A ​kartell (Drogháború 2.) 96% 106 csillagozás

„– Azt hiszem, fontos, hogy az ember különbséget tegyen a bosszú és az igazságszolgáltatás között.”

Az első kötetet nagyon szerettem, bár nem volt felhőtlen az olvasás.
Most nagy elvárásokkal álltam neki az olvasásnak és bizony elérte azt a szintet, amit akartam.
Ha az első rész tetszett, akkor erre méltán írhatom, hogy kedvenc lett.
Beteges, sötét, a velejéig romlott, de itt már maga a háború van jelen és ez az érzés végig fennmaradt az olvasásom folyamán.
Ez a regény, maga a megtestesült haldoklás, egy test, egy lélek elsorvadása.
Kíméletlen, egy percig sem engedő, és a végére az olvasó is mocskossá lesz, ahogy azt a történet akarja.
Beránt és nem ereszt, egy percig sem unatkoztam, pedig most kivételesen örültem volna, némi felengedésnek.
A két fő karakter álmokfutása a legidegörlőbb és a tudat ez kivetítetten a való világ.

Úgy érzem méltó helye van a kedvenceim között és alig várom a következő részt.
Hatalmas kedvenc!♥

Hibátlan, kegyetlen, nagyot üt.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/01/a-kartell.html

Kétség sem férhet az öt csillaghoz, bár Winslow-tól eddig csak a Drogháborút olvastam. Kétség nem fér hozzá, hogy a fő műfaja a drog, mely a legtöbb könyvében visszaköszön.
Mexikóváros a világ egyik legveszélyesebb városa, bár nem néztem pontosan utána, de azért mindenkinek vannak sejtelmei a múltban folyó drogháborúkról, melyek ma is zajlanak. Ugyan már nem olyan formában, mint a ’80-as – ’90-es években.
Nem is kell messzire menni csak a Narcos című sorozat harmadik évadjáig. A sorozaton dolgozó egyik munkatárs helyszínt keresett Mexikóvárosban az aktuális évadhoz. A város legsötétebb zugait járta, és sajnos agyon is lőtték. Ez csak egy apró adalék volt, hogy milyen veszélyes is ez a közép amerikai ország.
Igaz Winslow csak kitalálta a dolgokat, de bőven benne lehetne a pakliban, ha nem is a könyvben leírtak módján, de megtörténhetett volna.
Míg az előző részben kaptunk egy kemény, lebilincselő krimit, itt már sokszor átmegyünk háborús thrillerbe. Keller és Barrera újabb vesszőfutása, őrült tánca az egész könyv. Hol az egyik szereplő van nyeregben, hol a másik. Magad sem tudod, hogy ki mellett tedd le a voksod. Bár személy szerint nekem Keller annyira nem szimpatikus.
Betekinthetünk a kartellek véres ügyleteibe, a korrupció ott van az egész mexikói földön, szinte mindent egy kéz mozgat, Adan Barrera. Ugyanakkor a D.E.A. mocskos módszereit sem kell félteni. A Zéták erősödésével pedig igen meglepő fordulatot tartogat a könyv, nem hiszem, hogy sok olvasó számított volna rá. A végére pedig Winslow olyat csavarint, hogy azonnal kapnál a harmadik rész után.
A könyv tele van véres kegyetlenséggel, gyerekek, nők kínzásával, aki erre nem vevő az messze kerülje el. Akit viszont érdekel a téma, annak bátran ajánlom a Drogháborút, majd ezt az írást is. spoiler
Az előző rész nagyobb hatással volt rám, de ezek után a sorozat, és az író is mindenképp kedvenc lett. Hamarosan pedig be kell szereznem a harmadik részt is.

A kartell még sötétebb világot mutat be, mint a Drogháború. Vége az úriemberek és a kimondatlan szabályok világának. Itt gyerekeket tesznek sorozatgyilkossá, terhes nőket csonkítanak és ölnek meg, olyan kegyetlenkedés folyik, amit már ép ésszel felfogni nem lehet.
Ha valaki rendszeresen olvas híreket, és a Mexikóból érkezők sem kerülik el a figyelmét, akkor fel kell ismernie a valós eseményeket a sorok mögött. És ez a legborzasztóbb: ez az egész nem fikció, ez sok-sok ember élete, ahol mindennapos a rettegés, a kínzás, a gyilkosság.
A drogháború fokozódása már nem csak a közvetlenül érintettek életét teszi tönkre. Áldozat itt az ellene harcoló és a vétlen szemlélő is, és mindenki, aki a közelében tartózkodik. Ahogy a könyv írja: ez már nem a drogok elleni háború, ez a hatalom háborúja az elnyomottakkal szemben.
Érzékenyebb lelkű, vagy naivabb olvasók messziről kerüljék el a könyvet, nincsen benne ugyanis semmi szép vagy felemelő, vagy boldog részlet. De az is kösse fel a gatyáját, aki bírja a borzalmakat, ez ugyanis a valóság.

Brutálisan kemény könyv!
Mar elég az első 3 oldal ahol felsoroljak azokat az újságírókat akiket a kartellek öltek meg vagy eltűntek.
Beteg dolgok vannak benne de nagyon!
Ahogy az író is a végén említi a képzelet szüleménye a könyv , de aki jártas a Narcos kartellek világában akkor az észre veszi hasonlóságokat.
És szerintem nagyon is sok. Elég ismerni Escobart és a történet anno hogy mennyi embert tettek el láb alól.
De itt már Zetak kegyetlensége is valami eszméletlen szintre emeli a könyvet.
Nem úgy mint az első részében ahol még a DEA és a patronok macska egér játéka folyik.
Chuy a kis kölyök élete hogy ilyen fiatalon mire kényszerült, és mi lett belőle….
Szóval az ember össze teheti a két kezét hogy nem ott él és ilyen körülmények között!

A második rész sokkal durvább, de ennek ellenére (jönnek a sablonok):
hihetetlen, letaglózó (drogbárók élete kint és a börtönben), szenzációs, megdöbbentő (évi 30 milliárd dolláros üzlet a kokain), hátborzongató, kegyetlen (nem számít az emberélet), brutális (részletes leírás kartellek egymás elleni harcainak, emberek megkínzása, megölése), párszor vicces, többször rémisztő, tanít (főleg Mexikóról, drogokról) és kevésszer szórakoztat is, megrázó, provokatív. Vannak benne romantikus pillanatok, de sajnos mindig véget érnek. Az erőszaké a főszerep. A könyvben él a remény, az emberek hisznek, hiszik, hogy meg tudják változtatni a jelent, élnek/lélegeznek/vannak jó emberek (Luis Aguilar, Erika Valles, Jimena Barca, Don Pedro Alejo de Castillo, Marisol Cismeros, a Médica Hermosa). Hiába. Jónak lenni nem jó Mexikóban. Sajnos a jó emberek közül csak egy él a krimi végén, de ő is milyen áron, miként? Vajon mennyire bűnös és romlott a társadalmunk? Ki mennyiért, miért, miként adná el a lelkét?
A könyv a mexikói drogháborúkban elhunyt újságíróknak állít emléket, akik a regény cselekményének idején váltak gyilkosság áldozatává vagy tűntek el Mexikóban (ha jól számoltam, 131 név).
Ne ijedj meg az oldalszámtól! Nálam jöhet a harmadik rész.

Lehet egy bitang erős első rész után egy jobbat írni?

Általában nem, de Don Winslownak sikerült.

Ugyanaz a pörgős, impulzív monstrumregény, mint az első, de itt még rátett egy lapáttal, most nem a drog van a középpontban, hanem a korrupció, az áskálódások és a politika. Az egyedi írásmód miatt teljesen bele tudunk helyezkedni a történetbe, a szerző még jobban figyel arra, hogy ÉPPEN ne legyen túl sok a szereplő, ÉPPEN ne legyen túl sok az akció, ÉPPEN akkor jöjjön a fordulat, amikor jönnie kell, mindenből annyi, amennyi éppen kell.
A főszál itt is Art Keller és Adán Barrera macska-egér harca, a többi oldalszál pedig csak finomítja az egészet, hamar elszáll ez a közel 700 oldal.
Don Winslow mesterien keveri a kártyákat, ugyan néha volt egy kis argentin szappanopera érzésem, de nem volt zavaró, minden akciókrimit kedvelőnek kötelező darab!

A szélmalomharc folytatódik! Art Keller ismét felveszi a kesztyűt, és ezúttal is megküzd a lehetetlennel. Azt hittem, hogy a Drogháború után még egy „drog-biblia” nem készülhet, de ismételten pozitív csalódás ért. A stílus, a hangulat megint megjött, a téma még mindig olyan súlyú, hogy halandó ember nehezen vesz levegőt olvasás közben. Tetszik vagy nem, a Föld bizonyos részein, és sajnos nem kevés helyen, ez az élet! Hiába a fiktív (amúgy zseniális) karakterek, az embernek olyan érzése van olvasás közben, hogyha odaszületünk, akkor velünk is megtörténhetne mindez. Ijesztő, megdöbbentő, sokkoló!

Sotét, brutális, embertelen …

Ritkán adatik meg, hogy olyan könyv kerüljön a kezembe, ami egyszerre képes megijeszteni, elborzasztani, megdöbbenteni, elkeseríteni, de ugyanakkor kikapcsolni és szórakoztatni is. Pontosan ilyen könyv volt Don Winslow Drogháborúja és most pontosan ilyen a zseniális előd folytatása, A kartell is. Ami nem is igazán tekinthető klasszikus értelemben vett folytatásnak, mint sokkal inkább egy zseniálisan szőtt és egybefüggő, a drog elleni háború négy évtizedét felölelő eposznak.
Don Winslow hihetetlenül meggyőző krónikása ennek a cseppet sem lélekemelő világnak, és teszi mindezt úgy, hogy egy percre nem lankad az ember figyelme. A történet sodor magával az elkerülhetetlen végkifejletig, hogy aztán ne maradjon más, mint a döbbent csend és a riasztó tudat, hogy valahol valakik valakiket jelenleg is a drog miatt kínoznak vagy ölnek meg. Isten irgalmazzon a lelküknek!