Cosmopolis 72 csillagozás

Don DeLillo: Cosmopolis

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eric Packer, a fiatal milliárdos egy átlagosnak tűnő áprilisi napon kilép New York-i lakásából, és beszáll a csúcstechnikával és luxuscikkekkel fényűzően berendezett fehér limuzinjába. Ezen a napon két komoly küldetés áll előtte: világrengető spekulációs támadást kell intéznie a japán jen ellen – és el kell jutnia Manhattan túlsó végébe a fodrászához.
Ericnek hol az amerikai elnök motoros kísérete, hol egy zenészbálvány temetési menete, hol egy erőszakos politikai tüntetés állja útját. A kocsi kényelmes bőrülésén egymást váltják a látogatók: biztonsági, műszaki és pénzügyi szakértők, sőt Eric menyasszonya és szeretője is, miközben a limuzin az egyre bizonytalanabb jövő felé araszolgat.

A könyvből David Cronenberg készített nagyszabású, lehengerlő filmet Robert Pattison és Juliette Binoche főszereplésével.

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Libri, Budapest, 2012
260 oldal · ISBN: 9789633101155 · Fordította: Barabás András

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

egy_ember>!
Don DeLillo: Cosmopolis

[„Eric Packer, a fiatal milliárdos egy átlagosnak tűnő áprilisi napon kilép New York-i lakásából, és beszáll a csúcstechnikával és luxuscikkekkel fényűzően berendezett fehér limuzinjába. Ezen a napon két komoly küldetés áll előtte: világrengető spekulációs támadást kell intéznie a japán jen ellen – és el kell jutnia Manhattan túlsó végébe a fodrászához.
Ericnek hol az amerikai elnök motoros kísérete, hol egy zenészbálvány temetési menete, hol egy erőszakos politikai tüntetés állja útját. A kocsi kényelmes bőrülésén egymást váltják a látogatók: biztonsági, műszaki és pénzügyi szakértők, sőt Eric menyasszonya és szeretője is, miközben a limuzin az egyre bizonytalanabb jövő felé araszolgat.”]

[Egy Ember negyvenes könyvtáros egy átlagosnak tűnő áprilisi napon kilép budapesti lakásából és beszáll a hangosbemondóval és üzemen kívüli légkondival fényűzően berendezett sárga villamosba. Ezen a napon két komoly küldetés áll előtte: rendbe kell raknia a pszichológia – szociológia részleget, mert már erősen szétcsesződött – és este haza kell jutnia a Belváros túlsó végébe, hogy hajvágógépével kissé rendbe szedje magát.
Embernek hol a parlamenti etikai bizottság elnökének motoros kísérete, hol egy erdélyi író temetési menete, hol egy erőszakos politikai tüntetés állja útját. A villamos gyanús foltoktól tarkálló üléseit csak magasból látja. Mobiljában egymást váltják a látogatók: telemarketingesek, a vízvezeték szerelő, a hiteltanácsadója, sőt Ember felesége és anyja is, miközben a villamos az egyre bizonytalanabb jövő felé araszolgat.]

Eriket és Embert „egyre gyakrabban kerülte az álom, nem heti egy-két alkalommal, hanem négyszer, ötször.” A két férfi „megpróbálta álomba olvasni magát, de csak éberebb lett tőle. Természettudományos szövegeket olvasott, meg verseket.” Mindkettőjükből „hiányoztak a szerzetesi adottságok.” Úgy érezték, „minden egyes cselekedet mesterséges, és ott kísért benne saját” maguk. Erik és Ember is úgy vélte, „semmi sem létezett körülötte. Csak a zaj a fejében, s az elméje az időben.” Egymástól függetlenül, de szinte egy időben mondták ki: „Az élet túlságosan egyidejű velünk.” Nincs távlat, rálátás. „Nincs semmiféle kétely. Manapság már senki sem kételkedik.” Pedig „érdekesebb kételkedni, mint cselekedni. A kételyhez több bátorság kell.” Lassan eljutottak „addig a pontig, ahol már egyetlen megalapozott ítélet sem születik.”

A rock’n’roll halott, a posztmodern halott, és a világpiac is gyengélkedik, dünnyögte Erik a limuzin ablakán át a lenyugvó napba. Ember gondolatban rábólintott.

8 hozzászólás
Morpheus>!
Don DeLillo: Cosmopolis

Különös, érthetetlen, vagy inkább őrült történet egy milliárdos tőzsdézőről, akiben a pszichoszomatikus tünete, az alvásképtelenség egyre közelebb tolja a határhoz, amin végül a jen folyamatos emelkedése löki át, hogy előbb lassú, majd egyre gyorsabb zuhanásba kezdjen, amelyet igazából nem csak akar, hanem még rá is segít, így a végén kevesebbé válik, mint egy hajléktalan csöves, akinek legalább van valami célja, még ha őrült is. De miért történik meg ez, hiszen látszólag tökéletes életet él, a semmiből feljutott a csúcsra, ezt szeretné mindenki, nem? A pénzzel foglalkozik szinte percről percre, és épp a pénz az, ami kilúgozza magát magából, majd a pénz érdektelenné válik számára, semmivé teszi azt. Ha valaki bárkit, bármit megkaphat, beleőrül. Ki így, ki úgy. Kár, hogy nem mindenki így. :D Viccesebb lenne a világ, ha a diktátorok, milliárdosok a hatalmuk, vagyonuk csúcsán hirtelen mindent eldobnának. Kár, hogy ugyan értelmetlenül, de a fordítottja történik, minél értelmetlenebbé válik az egész, annál inkább markolják, mert a végén már egyebük sincs, mint a kapaszkodás. Pedig sokkal jobb az elengedés. :D
A könyvből készült filmet láttam, néhány részlet megmaradt a fejemben.

1 hozzászólás
Talpacska>!
Don DeLillo: Cosmopolis

Na ezt is végig szenvedtem.
Senkinek nem ajánlom olvasásra.
Nagyon kiváncsi vagyok mit tud a film, mert a könyv egy katasztrófa. Kész agymenés, minden logikát és struktúrát nélkülöző – a fülszövegben úgytűnik, mintha szorult volna értelem a könyvbe – de ne, hangsúlyozom ne dőljetek be neki!
Karakterek? Nulla.
Történet? – Nulla.
Disztópia? – Könyörgöm mitől?
Esküszöm betépve jobb könyvet lehetne írni, mint ez.

Vaaagy, csak én nem vagyok elég okos ehhez, hogy dekódoljam a mélylélektani üzenetét.

BeliczaiMKata P>!
Don DeLillo: Cosmopolis

„-Létezik az a gomba, amelyik szól hozzád? Komolyan kérdezem. Az emberek néha hallani vélnek dolgokat.”
Én sem tudtam eldönteni, hogy mi vezérelte az írót eme történet megírásakor. De lehet, hogy itt a válasz elrejtve a könyvben.
Csak kihívás miatt olvastam végig, különben az első néhány oldal után feladtam volna. Zagyvaság az egész, a szereplők semmilyenek, nem szerethetőek, nincs semmi motiváció, csak csinálok valamit, hogy csináljak valamit.
Soha többé ezt a „művet”.

entropic P>!
Don DeLillo: Cosmopolis

Jobban tetszett, mint elsőre (http://moly.hu/ertekelesek/459951). Bár DeLillo nekem még most is túl okoskodós (a simán okos helyett), mindenesetre az ezt megelőző olvasmányom (A szürke ötven árnyalata) annyira ostoba volt, hogy ahhoz képest magasan felértékelődik minden, amiben kettőnél több gondolat van. (Szóval a nap felfedezése, hogy a könyvek értékelése is relatív, asszem.)

Reelka>!
Don DeLillo: Cosmopolis

Szándékosan nem csillagozom, de csak mert nem olvastam végig. Nem bírtam. Olyan szinten volt unalmas, hogy nem pazarlom rá az időmet. Aki szereti Coelho stílusát, annak lehet ez is tetszene, de miután az első 30 oldalon kb SEMMI nem történt, csak fickókánk elindult hajat vágatni… No, ennyire izgalmas a cselekmény. Ami nem megy, nem erőltetem, csak hálás vagyok a sorsnak és a könyvtárnak ,hogy nem adtam ki érte pénzt. Hasznosabban költöttem volna el, ha egyből az ablakon szórom ki. -.- Ezek után a belőle készült filmhez sincs nagy kedvem xD

3 hozzászólás
agnesasszony P>!
Don DeLillo: Cosmopolis

Nem tudom, hogy én vagyok-e túl éretlen ehhez a könyvhöz, vagy egyszerűen csak tényleg nem annnnyira jó. Azt sem mondhatom, hogy egyáltalán semmi mondanivalója nincs. Értem én, hogy itt ez a dúsgazdag pasas, aki a semmiből jött, és beleőrült (szó szerint) abba, hogy bármit megkaphat. A pénz kell, jó, ha van, de azért mocskos, és megront, és kifordít önmagadból. Fujj. Igen, tudom.
Ami nagyon zavart, hogy a karakterek hatalmas nullák voltak – pedig ha ki lettek volna dolgozva, simán elvitték volna a hátukon a regényt, amiben egyébként úgy nagyon nem történik semmi. De a karakterekben rengeteg kiaknázatlan lehetőség maradt, ezt nagyon sajnálom. A vége – na, az nekem már sok volt. Talán nincs is érzékem az ilyen jellegű könyvekhez. Azt hiszem, most egy darabig nem is próbálkozom hasonlóval.
Ja, a filmet nem láttam, de azt hiszem, most már nem is vagyok kíváncsi rá.

lot49>!
Don DeLillo: Cosmopolis

Tetszett…Nagyon! Tetszett a regény rövidke mondatokból összerakott laza szerkezete, széteső története, a gyakran jól eltalált mondatai, finoman elszórt, misztikusnak mondható szálai, a pillekönnyű felépítése és lappangó nyomasztása. Felkeltette az érdeklődésemet a szerző más könyvei iránt.

3 hozzászólás
Nina__>!
Don DeLillo: Cosmopolis

Wow! Ez a könyv lenyűgöző.
Pár hónapja láttam a filmet, nagyon tetszett, de nem értettem teljes egészében. Akadt néhány homályos folt, amikre most válaszokat találtam.
Például a patkány, mint valuta és a gyakran említett aszimmetrikus prosztata mélyebb jelentését. A bonyolultnak tűnő, néhol abszurdan témát váltó dialógusok engem rendkívül szórakoztattak.
A fő gondolatmenetet a kapitalizmus rendszerének felépítése uralja. A főszereplő, Eric, zseniálisan beteges elméjében barangolva egy összetett és töménytelen információval felhalmozott történetet kapunk, amihez kell egy kis idő, míg teljesen felfoghatóvá válik a tartalma és mondanivalója.

Dominik_Blasir>!
Don DeLillo: Cosmopolis

Igazság szerint én szeretem a macsó WASP egzisztencialista-rezignált-világvégehangulatos irodalmat, úgyhogy végülis a Cosmopolis is bejött. Sejtem, hogy miért olyan jó író DeLillo, de azért ez érezhetően nem a mesterműve, annak ellenére, hogy vannak néha nagyon erős pillanatai, amikor elkapja a ritmust, és minden megtörténhet (és meg is történik).
Viszont a filmre kíváncsi lettem.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Futtetenne I>!

Van ugyanis egy kínai bölcsesség: „aki tud és nem cselekszik, az nem tud”.

111. oldal

Futtetenne I>!

– Minden alig néhány hétig tart. Vagy csak napokig. Pár perc az egész életünk.

91. oldal

Futtetenne I>!

– A jövő mindig egésznek, megváltoztathatatlannak látszik. A jövőben mindig magasra nőtt, boldog emberek vagyunk – magyarázta Kinski. – Ez az oka annak, hogy csalódunk a jövőben. Minden alkalommal csalódunk. Soha nem képes olyan rohadtul kellemes hellyé válni, mint amilyennek szánjuk.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csalódás · jövő
1 hozzászólás
Futtetenne I>!

Négyéves koromban – mondta Eric – kiszámoltam, mennyi lenne a súlyom a naprendszer különböző bolygóin.

93. oldal

1 hozzászólás
Futtetenne I>!

– (…) Mindig a tiéd az utolsó szó. Felöltözve és levetkőzve is. Ehhez is kell tehetség, azt hiszem.

45. oldal

1 hozzászólás
Futtetenne I>!

Állt az utcán. Nem volt semmi tennivalója. Nem hitte volna, hogy ilyesmi megeshet vele. A pillanat nem sürgette, a pillanatnak nem volt célja. Ez a helyzet nem szerepelt a tervei között. Hová tűnt az életmód, melyet mindig is folytatott? Nem akart sehová se menni, semmin nem kellett törnie a fejét, senki sem várta. Hogyan is indulhatna el valamelyik irányba, amikor minden irány egyforma?

225. oldal

Mara91>!

Vannak kihunyt csillagok, amelyek még ma is világítanak, mert fényüket foglyul ejtette az idő. Hol állok ebben a fényben, ami szigorúan véve nem is létezik?

196. oldal

Futtetenne I>!

Végigjárta a lakást, a negyvennyolc szobát.

16. oldal

6 hozzászólás
Miyako71 P>!

Amikor el akarom fojtani a dühömet, rohamokban tör rám a hwabyung (koreai). Ez elsősorban kulturális jellegű pánik, az internetről kaptam el.

77. oldal

5 hozzászólás
Miyako71 P>!

Valaha ismertük a múltat, és nem tudtunk a jövőről. Ez az állapot éppen most változik meg – mondta Kinski. – Új időelméletre van szükségünk.

113. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Fragments – Töredékek
R. J. Palacio: Az igazi csoda
R. J. Palacio: Csodácska
Rick Riordan: A villámtolvaj
Cassandra Clare: Csontváros
Nicola Yoon: A Nap is csillag
Donna Tartt: Az Aranypinty
Cecily von Ziegesar: Bad Girl
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Isaac Marion: Eleven testek