69 ​nap alatt Magyarország körül 3 csillagozás

A lefelé vezető jól járható turistautak mindig rossz irányba mennek. Következmény: egy kereszteződésben Neked felfelé vagy dzsindzsában kell menni. De legtöbbször dzsindzsában felfelé.

95. oldal

A település végén egy közkútból feltöltöttem a vízkészletemet. Közben odajött egy helybéli úr is vödörrel, és mikor kérdésére válaszolva megtudta, merre jártam/járok, azt mondta: „Ahá, van egy kis bogara…”. Már majdnem megkérdeztem hogy hol, hogy lesöpörjem magamról, amikor leesett, hogy az elmeállapotomra célzott.

72. oldal

Ekkor már sejtettem, hogy nem volt jó ötlet ide jönni, de még mielőtt bármit is tehettem volna, megjelent a plébános úr. Szegény kis híján infarktust kapott, amikor fekete moszkitóhálóval a fejemen váratlanul felültem előtte. Mondhattam már, hogy elnézést, nem akartam megijeszteni… ezen már rég túl voltunk. „Erélyes” papi hangon felszólított, hogy távozzak onnan. Kis híján elnevettem magam… ezzel a határozottsággal egy ördögfiókát sem tudna elriasztani, nemhogy a Sátánt.

77. oldal

Már kiértem a városból, és kezdtem beletörődni, hogy valahol a szántóföld szélén kell sátort vernem, amikor megláttam egy nyitott kaput, a belső út végén egy kastély kinézetű épülettel. Gondoltam, kastély előtt már sátoroztam, hátha sikerül egyszer beljebb is kerülni. Bementem tehát, hogy engedélyt kérjek sátort verni az udvarban. Meglepetésemre egy fiatalemberekből álló népes társasággal találkoztam akik elmondták, hogy éppen legénybúcsút tartanak, és felajánlották, hogy tartsak velük. Először szabadkoztam, de aztán beadtam a derekam, amit nem bántam meg. A telken volt ugyanis egy meleg termálvízzel töltött medence is, amiből szinte ki sem jöttem. A társaság nagyon szimpatikus volt, mint megtudtam, valamennyien „szelíd motorosok”. Szebbnél szebb motorjaik ott álltak az udvaron. Etettek, itattak, úri dolgom volt. Ezúton is köszönöm önzetlen és szívélyes vendéglátásukat csakúgy, mint a ház tulajdonosának, aki minimális ellenszolgáltatásért megengedte, hogy ott sátorozzam, tisztálkodhassak és áztathassam magam a termálvízben. Azért nem nagyon akartam kívülállóként zavarni, még megvártam a „művésznő” előadásának egy részét, majd félrevonultam a ház egy zugába, és lefeküdtem. Ennél több nem is történt, alvásról szó sem lehetett a nagy hangoskodásban. Talán hajnali 4 órakor lett vége a bulinak, akkor tudtam aludni egy órát.

60. oldal