A ​gonosz természete (Mila Vasquez 2.) 103 csillagozás

Donato Carrisi: A gonosz természete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mila Vasqueznél kevesen tudják jobban, mit is jelent eltűnni. A Szövetségi Rendőrség eltűnt személyekkel foglalkozó osztályán ugyanis nap mint nap farkasszemet néz ama több száz emberrel, akiknek nyomuk veszett. Valahányszor belép az irodába, az ő tekintetük mered rá a falakat borító fényképrengetegről. Azoknak a tekintete, akiket elnyelt a sötétség. Akik mindent hátrahagytak.
És akik most visszatérnek… Sok-sok év után, kíméletlenül és pusztítón, megannyi áldozatot követelve. Noha hasonlítanak egykori önmagukra, a lelkük már valaki másé. De ki állhat a rejtélyes eltűnésük mögött? Hol voltak ez idáig? És vajon miért jönnek vissza?
Mila számára hamar világossá válik: ahhoz, hogy megállítsa az „árnyak seregét", a sötétségnek alakot kell öltenie, és rá hárul a feladat, hogy magyarázatot találjon a gonosz természetére. És arra, hogy mindezt igazolni is tudja, egyetlen megoldás kínálkozik: önmagát is át kell adnia a sötétségnek.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
General Press, Budapest, 2022
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525837 · Fordította: Kajsza Krisztina
>!
General Press, Budapest, 2022
408 oldal · ISBN: 9789634525844 · Fordította: Kajsza Krisztina

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Mila Vasquez · Simon Berish


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

bokrichard>!
Donato Carrisi: A gonosz természete

Olyan sok könyvön vagyok túl, hogy nem igazán emlékszem a Démoni suttogás-ra, de az akkor is megmaradt, hogy nagyon erős sorozatkezdő kötetet olvashattam, és rajongtam érte. Most, ennyi idő után nagyon meg kell dicsérni a @General_Press_Könyvkiadó-t, hogy ezt a sorozatot újra elhozta körénk, akik között rengeteg igazán véresszájú (bocsi a hülye jelzőért) thriller rajongó van. Ezt a kötetet tehát nem tudom összemérni az elsővel, de a többi könyvhöz képest a piacon nekem nagyon bejött. Nem túl szürreális, nem túl misztikus, de a Carrisi-féle varázslat itt is megvan, közben pedig az emberek ősi ösztönei is megjelennek. Fáradt agyamnak jól esett, hogy nem túl összetett, de egy fokkal bonyolultabb történet simán elfért volna, ennek ellenére is jó az alapkoncepció. Mila után megjelent Simon is, aki üde színfolt, nagyon jó volt ilyen szinergiát olvasni a szereplők között. Nagyon várom a folytatást, és remélem, nem kell megint 7 évet várni rá.

smetalin>!
Donato Carrisi: A gonosz természete

Bevallom, nincs meg az előző része az emlékeimben, nagyon sokat kellett várni erre a részre, amit sajnálok. 8 éve olvastam, uh, hát jó régen volt, főleg ha könyvekben mérjük az időt! Ami viszont szerencse, hogy nem volt sok utalás az előzményre, nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, de az író se tett sok utalást.
A sztori jó volt, de nem kiemelkedő, főleg ha végkifejletet nézzük.
Bízom benne, hogy folytatják a sorozat kiadását. Még ennyit fűznék hozzá, semmi más értelmes vagy szellemes gondolat nem bukkan fel fejemben, olyan vagyok mint Mila, érzelemmentes.

Mónika_T P>!
Donato Carrisi: A gonosz természete

„ami az egyik oldalról jó, az a másikról rossz, de ennek az ellenkezője is igaz.
– Mintha azt állítanánk, hogy a gonoszság néha jót is eredményezhet, míg ha jót cselekszünk, azzal néha szükségszerűen ártunk valaki másnak.”

Jó könyv volt ez, tényleg jó, csak Carrisi túl magasra tette a mércét a Démoni suttogással.

A gyilkosságok az előző rész logikájához hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz. Mindegyik eset egy másikhoz vezet. Mindegyiket más ember követi el. A közös vonás bennük, hogy mindegyikük eltűnt személy. Akik most visszatérnek. Na, de nem akárhogy, hanem egytől egyig kegyetlen gyilkosokként.
A kérdés, hogy miért? És ki irányítja az árnyak seregét a háttérből?
Mila a démoni suttogó után (7 évvel) „Egy újabb láthatatlan ellenséggel áll szemben – egy manipulátorral –, aki azzal fenyegeti, hogy beleavatkozik az életébe.”

Egy jól felépített, izgalmas történetet olvashattam. Van bonyodalom bőven a rendőrségen kívűl és belül is, és a szereplők magánéletében is.
Mila eléggé különc, épp ezért kedvelem, de néhol nehezen tudom megérteni. off
Simon Berish karaktere viszont meglehetősen szimpatikusra sikeredett, a hibával együtt. Mert hát senki sem tökéletes.

Az utolsó fejezeten fülig érő szájjal vigyorogtam. Nem, nem azért mert vicces! Hanem mert remélhetőleg még sok jót ígér. Vagy inkább rosszat??! off :D

PRicsmond >!
Donato Carrisi: A gonosz természete

Őszintén én már nem is reménykedtem, hogy ennek a sorozatnak a többi része kiadásra kerül, úgyhogy nagyon boldog voltam amikor megláttam, hogy a Démoni suttogás újabb rész jelenik meg a Mila Vasquez sorozatból. Először is hatalmas köszönet a @General_Press_Könyvkiadó -nak, hogy felkarolta Carrisi ezen sorozatát is és elhozta a hazai olvasóknak. Az évek alatt nekem is megkoptak az emlékeim, így a teljes történet nekem sincs meg mi is történt az előző részben, de a vége mai napig meg van, az valami olyan ütős lett, hogy emlékszem sokáig nem tértem magamhoz. Ebből kifolyólag, valamint a Marcus trilógia olvasása miatt, joggal voltak nagy elvárásaim a második Mila Vasquez történet felé, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Donato Carrisi továbbra is lehengerlően ír, van valami a stílusában ami magával ragad, igaz azt nem lehet elmondani a történeteiről, hogy túl vidámak lennének, sőt kifejezetten sötét és megrázó, de mégis annyira feszült és lebilincselő történeteket tud írni, emellett pedig olyan lehengerlően tudja elmesélni, hogy én az egyik legjobb írónak krimi írónak tartom.
A gonosz természete sem különbözik a többi művétől, rögtön az elején megrázó képsorokkal indítja el az aktuális nyomozást és küldi főhősét a gonosz utáni hajszára. Mila Vasquez már a rendőrség eltűnt személyekkel foglalkozó osztályán dolgozik, de a Démoni suttogásban történtek még mai napig kísértik. Olyan személyek fényképeivel találkozik nap, mint nap akik feladták életüket és mindent hátrahagyva eltűntek, igen ám, de ezek közül a személyek közül egyesek mos visszatértek, de már nem úgy ahogy régen ismerték őket. Az elfeledettek megjelenése hamarosan egy sor újabb bűnesethez vezet, Milára pedig az a feladat vár, hogy megoldja az eltűntek rejtélyét. Egyetlen segítőtársa a rendőrség körében kitaszítottként dolgozó Berish nyomozó, ketten próbálják felderíteni a gonosz természetét nyomozásuk során.

szentesi_katalin P>!
Donato Carrisi: A gonosz természete

Azt hiszem el kell engednem Donato Carrisi könyveit…. Legalábbis Mila Vasquez-t. Nem volt rossz, nem volt rossz, de nekem nem jött át. A Démoni suttogás sem nyert meg, de még az is jobb volt. Mila most sem lett szimpatikus, spoiler ellenben Simon Berish nagyon is az volt. Vitt egy kis színt a sztoriba.

Zoltan_Greenwood P>!
Donato Carrisi: A gonosz természete

Nem is tudom hol kezdjem.
Jó kis thriller volt de azt a szintet nem ütötte meg mint az első része!
Az nagyon brutálisan jóra sikerült!
No de ez sem volt az a klisé thriller…
Jól ki talált történet és sztori tele annyi fura szállal hogy már az ember alig várta hogy a végére jusson és ki derüljön mi is történik valójában.
És persze a vége megint egy nagy kérdőjel :)
Simont nagyon szerettem a könyvben jó karakter lett.
Jó lenne ha vissza térne a folytatásban!
Ami remélem nem fog sokára meg jelenni!
Az író nagyon zseniális örülök hogy anno rá tálatam!

Totti86>!
Donato Carrisi: A gonosz természete

A Démoni suttogás elég erős benyomást tett rám. Kíváncsi voltam Mila további történetére.
Carrisi narratíváját az előző részben is döcögősnek éreztem néha. Egyes mondatokat újra kellett olvasnom, hogy értsem, miről van szó. Ezt itt is észrevettem. Ahogy azt is, hogy egyes mondatok, gondolatok túlzóak és életszerűtlenek, a kötelező érvek és az ésszerűség sokszor nem jártak kéz a kézben.
Ettől viszont legtöbbször függetleníteni tudtam magam. A tartalom jobban lekötötte a figyelmemet.
Érdekes volt megismerni Mila munkahelyét. Az előző részben más nyomozókkal dolgozott együtt, itt viszont saját környezetében láthatjuk. Teljesen érthető volt, miért olyan elhagyatott és mellőzött az eltűnt személyek osztálya, a Pokol Tornáca.
A fejezetek a pszicho-thrillerekre jellemzően viszonylag rövidek, feszesek, mindig tartogatva egy váratlan vagy várakozásteljes mondatot a végére.
És ott volt az a bizonyos utalás, amely az első könyv végén nagyon is valóságos volt. És aminek nyoma kell, hogy legyen Mila jelenében. Erről azonban sokáig egyetlen szó sem esik.
Ami feltűnt, hohy a történet kissé hasonlít az első könyvéhez. Nem egy elkövetőnk van, hanem több, egymástól független(?) gyilkos, így az egyes esetek nem bontakoznak ki teljességükben, hanem hamar átsiklunk a következőre. Hogy ezt miért irtam spoilerveszély jelzés nélkül? Azért, mert ezt lelövi már a fülszöveg is. A narratíva azt igyekszik sejtetni, hogy az egyes esetek önmagukban fontosak és várható a kibontásuk, az elkövetés miértje, ám a fülszöveg már előre lelőtte, hogy nem erről lesz szó.
Berish karaktere üde színfolt, de számkivetettsége eleinte számomra kicsit szükségtelen és eltúlzott körülmény. Legalábbis mivel sokáig semmi utalás nincs rá, hogy mi ennek az oka. Se ő nem mondja, se Mila nem feszegeti. Ez pedig engem inkább idegesített, mint izgatott. Később, mikor megtudtam, aztán, hogy ez a helyzet hová jutott, még mindig feleslegesnek éreztem.
Az ő hajdani nyomozásával való kapcsolódódás viszont nagyon jol illeszkedett a történetbe. Már csak azt nem értettem, az ő „árnyai” miért nem szerepeltek Mila falán?
De mindez számomra totálisan feledésbe merült, amikor a történet személyessé kezdett válni. Mila és Berish számára is. Innentől vált a könyv tényleg élvezhetővé. Ekkor emelkedett a tét. És nem a melodráma-faktor lépett szintet, nem szándékosan kúszott be a mindennapjaikba a félelem, hanem önnön titkaik és létező magánéletük miatt.
A történet a vége felé egy kicsit szétzilálódott. Nem a történetvezetés, mert az egy bizonyos irányba haladt, hanem inkább az események, amik magukkal hozták a következő lépést. Egy-egy megoldás túl esetlegesnek tűnt, egyes történések mintha nem a fő csapásirányt szolgálták volna.
Aztán, amikor az egyik főszereplő szorult helyzetbe került, az már egyenesen zavaró és felesleges volt. Pont ezek a mellékvágányok, kitérők vezettek rá arra, hogy idő előtt rájöjjek a rejtélyre. Valahogy a végén kiderült megoldások alig leptek meg. Kicsit feszesebbre kellett volna húzni a végét, csak a szükséges eseményekre szorítkozni, és akkor talán váratlanabb lett volna a befejezés.
Ami viszont az utolsó két fejezetet illeti, na azok tényleg arculcsaptak. Ekkor értettem meg, hogy lesz meg folytatás. Hogy az eddigi események egy nagy egész részei, és fogunk még hallani egyes szereplőkről.

Ötlet: 5
Következetesség: 4
Stílus: 4
Érdeklődés fenntartása: 4
Emlékezetes jelenetek: 3
Kidolgozott karakterek: 4
Újraolvasás: 4

Átlag: 4

Ananiila>!
Donato Carrisi: A gonosz természete

Ez a rész nem nyűgözött le annyira, mint az első rész.
Szerintem kissé túl lett bonyolítva, néha el is vesztem a történetben, nem tudta teljesen fenntartani az érdeklődésemet.
Okozott némi csalódást is, mert nagyobb durranásra számítottam.
De még mindig a jobb thrillerek közé sorolom és ha lesz folytatás vevő leszek rá.

Bagneso>!
Donato Carrisi: A gonosz természete

Donato Carrisi a sorozat előző részével nagyon mély nyomot hagyott bennem, egyszerre jó és rossz értelemben is, de mindenképp feledhetetlent, ráadásul nyitva is hagyta a történetet, ami nem kevésbé volt frusztráló. A folyatatástól bevallom, szintén egyfajta megrázóan meghatározó élményt vártam, még ha sejtettem is, hogy kevés az esély arra, hogy az első rész szintjét megugorja. Nos, nem is sikerült megugrania, de én azért így is borzongatóan, sőt olykor félelmetesen jól szórakoztam. Egy nagyon érdekes és rendhagyó elkövetési módú esetet vezetett elő a szerző megint, aminek köszönhetően Mila 7 évvel a démoni suttogó ügye után visszatér. Izgalmas, olykor kifejezetten ijesztő, váratlan és fordulatos volt a történet ezzel a háttérből irányító szellemalakkal a főszerepben, akinek már a legendája is félelemkeltő volt. A végkifejlet azonban már nem tetszett annyira, sőt egyenesen csalódást keltő volt, amikor lehullt a lepel. Arról nem is szólva, hogy túl sok megválaszolatlan kérdés maradt az ügyet és az elkövetőket illetően. Tehát összességében azt gondolom, hogy nagyon jó volt a felvezetés, de a vége el lett hanyagolva… egy bizonyos pontig. Mert az utolsó oldalakon aztán jött a pofon, ami akkorát szólt, hogy én csak tátottam a számat, hogy mi van?! Úgyhogy attól függetlenül, hogy akadtak fenntartásaim a történet bonyolítását illetően, azért igenis elismerésre méltó a folytatás, hiszen rettentő összetett, nem csak az egyes részek cselekményei, de az egész sorozat is egészében véve! És emiatt is nagyon-nagyon remélem, hogy hamarosan lesz folytatás a kiadó jóvoltából! Sőt az első rész újrakiadásának is nagyon tudnék még örölni! ;)

Scarlet_Rose2505 P>!
Donato Carrisi: A gonosz természete

Az első részhez képest nekem ez egy hajszálnyival kevesebb volt, de tényleg csak egy hajszálnyival. Az előző kötethez hasonlóan, ezt is ugyanaz a sötétség és nyomasztó hangulat jellemzi, ami egyébként nekem nagyon tetszik. Kifejezetten kedvelem Mila kissé antihős karakterét. A cselekmény pedig… tele akcióval, rejtéllyel és fordulattal. A könyv vége ismét elég hátborzongatóra sikerült, úgyhogy nagyon remélem, hogy hamarosan érkezik a sorozat folytatása.


Népszerű idézetek

shadowhunter1975 P>!

Mert aki valóban szeret, az gyűlöletre is képes.

114. oldal, 20. fejezet

shadowhunter1975 P>!

Megtanuljuk számlálni a másodperceket, a perceket, az órákat, a napokat és az éveket… De senki sem magyarázza el, mennyit ér egy szempillantás.

324. oldal, 58. fejezet

shadowhunter1975 P>!

néha alá kell szállni a pokolra, hogy megismerjük az igazságot saját magunkról.

313. oldal, 55. fejezet

shadowhunter1975 P>!

Ha fennáll a veszélye annak, hogy valamit elveszítesz, azt képtelen vagy elfogadni. De ha mindent elveszíthetsz, akkor rájössz, hogy a valóságban nincs veszítenivalód…

340. oldal, 61. oldal

shadowhunter1975 P>!

A gonosz természetének elmélete így hangzik: ami az egyik oldalról jó, az a másikról rossz, de ennek az ellenkezője is igaz.

221. oldal, 40. fejezet

shadowhunter1975 P>!

Több ördög van a földön, mint a pokolban. De maga rendőr, tudja, miről beszélek.

325. oldal, 58. fejezet

shadowhunter1975 P>!

A sötétből jövök, és néha a sötétbe kell visszatérnem.

222. oldal, 40. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Mila Vasquez
shadowhunter1975 P>!

Néha, ha az ember ismeri a démon nevét, elég azt kiejteni, és ő válaszol

325. oldal, 58. fejezet

Mónika_T P>!

Mert egy felnőtt számára azok a legbiztonságosabb helyek, ahol gyerekek vannak.

imprill>!

Vészhelyzetben a leggyakoribb reakció nem a félelem, hanem a hitetlenkedés.

40. oldal, 5. fejezet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

M. W. Craven: A bábuk tánca
Sharon Bolton: Halj meg kétszer!
Farkas Anett: A 33-as beteg
Nora Roberts: Biztos menedék
Yrsa Sigurðardóttir: Gének
Wendy Webb: A tó lányai
Lucy Foley: Lakás Párizsban
Lisa Jackson: Paranoiás
Lisa Jewell: A megmaradt lakók
Guillaume Musso: Az írók titkos élete