A ​fenevad szabad 14 csillagozás

Don DeLillo: A fenevad szabad

A ​regény – Bucky Wunderlick képzeletbeli amerikai popénekes, hivatásos közönségőrjítő és elektronizált sámán története – az utóbbi évek egyik leghatásosabb és leglármásabb mítoszpótlékát, a rock-jelenséget és kísérőkliséjét, a pop-bálvány élettörténetének félirodalmi műfaját veszi célba. Don DeLillo, a fiatal amerikai író önmagával szembesíti a klisét, mégpedig oly módon, hogy a pop-életrajz vázát, nyelvezetét hűségesen követve megírja a klisé kliséjét, majd ezt összefonja a másik népszerű műfaj, a krimi sablonjainak szórakoztató kivonatával. Az önmagával meghasonlott rock-sztár körül pedig felvonul az amerikai hippi- és pop-világ egész maszkabálja: a Transparanoia nevű üzleti mammut vezérigazgatója, Globke, a lemezpiac nagy manipulátora, a Boldog Völgy nevű gazdakommuna hippijei, akik egymásra acsarkodó csoportokban hirdetik a föld és az élet szeretetét egy New York-i bérházban; fellép doktor Pepper, a kábítószer titokzatos pápája, a szárnyaszegett Bucky öntudatos párja a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1978
260 oldal · ISBN: 9630717549 · Fordította: Bartos Tibor

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

catnipthief>!
Don DeLillo: A fenevad szabad

Már hosszú ideje tartoztam magamnak egy DeLillo-olvasással, hiszen róla azelőtt csak annyit tudtam, hogy nagyjából egyezményesen a jelenlegi négy Nagy Amerikai Kortárs Varázsló, Pynchon, Cormac McCarthy és a nem is olyan régen elhunyt Philip Roth, egyikének tartják. A többiek már megvoltak, Pynchon már régi szerelem, McCarthy is egyre inkább. Roth-ot még illene párat. De DeLillo-tól eddig semmi nem jött szembe, úgyhogy már a Fehér Zaj újrakiadása óta szemezek vele, egyszer talán eljutok odáig is, majd ha a Végtelen Tréfa néven ismert politoxikomán skizovákuum nem eszi többé az életem, mint a rozsda. Szimultán azért lecsúsznak könyvecskék, meg időközben ráakadtam erre a korai regényére, gondoltam, jó bevezetés lesz.
Hősünk, Buck Wunderlick egy képzeletbeli bugyinedvesítő transzrockpacsirta, Dylan-ből, Hendrix-ből, Bowie-ból, Morrison-ból, Jagger-ből gyúrt rakenroll-posterboy Bolygó Kapitánya, a ’60-as évek alkonyán, a Kiábrándulás tetején, ahol, amikor a hullám végül megtört. Buck a regény kezdetén besokall, befordul és felszívódik a Manhattan-i Great Jones Street egyik, tulajdonában levő, üres, bútortalan és hideg lakásában. A Great Jones Street egy hírhedt korai kábítószertanya volt New York-ban, mi több, a helyi szlengben a „jonesing” szó ebből az utcából eredeztethető, és eredeti jelentése szerint (elsősorban) narkó iránti sóvárgást jelent. 1966-ban pl. Charles Mingus-t is ebben az utcában dobták ki albérletéből, amiből amúgy zenesulit szeretett volna faragni, és ugyanakkor tartóztatták le bizonyos fecsik birtoklásáért. És egyébként Great Jones Street a regény angol eredeti címe is, és őszintén, totál nem fér bele a fejembe, miért kellett ezt erre az önfeledt, sörszagú metálbúcsút idéző fenevadszabadra ferdíteni.
Az önmagától meghasonlott Bucky körül szinte azonnal keringeni kezdenek a keselyűk, a Boldog Völgy nevű paramilitáns, pszeudo-erőszakos hippikommuna, egy (pontosabban nem egy) rejtélyes, barna csomag, a beszédes nevű Transparanoia cég feje, a lemezpiac ördögi, gátlástalan manipulátora, botcsinálta, köpönyegforgató díler, elhanyagoltságtől hervadó-izzó (ex?)barátnő, meg még egy raklapra való csendes őrült, és ebben a bizonytalan, illanó, paranoiás ködben aztán kirajzolódik/összegubancolódik egy félpornográf anzix hátlapjára körmölt, koponyafeszegető, sötét burleszk-krimi, ahol rejtélyes és megismételhetetlenül intim demószalagok (egyértelműen Bob Dylan Basement Tapes című albumára utalva) cserélnek gazdát lobotomizáló kísérleti kábszerekkel és az egész, csiricsáré, agyeldobós posztmodern karneválkatyvaszt egy bizonyos Doktor Pepper vezényli le. Természetesen horogra akadtam és marhajól szórakoztam, szerelmetesen karambolozik össze Pynchon Beépített Hibája a Képzelt Riporttal. Vázlatosan felskiccelt bukástörténet, üldözési mániás, macskakaparásos naplótörmelék, légypapírra körmölt dalszövegcsírák, egy bizonytalan, takaréklángon billegő ikon akasztófajátéka a világgal. Imádtam.
De érdemes lenne elgondolkodni egy újrafordításon, mert a már említett, tökre elb*szarintott cím és úgy általában a közel ötven éves fordítás avétos, erőltetett kopogása, gördülékenytelensége nem kicsit vágta tönkre az élményt.

5 hozzászólás
Gregöria_Hill >!
Don DeLillo: A fenevad szabad

Sajnos ez most nem lesz semmiképpen egy szofisztikált értékelés. Már eleve az általános benyomásomat is csak így tudom összefoglalni, indoklás nélkül: én kissé untam, de azért nem annyira, jó volt ez.
Ami pedig a pongyola véleményemet illeti, az utóbbi időben elolvastam egy raklap olyan könyvet, amelyben rockzenész(ek)/rockzenekar a főszereplő, és én tényleg úgy gondolom, hogy amint a fotográfia, úgy a könnyűzene is (dalszövegestül és zenéstül) egy autentikus, egyenértékű művészeti ág a huszadik század óta. Most a Bob Dylan irodalmi Nobel-díja remélem, árnyal majd valamit ezen a helyzeten, ettől nehéz lesz eltekinteni. De a fotográfia valahogy jobban (elismertebben) járt még a szépirodalomban is, mint a könnyűzene.
Nem igazán olvastam még olyan szépirodalmi művet, ami a rockzenét sikeresen beemelte volna a repertoárba. Hornbyt nagyon szeretem, de alapjában és jó értelemben véve mégiscsak lektűr, de ezzel lehet vitatkozni is. Például azt feltételeztem, hogy Rushdie neve garancia, és tényleg meg is próbálta, más kérdés, hogy szerintem nem volt jó ez a regénye, ő meg túlmisztifikálta, túlokoskodta (https://moly.hu/ertekelesek/1825340).
Az is igaz, hogy a projekt keretében bátran 1,5 pasis borítós könyvet is elolvastam (az egyik annyira rettenetes volt, hogy még félbehagyottként sem szerepeltettem az olvasmánylistámban), és azóta tudom, hol van az alja, mihez hasonlítsam. Ahhoz képest a Rushdie is nagyon jó volt. Egyben várom a további olvasmány javaslatokat.

Kicsit ő is unta. Mármint a Bucky Wunderlick. Úgyhogy én ennek utána miért ne. Ahogy egy másik értékelő írta, „Regimentnyi idézhető sor”. Tényleg, az is volt.

Eh, jó volt ez, ráteszek még egy fél csillagot utólag b+!
Összességében tényleg ez volt eddig a legjobb a témában.

6 hozzászólás
henryhill>!
Don DeLillo: A fenevad szabad

Kamara-sztori elsőosztályú tálalásban. Adva egy hippi, a karikatúraszerű Bucky Wunderlick aki a sikert átélte és metafizikai feltárulásra vágyik szobájában valamint multitoxikomán ismeretségi köre akik egy obskurus drogbizniszbe fúrodnak. Dialógusközpontúság, fragmentált történetív, hiátusos felépítés és lírai kalandozások az illúziók kósza ösvényén. DeLillo erénye abban áll hogy megint képes volt eleganciát adni, eleganciába plántálni az övön aluli képzeteket is, eszméket, ideológiákat, obszcén megjegyzéseket és így egy nagyon szarkasztikus, szatirikus, szóvirágaiban szivárványosan ragyogó regényt alkotni. Regimentnyi idézhető sora, bekezdése van a könyvnek, egyetlen hibája a magyar fordításnak, a fordítás anakronisztikussága, noha még így is elképesztően élvezetes, maradandó élmény volt olvasása. A késői beat-paranoia és elidegenültség egyik különleges reprezentációja ez a könyv, dúsan fűszerezett filozofikus körítésben, ahogy az DeLillo-tól várható.


Népszerű idézetek

Gregöria_Hill >!

… sötét volt, mint valami robotos ukrán álomban

151. oldal

cassiesdream>!

– Ennek az ingnek története van – magyarázta Globke. – Hímzett oltárterítőből készült. Szentelmény. Vak apácák szőtték a Himalája lankáin.
– Milyen szín ez? Ilyen színű inget még nem láttam.
– Lámahányás – felelte. – Legalábbis annak árulták. Híre terjedt, hogy meghaltál Bucky.
– Elhiszed?

9. oldal

2 hozzászólás
lalazs>!

– Kenderszakállas történet a végtelen számú majomról – folytatta Fenig. – Ha végtelen számú majmot nekiültetek az írógépek végtelen számának, valószínű, hogy egyik majom irodalmi művet alkot. Milyen nyelven, azt nem tudom. De mi volna, ha végtelen számú írót helyeznénk el végtelen számú majomketrecben? Jönne belőlük egyetlen igazi majommakogás? Egyetlen hiteles csimpánzhang? A lábujjukkal kapaszkodva lengenének a végtelen számú majomhintán? Majomszart szarnának? kérdés elméleti, inthetne le. Talán igaz.

31. oldal

cassiesdream>!

– Van ez az ismerős srác Új-Mexikóból – magyarázta már idefenn –, az ismerősöm, Bobby, Új Mexikóból, azt ígértette meg velem, hogy megmondom neked, hogy ő tudja, hogy honnét lehet szerezni teljesen jó hasist, amit teneked ingyér idead, nem is muszáj találkozni ővele. Ezt mondta. Hogy hasis, ingyér, és hogy teljesen jó.
– Mostanában inkább rádióval gerjesztem magam.
– Akkor nincs baj, mert ezt nem azzal hoztam, hogy adjam oda örökbe.
S kezembe nyomta a csomagot.
– Ez meg mi? – néztem rá.
– Csak azt akarják, hogy itt tartsad, mert benned megbíznak, és azt mondják, hogy biztosabb hely nincs. Majd jön érte egy illető és elviszi.
– Ki akarja, hogy itt tartsam?
– A Boldog Völgy Gazdakommuna.
– Az meg mi?
– Egy ilyen 'vissza a természethez' család itt a szomszédban. Az East Side alsó végén laknak. Egy háznak az egész legfelső emeletét lefoglalták. Párat ismerek még a Sivatagi Vízisíző korából.
– Szóval egymásban nem bíznak. Csak énbennem.
– Úgy valahogy – mondta. – Három lenn van. Nem akarnak följönni. Mutatják, hogy ők nem zavarognak. Az a céljuk, hogy az amerikai magánélet zavartalanságát biztosítsák. Van náluk puska, pisztoly, kés, forrasztólámpa, robbanóanyag, karabély. Ez a csomag lopott holmi. Az van rám bízva, hogy mondjam meg, hogy Pepper doktor, ha majd elő tudják keríteni, ki fogja vegyelemezni, mi van a csomagban. Úgyhogy amint előkerítették, mennek vele utána rögtön az Essex Streetre, vagy őhozzája, egy illető meg jön ide, és viszi a csomagot. Az lett rám bízva, hogy mondjam, Pepper doktor, vegyelemzés, Essex Steet, illető viszi a csomagot. Többet nem mondtak.
– Mintha a barátaid nem volnának még eléggé összerázódva.
– Hát majd menet közben. Azt nem lehet egyszerre. Még nem olyan ismerősők a városban, meg minden. De a véleményük az, hogy amit te most csinálsz az komoly.
– Miért, én mit csinálok?
– Vissza akarod hozni a magánélet szentségét Amerikába.

19. oldal

henryhill>!

A forrásaitól elvágott, kikapcsolt telefon idővel rejtelmes szoborrá válik. Hírfolyama megdermed, semmissé válik bénult ideggócában. Csengő izgalmának ájulata viszont más erőtartalékaira derít fényt. Hallgatása (pedig beszédre termett, semmi másra) másfelől irányítja rá a figyelmet. A tárgyat látjuk benne, nem a készüléket. A történeti rejtélyt magába záró formát. A távbeszélő távhallgatásba burkolózik, és szépsége kivirul.

33. oldal

lalazs>!

Egy évezred vagy kettő múltán azok fogják értelmezni civilizációnk egy-egy látszólagos paradoxonját, akik az ellen-régészetben szereznek jártasságot. Nem úgy tanulmányoznak majd minket, hogy leásnak a föld mélyére, hanem az ipari szemét és roncsvas iszonyú hegyhátait másszák meg, és igyekszenek feljutni épületeink legtetejéig, s ott fenn csipdesik hozzáértően a toronycsúcsokat, tetőlakásokat, fiatornyokat, mellvédfalakat, harangtornyokat, víztartályokat, virágcserepeket, galambdúcokat és kéményeket.
[…]
S ahogy építményeinket vakargatják, és a huszadik századi művészet és kultúra odakövesedett maradványait hámozzák évtizedről évtizedre, egy-egy rétegét könnyű lesz egybevetniük a földszint málladékával – beomlott bankpincékkel, pénztárgépekkel, széfekkel, zárakkal, villamos riasztóberendszerekkel és páncélozott járművekkel. S mikor az ellen-régészek a földmélyi egyetemeikre visszajutva elkészítik pusztulásunk teljes okadatolását, első helyre azt a tételt állítják, hogy szépségeinket mi a levegőbe tornyoztuk, ragadozó madarak gyönyörűségére, szemmagasságban viszont semmi tanulságosabbat nem helyeztünk, mint vasárut, gépezeteket és kínzószerszámokat.

200. oldal

lalazs>!

Minden pornografikus mű egy lépés a fasizmus felé.

214. oldal

henryhill>!

Figyeltem, hogy nekieredtek a hópelyhek az utcai lámpák zárt fényaknájában. Szél nem fújt. Egyenletesen hullongtak, méltóságosan, akár a vidéki havak, mikor kopasz fák, hiedelmek, tejjel-mézzel folyó domboldalak, nagy léptű, csizmás vénemberek nyelvén beszélnek.

89. oldal

cassiesdream>!

– S hogy azt ne hidd, nem méltányolom a későbbi dolgaidat, ha sima dalok, ha nem simák, elmondom, hogy néhány héttel ezelőtt, a végtelen déli mezőket járván, Memphist fogtam a kocsi rádióján, és a „Pi-Pi Mamá”-t játszották. Egyik oldalát a másik után, hirdetésszünet nélkül. Nem mintha ez ritkaság lenne. Csak jelezni kívánom, hogy nem vagyok puszta pénztárgép. Nálam jók a megmozdulásaid. Nem mintha én ilyen hangokat akarnék kiadni. Arra se vágyom, hogy a gyerekem ilyen hangokat adjon ki. Csupán jelzem, hogy hiteles hangok és nálam jók.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six
L. J. Shen: Mennyei kísértés
B. B. Easton: A rocksztár
Stephen King: Újjászületés
Shey Stahl: Revel
Joe Hill: A szív alakú doboz
Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában
S. C. Stephens: Esztelen
Susan Kay: A fantom
Aly Martinez: Szerelem a pokolból