Táltosok ​Pest-Budán és környékén 2 csillagozás

Dömötör Tekla: Táltosok Pest-Budán és környékén

A könyv fejezetei, amelyek egy néprajzkutató visszaemlékezései, valójában nem saját magamról szólnak, hanem azokról az érdekes emberekről, városon és falun, akiket életem során megismertem. Az első rész gyermekkoromról és ifjúságomról számol be. többek közt arról, hogyan lettem költő helyett néprajzkutató. A második rész meg leírja, hogy kiket ismertem meg néprajzi gyűjtés közben: a falu álmodóit, versfaragókat, nótafákat, naiv művészeket, gyógyítókat, halottlátókat, varázslókat. Néha groteszk epizódok emlékeztetnek rájuk, máskor meg saját szavukat idézem naplójukból vagy magnetofonfelvételről.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
272 oldal · ISBN: 9631534111

Enciklopédia 2


Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Amrita I
Dömötör Tekla: Táltosok Pest-Budán és környékén

Dömötör Tekla nevét régóta ismertem, mindig azt jelentette számomra hogy igényes meseválogatás vagy néprajzkönyv került a kezembe. De nem tudtam ki az ember a név mögött. Ez a könyv Dömötör Tekla életrajzi regènye, leginkább Szabó Magdától ismertem eddig hasonlókat (akinek egyébként ismerőse volt). De előkerül itt a visszaemlékezésekben Karinthy Cini, Weöres Sándor és Kosztolányi Dezső fia is. Izgalmas önnéprajz, vidám és legalább groteszk sztorik a vh előtti és alatti életről. Rettentő személyes és ettől hoz annyira közel mindent. A gyerekkort, a vh előtti fiatal értelmiségiek „tivornyáit”, a háborút. Érdekesek voltak azok a szellmi műhelyek amikek a szerzőnő tagja volt, és amelyeknek a kiránduló útvonalait ma is bejárhatnánk. Félelmetes érzés hogy az egykori ikonok ugyanazokon az utcákon, hidakon ès kiránduló útvonalakon jártak, hülyéskedtek a haverokkal és csókolóztak a vetítős egyetemi előadásokon mint a ma embere. Valahogy a háborúnál is jobban emlékeztet a saját múlandóságunkra. No meg az is jó kérdés hogy kik járnaka köztünk akiknek még nem érzi a világ a jelentőségét? Aki ma csak egy kicsit részeges haver, 40-50 év múlva meg az irodakomkönyvből néz vissza. De addigra már késő lesz pótolni az elmaradt beszèlgetéseket.

A könyv második fele néhány adatközlő portréja, ezek is megejtően szépek, kedvesek.

4 hozzászólás
>!
Mesemondó I
Dömötör Tekla: Táltosok Pest-Budán és környékén

Dömötör Tekla neve összefonódik a gyerekkorommal, és mesemondói pályám kezdetével (sőt, sanda gyanúm, hogy nagybátyám, aki a Germán, Kelta Regék és Mondák régi kiadását anno a kezembe adta, maga sem véletlenül nevezte el az unokahúgomat Teklának). @Amrita értékelése óta különösen kíváncsi voltam a könyvre, így amikor a kezembe került a 300Ft-os mobil könyvespultnál, nem hagyhattam ott. Szép, érdekes, sokszor humoros, de leginkább melankolikus olvasmány – különösen, ha tudja az ember, hogy néhány héttel a szerző halála előtt látta meg a napvilágot. Helyenként kicsit mintha búcsú is lenne, egy korszaktól, és sok szeretett embertől, kollégától is. Főleg az első fele, ami Dömötör Tekla fiatalságáról, és az őt körülvevő művészekről, fiatal tudósokról szólt, egyszerre volt izgalmas és szomorú, hiszen közülük olyan sokan a háborúban haltak meg (az arányokon pedig nem segít, hogy D.T. kifejezetten csak olyan emberekről hajlandó írni, akik már meghaltak). Néha úgy éreztem, hallanék többet az anekdotákból, néha meg úgy, hogy most azonnal meg kell néznem, ők maguk mit írtak erről az időszakról.
A könyv második felének rövidebb néprajzi portréi is érdekesek voltak, bár itt be kellett ismernem, hogy nem mindig szeretem D.T. tudományos véleményeit. Amit az amerikai „boszorkányokról” írt például kifejezetten lesajnálóra és idegesítőre sikerült, hasonlóan a „naiv művészek” verseinek méltatásához. Sokszor kiviláglik, Dömötör Tekla szerint létezik egy „tiszta”, tiszteletreméltó népi művészet, és minden, ami nem pontosan ilyen (például uram bocsá' pénzt fogad el valaki érte), az se nem népi, se nem hagyományos, és legfőképpen felesleges beszélni róla. Itt majdnem el is veszített nálam egy csillagot a könyv, de akkor előkerült a drávasztárai táltosokról szóló fejezet, amibe azonnal beleszerettem, és úgy döntöttem, már csak ezért is megérte kézbe venni az egész kötetet.
Irodalommal, néprajzzal, ókortudománnyal, történelemmel, vagy általában emberi dolgokkal foglalkozóknak nagy szeretettel ajánlom a könyvet.

>!
Nibela I
Dömötör Tekla: Táltosok Pest-Budán és környékén

A cím senkit se tévesszen meg, nem olyan táltosokról lesz szó. Dömötör Tekla pályája előtti éveit bemutató önéletrajzi oldalak, ahol egy olyan korszakba enged bepillantást engedi, ami ma már néprajz kutatásának történelme.


Népszerű idézetek

>!
Amrita I

Ha elhunyt kollégáimra, barátaimra gondolok, szinte magam is úgy érzem, hogy szinte halottlátó vagyok – mert felkeresnek az elhunytak szellemei, vagyis emlékük, különösen karácsony táján, amikor egy-egy képeslappal üzentünk egymásnak: élünk, jól vagyunk. Ma már egyre kisebb lesz az a lista, ahová még levél megy, hiszen barátaim jó része már nem él, vagy ha él is, visszavonult a közélettől. Karácsonyi levelezőlapból álló gyűjteményem így lassan már történelemmé lett, az európai folklorisztika egy korszakának fontos dokumentuma.

259. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karácsony · képeslap

Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Imre: Yotengrit 1.
Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben
Kunkovács László: Táltoserő
Szélesi Sándor: Tündérösvény
Róheim Géza: A magyar sámánizmus
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
Németh Dezső: Táltosének
Kabay Lizett: Bikatáltosok
Tészabó Júlia: Nagy húsvéti képeskönyv
Mohay Tamás: Töredékek az ünnepről