Pszichoparti ​a palacsintázóban 26 csillagozás

Donald Antrim: Pszichoparti a palacsintázóban

Tom, egy menő pszichiátriai intézet menő pszichoanalitikusa elhatározza, hogy koleszterinben és eszmecserékben gazdag estebéd sorozatot szervez a kollégáinak.

A csoportterápia íratlan szabályainak megfelelően a tervezett lazító és eszmecsere jellegű pszichedelikus táplálkozási programsorozat helyszínéül szándékosan egy aluldizájnolt, helyi vendéglátóipari egységet választ.

Minél több pszichológus érkezik a vacsorára, különbejáratú lelki terhekkel, annál nagyobb lesz a felfordulás.

Tom elveszíti a kontrollt, és egy adott pillanatban, amikor csupán egy, a pincérnő által feltett eldöntendő kérdésre kellene választ adnia, kiröppen a testéből. Hallucinációs utazást tesz, amelynek során találkozik a palacsintázó plafonjával, egy csapat óvodás pszichiáterrel és saját életének legfontosabb kérdéseivel.

Antrim, akit komplett elmebetegnek is tarthatnánk, abszurd „tükörregényt” írt.

Az analitikusok rémálma: sok pszichodudás egy csárdában..

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2002
212 oldal · ISBN: 9639348341 · Fordította: Komáromy Rudolf

Most olvassa 1

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Black_Venus
Donald Antrim: Pszichoparti a palacsintázóban

Az első pár oldal szórakoztató volt, de aztán követhetetlenné vált, hogy mi történik.

2 hozzászólás
>!
shannaro_head
Donald Antrim: Pszichoparti a palacsintázóban

Egyszerűen nem bírtam végigolvasni. Érdekesen kezdődött, pszichológiai vitákra számítottam, de gyakorlatilag egy csapongó és irritáló, néha követhetetlen monológot kaptam. Talán egyszer, amikor már minden más könyvet elolvastam, amit akartam, és semmi nem jut eszembe, újra kézhez veszem.

>!
Kitti_19
Donald Antrim: Pszichoparti a palacsintázóban

Nem volt egy nagy szám. Ahogy előttem már mások is írták, több pszichológiai vitára, analitikus fejtegetésre számítottam. Egyébként ez utóbbi néha-néha rövid részletek erejéig megjelent, ezek nagyon tetszettek, ilyenekből kellett volna többet a szürrealisztikus-repüléses hallucinációk helyett. Egynek elment, de semmi maradandót nem nyújtott.

>!
Mandragoria
Donald Antrim: Pszichoparti a palacsintázóban

Súlyos trip volt ez, úgy hiszem! De nem vagyok benne biztos. Ahogy abban sem, hogy a leírt, szürreálisan tömény 212 oldalban volt-e egy csipetnyi valós, vagy csupán elmém kiütött és megbénult mása hallucinált a lebegés-, érzelem-, vallomás-, megcsalás-, és szexkatyvaszban, miközben ugyanúgy téves volt az a sok felállított diagnózis a terapeutapajtik elfojtott bajairól is, és nem volt palacsinta, sör, meg saláta, csak leves meg kenyér a fehérség által megtestesített fal-kivetülésekben?
Az viszont tény, hogy a tördelés során nagyon nem figyelt valaki! Úgy lett megtervezve ez a könyv, hogy egy nekifutásra olvassuk végig, én azonban mégis megálltam néhányszor, mert nagyon nehezen bírtam követni a sok szereplőt, hátterüket, egymáshoz fűződő kapcsolataikat, a hosszú monológ szemszögéből megélt képeket, visszaemlékezéseket, a visszaemlékezések közt megélt múltbéli és elképzelt pillanatokat, meg az olykor közreszúrt bölcs pszichomókus-dumákat, amelyek komoly részének még csak jelentést tulajdonítani sem tudtam, és mindezek tetejében ott voltak azok a fél oldalnyi, többszörösen összetett alá-, fölé- és mellérendelő mondatok, amelyek csak nagy nehezen fogytak el a lap alján, úgy 30-50 oldalanként egyszer szusszanást, meg némi elmélkedést engedélyezve…
Hát ez nekem nehéz volt! Amikor olvastam, soknak éreztem, de amikor letettem, böködte a hátamat a kíváncsiság, szóval mondhatni, magába szippantott. Egyelőre nem sok ragadt meg bennem, „könnyed” szórakozásnak megtette, de egy viharral készülő április estén, amikor palacsintára kezdek áhítozni, talán újra kézbe veszem.

>!
ewrahiel
Donald Antrim: Pszichoparti a palacsintázóban

szenzációs! vicces, abszurd, intelligens, szívszorítóan játékos.


Népszerű idézetek

>!
Judzsin

… és még ha tényleg tudnék is repülni, a legközelebbi ilyen természetű kirándulás után – ahogy a szólás tartja – kétségkívül úgy okádnék, mint a lakodalmas kutya.

42

>!
Kárpáti_Ildikó

A választás a vele elkerülhetetlenül együtt járó veszteség kockázatának ismeretében mindig súlyos megpróbáltatás.

15. oldal

>!
Judzsin

– Nem szokatlan – nyilatkoztam a vécéről – , hogy pontosan azokkal a tulajdonságokkal vagy érzelmekkel ruházunk fel másokat, amelyektől mi magunk a leginkább szeretnénk megszabadulni, olyan tulajdonságokkal vagy érzelmekkel, amelyeket nem tanultunk meg elfogadni, egyáltalán fölismerni önmagunkban. – Placcs! – Az antiszociális kórképek jelentős része ténylegesen abból a hajlamból következik, hogy igyekszünk másokban, gyakran a hozzánk legközelebb állókban megtalálni önmagunk legfeszélyezőbb aspektusait. – Placcs. – Ezután feljogosítva érezzük magunkat, hogy másokban kritizáljuk ezt a rosszat,eközben kényelmesen elhessentsük saját pszichoszexuális zavarunkat és önutálatunkat – potty, placcs – , miáltal szimbolikusan, akár a jó gyerekek a rossz családban, a felelősséghárítás és megtévesztés kultúrájához igazodunk.

63

>!
Beja

A palacsintavacsorák ötlete tőlem származott.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
George R. R. Martin: Kardok vihara
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
J. L. Armentrout: Origin
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Bleeding Bride: A téboly kertje
A. O. Esther: Megbocsátás
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett
Karen Marie Moning: Új nap virrad