A ​határ (Drogháború 3.) 45 csillagozás

Don Winslow: A határ

Mit ​tehetünk, ha többé nincsenek határok? Amikor köddé válni látszanak azok a választóvonalak, amelyekről azt hittük, léteznek? Honnan tudhatjuk, hol vessük meg a lábunkat, ha immár meghatározhatatlan, melyik oldal a miénk?
Art Keller negyven éve folytatja szakadatlan harcát Amerika leghosszabban fennálló konfliktusában: a drogok elleni háborúban. Megbízzák a DEA, a kábítószer-ellenes ügynökség vezetésével, ám új tisztségében azzal kell szembesülnie, hogy egyetlen levágott szörnyfej után harminc másik terem annak helyébe.
Adán Barrera, a Sinaloa kartell keresztapafigurájának, végső hagyatéka az Amerikán végigsöprő heroinjárvány. Keller a halálos áradatban vakmerőn beleveti magát egy résbe, ahol azonnal veszedelmes ellenségekkel találja szembe magát és megtörténik az elképzelhetetlen is – az Egyesült Államok irányítását legújabban átvevő kormányapparátusról kiderül, hogy a soraiból többen egy ágyban hálnak ugyanazokkal a drogcsempészekkel, akiket Keller legyőzni… (tovább)

>!
Vinton, Budapest, 2019
896 oldal · ISBN: 9789634488255 · Fordította: Lévai Márta
>!
Vinton, Budapest, 2019
896 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634488248 · Fordította: Lévai Márta

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

bokrichard>!
Don Winslow: A határ

Nagyon nehéz, a szó minden értelmében nagyon nehéz. Első gondolatom után azonban nehéz összeszedni a szavakat egy olyan könyvre, mit egy könyvre, egy trilógiára, mely majdhogynem egy élet műve. James Ellroy magyarországon korán megjelent könyvei voltak ilyen hatással rám, mint ez. Annyira sok minden van benne, a fél amerikai kontinens szerepel egy olyan világméretű sakkjátszmában, melynek igazi győztese nincs, csak megszámlálhatatlan számú áldozata. A drog ilyen, nem válogat, ha egyszer benne vagy, onnan nagyon nehéz a kiút. És ennek nem csak a fogyasztók látják kárát, rengeteg ártatlan gyermek, felnőtt, család halt meg keserves kínok közepette. És ezek le vannak írva. Könyörtelenül, sokkolóan valósan. Olykor nagyon nehéz olvasni, mit olykor végig. És itt a korábbi kötetekhez képest a megváltó szarkasztikus humor, az irónia nem jelentkezik mint kiút a pokolból. Sodró lendülettel eltarolt a könyv, mindent vitt nálam. Sokadik év könyve. Nagybetűs trilógia, olvasni kell, és okulni.

nyolcadikutas>!
Don Winslow: A határ

Mestermunka.
A trilógia, mint Winslow nyilatkozta, húsz év munkája.
Egyharmad élet.
Meg is látszik rajta.
Gyakorlatilag csak szuperlatívuszokban lehet erről a hömpölygő, mint írták, kitalált, de hihetetlenül valóságosnak tűnő regényfolyamról beszélni.
Gondolom és hiszem, hogy az alapos kutatómunka után, rengeteg olyan része lehet (van) a történetnek, mely így, vagy úgy a valóságot hivatott bemutatni.

Mai hír:
"Rendőröket mészároltak le Mexikóban.
Tizenhárom rendőrt öltek meg, és kilencet megsebesítettek ismeretlen fegyveresek, kelepcébe csalva őket a nyugat-mexikói Michoacán államban, ahol drogkartellek tevékenységével hozzák összefüggésbe ez elmúlt hónapok megszaporodott erőszakcselekményeit – írta az MTI.
A helyi hatóságok tájékoztatása szerint az eset El Aquaje városban történt. A rendőröket egy házhoz hívták ki, hogy rendet teremtsenek, de amikor odaérkeztek, több „felfegyverzett civil” tüzet nyitott rájuk.
Silvano Aureoles kormányzó fogadkozott, hogy nem marad büntetlen a rendőrök elleni támadás. Gyáva támadásnak nevezte az akciót.
A hatóságok a bűnjelek alapján azt gyanítják, hogy a szomszédos Jalisco államban tevékenykedő Új Generáció nevű bűnbanda, Mexikó egyik legerősebb és feltörekvőben lévő drogkartellje ölte meg a rendőröket.
Michoacánban – amely Mexikó fontos avokádó termesztő állama – az utóbbi időben megugrott az erőszakos cselekmények száma, és a helyzet kísértetiesen emlékeztet a drogkartellek közti háborúra, amely 2006 és 2012 között dúlt. Augusztusban 19 holttestre bukkant a rendőrség Uruapan városában, és kilenc közülük egy hídra volt felakasztva. Nem sokkal később az Uruapantól mintegy 70 kilométerre lévő Aguililla az Új Generáció és helyi önvédelmi csoportok heves összecsapásainak volt a színhelye."

Itt Magyarországon keveset tudunk arról, mi történik a Dél-Amerikai drogokkal. Trump ígérte, épül a határfal, a határvidék alatt mindig ásnak valahol egy új alagutat, a narkó pedig árad, árad és árad, mert amíg van rá, vagy generálnak rá igényt, maga a mega üzlet.
Ami pedig mögötte van a nyereség okán, szenny, mocsok, vér és halál.
Tessék Winslowt olvasni, mert túl mutat önmagán.
Elgondolkodtat, megdöbbent és kiürít.
Lélekölő!

2 hozzászólás
Töki>!
Don Winslow: A határ

Kész. Taccs. Ezután szinte kár bármit is kézbe venni és elolvasni. De hogy a világba vetett maradék, hangyafasznyi hitem is porba szállt most ezzel a könyvvel, az is biztos.
Don Winslow ugyanis ezúttal sem kímél senkit. Megfogja a világ mocskával, szennyével teli vödröt és úgy ahogy van az arcodba borítja. Szevasz.
Kecmeregj ki alóla ahogy tudsz, haver. Ez a való világ, jobb ha tudomásul veszed!
Elkepesztően erős és letaglózó az egész trilógia, A határ azonban érzésem szerint emelt még egy szintet. Elképzelni sem tudom, hogy az elkövetkező 30, 50 vagy akár 100 évben ebben a műfajban és témában erősebb, kifejezőbb olvasmány fog születni.
A regény zárszavával zárnám az értékelést:
„A határ elválaszt minket, de össze is köt; képtelenség valós falat építeni, ugyanúgy, ahogy nem létezik olyan fal, amely az emberi lélek legjobb szándékait elválasztja a legrosszabbaktól”.

6 hozzászólás
Peter_Parker>!
Don Winslow: A határ

Elképesztően erős lezárása egy fantasztikus trilógiának. Bár a magyar kiadás messze áll a tökéletestől, így is kihagyhatatlan olvasmány. Nálam eddig az év könyve.

13 hozzászólás
olvasoterem>!
Don Winslow: A határ

A közel 900 oldalas könyv egyszerűen letehetetlen. A szereplők zseniálisak, a párbeszédek pörgősek, a tempó mindvégig feszes, az embernek olvasás közben felmegy a pulzusa. Winslow úgy ír, mint senki más, a jelen idejű elbeszélés, a filmszerű jelenetek, az intelligens váltások, az akciójelenetek leírása, a szereplők vagánysága mind olyan jellemzők, amelyektől A határ egy egészen kivételes könyv.

A teljes ajánló: https://olvasoterem.com/blog/2019/09/25/don-winslow-a-hatar/

1 hozzászólás
Or_Sheet>!
Don Winslow: A határ

Helyenként fájt nagyon, mégis hatalmas élmény volt olvasni. Számomra mindig meglepő, hogy milyen kegyetlen tud lenni az ember, hogy mennyit számít ki hova születik, és még az is, hogy van olyan, aki beleáll egy eleve vesztes háborúba, úgy is, hogy az élete tönkre megy bele.
Íme itt a válasz, hogy mi a bajom a drogokkal. Nem az, hogy nyomorba dönthet, hiszen a legtöbb ember maga választja, kipróbálja vagy nem, él-e vele vagy nem, akárcsak az alkohol esetében. Hiszek abban, nem törvényszerű, hogy aki egyszer megteszi, abból kemény drogos válik. Hiszek abban, hogy a füves cigi kevésbé káros, mint az alkohol. Nem kárhoztatom el azokat, akik alkalomadtán (inkább ritkán) élnek vele. De nem hiszem el, hogy van még egy ilyen „iparág” a világon, aminek a termékeihez ennyi vér és szenvedés tapadna. És ez a legnagyobb problémám vele, ha drogot veszel az olyan, mintha egyetértenél az öldökléssel és az erőszakkal, mintha a pénzeddel támogatnád mindezt. Mindez persze csak az én egyéni véleményem, és semmit sem befolyásol az, hogy eggyel kevesebb ember ad ki pénzt bármilyen kábítószerre. De az is a véleményem, szenzációs sorozat ez és Don Winslow most már mindig a legjobbak közt marad. Mindenkit csak biztatni tudok, olvassátok el!

basa>!
Don Winslow: A határ

Gyönyörűen megírt,kegyetlen,megalkuvás nélküli könyv.,.Winslow már nem tőmondatokkal dolgozik mint a Power of the dog esetében hanem látványosan, pörgősen,letehetetlenül eleveníti meg a 21-dik század emberi,politikai,történelmi,bukását.Kegyetlen társadalom kritika egy felvilágosult sötét korról..a máról.A La Bestia című fejezetet„ami akár önállóan is olvasható pedig tanítani lehetne bármilyen íráskurzuson hiszen tökéletes.A TRILÓGIA mérföldkő a thrillerek,nagyregények világában az író Magnus Opusa,és modernkori világunk szomorú látlelete.

Barbár>!
Don Winslow: A határ

Egy trilógia kegyetlenül vastag utolsó kötete a drogbiznisz világáról. Art Keller felveszi a küzdelmet a drogbárókkal, e harc állomásait lehet végigkövetni. Az út sok-sok kitérő beiktatásával sikerült ilyen hosszúra. Szinte követhetetlen az egyes kartellek egymás elleni harca. A lényeg, hogy az egyszerű drogfogyasztó állampolgár nem bűnös, ő természetesen áldozat. Így semmi ok nincs rá, hogy börtönbe zárják. A függőség okait kell megszüntetni. Receptet viszont nem kínál az író. Viszont megragadja az alkalmat, hogy rávilágítson Trump és a drogkartellek kapcsolatára. Csak éppen ő Dennisonnak nevezi, nehogy valami csúnya bírósági ügy kerekedjék a dologból.
Mintha az egész krimi vagy kalandregény csak azért íródott volna, hogy megvádolja az amerikai elnököt. És a végén Keller a házuk melletti domb tetejéről átnéz a határon Mexikóba. Mosolyog magában, mert nem lát falat. Bizonyára becsukta a szemét.

Tóth_László_7>!
Don Winslow: A határ

Ez az opusz méltó folytatása a drogkartell-trilógiai első két kötetének. Amiben talán különbözik a korábbiaktól, az rendkívüli töménysége dacára több mint 900 oldalas terjedelmének. Engem négy síkja ragadott meg hallatlan erővel.
1. A drogot előállító és terjesztő csoportok háborúskodásának leírása a kapitalizmus struktúrájának és működésmódjának halálpontos látlelete. A „legális kapitalizmustól” csupán az különbözteti meg, hogy tiltott árucikkek piacáért folyik a kíméletlen kűzdelem, de nyilvánvaló, hogy a törvényes vállalkozások hasonlóan kíméletlen ezsközökkel harcolnak egymás ellen. A legális és illegális kapitalizmus rendszerei pedig öszakpcsolódnak egymássla (ahogy ez az alkoholtilalmat követően a maffiával is megörtént).
2. A legmegrendítőbb szál a Nico nevű kolumbiaiksifiú hár fejezeten át tartó életútjának bemutatása: a nyomor és az életveszélyes fenyegetés elől próbbál az USA-ba eljutni és útja a „Szörnyeteg”-nek nevezett vonaton sokkal lidércesebb, mint a számtalan kíméletlen gyilkosság leírása. Az amerikai menekültpolitika kegyetlenül veszi semmibe visszatoloncolása biztos következményeit, még akkor is, ha a kisfiúnak New-York-ban sincs más lehetősége, mint hogy életét mentve latino bandataggá váljon.
3. A könyv igazi erőssége azonban a drogszindikátus és az amerikai nagytőke ill. kormányzat közötti összefonódás bemutatása, ami megítélésem szerint nem fikció.
4. A főhős, Art Keller saját naivitásból származó tévedéseivel együtt is megejtő alak, még akkor is, ha a regény (dokumentumregény) tipikusan amerikai módon zárul: mindent túlél akkor is, amikor saját szabadságá kockáztatva leleplezi a drog és a kormányzat közötti összefonódást (a magányos hős – bár vanak hasonlóan magányos hős társai – legyőzi a gonoszt).
A legfőbb tanulság: ahol van kerelet, ott lesz kínálat is, ezért az erőszak kiiktatása jelentene megoldást, vagyis a dorglelgalizálás.
Ugyanakkor marad még az addikció, a függés problémája, de az ezt az állapotot megelőző helyzet az igazi kérdés, amit Keller fel is tesz: miért van szüksége az embereknek drogokra. „Száraz alkoholistaként” (40 évnyi masszív ivás után) a dorogk relaxációs funkcióját fontosnak tartva úgy gondolom, hogy az alkohol és drog sokak életébe épülhet be szervesen, de csak az élet egyik kikapcsoló aspektusaként és nem mint létszükséglet. A függésre való hajlam (a szenvedélybetegség) kialakulásának okai pedig a sok, ilyen témájú kutatás ellenére is tisztázatlanok. De a fogyasztók üldözése értelmetlen és össztársadalmi méretekben káros. Szerncsére ezt egyre több orzág ismeri fel azzal, hogy legalzálja a marihuánát.


Népszerű idézetek

>!

– Nem tudja irányítani a feleségét?
– Teszek magának egy szívességet, Ben – mondta Keller –, és nem említem meg neki, hogy maga előállt ezzel kérdéssel. Ami azt illeti, én nem is szeretném „irányítani” a feleségemet. Hiszen egy nő, nem egy weimari vizsla.

300. oldal (Winton, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: weimari vizsla
>!

Keller ugyanabban a pillanatban figyel fel a gyerekre és a lövésztávcső villanására.

(első mondat)

luzZ>!

Milyen furcsa, gondolja magában, hogy az élet legnagyobb döntéseit sokszor nem a nagyszerű pillanatok vagy a nagy változások után hozzuk meg, hanem csak úgy ráülnek az emberre, mint valami elkerülhetetlen fejlemény, mint egy kész tény, ami felől nem is maga az ember döntött, csak úgy eldöntötték helyette valahol.

73. oldal, 1. fejezet - Szörnyek és szellemek

olvasoterem>!

Mi a különbség egy befektetési alap menedzsere és egy kartell vezére közt?
A Wharton School üzleti képzése.

142. oldal

olvasoterem>!

Csak Mexikóba több tízmilliárd dollár vándorol évente – készpénzben, ami akkora mennyiség, hogy nem is számolják, hanem mérik. Ennek lennie kell valahová, a drogbűnözők biztosan nem a párnájuk alá dugva vagy a hátsó kertjükben elásva tartogatják. Nagy részét Mexikóban fektetik be, becslések szerint drogból származó pénz működteti a mexikói gazdaság 7-12 százalékát.
De sok visszatér ide – ingatlanok és egyéb befektetések formájában.
Megbújik egy bankban, aztán legitim üzletekben testesül újra.
Íme, a drogellenes háború mögött rejlő piszkos titok – amikor egy függő beledöfi a tűt a karjába, abból minden egyes alkalommal mindenki profitál.
Mind befektetők vagyunk.
Mi vagyunk a kartell.

144. oldal (Winton, 2019)

olvasoterem>!

– Maga komolyan azt hiszi, hogy bárki meg akarja nyerni ezt a háborút? Senkinek sem érdeke, hogy megnyerje; mindenki abban érdekelt, hogy folytatódjon. Nem lehet ennyire naiv… évente tízmilliárdok a bűnüldözésre, felszerelésre, börtönökre… ez üzlet. A drogellenes háború hatalmas üzlet.

538. oldal (Vinton, 2019)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tom Clancy: A kokain akció
Tom Clancy: Kokainháború
Michael Connelly: Fekete jég
Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?
Jo Nesbø: Kísértet
Baráth Viktória: A főnök 2.
Rita Falk: Gőzgombóc blues
Anne Priest: Angyalkönny