73. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Drogháború (Drogháború 1.) 157 csillagozás

Don Winslow: Drogháború Don Winslow: Drogháború

Don ​Winslow letehetetlenül izgalmas és hátborzongatóan valóságos regénye a korrupció és a becsület, a hatalom és a kiszolgáltatottság, a szerelem és a bosszú epikus története. Kíméletlen képet fest a drogkereskedelem győzteseiről és veszteseiről, szövetségeiről és árulóiról, pusztító erejéről Latin-Amerika dzsungeleitől Manhattan és Tijuana utcáin át a Kalifornia és Mexikó között húzódó pokolbéli határig.

A sodró lendületű, világsikert aratott regény bemutatja, hogyan született meg a hetvenes években a mexikói Federación drogkartell, milyen paktumot kötöttek az amerikai maffiával és az amerikai kormánnyal Mexikó és Dél-Amerika drogbárói a nyolcvanas években, és vívták kegyetlen belső hatalmi harcaikat a kilencvenes években. Winslow Mexikó egyik legnagyobb hatalmú drogklánja, a Barrera-család és az amerikai kábítószerellenes ügynökség feltörekvő ügynöke, Art Keller élet-halál harcát állítja évtizedeken és kontinenseken átívelő történetének középpontjába, amelyben… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
576 oldal · ISBN: 9789634191742 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191728 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
562 oldal · ISBN: 9789639868120 · Fordította: Varga Bálint

Enciklopédia 2


Kedvencelte 42

Most olvassa 6

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 88

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Don Winslow: Drogháború

1975-es évben kezdődik és 2004 májusában fejeződik be, Winslow a „mexikói trambulin” – más néven, kokain-kereskedelem „elárasztó beszámolója”. Egy fiktív politikai és történelmi könyv forgataga, gyilkosokkal, szeretőkkel, szenvedéllyel, árulással és a megváltás iránti törekvéssel. Rendkívül összetett alkotás, amely, ütősebb jelenetek sorával bombázza az olvasót, aki egyrészt örül, hogy végre igazi könyvélményt kap, másrészt pedig sokszor bánja, hogy belekezdett, mégsem tudja abbahagyni – és amikor mégis a végére ér… Ahol a barátság és az emberi kapcsolatok bármikor beáldozhatók, ahol a bűn előbb van, mint a szándék, ahol a pénzen kívül nincs érték, ahol a szerelmek csak addig tartanak, amíg az egoista érdekek úgy kívánják. Részben azért is nehéz darab, mert szembesít minket azzal, hogy az ördög elleni csatározás valójában egy véget nem érő szélmalomharc, ami szépen lassan felzabálja az ember lelkét. Mint oly sok könyv esetén, Winslownál is a dokumentarizmus nem műfaji koncepció, hanem forma, ezáltal a puszta szemléltetés helyett a történetben széles tér nyílik a jellemek illusztrálásának. A drogháború valódi életérzését hűen közvetíti, hiszen a naturalista ábrázolás időnként ellehetetlenítheti az olvasottak kényelmes emésztését, ahogy a kábítószer terepen csak addig érzed jól magad, ameddig a feletted állónak érdeke. Az olvasói valóságnak érzelmi szinten teljesen részévé válik a szféra, s te is csak addig tudod élvezni a „műsort”, amíg Winslow engedi. Nem ad semmiféle kapaszkodót, nincs benne semmi hazug, nem akar bevágódni nálad, ami miatt szeretni lehetne akár az egészet, akár részleteit. De hiába minden, könyve után még mindig azt gondolom, hogy a világ olyan, amilyennek megszoktam: szép és jó.

Rodwin>!
Don Winslow: Drogháború

+18-as értékelés, ahogy maga a könyv is.
El Sauzal Mexikó 1997:
Egy véres leszámolás szemtanúi lehetünk, mert amíg a barátom vagy mindened megvan, az egész világ a tiéd. De ha elárulsz kegyetlenül meglakolsz.
Vér és golyónyomok mindenhol, a holtestek ellepik a birtokot. Nem kímélve sem nőt, sem gyereket. Art Keller a DEA kiváló ügynöke nincs meglepve semmin, hozzászokott az ennél durvább dolgokhoz is az évtizedek óta tartó Drogháborúban.
Az egyik emberünk arca lenyúzva, testét számtalan késszúrás ékesíti, ő lesz az a spion aki miatt az egész rokonságának halnia kellett. De mexikói szokás szerint csak miután végignézte családtagjainak elvesztését.
Innen indul a könyv, itt már rögtön szembesülhet az egyszeri olvasó, hogy nem egy könnyű olvasmány lesz.
Egészen 1975 évétől kezdjük megismerni a szereplőket, és jó harminc évig figyelemmel kísérhetjük a sorsuk alakulását.
A könyvben megtalálható számos DEA ügynök, Barrera család felemelkedése, egy szimpatikus ír senki, néhány örömlány, lezüllött maffiatagok, és persze a drog minden formája.
Winslow zseniálisan jó könyvet írt, szikrázó szereplőivel keltette életre ezt a gonosz világot. Ugyan fikció az egész, de a történelmet ismerve nem is áll olyan messze az akkori valóságtól.
Szereplőinket ifjú korukban ismerjük meg, amikor még tele vannak reményekkel, és szemtanúi lehetünk, hogy hogyan is süllyednek egyre mélyebbre, vagy éppen emelkednek fel.
Art Keller és Adán Barrera egykoron jó barátok voltak, de pár rossz döntés és a legádázabb ellenségek lettek. Az ő és sok mások vesszőfutásáról szól a könyv. Adán ráérez a drog, és a pénz hatalmára és Mexikó legbefolyásosabb Kartell vezére lesz. Míg Art hullámvölgyben utazik az egész könyvben, hol fent, hol épp a pokolban találhatjuk.
Kiért is szorít az egyszeri olvasó, ez talán beállítottság kérdése is, de a magam részéről én inkább a Barrerákkal voltam. Jobban tudtam Adánnal azonosulni, mint Arttal, valahogy a gonoszsága mögött mégis több érzelem, emberiség, és kedvesség volt benne, mint a kemény DEA ügynökben.
Callan az ír senki is üde színfoltja volt a könyvnek. Őt is kölyökkorától kezdve figyelhettük, hogy hogyan is kezdte. A piti kis bűnözőből, hogyan lett egy igazi mestergyilkos. Ahogy Nora is a könyv luxuskurvája is bebizonyítja, hogy a férfiak mennyire manipulálhatók, ha látnak egy hozzá hasonló gyönyörű nőt.
Évtizedeken át tartó hajsza, bosszú sokak részéről, a drog áramlásáról, Mexikótól, Kolumbiáig, egészen az Egyesült Államokig. Winslow brutalitást nem kímélve spoiler a valóságot tárta a szemünk elé.
Minden fontosabb szereplő kapcsolódik egymáshoz, és a végén szépen összeérnek a szálak. Az egyes nagyobb akcióknál pedig fantasztikusan van megírva az oldalankénti több nézőpont. Ezeknél alig akartam letenni a könyvet.
Bátran ajánlom mindenkinek, mert piszok jó kis könyv! De csak azoknak akik nem riadnak vissza a mexikói valóságtól.

Nikolett0907 P>!
Don Winslow: Drogháború

"– Mintha elfelejtette volna, hogy én vagyok a közvetlen felettese.
– Azt nem lehet elfelejteni, amit az ember nem is vesz tudomásul."

Nagyon kemény, nagyon ütős és nagyon imádtam.
Azt mondanom sem kell, hogy rosszul vagyok a legkisebb fűtől is, sose próbáltam mást, nem is fogok.
Ez a kötet adta végig közhelyekkel és anélkül, ami megbújik eme téma mögött.
Jártunk földeken, ültetvényeken, ismertünk kartelleket, és terjesztőket, fogyasztókat és sorolhatnám…
Annyi bizonyos merész téma választás és rendkívüli kidolgozottság jellemzi ezt a könyvet.
Azt gondoltam nem lesz gond, de néhol fullasztó volt, sőt én is fuldokoltam.
Rendkívül erős érzelmeket váltott ki és hagyott maga után.
Teljesen letaglózott és semmi kegyelmet nem adott.
Fantasztikus egy könyv, már ha egy ilyen témájú kötetet annak lehet nevezni.

Olvassátok!

robinson P>!
Don Winslow: Drogháború

Ha Don Winslow regényét egy szóval kellene jellemeznem: pokoli lenne az az egy szó.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/12/droghaboru.html

ziara>!
Don Winslow: Drogháború

Kemény könyv egy kemény világról. Ijesztő tabló. Csak remélni merem, hogy van olyan is benne, aminek nincs valóság alapja:(
Valószínűleg elolvasom majd a többi részt is, de nem mostanában. Elegem volt a kutyák hatalmából:(

klara_matravolgyi>!
Don Winslow: Drogháború

Napokba telt elolvasni ezt a könyvet, mert elég nehezen emészthető olvasmány volt. Egész egyszerűen brutális volt az egész, ez a könyv maga a nyers valóság. Szeretem, amikor egy író nem köntörfalazik és nem finomkodik, úgy írja le a dolgokat ahogy azok vannak. Már a prológusban látszik hogy ez ebben az esetben is így van. Egy hiteles és átfedő képet kapunk arról, milyen mértékben rombolja a korrupció a társadalmat, és bár 20 éve játszódó cselekményről van szó, biztos vagyok benne, hogy a helyzet nem változott azóta sem, sőt…

kvzs P>!
Don Winslow: Drogháború

Műfaja szerint krimi, hivatalosan fikció. És mégsem az. Winslow csak annyit változtatott a valóságon, hogy ne köthessenek bele a tényekbe és ne legyen egy száraz dokumentumregény a végeredmény. De a valóság mindenhol felismerhető benne: a megkínzott és meggyilkolt DEA ügynök, a CIA dél-amerikai ténykedése, a drogkartellek átrendeződése, a korrupció, a kegyetlenkedések, a zsarolások, a gyilkosságok.
Winslow úgy borítja ránk a világ mocskát, hogy közben zseniálisan színes-szagos főszereplőkkel játszik, millió szállal zsonglőrködik, és 600 oldalba belesűríti 30 év történetét úgy, hogy az ember néha le akarja tenni a könyvet, de kénytelen tovább olvasni, mert a történet lendülete nem hagyja, hogy elszakadjon vagy lemaradjon, hanem folyamatosan sodorja magával.
30 év, fél tucat főszereplő, egy megnyerhetetlen és soha véget nem érő háború, és feszes stílus: az eredmény pedig egy olyan könyv, ami az első pillanatokban beszippant és beránt egy világba, amit soha nem akartál látni.

6 hozzászólás
naravna>!
Don Winslow: Drogháború

Lenyomnám a torkán mindenkinek, aki jó ötletnek gondolja, hogy pénzt adjon egy kis fűért, – neadjisten – valami keményebbért. Ha csak annyi az igazság a történetben, hogy mennyien halnak meg drogokért, drogok által és drogok miatt, már akkor embertelenség pénzelni a narcotraficantékon keresztül a kartelleket.
Pörgős, intelligens, kegyetlen történet a háborúról, és arról, ami mögötte van. Utazunk mákföldek és kokaültetvények között, felhőkarcolók árnyékában és sivatagban, közben lehetünk maffiózók, papok, gyilkosok, rendőrök, prostituáltak, és megtanulhatjuk, újra és újra, hogy a harc kilátástalan, de szükséges, a pénz nem boldogít, de hatalmat ad, igazság pedig egyszerűen nincsen.
Szívesen nekiállnék kinyomozni, hogy mi a valóság és mi a fikció, de lusta vagyok és inkább elhiszem, hogy Winslow csodás tornyot épített a kockákból, amik a valóság egy-egy árnyalatát viselik színükként. Lehet, hogy ledőlne, ha túl sokat piszkálnám.

Vhrai P>!
Don Winslow: Drogháború

Mindig is érdekelt a drogtörténelem. Ezen a könyvön keresztül igazán érdekes bepillantást kaptam ebbe a világba. Valós tényeket felhasználva, egy fiktív történeten keresztül ismerhetjük meg az Észak- és Dél-Amerikát összeköttetésben tartó kartellek működését. De nagyon tetszett, hogy nemcsak lövöldözős, öldöklős jelenetekkel volt tele a a regény. Rengeteg szerep jutott a körmönfontabb megoldásoknak is. Ráadásul kapunk olyan cselekményt, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. A szereplők is nagyon árnyaltak. Az elején tényleg nem tudtam elképzelni mi köze lesz egymáshoz a rendőrnek, a papnak és a prostituáltnak… Ami nagyon zavart, az hogy tele volt az egész spanyol kifejezésekkel. Értem én, hogy így a mexikói hangulatot akarta átadni, de két soronként a lábjegyzetet nézegettem.

http://libellum.blog.hu/2018/05/31/don_winslow_droghabo…

Zoltan_Greenwood P>!
Don Winslow: Drogháború

Brutálisan jó könyv!
Erős kemény brutalis korrupt!
Amilyen sajnos valójában a kartellek világa és a politika.
Narcos Mexico sorozatot aki látta a könyvben rá ismer a történetben leirt eseményekre és a személyekre akiket az író a valódi kartel tagokrol formált meg.
Nagyon kíváncsi vagyok a könyv második részére!


Népszerű idézetek

mate55 P>!

A férfivá válás egyik része megtanulni kezelni a csalódást.

31. oldal

1 hozzászólás
>!

– Mintha elfelejtette volna, hogy én vagyok a közvetlen felettese.
– Azt nem lehet elfelejteni, amit az ember nem is vesz tudomásul.

Rodwin>!

Ha az ember kihívásra vágyik, akkor próbáljon meg tiszta whiskyt rendelni
egy mexikói bárban a strand mellett.

337. oldal (Agave, 2016)

robinson P>!

A pokol akkor is pokol, akárhogy hívja az ember.

46. oldal

robinson P>!

Bűnös vágyak.
Forró, erős kávé. Friss, meleg kenyér.

210. oldal

robinson P>!

A drog meg újra ömlik.
Folyamatosan, Kolumbiából Hondurason át Mexicóba.
Onnan meg New Yorkba.
Ahol mindenkinek fehér lesz a karácsonya.

251. oldal

>!

– Ez a”liberációs teológia” – mondta Antonucci.
– Engem nem érdekel a liberációs teológia.
– Örömmel hallom.
– Engem csak a felszabadítás érdekel.
Antonucci madárszerű kis arca elsötétült, amikor így felelt: – Krisztus szabadítja meg lelkünket a pokoltól és a haláltól, és szerintem ez éppen elég felszabadítás. Az evangéliumok erről szólnak, és magának is ezt kellene a hívei felé tolmácsolnia. Ezzel kellene foglalkoznia, és nem a politikával.
– Én azzal foglalkozom – válaszolta Parada –, hogy a hívek az evangélium örömhírét itt tapasztalják meg, és ne a másvilágon, miután éhen haltak.
– A második vatikáni zsinat után minden a politikáról szólt – mondta Antonucci. – Talán elkerülte a figyelmét, hogy azóta már másik pápánk van.
– Igen – bólintott Parada és néha összezavar dolgokat. Akárhova megy, a földet csókolja meg, és az embereken sétál át.

Kapcsolódó szócikkek: evangélium · II. Vatikáni Zsinat
Rodwin>!

És ha gyümölcslevet akarnék, amigo, akkor azt rendelnék. Egyvalaminek
akarom a levét. Az árpának.
Ez az ír C-vitamin.
Az életelixír.

337. oldal (Agave, 2016)

>!

Jimmy olyan gyorsan kapja elő a kését, hogy Matty még azt sem tudja mondani: „Jézus a kereszten.” Bal mellébe döfi a pengét, és felrántja. Aztán megforgatja, hogy a kórházban az orvosnak ne kelljen nehéz etikai döntést hoznia.


A sorozat következő kötete

Drogháború sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Mark Winegardner: A Keresztapa bosszúja
Mark Winegardner: A Keresztapa visszatér 1-2.
Mario Puzo: A szicíliai
Mario Puzo: Az utolsó keresztapa
Robert Ludlum: Ultimátum
Beth Flynn: Kilenc perc
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Vince Flynn – Kyle Mills: A túlélő
Robert Ludlum: Az Osterman-víkend