99. legjobb ifjúsági könyv a molyok értékelése alapján

A ​visszaadott lány 359 csillagozás

Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Ha ​az élet sebeiről írunk, ahhoz nyers, őszinte szavak kellenek. Donatella Di Pietrantonio jól tudja, milyen különös varázsuk van az ilyen szavaknak. Stílusa egészen sajátos, kissé érdes, mégis csupa ragyogás. Rendkívüli finomsággal formálja ezt a sokféle szenvedélytől izzó történetet.
Egy kislány egy bőrönddel meg egy táskára való cipővel becsenget egy idegen lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, húga, Adriana áll előtte kócosan, és résnyire szűkült szemmel fürkészi – még sosem találkoztak. Így kezdődik ez a magával ragadó, szívbe markoló történet: egy kiskamasszal, aki egyik napról a másikra elveszít mindent – a kényelmes otthont, a legjobb barátnőit, a szülők feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. A „visszaadott lány” számára, ahogy a faluban nevezik, új élet kezdődik.

Donatella Di Pietrantonio az Abruzzo tartománybeli Pennében él, gyerekfogorvosként dolgozik. Első regénye, a Mia madre e un fiume 2011-ben jelent meg, és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Park, Budapest, 2021
224 oldal · ISBN: 9789633556733 · Fordította: Todero Anna
>!
Park, Budapest, 2021
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633556726 · Fordította: Todero Anna

Enciklopédia 1


Kedvencelte 58

Most olvassa 18

Várólistára tette 297

Kívánságlistára tette 327

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Egy tizenhárom éves kislány egy bőrönddel és egy táskára való cipővel becsenget egy lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, a húga áll előtte, akivel még sosem találkoztak. A lány most tudta meg, hogy nem a szülei nevelték fel, ők csak távoli rokonai, most viszont visszaküldték őt a vér szerinti szülőkhöz. A városból a faluba. A relatív jólétből a nyomorba. A kiváltságos életből a primitív családba. A biztonságból a bizonytalanságba.
A regény Abruzzóban játszódik, egy délolasz tartományban, az 1970-es években. Az elbeszélő lány nevét nem tudjuk meg, de végig együtt érzünk vele. Miért került vissza az igazi családjához? Miért kellett eljönnie a nevelő szüleitől, akiket egészen eddig a sajátjaként szeretett? Miért nem segítenek a körülötte élők megértetni vele a helyzetet?
Csodálatos líraisággal megírt érzelemgazdag történet, egy olyan szívszorító könyv, amely nem ereszt. Rövid mondatok, édesbús melankólia jellemzi ezt a könyvet, mely az anyaság, a testvéri szeretet, a felelősség és a gondozás témáját járja körül. Egy pszichológiai dráma, mely E/1-es történetmeséléssel mutatja be egy magára hagyott kislány érzéseit, félelmeit, bátorságát, céltudatosságát.
Nem kérdés, hogy Donatella Di Pietrantonio új rajongót szerzett magának. A könyv pedig gondolkodás nélkül repült a kedvencek listájára. Bátran állítom, hogy az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt ez számomra. ♥ Köszönet a csodálatos fordításért Todero Anna -nak!

20 hozzászólás
Málnika>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

”Nem a te hibád, ha megmondod az igazat. Az igazsággal van baj.”

A visszaadott lány egy elképesztően intenzív és megérintő utazásra invitál, hiszen olvasás közben szinte együtt mozgunk, lélegzünk a 13 éves főhőssel. Egy egyáltalán nem mindennapi gyermeksorsba nyerhetünk intim betekintést az E/1 személyű elbeszélésnek köszönhetően, ugyanis a lány egyik napról a másikra visszakerül igazi szüleihez, akiknek a létezéséről eddig nem is tudott. Élete radikálisan megváltozik, biztonságosnak vélt, lehetőségekkel teli világa összeomlik, képtelen definiálni önmagát. A faluban mindenki csak a gúnynevén, a visszaadott lányként ismeri, igazi neve még az olvasó elől is rejtve marad. A szikár és mégis hihetetlenül érzelemdús elbeszélésben a lány, akinek két anyja van, ennek ellenére árvának érzi magát, húsz év távlatából tárja elénk a sorsfordító történést, kísérletként a feldolgozásra. A regény végére pedig azt is megtudhatjuk, korábban gondos nevelői miért adták vissza a lányt vér szerinti szüleinek. A kötődésről, a kiszolgáltatottságról és az érzelmi traumáról szóló, szívig hatoló írás borítója is telitalálat, hiszen rátekintve a regény cselekménye rögtön megelevenedik előttem.

14 hozzászólás
Csilla‿ P>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

A visszaadott lány egy igazán szomorú olvasmány. Olyan lehangolós és padlóraküldős. De a legborzasztóbb az, hogy nagyon őszinte és valóságos.
Egy 13 éves kislány szemével látjuk az eseményeket, ő meséli el a vele történteket. Egyetlen egyszer sem ejti ki a saját nevét. Mindenki csak A visszaadott lányként emlegeti őt.
Ez a kislány egyik pillanatról a másikra kerül egy viszonylagos jólétből a kézzelfogható nyomorúságba. Minden magyarázat nélkül. A nehézségekkel szinte teljesen egyedül kell szembenéznie és megbírkóznia.
Vele együtt éljük át a rengeteg csalódottságot, szenvedést és keserűséget.Minden egyes napon reménykedik (reménykedünk) abban, hogy egyszer majd minden visszafordul az eredeti kerékvágásba.
Az anyaság kérdésén belül érdekes dolgot feszeget az írónő. Szinte már tabu témát, hiszen valljuk be őszintén, erről nem nagyon hallunk, olvasunk. Pedig létezik. spoiler De azért nem fojthatom magamba a saját véleményemet, miszerint az adott helyzetből kiindulva nem tudom elfogadni ezt a fajta gondolkodásmódot!
Nagyon meghatározó olvasmány lehet szerintem mindenki számára.

Katalin_V_Tóth P>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Egy tizenhárom éves kislány szemszögéből láthatjuk életének alakulását. Visszakerül biológiai szüleihez, testvéreihez, akiket nem ismer és ahol teljesen más életkörülmények várják. Nagyon szépen megírt történet a családról, a kötődésről, a döntések súlyáról, a körülmények fontosságáról. Nincs túldramatizálva, mégis az ember lelke mélyéig hatol, és ad egyfajta olasz életérzést is. Csodálatos írásmód jellemzi és nagyon elgondolkodtató, sokféle érzelmi hatású könyv.

Nikolett_Kapocsi P>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Mihez kezdhet egy tizenhárom éves lány abban a helyzetben, ha egy szép napon mindenféle előzmény nélkül a nevelőszülei közlik vele, hogy visszaadják a vér szerinti szüleinek? Feldolgozható-e valaha ez a sokk, főként ha semmire nincs magyarázat, vagy észszerű indok. Narrátorunk húsz évvel később megpróbálja szavakban önteni mindazt, amit ebben szörnyű, bizonytalansággal teli időszakban át kellett élnie és szinte egyik napról a másikra felnőtté kellett válnia. Túlélni persze mindent túl lehet, de az elveszett bizalom többé nem szerezhető vissza. A névtelen, csak „visszaadott lányként” említett narrátorunk visszaemlékezése során bepillanthatunk az ’70-es évek Olaszországába, a városi polgári lét és a vidéki szegénység között tátongó hatalmas, szinte átugorhatatlan szakadékra. És láthatjuk azt is, hogy társadalmi helyzettől függetlenül milyen kegyetlenek tudnak lenni a felnőttek a gyerekekkel, ráadásul adott esetben a saját gyerekeikkel. A gyerekeknek ebben a helyzetben nincs is más választási lehetőségük, mint hogy egymás támaszai legyenek. A visszaadott és teljesen gyökértelenné váló lány egyetlen támasza és elválaszthatatlan társa ebben a kényszerű helyzetben az alig tízéves húga, Adriana lesz. Az írónő letisztult stílusú, szikár és realisztikus prózája rendkívüli őszinteséggel tárja elénk a nevelőszülők és a vérszerinti szülők kénye-kedve szerint teljesen kiszolgáltatott gyerek feldúlt lelkében kavargó érzéseket. Todero Anna remek fordítása tökéletesen visszaadja a szöveg kettősségét, a dialektusban beszélő vérszerinti család és a lány által használt irodalmi nyelv közötti különbségeket, azt a szakadékot, ami a szavak szintjén is két külön világot képez a „visszaadott lány” életében. Fájdalmas és felkavaró, szívbe markoló olvasmányélmény. Remélem, hogy a @Park_Könyvkiadó rövidtávú tervei között szerepel a könyv tavaly Borgo Sud címen megjelent folytatásának kiadása is, hogy mi, magyar olvasók is megismerhessük a két lány további életútját.

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Micsoda kezdőmondat ez már!!? Szíven üt és kíváncsivá tesz.

Már a legelső pillanatokban megjelent a gombóc a torkomban, és ott is maradt egészen a könyv végéig.
Gyönyörű könyv, az érzelmi hatást csak fokozta a rövid mondatokkal írt, letisztult stílus. A visszaadott lány 20 évvel később meséli el életének ezt a szakaszát, és nagyon jó volna olvasni arról is, hogy hogyan sikerült ezt az egészet felnőttként feldolgoznia, milyen ember lett belőle, sikerült-e maga mögött hagynia ezt a traumatizált gyermekkort.

Nekem Jeanette Walls: Az üvegpalota (későbbi kiadásban Az üvegvár) könyvét is eszembe juttatta ez a történet, az is nagy kedvencem volt. Ha azt szerettétek, akkor ne hagyjátok ki ezt a könyvet.

Szívszorító és szívmelengető, keserű és édes, megindító és felháborító, minden volt ez a könyv.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/04/donatella-di-piet…

Linszyy P>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Ez megint egy zseniális olasz könyv, ami nem bonyolítja a dolgokat, mégis üt!

Ha valaki nem bírja Ferrantét, ezt a könyvet ajánlanám helyette, mert rengeteg dologban hasonlít, de rövidebb, könnyebb olvasmány. Viszont nem kevésbé értékes! A főszereplő kislány a legfontosabbat veszíti el az életéből: a család és az anya biztonságot adó közegét. Egyszer csak kiszakítják a megszokott életéből, és nem elég, hogy nem kérdezik a véleményét, még azt sem árulják el, hogy miért történik ez vele.

Nagyon szívszorító történet, aminek a végső csavarára nem is gondoltam. Egyedül attól féltem, hogy túl rövid lesz, de a lezárás nagyon szép volt, nem hagyott maga után hiányt. Nagyon jól bemutatta a gazdag és szegény réteg különbségeit, az egykéből nővérré vált kislány új kapcsolatrendszerét. Érdekesség, hogy a főszereplőnek nincs neve, és egyszer sem éreztem azt, hogy ez hiányozna.

A történetmesélés nagyon naturális, nem takargat semmit, megjelenik az erőszak, a szexualitás, a gyász, mindez egy tizenéves szemszögén keresztül. Én nagyon ajánlom ezt a regényt, kezdésnek is nagyon jó, ha eddig még nem olvastatok olaszokról. Más világ, más szokások és gondolkodásmód, érdemes vele ismerkedni.
Köszönöm nagyon @Edmond és @Katalin_V_Tóth ajánlását! :)
https://youtu.be/1KjBQsWesTg

Kókuszka>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Di Pietrantonio hihetetlen egyszerűséggel ír, szinte bőrünkön érezzük a tizenhárom éves lány zavarodottságát, ahogy a biztonságos élete egyik percről a másikra összeomlik. A karakterek, az események olyan aprólékossággal vannak megrajzolva, hogy szinte ott vagyunk köztük. Tapinthatóvá varázsolja a bonyolult családi viszonyokat, a kötődés teljes felbomlását, az elhagyatottság érzését, az anya szó újraértelmezését. Az olasz írónő megdöbbentő érzelmi mélységeket tár fel érzelgősség nélkül, pusztán a szavak erejével.

NemesTimi>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Alig kezdtem el olvasni és màr vége is a könyvnek. Rövidke, de annál több mondanivalót hordoz magában az anyaságról, a gyermeki kiszolgáltatottságról, a szeretetről,és a szülői felelősségről.
Amíg olvastam, egyre csak egy mondat zakatolt a fejemben: Szegény, szegény kislány…

2 hozzászólás
Szösszenet P>!
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Szívszorító regény, amely számomra tele volt szeretetlenséggel, szeretet utáni sóvárgással.
Egy tizenhárom éves kislány története , aki ekkor tudja meg, hogy kik is az igazi szülei.
A régi „ új ” család élete tele van szomorúsággal, pofonokkal, figyelmetlenséggel, monotonitással, olyan, mintha csak egymás mellett élnének a primitív szegénységben.
A kislány tele van értetlenséggel, félelemmel, kérdésekkel, hisz kettészakadt élete érthetetlen számára. Néha lázadó, néha beletörödő, néha vágyakozó, de sosem boldog. Fontos számára a szeretet mindenféle kimutatása, így Adrianával alakul ki szoros testvéri kapcsolat. Figyelemre méltó, ahogy a visszaadott lány törődik húgával. Fokozatosan derül ki az igazság és a hazugság, közben gyermekként mutat példát a felnőtteknek.
A mélyszegénységben élők életét a szerző nagyszerűen mutatja be, itt is érezhető a fásultság, kilátástalanság, az egyik napról a másikra való élet, a problémák elfogadása, az ebbe való belesüppedés. Nincsenek álmok, vágyak, nincs ölelés és simogatás. Lehetne még fokozni ezeket a jegyeket. Ki a felelős? Egy társadalmi probléma , amit kezelni kell, és nagyfokú társadalmi felelősség áll a háttérben az egyénin túl.
Számomra „ a visszaadott lány ” több, mint egy kamasz kislány kálváriája.


Népszerű idézetek

Suba_Csaba P>!

Nem a te hibád, ha megmondod az igazat. Az igazsággal van baj.

193. oldal

1 hozzászólás
Málnika>!

Néha elég egy apróság, és hirtelen megváltozik az életünk.

108. oldal (Park, 2021)

Suba_Csaba P>!

Ágyban maradtam, egy könyv volt a kezemben, de egyetlen oldallal sem jutottam előrébb. Elolvastam néhány sort, de nem hagyott nyomot bennem, folyton vissza kellett térnem ugyanahhoz a bekezdéshez.

201. oldal

2 hozzászólás
Málnika>!

A világ, amelyet addig ismertem, összeomlott, égdarabok hullottak rám könnyű díszletelemekként.

190. oldal (Park, 2021)

Málnika>!

Az első időkben őrá gondoltam, ha nem tudtam aludni, de később is mindig találtam valamit, amin eléggé aggódhattam ahhoz, hogy elkerüljön az álom. Ma is keresem a megoldást, új matracot veszek, új gyógyszert próbálok ki, ami most jelent meg a piacon, újonnan kitalált relaxációs módszert alkalmazok. De már tudom, hogy úgysem vagyok képes álomba merülni, legfeljebb rövid időre. A párnán minden este ugyanaz a kísértetekből, homályos rémületekből összegabalyodott csomó várt.

176. oldal (Park, 2021)

Suba_Csaba P>!

Szerettem a szilárd testek geometriáját, amit abban az évben tanultunk, a bonyolult alakzatokat, a hasábokra helyezett gúlákat, a hengereket, alul kúp alakú nyílással. Tényleg szórakoztatott, hogy kiszámoltam a területet, a térfogatot, összeadtam és kivontam a teljességet keresve.

149. oldal

Málnika>!

Torkomban az újrakezdés izgalomból és félelemből gyúrt gombóca.

178. oldal (Park, 2021)

Nikolett_Kapocsi P>!

Úgy éreztem, a pénzérmékkel együtt a tenyere melegét is megkapom, ott van a százlírások fémjében, mintha csak megérintette volna őket.

61. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Néztük egymást a finoman reszkető felszín, a nap vakító visszfényei fölött. Mögöttünk a mély víz határa. Kissé összeszorítottam a szemhéjamat hogy örökre a pilláim közé zárhassam őt.

224. oldal

Bea_Könyvutca P>!

A sors öregeknek való, nem hihetsz benne tizennégy évesen. És ha hiszel benne, akkor változtatnod kell rajta. Tényleg nem olyan vagy, mint a többiek, sokkal erősebb vagy náluk.

198. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Colleen Hoover: Without Merit – Merit nélkül
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Neil Gaiman: Óceán az út végén
Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Leiner Laura: Higgy nekem
Joss Stirling: Summer
Scott Stambach: Ivan Iszajenko láthatatlan élete
Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala