirodalom műfajának úttörőjeként számon tartott írók is, a misztikus vagy a kimondottan nőknek íródott pszicho krimit részesítik előnyben. De a keserű szavak helyett egy kicsit magamba nézek, tudomásul kell vennem: ez a stílus egyszerűen kiöregedett. Van ugyan egy kemény mag (mint jómagam is), amely epekedve várja, hogy folytatást kapjon a már-már elfeledett műfaj, de a kiadók jól látják a számokat, miszerint a piac eltolódott egy olyan irányba, ami miatt esélytelen a közeljövőben a valamikor sikeres bűnügyi irodalom újjászületése. El kell fogadnom azt a tényt is, miszerint a nosztalgia alaposan bekavarhat az ember ítélőképességébe. A könyv megjelenése után, döbbenten vettem észre, hogy az írót még a legnagyobb rajongói is keményen ostorozzák a „steames” (külföldi) értékelések közt is. Kétségtelen, hogy akadnak problémák a regény esetében, de véleményem szerint, (ezek közül) túl szigorúak a cselekménnyel kapcsolatban. Bár a „dé jávu” spoiler érzés jelenléte tagadhatatlan, de ez egyáltalán nem válik a krimi kárára, oly nagymértékben. Csak egyetlen dolgot javasolhatok Nektek: olvasás előtt járjatok utána, hogy fekszik-e, ez az írótól ismeretlen új stílus. Elérkeztem az értékeléshez spoiler, és hát nagy bajban vagyok, mert számomra kissé nehézkes, összetett helyett, inkább zavaros történet benyomását keltette. Egy labirintus, ami koncentrált és folyamatos olvasást igényel. Ennek ellenére, tény, hogy a „csupa szív” meseszövés, a tényleg fantasztikus időutazás tálalása olyan pozitívumokat is eredményez, amik megérdemlik a tapsot. Ez kérem számomra egy szerethető kiadás, ami ezúttal nemcsak arra jó, hogy ismét köztudatba hozza az író nevét, hanem valódi minőséget ad az (egyébként sokak által szeretett) műfajhoz.

14 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Nem. Zagyva, túl sok szálon futó, zavaros, és a nagy döbbenet sincs meg a végén spoiler. Úgy tűnik, Donato Carrisi valamiféle univerzumába csöppentünk, az tetszett, hogy az egyik résznél azt ajánlja Marcus, forduljanak Mila Vasquez-hez. Egyébként a kevesebb több lett volna.
Inkább folytassuk a másik sorozatot.

11 hozzászólás
>!
dagikám P
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Eleinte annyira rejtélyesen indult,hogy hirtelen nem is értettem ki kicsoda,illetve elgondolkodtam rajta,hogy lesz-e ebből egy értelmes kerek sztori. Aztán annyira magával ragadtak az események,annyi minden történt,hogy nem is érdekelt mi lesz a végére,csak az számított,hogy az adott oldal adott pillanata lebilincsel. És a végére eldobtam az agyamat :) az utolsó pillantig nem értettem a vadász szálat,de minden a helyére került szó szerint az utolsó oldalon. Mindenképp kiváncsi leszek a folytatásra.

>!
Niko_oka
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Előre bocsájtva: hibát követ el mindenki, aki a Démoni suttogáshoz kezdi el hasonlítgatni hol az elején, hol a közepén, vagy akár a végén. Mondom ezt tapasztalatból, mert az első 50-100 oldalon magamtól 3 méterrel eltartva, viszolyogva olvastam, azon vacillálva, megéri-e időt pazarolni szánni rá.
Helyesen úgy döntöttem, hogy tiszta lapot nyitok a szerzőnek, már csak az előző fantasztikus története miatt is, és csak arra fókuszálok, amit most olvasok. Ebben nagy segítségemre volt az a pillanat, amikor először láttam leírva benne a profilozás szót :)))
Hibájaként felemlegetném a hihetetlen mennyiségű cselekményszálat, amit fejezetenként, az időben ugrálva pakol ránk mintegy pluszsúlyként. Sejtem, hogy ennek az összezavarás mellett pont az lehetett a célja, hogy az olvasó kitartson a végéig, abbéli vágyában, hogy megértse, mit olvasott oldalakon keresztül. Sajnos viszont mellékhatásként el tudom képzelni, hogy valakinek épp emiatt fogy el a türelme. Bár a végén remek egésszé válik e sok rész összessége, mégsem szerencsés ilyen mértékben széttöredezni a cselekményt.
Ráadásképp van itt minden, mint a búcsúban: vallás (méghozzá központban a Vatikánnal) gyakorlati és elméleti síkon, profilozás, penitenciárusok, fotóriporter, olasz rendőrség, Interpol, Csernobil…. mintha Carrisi kalapba dobálta volna a hirtelen jövő gondolatcsíráit, és ahelyett, hogy kihúzott volna egyet, összerázta és megírta mindet.
Viszont gondolkodnivalót ad bőven, különösen a szerző utószava miatt. A kifejezetten meghökkentő, részletes jellemrajzok, valamint a történet hátteréül szolgáló lenyűgöző Olaszország pedig garantálják a minőségi szórakozást.
Egy szó, mint száz: korántsem hiszem, hogy le kéne húznom Donato Carrisit a kedvenceim listájáról. Csak aztán nehogy megálljon a kiadás ismét egy résznél…

11 hozzászólás
>!
smetalin
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Nekem ez tetszett, sőt nagyon tetszett!!!!
Én nem éreztem azt, hogy sok szálon fut a cselekmény, pedig sok szálon futott a cselekmény, de nem volt zavaró-pontosítok. Ami inkább kicsit zavart és szerintem olyan piff-paff vége lett, az a sorozatgyilkos-szál, aki a lányokat rabolta el, szerintem nagyon sok mindenben a szerencsére hagyatkozott, mert akár másképp is lehetett volna……na jó, ennyi. Másba nem is lehet belekötni, nekem minden a helyén volt.

13 hozzászólás
>!
Navi P
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

A könyv olvasása előtt elolvastam több értékelést, s félve kezdtem neki.
DE
Carrisi egy zseni, alig bírtam letenni, vagyis nem tudtam, csak simán belealudtam, mert nem bírtam nyitva tartani a szememet.
Minden sorát imádtam, izgultam a szereplőkért, reménykedtem, hogy Marcus, Sandra, Lara, Clémente túléli. Túlélték. De az utolsó fejezet …. Bakker. Mikor jön a folytatás??????
Most mi lesz? Marcus? Shabrel??
Nagyon érdekes vonal az átváltozó, nekem rögtön Kaméleonka ugrott be róla :) Csak a mostani átváltozó egy sorozatgyilkos. A vadász és a préda, majd a helycsere …
Smith vonala, aki átesett a határvonalon.
Penitenciária .. a legnagyobb „magánnyomozó” iroda, a legnagyobb adatbázissal.
A folytatást akarom, most!!! Na jó, Mila is jöhet:)

2 hozzászólás
>!
Anarchia_Könyvblog P
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Rettenetesen vártam Donato Carrisi új könyvét, ugyanis a Démoni suttogás nálam abszolút az egyik kedvenc történetemmé avanzsálódott. Talán ez volt a probléma, hogy túl magasra állítottam a mércét. A maga nemében egy nagyszerű krimit olvashattam most is, viszont túl sok lett. Nem is igazán a sok szálon futó szemlélettel volt a gond, hanem inkább a túlságosan részletes és ismétlődő leírásokkal. Ahogy mondani szokás “a kevesebb néha több” , jobb lett volna. Érdekes volt a történet indulása is, hisz szinte egyből belecsaptak a közepébe, nekem mégis kissé lassúnak tűnt a felépítése. Körülbelül a könyv negyedénél volt az a pont, amikor már kezdtem élvezni, és a felénél jött el a pillanat, amikor már ténylegesen letehetetlen lett a könyv.
Ajánló folytatása a honlapon:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/05/22/donato-…

5 hozzászólás
>!
bokrichard
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Sok újat nem tudok mondani, még emésztenem kell az olvasottakat. Megosztó, mert az első könyve annyira jó lett, hogy félő volt, hogy innen csak lefelé van. És hát félig-meddig így is lett. Nagyon összetett, már-már túlontúl is az, de még számomra pont a határon volt. Igazi intellektust csillogtatóan részletes leírások vannak egy-két ismétlődéssel, ami miatt az egész „slightly overcooked”. Néha-néha eszembe jutott a római panoráma árnyékában Dan Brown is, tőle olvastam ennyi képzőművészeti részletet utoljára. Egyszerre a múltban és a jelenben, több szereplő szemszögéből kerekedik ki egy igencsak bonyolult, és sötét történet. A szálak mesterien szövődnek össze a végén, de addig annyi kérdőjel volt bennem, ami mostanában nem fordult velem elő.
Fenntartom az álláspontom, miszerint nem kell mindig egy írónak ugyanazt a stílust hozni, jöhetnek az újak, és ez is egész jó, de a másik jobb volt.

Ja, és ismételten köszönöm @smetalin-nak a könyvet! most már sokkal jövök

3 hozzászólás
>!
robinson P
Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

Na, megyek szembe…))) Kicsit vegyesek az érzéseim:
Az író remekül építkezik, mindennek meg van a helye, igaz, több dolog a legvégére kerül a helyére. Carrisi nem könnyíti meg az olvasó dolgát, néhol bizony nehéz követni a szálakat. Talán a kevesebb több lett volna. Néhol nekem ettől zavarossá vált a regény. Ettől persze ez egy valóban jó hangulatú krimi, olvastatja magát.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/05/a-lelkek-iteloszeke.html

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

A temetés után a barátai sorban odaléptek Sandrához, és mindegyikük elhozott neki egy könyvet, amelyet még Davidtól kapott ajándékba. A lapok hemzsegtek a férfi megjegyzéseitől és a szamárfülektől, mert a férjének megvolt az a szokása, hogy így jelölte, hol tart. És persze apró égésnyomok és motorolajfoltok is tarkították a könyveit. Sandra elképzelte a férjét, ahogy cigarettázva, nagy lelki békében Italo Calvinót olvas egy lerobbant terepjáró mellett, a forró sivatagban, miközben várja, hogy valaki odaérjen, és kimentse a bajból.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sandra Vega
6 hozzászólás
>!
mate55 

Egy gyermek mindig gyászolni fogja a szülője elvesztését, még akkor is, ha az a születését megelőzően történt, vagy ha túl kicsi volt ahhoz, hogy megérthesse, mit is jelent a halál.

170. oldal

>!
robinson P

A rendőri képzésen azt tanították, hogy mindenki bűnös, amíg be nem bizonyosodik az ártatlansága, nem pedig fordítva.

244. oldal

>!
mate55 

Amikor az igazságtételre már nincs lehetőség, csak egyetlen választás marad: a megbocsátás vagy a bosszú.

192. oldal

>!
mate55 

Az emberi félelmek legnagyobbika – még azoké is, akik maguk választották a remeteséget – nem a halál. Hanem az, hogy egyedül kell meghalnunk.

196. oldal

>!
mate55 

– Egy fogyatékossággal együtt lehet élni. De egy kétellyel nem.

242. oldal

>!
robinson P

Bármenynyire is vágyott volna időnként arra, hogy visszatartsa a férfit, utólag mindig megértette: hagynia kellett, hogy elmenjen.
Csak így érhette el, hogy a férfi vissza is jöjjön hozzá.

60. oldal

>!
robinson P

Emlékezz, Marcus: a jó és a rossz közötti határvonalon van egy tükör. Ha belenézel, tudni fogod az igazságot.

437. oldal

>!
robinson P

– Tudtad, hogy az áldozat az esetek kilencvennégy százalékában ismeri a gyilkosát? Nagyobb eséllyel öli meg az embert egy közeli rokona vagy egy régi barátja, mint egy sosem látott ismeretlen.

238. oldal

>!
Lénaanyukája P

– Az Istenben való hit nem feltétlenül jelenti azt, hogy szeretjük is őt.
– Nem tudom követni.
– A mi kapcsolatunk Istennel egyedül csak azon a reményen alapul, hogy van élet a halál után. De ha nem volna örök élet, akkor is szeretné az Istent, a Teremtőt? Ha nem kapnánk meg a beígért jutalmat, akkor is képesek lennénk letérdelni, és imádni az Urat?

266. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A szicíliai
Mario Puzo: Az utolsó keresztapa
Luca D'Andrea: A gonosz maga
Rita Monaldi – Francesco Sorti: Imprimatur
Sandrone Dazieri: Öld meg az Atyát
Chris Carter: Vadász
M. J. Arlidge: Ecc, pecc
Daniel Cole: Rongybaba
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Helena Silence: Ezüsthíd