39. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Drogháború (Drogháború 1.) 120 csillagozás

Don Winslow: Drogháború Don Winslow: Drogháború

Don ​Winslow letehetetlenül izgalmas és hátborzongatóan valóságos regénye a korrupció és a becsület, a hatalom és a kiszolgáltatottság, a szerelem és a bosszú epikus története. Kíméletlen képet fest a drogkereskedelem győzteseiről és veszteseiről, szövetségeiről és árulóiról, pusztító erejéről Latin-Amerika dzsungeleitől Manhattan és Tijuana utcáin át a Kalifornia és Mexikó között húzódó pokolbéli határig.

A sodró lendületű, világsikert aratott regény bemutatja, hogyan született meg a hetvenes években a mexikói Federación drogkartell, milyen paktumot kötöttek az amerikai maffiával és az amerikai kormánnyal Mexikó és Dél-Amerika drogbárói a nyolcvanas években, és vívták kegyetlen belső hatalmi harcaikat a kilencvenes években. Winslow Mexikó egyik legnagyobb hatalmú drogklánja, a Barrera-család és az amerikai kábítószerellenes ügynökség feltörekvő ügynöke, Art Keller élet-halál harcát állítja évtizedeken és kontinenseken átívelő történetének középpontjába, amelyben… (tovább)

Eredeti mű: Don Winslow: The Power of the Dog

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
ISBN: 9789634191742 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191728 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
562 oldal · ISBN: 9789639868120 · Fordította: Varga Bálint

Enciklopédia 2


Kedvencelte 30

Most olvassa 1

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Aigi P
Don Winslow: Drogháború

„ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából”

Az öreg Don Vito Corleone nem akart beszállni a drogüzletbe. Mocskos dolog az, gondolta. Don Winslow pedig megírta, hogy az öreg Donnak miért is volt igaza.
A stop drogos kampány jegyében, a harctér minden oldalán, a szürke ötven árnyalatában pompázó jellemek csapnak össze, a már-már szerethető világosszürkétől, az álmomban ne jöjjön elő szinte koromfeketéig. A hátteret pedig a Mexikóban jelenleg is zajló, és úgy tűnik az eddigi módszerekkel soha meg nem nyerhető drogháború adja. A történetben felölelt 30 év alatt, aki csak kicsit is közel kerül a kartelekhez az nem köszöni meg ami jut. Néha a test, máskor a lélek lesz a kutyák martaléka. Esetenként mindkettő. És ez alól a kartellek vezetői sem kivételek. Ha pár cikket elolvasunk a Mexikóban politikát, társadalmat ezer szállal átszövő háború részleteiről, láthatjuk, hogy a könyv a fiktív karakterein keresztül olyan valóságos képet fest, amennyire az csak lehetséges. Brutálisan erős és kíméletlen. Don Winslow nemcsak regényt írt, de krónikása is lett a valóságban végtelennek tűnő véres küzdelemnek, amiben nem tudni, hogy a félelem vagy a kegyetlenség fordul elő nagyobb mennyiségben. Krimi, gengsztertörténet és korrajz egyben. És, hogy miért végtelen a háború, arról ideillesztem a régről ismert történetet.

Jézus fent van a keresztfán, és a sebéből folyik a vér, a seben különböző bogarak meg legyek ott… A katona, aki ott áll őrséget, megsajnálja Jézust, és a dárdájával elhessegeti a legyeket meg a bogarakat. Azt mondja neki Jézus: „Hagyjad, fiam. Csak éhesebbek jönnek.”

Kihagyhatatlan. Annak ellenére is, hogy ez az egyik legrosszabbul gondozott magyar fordítás ami valaha a kezembe került.

>!
Rodwin
Don Winslow: Drogháború

+18-as értékelés, ahogy maga a könyv is.
El Sauzal Mexikó 1997:
Egy véres leszámolás szemtanúi lehetünk, mert amíg a barátom vagy mindened megvan, az egész világ a tiéd. De ha elárulsz kegyetlenül meglakolsz.
Vér és golyónyomok mindenhol, a holtestek ellepik a birtokot. Nem kímélve sem nőt, sem gyereket. Art Keller a DEA kiváló ügynöke nincs meglepve semmin, hozzászokott az ennél durvább dolgokhoz is az évtizedek óta tartó Drogháborúban.
Az egyik emberünk arca lenyúzva, testét számtalan késszúrás ékesíti, ő lesz az a spion aki miatt az egész rokonságának halnia kellett. De mexikói szokás szerint csak miután végignézte családtagjainak elvesztését.
Innen indul a könyv, itt már rögtön szembesülhet az egyszeri olvasó, hogy nem egy könnyű olvasmány lesz.
Egészen 1975 évétől kezdjük megismerni a szereplőket, és jó harminc évig figyelemmel kísérhetjük a sorsuk alakulását.
A könyvben megtalálható számos DEA ügynök, Barrera család felemelkedése, egy szimpatikus ír senki, néhány örömlány, lezüllött maffiatagok, és persze a drog minden formája.
Winslow zseniálisan jó könyvet írt, szikrázó szereplőivel keltette életre ezt a gonosz világot. Ugyan fikció az egész, de a történelmet ismerve nem is áll olyan messze az akkori valóságtól.
Szereplőinket ifjú korukban ismerjük meg, amikor még tele vannak reményekkel, és szemtanúi lehetünk, hogy hogyan is süllyednek egyre mélyebbre, vagy éppen emelkednek fel.
Art Keller és Adán Barrera egykoron jó barátok voltak, de pár rossz döntés és a legádázabb ellenségek lettek. Az ő és sok mások vesszőfutásáról szól a könyv. Adán ráérez a drog, és a pénz hatalmára és Mexikó legbefolyásosabb Kartell vezére lesz. Míg Art hullámvölgyben utazik az egész könyvben, hol fent, hol épp a pokolban találhatjuk.
Kiért is szorít az egyszeri olvasó, ez talán beállítottság kérdése is, de a magam részéről én inkább a Barrerákkal voltam. Jobban tudtam Adánnal azonosulni, mint Arttal, valahogy a gonoszsága mögött mégis több érzelem, emberiség, és kedvesség volt benne, mint a kemény DEA ügynökben.
Callan az ír senki is üde színfoltja volt a könyvnek. Őt is kölyökkorától kezdve figyelhettük, hogy hogyan is kezdte. A piti kis bűnözőből, hogyan lett egy igazi mestergyilkos. Ahogy Nora is a könyv luxuskurvája is bebizonyítja, hogy a férfiak mennyire manipulálhatók, ha látnak egy hozzá hasonló gyönyörű nőt.
Évtizedeken át tartó hajsza, bosszú sokak részéről, a drog áramlásáról, Mexikótól, Kolumbiáig, egészen az Egyesült Államokig. Winslow brutalitást nem kímélve spoiler a valóságot tárta a szemünk elé.
Minden fontosabb szereplő kapcsolódik egymáshoz, és a végén szépen összeérnek a szálak. Az egyes nagyobb akcióknál pedig fantasztikusan van megírva az oldalankénti több nézőpont. Ezeknél alig akartam letenni a könyvet.
Bátran ajánlom mindenkinek, mert piszok jó kis könyv! De csak azoknak akik nem riadnak vissza a mexikói valóságtól.

>!
Nikolett0907 P
Don Winslow: Drogháború

"– Mintha elfelejtette volna, hogy én vagyok a közvetlen felettese.
– Azt nem lehet elfelejteni, amit az ember nem is vesz tudomásul."

Nagyon kemény, nagyon ütős és nagyon imádtam.
Azt mondanom sem kell, hogy rosszul vagyok a legkisebb fűtől is, sose próbáltam mást, nem is fogok.
Ez a kötet adta végig közhelyekkel és anélkül, ami megbújik eme téma mögött.
Jártunk földeken, ültetvényeken, ismertünk kartelleket, és terjesztőket, fogyasztókat és sorolhatnám…
Annyi bizonyos merész téma választás és rendkívüli kidolgozottság jellemzi ezt a könyvet.
Azt gondoltam nem lesz gond, de néhol fullasztó volt, sőt én is fuldokoltam.
Rendkívül erős érzelmeket váltott ki és hagyott maga után.
Teljesen letaglózott és semmi kegyelmet nem adott.
Fantasztikus egy könyv, már ha egy ilyen témájú kötetet annak lehet nevezni.

Olvassátok!

>!
robinson P
Don Winslow: Drogháború

Ha Don Winslow regényét egy szóval kellene jellemeznem: pokoli lenne az az egy szó.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/12/droghaboru.html

>!
naravna
Don Winslow: Drogháború

Lenyomnám a torkán mindenkinek, aki jó ötletnek gondolja, hogy pénzt adjon egy kis fűért, – neadjisten – valami keményebbért. Ha csak annyi az igazság a történetben, hogy mennyien halnak meg drogokért, drogok által és drogok miatt, már akkor embertelenség pénzelni a narcotraficantékon keresztül a kartelleket.
Pörgős, intelligens, kegyetlen történet a háborúról, és arról, ami mögötte van. Utazunk mákföldek és kokaültetvények között, felhőkarcolók árnyékában és sivatagban, közben lehetünk maffiózók, papok, gyilkosok, rendőrök, prostituáltak, és megtanulhatjuk, újra és újra, hogy a harc kilátástalan, de szükséges, a pénz nem boldogít, de hatalmat ad, igazság pedig egyszerűen nincsen.
Szívesen nekiállnék kinyomozni, hogy mi a valóság és mi a fikció, de lusta vagyok és inkább elhiszem, hogy Winslow csodás tornyot épített a kockákból, amik a valóság egy-egy árnyalatát viselik színükként. Lehet, hogy ledőlne, ha túl sokat piszkálnám.

>!
Vhrai P
Don Winslow: Drogháború

Mindig is érdekelt a drogtörténelem. Ezen a könyvön keresztül igazán érdekes bepillantást kaptam ebbe a világba. Valós tényeket felhasználva, egy fiktív történeten keresztül ismerhetjük meg az Észak- és Dél-Amerikát összeköttetésben tartó kartellek működését. De nagyon tetszett, hogy nemcsak lövöldözős, öldöklős jelenetekkel volt tele a a regény. Rengeteg szerep jutott a körmönfontabb megoldásoknak is. Ráadásul kapunk olyan cselekményt, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. A szereplők is nagyon árnyaltak. Az elején tényleg nem tudtam elképzelni mi köze lesz egymáshoz a rendőrnek, a papnak és a prostituáltnak… Ami nagyon zavart, az hogy tele volt az egész spanyol kifejezésekkel. Értem én, hogy így a mexikói hangulatot akarta átadni, de két soronként a lábjegyzetet nézegettem.

http://libellum.blog.hu/2018/05/31/don_winslow_droghabo…

>!
abcug IP
Don Winslow: Drogháború

Elképesztően profin meséli és süti el az összes közhelyet, ami a témában elképzelhető. Minőségi szórakozás, de igazán felszínes, a szónak abban az értelmében is, hogy a drogkartell és a nyomozás legfelső szintjét mutatja meg. Ritkán van olyan érzésem, hogy egy könyvet egy nem belőle készült film öl meg – itt tulajdonképpen ez van. Megnézed a Narcos két évadát, és mindent tudsz – ráadásul, ha már épp a Narcos, annak tétje és súlya van, mert igaz. Ettől függetlenül irtózatosan feszesen és pörgősen megírt könyv ez, telistele papírmasé alakokkal, akik előre tudható szerepeket játszanak el. Az eredetiség, az újdonság, a sokkhatás nekem hiányzik itt – a drogháborúról akár Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék), akár Roberto Bolano (a 2666 c. mű Gyilkosságok könyve c. részében) sokkal mélyebben és sokkal felkavaróbban ír. No de itt nem is olyasmi a cél. Újat nem tudtam meg, de jól szórakoztam.

2 hozzászólás
>!
kvzs P
Don Winslow: Drogháború

Műfaja szerint krimi, hivatalosan fikció. És mégsem az. Winslow csak annyit változtatott a valóságon, hogy ne köthessenek bele a tényekbe és ne legyen egy száraz dokumentumregény a végeredmény. De a valóság mindenhol felismerhető benne: a megkínzott és meggyilkolt DEA ügynök, a CIA dél-amerikai ténykedése, a drogkartellek átrendeződése, a korrupció, a kegyetlenkedések, a zsarolások, a gyilkosságok.
Winslow úgy borítja ránk a világ mocskát, hogy közben zseniálisan színes-szagos főszereplőkkel játszik, millió szállal zsonglőrködik, és 600 oldalba belesűríti 30 év történetét úgy, hogy az ember néha le akarja tenni a könyvet, de kénytelen tovább olvasni, mert a történet lendülete nem hagyja, hogy elszakadjon vagy lemaradjon, hanem folyamatosan sodorja magával.
30 év, fél tucat főszereplő, egy megnyerhetetlen és soha véget nem érő háború, és feszes stílus: az eredmény pedig egy olyan könyv, ami az első pillanatokban beszippant és beránt egy világba, amit soha nem akartál látni.

4 hozzászólás
>!
elefes I
Don Winslow: Drogháború

Röviden és tömören és bután: zseniális. 30 év, féltucat főszereplő, millió szál. Winslow nem szarozik, tömören ír lényegre törően és kinéz annyit az olvasójából, hogy nem magyaráz fölöslegesen semmit sem. Ezért sokszor észnél kell lenni, mert ha nem figyel az ember, a történet teljesen maga alá temetheti. De megéri, mert amikor azt hinnéd, hogy ennél jobb már nem lehet, Winslow egy elegáns húzással még jobban odabasz. És ez így megy 600 oldalon keresztül, egyre mélyebbre a mocsokba.
Egyetlen hibája, hogy a jóból is megárt a sok. Noha végig azonos színvonalú a regény, a végére egyszerűen elfáraszt és aminek ütnie kellene, már nem olyan hatásos.

1 hozzászólás
>!
bokrichard
Don Winslow: Drogháború

CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK! 18-AS KARIKA!

Don Winslow Dante-i szerepkörbe kerülve, 6 főszereplőn keresztül elmeséli a poklot. Kendőzetlenül. Brutálisan. Sokkolóan. Undorítóan. Leírta azt, ami nekem eddig leírhatatlannak tűnt. Azt a pókhálószerű, látszólag kibogozhatatlan bűnhalmazt, aminek centrumában ott ül maga a DROG.

A könyv hosszú időt ölel fel, és nagyformátumúra sikerült, látszik, hogy az író mennyi munkát és időt ölt bele abba, hogy mindazon borzalmak és kegyetlenségek, amik mind a mai napig az árnyékos oldalon történnek, valahogy a napvilágra kerüljenek. Mindenki, aki olvassa ezt a könyvet (és remélem, hogy sokan fogják a kezükbe venni), megláthatja az igazságot. Hogy a drog öl- nem egy, hanem sokféleképpen, közvetlenül és közvetetten is. Nem kímél senkit, családok, barátok, bárki bajban lehet, aki az útjába kerül. Igazi példabeszéd ez a mű.

A nehéz szavak, a nehéz témák miatt az elején nekem nagyon is lassan indult be a történet, de aztán, mint a vákuum szívott magába a cselekmény. Hihetetlen kidolgozottság, hihetetlen lendület, vér, egyéb testnedvek, minden, amit a nyomdafesték tűr vagy éppen nem.


Népszerű idézetek

>!
Aigi P

– Mintha elfelejtette volna, hogy én vagyok a közvetlen felettese.
– Azt nem lehet elfelejteni, amit az ember nem is vesz tudomásul.

>!
Rodwin

Ha az ember kihívásra vágyik, akkor próbáljon meg tiszta whiskyt rendelni
egy mexikói bárban a strand mellett.

337. oldal (Agave, 2016)

>!
robinson P

A pokol akkor is pokol, akárhogy hívja az ember.

46. oldal

>!
robinson P

Bűnös vágyak.
Forró, erős kávé. Friss, meleg kenyér.

210. oldal

>!
Aigi P

– Ez a”liberációs teológia” – mondta Antonucci.
– Engem nem érdekel a liberációs teológia.
– Örömmel hallom.
– Engem csak a felszabadítás érdekel.
Antonucci madárszerű kis arca elsötétült, amikor így felelt: – Krisztus szabadítja meg lelkünket a pokoltól és a haláltól, és szerintem ez éppen elég felszabadítás. Az evangéliumok erről szólnak, és magának is ezt kellene a hívei felé tolmácsolnia. Ezzel kellene foglalkoznia, és nem a politikával.
– Én azzal foglalkozom – válaszolta Parada –, hogy a hívek az evangélium örömhírét itt tapasztalják meg, és ne a másvilágon, miután éhen haltak.
– A második vatikáni zsinat után minden a politikáról szólt – mondta Antonucci. – Talán elkerülte a figyelmét, hogy azóta már másik pápánk van.
– Igen – bólintott Parada és néha összezavar dolgokat. Akárhova megy, a földet csókolja meg, és az embereken sétál át.

Kapcsolódó szócikkek: evangélium · II. Vatikáni Zsinat
>!
robinson P

A drog meg újra ömlik.
Folyamatosan, Kolumbiából Hondurason át Mexicóba.
Onnan meg New Yorkba.
Ahol mindenkinek fehér lesz a karácsonya.

251. oldal

>!
Aigi P

Jimmy olyan gyorsan kapja elő a kését, hogy Matty még azt sem tudja mondani: „Jézus a kereszten.” Bal mellébe döfi a pengét, és felrántja. Aztán megforgatja, hogy a kórházban az orvosnak ne kelljen nehéz etikai döntést hoznia.

>!
Rodwin

És ha gyümölcslevet akarnék, amigo, akkor azt rendelnék. Egyvalaminek
akarom a levét. Az árpának.
Ez az ír C-vitamin.
Az életelixír.

337. oldal (Agave, 2016)

>!
Aigi P

– Nézzük csak, mit ért el Chiapasban – válaszolta Antonucci. – Magánál a legnagyobb a protestáns hitre térők száma Mexikóban. Híveinek alig a fele katolikus, és ez a legalacsonyabb arány Mexikóban.
– Szóval erről szól ez az egész – csattant fel Parada. – A Coca-Cola aggódik, mert a Pepsi többet ad el?


A sorozat következő kötete

Drogháború sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jeff Abbott: Öntörvény
Jon Roberts – Evan Wright: Amerikai Desperado
Robert Ludlum: Az Osterman-víkend
Jason Matthews: Az árulás palotája
David Baldacci: Isteni igazság
Karen Cleveland: Tudnom kell
Vince Flynn: Gyilkos lövés
Vince Flynn: A hatalom korlátai
A. J. Quinnell: A kék gyűrű
Mészáros Dorka: Én vagy senki