33. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Drogháború (Drogháború 1.) 106 csillagozás

Don Winslow: Drogháború Don Winslow: Drogháború

Don ​Winslow letehetetlenül izgalmas és hátborzongatóan valóságos regénye a korrupció és a becsület, a hatalom és a kiszolgáltatottság, a szerelem és a bosszú epikus története. Kíméletlen képet fest a drogkereskedelem győzteseiről és veszteseiről, szövetségeiről és árulóiról, pusztító erejéről Latin-Amerika dzsungeleitől Manhattan és Tijuana utcáin át a Kalifornia és Mexikó között húzódó pokolbéli határig.

A sodró lendületű, világsikert aratott regény bemutatja, hogyan született meg a hetvenes években a mexikói Federación drogkartell, milyen paktumot kötöttek az amerikai maffiával és az amerikai kormánnyal Mexikó és Dél-Amerika drogbárói a nyolcvanas években, és vívták kegyetlen belső hatalmi harcaikat a kilencvenes években. Winslow Mexikó egyik legnagyobb hatalmú drogklánja, a Barrera-család és az amerikai kábítószerellenes ügynökség feltörekvő ügynöke, Art Keller élet-halál harcát állítja évtizedeken és kontinenseken átívelő történetének középpontjába, amelyben… (tovább)

Eredeti mű: Don Winslow: The Power of the Dog

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
ISBN: 9789634191742 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191728 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2008
562 oldal · ISBN: 9789639868120 · Fordította: Varga Bálint

Kedvencelte 27

Most olvassa 1

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Don Winslow: Drogháború

Ha Don Winslow regényét egy szóval kellene jellemeznem: pokoli lenne az az egy szó.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/12/droghaboru.html

>!
naravna
Don Winslow: Drogháború

Lenyomnám a torkán mindenkinek, aki jó ötletnek gondolja, hogy pénzt adjon egy kis fűért, – neadjisten – valami keményebbért. Ha csak annyi az igazság a történetben, hogy mennyien halnak meg drogokért, drogok által és drogok miatt, már akkor embertelenség pénzelni a narcotraficantékon keresztül a kartelleket.
Pörgős, intelligens, kegyetlen történet a háborúról, és arról, ami mögötte van. Utazunk mákföldek és kokaültetvények között, felhőkarcolók árnyékában és sivatagban, közben lehetünk maffiózók, papok, gyilkosok, rendőrök, prostituáltak, és megtanulhatjuk, újra és újra, hogy a harc kilátástalan, de szükséges, a pénz nem boldogít, de hatalmat ad, igazság pedig egyszerűen nincsen.
Szívesen nekiállnék kinyomozni, hogy mi a valóság és mi a fikció, de lusta vagyok és inkább elhiszem, hogy Winslow csodás tornyot épített a kockákból, amik a valóság egy-egy árnyalatát viselik színükként. Lehet, hogy ledőlne, ha túl sokat piszkálnám.

>!
Vhrai P
Don Winslow: Drogháború

Mindig is érdekelt a drogtörténelem. Ezen a könyvön keresztül igazán érdekes bepillantást kaptam ebbe a világba. Valós tényeket felhasználva, egy fiktív történeten keresztül ismerhetjük meg az Észak- és Dél-Amerikát összeköttetésben tartó kartellek működését. De nagyon tetszett, hogy nemcsak lövöldözős, öldöklős jelenetekkel volt tele a a regény. Rengeteg szerep jutott a körmönfontabb megoldásoknak is. Ráadásul kapunk olyan cselekményt, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. A szereplők is nagyon árnyaltak. Az elején tényleg nem tudtam elképzelni mi köze lesz egymáshoz a rendőrnek, a papnak és a prostituáltnak… Ami nagyon zavart, az hogy tele volt az egész spanyol kifejezésekkel. Értem én, hogy így a mexikói hangulatot akarta átadni, de két soronként a lábjegyzetet nézegettem.

http://libellum.blog.hu/2018/05/31/don_winslow_droghabo…

>!
abcug I
Don Winslow: Drogháború

Elképesztően profin meséli és süti el az összes közhelyet, ami a témában elképzelhető. Minőségi szórakozás, de igazán felszínes, a szónak abban az értelmében is, hogy a drogkartell és a nyomozás legfelső szintjét mutatja meg. Ritkán van olyan érzésem, hogy egy könyvet egy nem belőle készült film öl meg – itt tulajdonképpen ez van. Megnézed a Narcos két évadát, és mindent tudsz – ráadásul, ha már épp a Narcos, annak tétje és súlya van, mert igaz. Ettől függetlenül irtózatosan feszesen és pörgősen megírt könyv ez, telistele papírmasé alakokkal, akik előre tudható szerepeket játszanak el. Az eredetiség, az újdonság, a sokkhatás nekem hiányzik itt – a drogháborúról akár Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék), akár Roberto Bolano (a 2666 c. mű Gyilkosságok könyve c. részében) sokkal mélyebben és sokkal felkavaróbban ír. No de itt nem is olyasmi a cél. Újat nem tudtam meg, de jól szórakoztam.

2 hozzászólás
>!
kvzs P
Don Winslow: Drogháború

Műfaja szerint krimi, hivatalosan fikció. És mégsem az. Winslow csak annyit változtatott a valóságon, hogy ne köthessenek bele a tényekbe és ne legyen egy száraz dokumentumregény a végeredmény. De a valóság mindenhol felismerhető benne: a megkínzott és meggyilkolt DEA ügynök, a CIA dél-amerikai ténykedése, a drogkartellek átrendeződése, a korrupció, a kegyetlenkedések, a zsarolások, a gyilkosságok.
Winslow úgy borítja ránk a világ mocskát, hogy közben zseniálisan színes-szagos főszereplőkkel játszik, millió szállal zsonglőrködik, és 600 oldalba belesűríti 30 év történetét úgy, hogy az ember néha le akarja tenni a könyvet, de kénytelen tovább olvasni, mert a történet lendülete nem hagyja, hogy elszakadjon vagy lemaradjon, hanem folyamatosan sodorja magával.
30 év, fél tucat főszereplő, egy megnyerhetetlen és soha véget nem érő háború, és feszes stílus: az eredmény pedig egy olyan könyv, ami az első pillanatokban beszippant és beránt egy világba, amit soha nem akartál látni.

4 hozzászólás
>!
elefes I
Don Winslow: Drogháború

Röviden és tömören és bután: zseniális. 30 év, féltucat főszereplő, millió szál. Winslow nem szarozik, tömören ír lényegre törően és kinéz annyit az olvasójából, hogy nem magyaráz fölöslegesen semmit sem. Ezért sokszor észnél kell lenni, mert ha nem figyel az ember, a történet teljesen maga alá temetheti. De megéri, mert amikor azt hinnéd, hogy ennél jobb már nem lehet, Winslow egy elegáns húzással még jobban odabasz. És ez így megy 600 oldalon keresztül, egyre mélyebbre a mocsokba.
Egyetlen hibája, hogy a jóból is megárt a sok. Noha végig azonos színvonalú a regény, a végére egyszerűen elfáraszt és aminek ütnie kellene, már nem olyan hatásos.

1 hozzászólás
>!
bokrichard
Don Winslow: Drogháború

CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK! 18-AS KARIKA!

Don Winslow Dante-i szerepkörbe kerülve, 6 főszereplőn keresztül elmeséli a poklot. Kendőzetlenül. Brutálisan. Sokkolóan. Undorítóan. Leírta azt, ami nekem eddig leírhatatlannak tűnt. Azt a pókhálószerű, látszólag kibogozhatatlan bűnhalmazt, aminek centrumában ott ül maga a DROG.

A könyv hosszú időt ölel fel, és nagyformátumúra sikerült, látszik, hogy az író mennyi munkát és időt ölt bele abba, hogy mindazon borzalmak és kegyetlenségek, amik mind a mai napig az árnyékos oldalon történnek, valahogy a napvilágra kerüljenek. Mindenki, aki olvassa ezt a könyvet (és remélem, hogy sokan fogják a kezükbe venni), megláthatja az igazságot. Hogy a drog öl- nem egy, hanem sokféleképpen, közvetlenül és közvetetten is. Nem kímél senkit, családok, barátok, bárki bajban lehet, aki az útjába kerül. Igazi példabeszéd ez a mű.

A nehéz szavak, a nehéz témák miatt az elején nekem nagyon is lassan indult be a történet, de aztán, mint a vákuum szívott magába a cselekmény. Hihetetlen kidolgozottság, hihetetlen lendület, vér, egyéb testnedvek, minden, amit a nyomdafesték tűr vagy éppen nem.

>!
nyolcadikutas
Don Winslow: Drogháború

Kifogástalan.
30 év története körülbelül tucatnyi ember életútja sorsán át.
Ha maffia történet, Puzo és Carcaterra óta nem olvastam ilyen jót. Ha akció, vetekszik a legjobbakkal. De sokkal több annál. A drog üzlet – a drog pokol. És persze rengeteg pénz könnyen megkeresve. A kis ember azt hiszi, csak a regényekben írják le, hogy a politika mennyire kapcsolódott össze a bűnözéssel, a hatalom csápjai hova és meddig érnek el. Hogy vezetői szinten is szerepel a „cél szentesíti az eszközt” kifejezés a politikai eszköztárakban, és hogy szinte minden eladó és megvehető egy vadászpuska tölténytől egy országig. Minden. Eladó az egész világ. S ebben az üzletben Amerika a legkorruptabb és a legmocskosabb. Aki tudni szeretné, miért, olvassa el a regényt. Nem fogja letenni. Garantálom.

>!
Töki
Don Winslow: Drogháború

Kíméletlenül és kendőzetlenül megfestett tabló egy soha véget nem érő háborúról. Egy háborúról, amely egyéneket, családokat, eszméket, elveket, kormányokat dönt romba vagy éppen emel fel. Attól függően, hogy éppen kinek a térfelén pattog a labda. Értsd: kinél van a pénz és a hatalom. Mert ebben a háborúban csak ez számít. Minden más csak illúzió. Illúzió a becsületes, erkölcsös, tiszta és biztonságos világba vetett hitről, amiről az átlag ember hiszi (vagy szeretné azt hinni), hogy létezik.
De Winslow kíméletlenül, esélyt sem adva ránt le a valóságba ezzel a könyvvel, mintegy az ember arcába ordítva: „Ébresztő! A világ sokkal rémisztőbb és elkeserítőbb hely annál, mint azt gondolni mernéd!”
Köszi, b@zmeg.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

A pokol akkor is pokol, akárhogy hívja az ember.

46. oldal

>!
robinson P

Bűnös vágyak.
Forró, erős kávé. Friss, meleg kenyér.

210. oldal

>!
robinson P

A drog meg újra ömlik.
Folyamatosan, Kolumbiából Hondurason át Mexicóba.
Onnan meg New Yorkba.
Ahol mindenkinek fehér lesz a karácsonya.

251. oldal

>!
naravna

Van egy sikátor Tijuanában az Avenida Revoluvión mellett, amire ez a gúnynév ragadt: La Universidad de Ramos. Fekete szivarcsikkek borítják, mert amikor Ramos még egyenruhás járőr volt, itt leckéztette meg a fiúkat, akik azt hitték magukról, hogy rosszak.
– Nem ti vagytok rosszak – mondta nekik. – Hanem én.
Aztán megmutatta nekik, mennyire rossz. És ha a fiúk elfelejtették volna a leckét, elég volt évek múltán is belenézniük a tükörbe.
Hat rossz hombre akarta megölni Ramost. Ramos hat temetésre ment el, hátha valamelyik gyászoló özvegy bosszút akart volna állni. De egyik sem akart. Az Uziját így hívja: Mi Esposa. A feleségem. Ramos harminckét éves.

163. oldal, 5. fejezet - Narcosantos (Agave, 2008)

>!
naravna

Kinyújtja a kezét.
– Juan Parada
– Nora.
Csak Nora, jegyzi meg magában Parada. Csak egy keresztnév.
– Itt él Mexikóvárosban, Nora?
– Nem. Üzleti ügyben jöttem.
– Miféle üzleti ügyben?
Nora egyenesen a szemébe néz. – Call girl vagyok.
– Attól tartok, hogy…
– Prostituált.
– Ó.
– És maga?
Elmosolyodik. – Pap vagyok.

200-201. oldal, 6. fejezet - Fenekestül megrendül (Agave, 2008)

>!
Kantele

A legnehezebb dolog a világon nem az, hogy saját elhatározásunknál fogva ne műveljünk valami gonosz dolgot. Hanem az, hogy legyen bátorságunk megállítani. Hogy az ember az életével játszva odaálljon a szökőár elé.

>!
naravna

A vér meg úgy folyt, mint a bor áldozás közben.
A vérontást szinte teljes egészében – közvetve vagy közvetlenül – amerikai dollárból finanszírozták. Közvetlenül az adott országok hadseregének nyújtott amerikai segélyek formájában, hiszen a halálosztagok tagjai főként katonák voltak; közvetve meg az amerikaiak által vásárolt drogok formájában, hiszen a kartellek a kábítószerért kapott dollárból finanszírozták a halálosztagokat.

333. oldal, 9. fejezet - Halottak napja (Agave, 2008)

>!
Töki

Adánnak tetszik a kör: amerikai dollár Kínába fegyverekért, fegyverek Kolumbiába kokainért, kokain az Egyesült Államokba amerikai dollárért…

>!
Töki

Fabián ledobja a kislányt a hídról. Haja lebeg, akár egy hiábavaló szárny, és zuhanása közben Fabián már meg is ragadja a kisfiút, és egy könnyed mozdulattal őt is lehajítja.
Adán kényszeríti magát, hogy nézze.
A gyerekek teste 250 métert zuhan, majd a szikláknak csapódik.
Adán ekkor ránéz az Orejuela testvérekre, akiknek arca fehér a sokktól. Gilberto remegő kézzel csukja be a táskát, felemeli, és bizonytalan léptekkel visszaindul a hídon.
Alattuk a Rio Magdalena elmossa a testeket és a vért.


A sorozat következő kötete

Drogháború sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vince Flynn: A hatalom korlátai
Vince Flynn – Kyle Mills: A túlélő
Sarah Addison Allen: A barackfa titka
Stieg Larsson: A tetovált lány
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Karen Rose: Sikíts értem
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Becca Fitzpatrick: Black Ice – Tükörjég