Minden idők egyik legsikeresebb regénye, az Elfújta a szél a keményfejű, férfibolondító Scarlett O’Hara és a lázadó, talpraesett Rhett Butler szerelmét meséli el, amelyhez az amerikai Észak és Dél háborúja szolgáltat drámai hátteret. Szerzője, Margaret Mitchell visszautasított minden felkérést, hogy megírja a történet folytatását, irodalmi hagyatékának kezelői azonban idővel engedtek a rajongók nyomásának: Alexandra Ripley Scarlett életét gondolta tovább, Donald McCaig pedig most Rhettre összpontosít. A polgárháború időszakát kitűnően ismerő szerző tizenkét éven keresztül dolgozott a regényen, szigorú „felügyelet” alatt, mert hűnek kellett maradnia az Elfújta a szél szelleméhez. Végre feltárul előttünk ennek a talányos férfinak az élete, akit a regény elején párbajban látunk viszont, majd megismerkedünk gyermekkorával és azokkal az emberekkel, akik a jellemét formálták: kegyetlen, hatalomvágyó apjával; az intéző lányával, Belle Watlinggel; bátor és határozott húgával, Rosemaryvel;… (tovább)
Rhett Butler (Elfújta a szél) 38 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Rhett Butler · Scarlett O'Hara
Kedvencelte 4
Most olvassa 5
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 51
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Különálló regényként is lehet kezelni, nem igényli az alapmű ismeretét. Szépen belefolyunk a cselekménybe, majd csendben elhagyjuk azt. Az elején inkább történelemkönyvnek hatott a helyenként száraz adattömegtől. Ez is mutatja, hogy mennyi időt és energiát fordított a kutatómunkára az író. Szerettem a jól megismert tájakon barangolni, és tudásom kiegészíteni a fekete foltok feltöltésével. Rhettet továbbra is szeretem. Az alternatív befejezését pedig jobban szerettem mint a Ripley féle változatot.
www.egy-lany-blogja.blogspot.com/2016/09/csaladi-drama-…
Ezt a könyvet már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak, mikor először olvastam az Elfújta a szelet. Azonban nem sikerült megszerezni, így mikor a napokban „belefutottam” a könyvtárban, nem is volt kérdés, hogy egyből elkezdem vizsgaidőszak nesze neked . És csak olvastam, és olvastam. Örültem, hogy újra belecsöppenhetek az akkori világba, és persze újraélhetem a történteket – aha, gondoltam én. Az elején megismerjük Rhett akkori életét, mielőtt Scarlettel találkozott, ami számomra érdekes volt és hitelesnek is találtam. Aztán elérkeztünk ahhoz a részhez, mikor már ismerjük a ki-mit-miértet, és itt igencsak csalódott voltam. Az ikonikus jelenetek spoiler vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon felszínesen lettek érintve. Pedig milyen jó lett volna Rhett gondolatait is megismerni! Másik nagy bánatom, hogy a mellékszereplők(Rosemary, Andrew, Belle) szinte már-már nagyobb hangsúlyt kaptak, mint a két főszereplő. Az rendben van, hogy ismerjük meg őket is, de mértékkel. Az eredeti mű vége utáni folytatást pedig hiteltelennek éreztem. Scarlett és Belle jóban? Ugyan, kérlek! spoiler Szó, ami szó, a boldog befejezésre mindenesetre szükség volt. Pirospont, a vége jobbra sikeredett, mint a Scarlettnek Nem tudom, hogy a fordítás pocsék, vagy az író tényleg így ír, de erősen kétlem, hogy akkoriban úgy beszéltek, hogy „meg minden” és „francokat”…
Összességében nem volt ez rossz, de nem nevezhető – méltó – folytatásnak(akik nem olvasták az Elfújta a szelet nem mindenhol érthetik az ok-okozatokat).
2011 augusztus óta pihent ez a könyv a várólistámon, ez volt a legrégebben ott. Itthon is kerülgettem évek óta, elriasztott a mérete. Nem sajnálom, mert most tökéletes időben olvastam és könnyen lehet, hogy korábban egész más lett volna róla a véleményem.
Először is azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nem erre számítottam, mikor várólistáztam, és mikor belekezdtem. Azt hittem, hogy egy Elfújta a szél előzmény lesz Rhett szemszögéből. Nagyon nem lett igazam.
Nem azt kaptam, amit vártam, emiatt kicsit csalódtam, de egy percig sem bántam, hogy elolvastam. Ez egy sokkal sötétebb történet, mint akár az Elfújta a szél, akár a Scarlett. Sokkal nyomasztóbb, lelkileg megterhelőbb, néhol még sok is volt a kegyetlenség.
Rhett szimpatikus szereplő volt és sok mást is megkedveltem a történet folyamán. Ugyanakkor hamar rá kellett jönnöm, hogy senkinek nincs biztonságban az élete, néhányszor megsirattam embereket.
Nem lett kedvencem a könyv, de könnyen lehet, hogy még elolvasom majd valamikor, és mindenképpen helye marad a polcomon.
Mielőtt elkezdtem, egy értékelésben olvastam, hogy ez a mű – az Elfújta a szélhez képest – sokkal maszkulinabb, sokkal több szó esik róla a háborúról, a háború szörnyűségeiről. Szerintem ez a tulajdonsága nem feltétlenül rossz, kifejezetten tetszett, hogy „férfiasabb” felvonáshoz érkezett a történet.
Rhett Butler személye mindig is magával ragadott, így – a másik szemszögből – nézve pedig még szimpatikusabb lett a karakter. A többi szereplő – Tazewell, Rosemary, de már az előzőekben ismert Belle is – szintén telitalálatok voltak.
A történet tökéletes kiegészítése a Margaret Mitchell által írt műnek, sok kérdésre választ kap az olvasó. Egy év kimaradt ugyan a két könyv között, de legalább a történet még a fejemben élt, és hozzá tudtam párosítani az ellenkező oldalt is.
Államvizsgára készülés közben a legideálisabb volt …:)
Érdekes könyv. Számomra jobb folytatásnak tűnik, mint a Ripley-féle Scarlett könyvek, valahogy hihetőbb. Ha valaki Elfújta a szél folytatást akarna mindenképpen olvasni, én ezt ajánlanám neki, bár hozzátenném, hogy messze nem ér fel az eredeti könyv színvonalával. Scarlett karaktere hiteltelen, ő egyszerűen nem ilyen volt, és ilyen hirtelen nem változhat ekkorát, Rhettről pedig tulajdonképpen alig tudunk meg többet. Inkább a családjáról és a barátairól szól a könyv. De úgy vagyok vele, hogy ez elfogadható, és a befejezése is rendben van. Ha valaki nem túl nagy elvárásokkal ül le, és külön tudja választani az eredeti történettől, az szerintem nem fog csalódni.
Ha olvastad az Elfújta a szelet, akkor ezt nem hiszem hogy igazán élvezni fogod….Ha meg nem, akkor érteni sem biztos…Az előzmény (by Margareth Mitchell) nélkül sok helyen lyukas lenne a történet, ellenben annak ismeretében az élményben maradnak hézagok.
De legalább Rhett hetykesége és Scarlett fondorlatai visszaköszönnek itt-ott.
Népszerű idézetek
Mi mindannyian a szerelem rabjai vagyunk.
Mikor kislány voltam, azt gondoltam, a szerelem úgy lengi körül az embert, mint a virágillat. Most már azt gondolom, hogy a szerelem sokkal inkább olyasvalami, mint az iszákos könyörgése a borért. Az iszákos tudja, hogy vágya elpusztít mindent, ami fontos számára. Tudja, másnap megveti majd magát, mégsem tudja a megtagadni a bort.
433. oldal
– Drága Mrs. Hamilton! – szólt erre Ravanel ezredes. – Ne menjen! – A mellére tette a kezét. – Ha ön elmegy, eltávozik a fény ebből a teremből.
-Ezredes, télen korán sötétedik. Ha fényre van szüksége hozasson lámpást!
180. oldal
– Dührohamot kap? – vigyorgott Rhett. – A dühroham atyám puszipajtása.
Rhett hódolatteljesen meghajolt.
49. oldal
A háború előtt Scarlett azt gondolta, hogy csak elővigyázatlan emberek eszik meg a vetőmagjukat. Most megértette azt a keserű igazságot, hogy az emberek csak azért eszik meg a saját vetőmagjukat vagy vetni való krumplijukat, és csinálnak belőle kenyeret, mert annyira éhesek. Scarlett nagyon hálás volt, hogy a taraiak legalább a gyapotmagokat nem tudják megenni.
305. oldal
– […] Légy őszinte hozzám, barátom. Megnyerhetjük ezt a háborút?
– John, naponta száz revolver hagyja el Colt ezredesNew Heaven-i gyárát. Mindegyik sima, hagyományos tölténnyel működik, és egyik revolver tölténydobja illik a másikra. A jenkik mérnökök, a déliek romantikusok. Háborúban pedig a mérnökök mindig legyőzik a romantikusokat.
128. oldal
Rosemary Haynes elmosolyodott.
– Ez az! Ezért menekülnek előlünk a szövetségiek! Íme egy terv! Képmásokkal kergetjük szét őket! A tábornokaink speciális lövegekkel bombázhatják az ellenséget. – Rosemary meghúzott egy képzeletbeli elsütőzsinórt. – A ronda konföderációsok képei lennének rajtuk. A szövetségiek menekülnének, mint a nyulak. Lehet, hogy Délen nincs liszt, cipő, szövet, cukor, kávé és tea, de tele vagyunk lapos képű, bozontos szakállú, kancsal, üres tekintetű, kétfogú férfival.
Képzelgését rideg hallgatás fogadta. Scarlett a zsebkendőjével tompított egy köhögési rohamot.
Eulaiie apró spánielje ismét felugatott, Eulalie pedig azt mondta:
– Császárnő nem értékeli a tréfálkozásodat, drágám. Ki hitte volna, hogy az én kutyuskám ilyen hazafi?
Scarlett nem tudta kihagyni: – Mert annyi az esze, mint egy hazafinak.
133. oldal
A sorozat következő kötete
Elfújta a szél sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- James Clavell: A sógun 93% ·
Összehasonlítás - Orczy Emma: A Vörös Pimpernel 85% ·
Összehasonlítás - Elizabeth Peters: Óvakodj a múmiától! 82% ·
Összehasonlítás - Matteo Strukul: Casanova 79% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: A kegyencnő hálószobája 92% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: A királyné ékszerei 93% ·
Összehasonlítás - Simon Sebag Montefiore: Vöröslő ég a Don felett 90% ·
Összehasonlítás - Hugo Viktor: A Notre Damei toronyőr ·
Összehasonlítás - Orosz T. Csaba: Rubin avagy a király orvosa ·
Összehasonlítás - Hugo Viktor: A Notre-Damei torony őre ·
Összehasonlítás