Mások ​álma 48 csillagozás

Donáth Mirjam: Mások álma

„A legnagyobb veszedelemben is mindig lesznek fák, amelyeket nem lehet átültetni. Én ilyen fáktól származom.”

Donáth Mirjamot felvették New York legjobb egyetemére, azután évekig a legnagyobb nemzetközi hírügynökségnél dolgozott a Times Square-en, egy felhőkarcoló 19. emeletén. De nem volt boldog. Hét év után hazajött, és megírta félmillió kivándorló honfitársunk lélekölő vívódásait. Önmagával is kegyetlenül őszinte könyvében találkozunk borsodi illegális bevándorlóval és zalai gazdasági migránssal, álmaink városában jönnek-mennek az oroszok, a brazilok és a magyarok. Csak azt nem tudjuk eldönteni, kinek tanulságosabb ez a könyörtelen szembenézés az amerikai álommal, az emigrációs léttel és a hazaszeretettel: azoknak, akik már elmentek, vagy nekünk, akik még itt vagyunk.

Cseke Eszter és S. Takács András
az On The Spot alkotói

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyarok külföldön

>!
Athenaeum, Budapest, 2017
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632934761
>!
Athenaeum, Budapest, 2017
320 oldal · ISBN: 9789632937267

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 10

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
wzsuzsanna P
Donáth Mirjam: Mások álma

Jó pár éve érintett vagyok én is abban a jelenségben, miszerint a barátaim, ismerőseim egyre nagyobb számban hagyják el az országot. Régebben ez még ritkaság, sőt, szenzációszámba ment, mostanában már csak szimplán tudomásul veszem, hogy jé, ő is elment már. Ami azt illeti, az én életemben is volt olyan időszak, amikor komolyan gondolkodtam a külföldre költözésen, valószínűleg ezért is keltette fel az érdeklődésemet ez a könyv. Talán igazolást kerestem benne, hogy annak idején jó döntés volt itthon maradni.
Donáth Mirjam visszaemlékezései, gondolatai próbálnak egyfajta kronológiai sorrendet követni, hogy egyben lássuk, mi minden történt vele onnantól kezdve, hogy lelkes egyetemistaként New York-ba költözött, egészen odáig, hogy feleségként és anyaként hazajött. Végig kísérhetjük, hogyan sikerült a képzeletbeli ranglétrán egyre feljebb lépnie, és akár a hivatásában, akár az életkörülményeiben egyre közelebb kerülnie a kitűzött célokhoz. Közben olvashatunk régóta kint élő ismerősökről, véletlenül megismert barátokról és szerelmekről, de leginkább az identitását kereső fiatal nő dilemmáiról.
Néha kicsit ugráltunk az időben, ilyenkor erősen kellett koncentrálnom, hol is járunk és mikor. Szerencsére ez nem vont le a könyv élvezhetőségéből, egyébként is úgy éreztem, hogy ebben a történetben az a legkevésbé fontos, hogy konkrétan éppen mi történik és kivel, sokkal inkább számít, hogy eközben milyen kérdéseket, kétségeket fogalmaz meg…
…Ami a könyv legnagyobb erőssége szerintem, hogy tele van nagyon értékes és szép gondolatokkal, de az is tény, hogy ezekért a gondolatokért meg kell dolgozni rendesen. Értem ez alatt, hogy a nyelvezete, stílusa nem mindig olyan gördülékeny, tényleg oda kell figyelni olvasás közben rá. Viszont ha ezt megtesszük, akkor találunk benne egy csomó töprengeni valót nem csak a témával, hanem saját magunkkal kapcsolatban is.
Szerintem nagyon fontos az is, hogy ez a könyv nem akarja megmondani a tutit, egyszerűen csak egy konkrét személy saját tapasztalatait mutatja meg a külföldi élettel és boldogulással kapcsolatban. Ahányan vagyunk, annyi identitás, sors, röghöz kötöttség vagy kötetlenség jellemez minket, de abban talán mindannyiunknak segíthet Mirjam története, hogy általa jobban megismerjük a saját viszonyulásunkat az elinduláshoz, a maradáshoz vagy a hazatéréshez.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2017/12/masok-alma.html

>!
Mariann_Czenema P
Donáth Mirjam: Mások álma

Olvasás előtt tartottam kicsit attól, hogy mi van, ha Mirjam meggyőz az ellenkezőjéről: ez egy élhető, kellemes város, de szerencsére szó sincs erről.
Kezdve a csótányoktól és patkányoktól, akik majdnem az egész városban vannak, folytatva az állandó rohanással, tülekedéssel, harccal az előrejutásért, lehetőségért, fizetésért, urambocsá!, egy kanapéért, ahol aludni lehet…csak az derült ki számomra, hogy ez a város nem egészséges sem lelkileg, sem testileg.
Kicsit belezavarodtam a végére, hogy hányszor költözött Mirjam, mennyit kellett nélkülöznie, kuporgatnia, néha hazudnia, hogy akár 5 négyzetméternyi helyet magáénak tudhasson egy éjszakára… De le a kalappal az elszántsága, kitartása előtt. (És hadd jegyezzem meg, az a csoda, hogy nem totál depressziósan jött haza, amilyen élmények érték.)
Bővebben:
http://czenema.blogspot.hu/2017/12/donath-mirjam-masok-…

>!
egycsaba
Donáth Mirjam: Mások álma

Szinte regényként olvastam, annyira jól ír DM. Valóságszagú, érzékletes, személyes beszámoló hét New Yorkban eltöltött küzdelmes évről, de mint a jó irodalmi szövegeknél, az ember azt érzi, többről szól. Számomra a döntések felelősségéről, a „sorsról”, mély mozgatórugóinkról, amelyekről néha csak akkor tudunk meg többet, ha a szülőhelyünktől elszakadunk. Arról, hogy aki elmegy, talán valahol hűségesebb marad ahhoz, amit elhagyott, mint aki marad, és aki nem is látja, mi az, ami élteti, fenntartja, körülveszi. Hogy aki elmegy, rákényszerül, hogy többet gondoljon rá, mit hagy hátra, hogy megmérje a súlyát, a fontosságát, jelentését. Megérint ez a téma, hang, ahogy Márai naplói, Lénárd Sándor, Ferdinandy írásai is. Legalább annyira szól DM önismereti útjáról mint erről a különleges városról, de nem lesz zavaróan személyes, vagy útikönyvszerűen részletező, mintha a szerző képes lenne arra a távolságtartásra, kívülállásra, ami egy regény írásához kellhet. Biztos, hogy sok más beszámoló érdektelen lenne, és a jól megírt mondatok mögötti egyéni hang teszi érdekessé, ahogyan egy társaságban is felfigyel az ember arra, akit figyelemre méltónak talál. Az utolsó mondat nekem kicsit disszonáns volt, vagy furcsa, de a szerző biztosan érzi, tudja, amit én nem.
Végül, hogy érdekes, hogyan sikerült ennyire csúnya borítót megalkotni hozzá…

>!
sztinus P
Donáth Mirjam: Mások álma

Nem szoktam ilyet csinálni, de molytársam olyan frappánsan megfogalmazta előttem, hogy beszúrom:https://moly.hu/ertekelesek/2586529
( @Mariann_Czenema ha gond kiveszem)
Èpp csak annyival egèszítenèm ki, hogy nekem kicsit zavaros volt az egész, furán szakadozott, az amerikai kifejezések az első 5-ig jópofànak tűntek, utána zavartak. Nem nagyon éreztem kifejtősnek sok részt, picit fura ez nekem, hogy valaki, aki ír, szerkeszt, ez nem tűnik fel? Én többet olvastam volna az egyetemről, az emberek akiket kiveséz, èpp nem tetszettek, a férjéről viszont olvastam volna többet. Plusz kicsit sok volt a zsidó dolgokról.
Szumma szummárum, NYC az álmok városa, de jobban tesszük, ha itthonról szőjjük àlmainkba.

>!
Teetee
Donáth Mirjam: Mások álma

Egy fiatal lány elindul New Yorkba, ahol a város legjobb egyetemén tanulhat újságírást, majd a legnagyobb nemzetközi hírügynökségben dolgozhat. Ez a lány mégsem boldog New Yorkban.

Talán nem volt könyv idén, ami ennyire nagy hatással lett volna rám, pusztán azért, mert szinte minden oldalon arra kényszerített, hogy nagyon kényelmetlen kérdéseket tegyek fel magamnak. (Most nagyon nehéz nem saját magamról írnom, de 1.) ez a többieket vajmi kevéssé érdekli, 2.) utólag én sem tartanám olyan jó ötletnek.)

Ez a könyv óriási indulatokat vált ki emberekben, de ahogy a szerző maga is fogalmaz, a felháborodás, a düh, a „de-szívesen-adnék-egy-pofont-ennek-a-lánynak” felkiáltások nem Donáth Mirjamról szólnak, hanem azokról, akik ezt érzik és ezt mondják. Mert Mirjam, aki elment az álmát élni, és végül haza mert jönni, amikor rájött, hogy nem tud New Yorkban boldog lenni, olyan kérdésekkel szembesíti az olvasóit, amiket senki nem szeret feltenni magának. Megéri-e elmenni otthonról az álmokért? Milyen álom ér annyit, hogy elhagyjuk érte a szeretteinket? És mi van akkor, ha ez álom inkább csak gyötrelem, ami időnként, mint egy jó drog, eufóriát okoz, de a hatás elpárolgása után csak egyre nagyobb a kilátástalanság?

Szól ez a könyv New Yorkról is, és ez a New York teljesen más, mint a filmekből ismert csilli-villi város. Ez egy rideg és kemény hely, ahol nincs helyük gyengéknek, ahol a napfény nagyon drága, ahol minden komoly szabályrendszer irányít, és ahol nem szegheted meg ezeket a szabályokat, legyenek bármily értelmetlenek is. Mindig szeretek egy városról szubjektíven olvasni – mert szerintem nincs egy egyetemes New York vagy egy egyetemes Budapest vagy egy egyetemes Rimaszombat, egyes emberek New York-ja, Budapestje és Rimaszombatja van, és ami az egyiknek börtön, az másnak a Kánaán, és pont ettől olyan izgalmas városokat megismerni mások szemüvegén át, és aztán személyesen is meglátogatni őket, és összevetni ezeket a (láthatatlan, de létező) városokat egymással.

Mirjam azt mondja, az elutazás olyan, mintha egy kicsit meghalnál, mert ahonnan eljössz, ott nem létezel egészen addig, amíg vissza nem térsz. spoiler

Mielőtt elkezdtem a könyvet, már olvastam róla több cikket, és találkoztam az olvasók reakciójával is, ezért nagyon tudatosan készültem arra, hogy ne ítélkezzek Mirjam felett, bármit is csinál. De felesleges volt az elővigyázatosság, mert annyira megértettem Mirjamot, hogy az engem megijesztett. spoiler

3 hozzászólás
>!
theodora
Donáth Mirjam: Mások álma

Érdekes élmény volt olvasni – megfelelő arányban volt benne a magánélet és a 'hasznos' tudnivalók a városról és a lakóiról. … Összességében jó könyv, ami reális képet ad az emigrációról, a lehetőségekről, a nehézségekről. Közelivé hozza ezt a várost, és megérthetjük miért szeret vagy miért nem szeret valaki ott élni magyarként.

>!
hencsa06
Donáth Mirjam: Mások álma

A könyv olvasása közben úgy éreztem magam, mintha hullámvasúton ülnék. Egyszer fent , egyszer lent. Voltak jó részek , aztán kevésbé jó , néhol pedig meredeken váltott az egész. Volt pár zavaró tényező számomra is, amit már moly társak megemlítettek. ( pl. Angol szöveg sűrű közbeszúrása) Egy jó erős közepesre értékelem, mert azért érdekes könyv volt és sok újdonságot megtudtam New Yorkról.

>!
Könyveskuckó_reblog
Donáth Mirjam: Mások álma

Ajánlómat a YouTube-on is meghallgathatjátok, filmrészletekből is „idézve”:
https://www.youtube.com/watch…

Elég sokan döntenek manapság a kivándorlás mellett. A Menjek/Maradjak című Erasmus EuroMedia-díjas dokumentumfilm-sorozat, amely ezzel a kérdéssel foglalkozván több, külföldre költözött magyart keresett meg, negyedik része – a korábbi, londoni, New York-i és hollandiai részek után – már hazaköltözött magyarokat állít a középpontba. Ennek a dokumentumfilmnek egyik szereplője Donáth Mirjam is, aki a Mások álma című könyvében is megírta történetét.

Ez a könyv a moly címkék alapján egy memoár, és, hogy kicsit jobban megértsük a formáját, jellegét, nézzük meg, mit is jelent ez pontosan:

„A memoár (magyarul emlékirat), egy prózai, epikus műfaj; közzétett önéletrajz.
Az emlékiratszerző önmagáról és az általa átélt társadalmi eseményekről, emberi kapcsolatairól, más ismert személyek tetteiről, hozzájuk fűződő cselekedeteiről, és azok általa ismert cselekedeteiről, az ezekhez kapcsolódó saját álláspontjáról számol be. A memoáríró vállalja saját szubjektív szemléletét.”

Ez a könyv tehát nem egy regényesített visszaemlékezés, mint amire eredetileg számítottam (már megint címkeolvasás nélkül), hanem pontosan az, amit a fogalom maga takar. Ez ugyan okozott egy kis csalódást, mert például a kiadó Magyarok külföldön sorozatának második része, Makai Ritától a Határtalan szerelem Párizsban pont azzal varázsolt el (többek között), hogy nagyszerű regényként építette fel az egész történetet, amit emiatt nem lehetett letenni. Ezt a könyvet azzal ellentétben sokkal szárazabbnak éreztem, de persze én a regényekhez vagyok szokva.

(Hozzátenném zárójelben, hogy elég nehéz egy olyan író könyvéről nívós ajánlót írni, aki maga a Columbián tanult és híres újságíró, de felveszem a kesztyűt.)

Szokásomhoz híven, az elején szeretném leszögezni azt, ami nem tetszett a könyvben, hogy aztán kielemezhessem a tartalmas és tanulságos részeket is:
Tehát az már rögtön az első pár oldalnál szembeötlő, hogy Mirjam történetének megfogalmazása igen választékos, bár engem néha zavartak az ötsoros mondatok, és az a sok kitérő, ami egy-egy gondolatmenetet megszakít. Bár a stílusa első osztályú, a folyamatos kilengések egy-egy történet esetén nagyon zavartak a koncentrálásban, valamint sokkal jobban a szívemhez nőtt volna a könyv, ha szebben építi fel a saját történetívét, kicsapongások nélkül. Valószínűleg a közlési kényszer miatt, hogy mindent elmondjon, tudtunkra adjon, kicsit mindenbe belekap, de semmibe se igazán, így se a történet, se a karakter nem tud annyira hozzánk nőni, hanem inkább végig csak objektíven követjük, kísérjük végig az eseményeket.

Viszont mindezek ellenére is ez egy kellemes szépirodalmi olvasmány, tartalmas mondanivalóval, hasznos információkkal és elgondolkodtatásra késztetéssel – ez teszi többek között értékessé. Kicsit beleláthatunk nem csak Mirjam, de más kivándorlók fejébe is, körüljárjuk a kérdést, hogy miért is hagyja el valaki Magyarországot (avagy miért is költözik haza), van-e köze a pénznek a kudarchoz, s egyáltalán mit is jelent a kudarc emigráció esetén. Vajon azt, ha valakinek „nem jön össze”, és hazaköltözik? Vagy azért költözik haza, mert hiányzik a családja? Vagy az a „kudarc”, ha külföldön kevesebbet ér el, mint amit idehaza elérhetne? Ha feladja diplomás munkáját mosogatásért? Valószínűleg mindenkinek más erről az elképzelése, néhány verziót azonban ebből a könyvből is megismerhetünk. Ezen kívül kicsit beleláthatunk az amerikai életvitelbe vagy életstílusba, felfogásba, világba. Amit nagyon értékeltem a könyvben, hogy nem próbálta meg irányítani az olvasó véleményét, nem foglalt állást egyik oldal mellett sem vérmesen (menni vagy maradni), óvatosan körültapogatja a problémát, nem pedig lenyeleti velünk. Az író többek között beszél arról, milyen kulturális különbségek vannak a két ország között, hogyan állnak az amerikaiak a munkához, a hatalomhoz, az egzisztenciális törekvéshez, s ezzel szemben például a gyerekneveléshez, de említhetném akár a közbiztonságot és a társadalombiztosítást is. Egyedi történetek összességéből rajzolódik ki előttünk egy kép Amerikáról, s mivel egy-két „mellékszereplő” hátterét is megtudhatjuk, nem csak a diplomás és egyébként szakmájában sikeres Mirjam oldaláról.

Érdekes volt megismerni azokat az ellenérzéseket, amelyeket idézőjeles főhősnőnk próbál egyre-másra elnyomni vagy legalább megmagyarázni magában, s több, rendkívül igaz gondolatra is rábukkantam eközben. Például, hogy általában azok nem boldogok igazán külföldön, akik nagyon kötődnek a családjukhoz, mert hiányoznak nekik. (Én mondjuk még ezt így publikus-négyszemközt kiegészíteném azzal, hogy aki az életében mindennel mindig elégedetlen, az nem csak itthon lesz az – de ezt már csak mellékesen jegyezném meg, és természetesen nem is erre a történetre vonatkozóan, csak úgy elgondolkodva a mondottakon, ez is megfogalmazódott bennem).

Talán a leginkább az apró részek tetszettek a könyvben, mint a mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy miért nincs az amerikai háztartásokban mosógép, vagy, hogy milyen érzés a hatodikról állandóan lehordani a szennyest. De miért egyedi még ez a könyv? Mert nem kerülgeti a számokat, nem beszél mellé. Megtudjuk, mennyibe kerül ott egy egyetemi oktatás, a társadalombiztosítás, vagy egy kanapényi hely, jobb esetben egy szoba vagy egy lakás, ahol álomra hajthatjuk a fejünket. Hogy milyen körülmények között élnek a nagy New York-iak, mennyire nehéz ott letelepedni, lehetséges-e mély barátságokat kötni, milyen szigorú és (számomra) értelmetlen szabályokat kénytelenek betartani az albérlők, és, hogy mi is az az al-albérlő.

De nem is szaporítanám tovább a szót. Azt tudom javasolni, hogy aki gondolkodott már valaha a külföldre költözésen, esetleg érdeklődik Amerika vagy nevezetesen New York iránt, vagy csak szereti a memoárokat, az olvassa el a könyvet. És, ha még nem tudjátok eldönteni, nektek való-e, javaslom a fentebb említett dokumentumfilm-sorozat valamely részének megnézését.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7/10 – Annyira nem ismerhetjük meg őket, csak hébe-hóba tűnnek fel a könyvben, és a főszereplőhöz se kerülünk úgy igazán közel. Többnyire objektív szemlélők maradunk.
Borító: 6/10 – Nem igazán nyerte el a tetszésemet, egy New York-i (utánanéztem, ezt így kell írni elvileg) városkép jobban mutatott volna rajta.
Kinek ajánlom: A memoárok kedvelőinek, a külföldi életmód iránt érdeklődőknek, akik kicsit unják már a regényeket, és valami őszintébbre, velősebbre és igazabbra vágynak. Valami kézzelfoghatóra.
+ pont: Mert sok olyan dolgot megtudni belőle, ami érdekli az olvasót, akár az amerikai életmódról, felfogásról, problémákról, különbözőségekről, stb. Őszinte hangot üt meg a könyv és nem idealizál, de nem is negatív hangvételű.
– pont: Talán jobban értékeltem volna a kötetet regényesített formában, kevesebb mellékszál és el-elkalandozó gondolatmenet nélkül, szépen ívelve az eseményeket.

>!
anni_olvas
Donáth Mirjam: Mások álma

Ez a könyv egy külföldi élményen túl számtalan fontos, örök érvényű gondolatot is rejt, melyeken még ma is töprengek, pedig hónapokkal ezelőtt fejeztem be az olvasást. Mirjam háta mögött komoly és küzdelmes önismereti munka van, ennek (is) eredménye ez a minden szempontból elgondolkodtató könyv, mely egyértelmű véleményt mond, ennek ellenére nagyon elfogadó és nem akar meggyőzni semmiről.

Mindezek mellett sok-sok számadattal (lakhatási költségek pl.) és „műhelytitokkal” teszi a már eddiginél is tartalmasabbá a könyvet, mint például a város aprócska zárt oázisai, hogyan mosnak New York-ban, kik élnek a Borough-parkban, mit ér egy albérlő albérlője, stb.

Olvassátok, forgassátok.

>!
FZolee
Donáth Mirjam: Mások álma

A mostani olvasásaimhoz képest szokatlan könyvet vettem a kezembe. Akad egy nő, Donáth Mirjam, aki kimegy New Yorkba. Eleinte csak tanulni, majd ott ragad, dolgozni kezd, és lakásról lakásra, kanapéról kanapéra vándorol, tanúsítva azt, hogy nem is olyan könnyű az élet ebben a városban. Sőt, rohadt drága, horrorárakon lehet egy kis lyukat is kibérelni. Megismerkedtem New Yorkkal, a benne élő emberekkel, az életmódjukkal, a folyamatos teljesítménykényszerrel, amelyet szerintem a legtöbb magyar, illetve európai ember garantáltan nem bírna hosszabb távon.
Eddig is sejtettem, hogy New York nem a városok városa, nem maga a paradicsom. Mindenki tud a patkányokról, csótányokról, a hatalmas embertömegről, viszont a legtöbb filmben csak a jó oldalát mutatják be, „a várost, ami soha nem alszik”, a lehetőségek városát. Donáth Mirjam kiábrándít mindenkit: nem szabad csak a filmeknek és a fantáziánknak hinni.
Az eddigiek alapján úgy tűnhetne, mintha New York maga a földi pokol lenne, erről szó sincs. Természetesen a jó dolgokról, az emberi kapcsolatokról, a hangulatos utcákról, negyedekről, az ottani magyarokról is megismerkedünk. Mivel sok utca, park, kávézó található a kötetben, ezért nem tudtam megállni, folyamatosan bújtam a Google Street View-t, így nem csak elképzelni tudtam, hogy hogy nézhet ki az adott utca, városrész.
Összességében ez a könyv egyszerre mutatja be New Yorkot, illetve a városban eltévelyedett nőt, aki keresi a helyét, gyakran honvágya van. A belső dilemmáin, őrlődésein keresztül ismerjük meg. Időbeli, térbeli ugrásokkal bontakozik ki előttünk az írónő története, mely az egyetemi évektől a házasságkötésig, gyermekvállalásig, majd a hazaköltözésig (félig-meddig) tart.
Nagyon tetszett a könyv, ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez a téma, illetve különösen azoknak, akik külföldre (leginkább az USA-ba) szeretnének költözni akár rövidebb, akár hosszabb időre, szerintem a döntésben segíteni tud az írónő.


Népszerű idézetek

>!
Kemese_Fanni_ IP

Mindig az volt a benyomásom, hogy az írott történetek nem véletlenül kerülnek egy bizonyos időben a kezünkbe, hogy sorsfordító erejük van, ezért az sem lehet véletlen, ha olvasatlanul porosodnak a polcon.

33. oldal

>!
wzsuzsanna P

Ami a könnyebb utakat illeti, ma már tudom, hogy időpocsékolás rájuk tévedni, mert nem előrevisznek, hanem az áthágandó akadály körül körbe-körbe. Az ember képes élete végéig egyetlen félelme körül járkálni.

150. oldal

>!
wzsuzsanna P

Azaz már nem féltem attól, hogy félni fogok, és ez majdnem akkora hatalom, mint egyáltalán nem félni.

270. oldal

>!
Pipőke

… egyvalamit megtanultam: egyáltalán nem biztos, hogy az tesz boldoggá, amire vágyom.

276. oldal

>!
wzsuzsanna P

…kölcsönt csak annak adunk, akitől nem sajnáljuk, ha sohasem kapjuk vissza. Barátoknak csak ajándékozni szabad.

260. oldal

>!
Könyveskuckó_reblog

…milyen megdöbbentően keskeny a mezsgye a kilátástalanság és a kiegyensúlyozottság között. Egészen pontosan egy-két embernyi.

>!
Pipőke

… engem a Jóisten Anne Shirley-ről mintázott.

266. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley
>!
csillavirág

Ha otthont vált az ember, talán mégis jobban teszi, ha jó időre elengedi az emlékeit.
Nincs újrakezdés a múlt tisztes temetése nélkül.

212. oldal

Kapcsolódó szócikkek: múlt · újrakezdés
>!
Pipőke

Mindig lesznek fák, amelyeket nem lehet átültetni.

198. oldal

>!
Kemese_Fanni_ IP

Mielőtt megismertem volna Olgát, nem tudtam elképzelni, hogyan lehetséges túlfűtött érzelmeket táplálni egy város iránt. Később ráébredtem, hogy ez a szerelem nem jelent mást, mint fölülírhatatlan boldogságot attól, hogy az ember ott lehet, ahová megálmodta magát.

63. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ljudmila Ulickaja: Vidám temetés
Edith Eva Eger: A döntés
Szergej Dovlatov: A zóna / A bőrönd
Melania G. Mazzucco: Vita
Szergej Dovlatov: Kompromisszum / Külföldi nő
Isaac Bashevis Singer: Kafka barátja
Gereben Ágnes: „Engedd el népemet!”
Erich Maria Remarque: Az ígéret földje
Vivian Jeanette Kaplan: Sanghaji fogság
Dobos Erzsébet: Alija