Germán, ​kelta regék és mondák 132 csillagozás

Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

Észak borongós vidékének színes regéit adja a magyar olvasó kezébe Dömötör Tekla könyve. Az ősgermán költészettől, amely istenek, hősök, óriások és szörnyetegek alakjában keltette életre a természet erőit, a középkor híres eposzain, a Nibelung-éneken és a Gudrun-éneken át a német népkönyvekig ível a germán mondakör. Számos hatalmas zenei és irodalmi alkotás alapjául szolgál, mint például Wagner: A Nibelungok gyűrűje, Goethe Faustja vagy Shakespeare Hamletje. Magyarországon kevésbé ismertek, de éppen ilyen értékesek a kelta népek tündérregéi s a híres Artus-mondakör. A fontos könyv ötödik kiadásban jut el újra az olvasókhoz.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Regék és mondák

>!
Móra, Budapest, 2007
242 oldal · ISBN: 9789631183290
>!
Móra, Budapest, 2005
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631180891
>!
Móra, Budapest, 2003
242 oldal · ISBN: 9631177688

7 további kiadás


Kedvencelte 21

Most olvassa 10

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Hanaiwa
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

Nem volt rossz, de egy gyűjteménytől kissé meglepő a nevek tévesztése, vagy ez a „gyerekbarát edition” történetmesélés.. (például Tyr éppen ki tudja húzni Fenrir farkas szájából a kezét)
Inkább csak amolyan bemelegítésfélének ajánlott, ha valaki később elmerül ezekben a regékben alaposabban.

16 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

Én ezt régen rongyossá olvastam volna, ha meg lenne ez a könyv. De szerencsére mindig kölcsön kértem vagy könyvtárból hoztam ki. :)
Nagyon elbűvölt a skandináv világ annak idején és nem véletlenül. A kedvenc istenem Odin volt, aki a fél szemét adta a tudásért ami nagyon meghatott…
A kelta rész nem igazán tetszett, de már a germán mitológia miatt érdemes elolvasni. Ez egy alapmű szerintem. Bár az indiai regék sokkalta jobban tetszenek, de most nem a hasonlítgatás a feladatom. :)

>!
Habók P
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

Fordított arányban jobban szerettem volna – könyvekben, zenében képeken sokkal gyakrabban találkoztam a germán mitológia már egy-egy részletével, a kelták regéi szinte ismeretlenek voltak, Valószínűleg ezért is tűntek bonyolultnak: ismeretlen, furcsa ám hasonló hangzású nevek, kusza emberi kapcsolatok, a tündérek közelsége… Ezekből a történetekből szívesen olvastam volna egy kicsit többet is. És egy kicsit részletesebben – ez azért így elég száraz volt.

5 hozzászólás
>!
Oriente P
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

Mivel a „regék és mondák” sorozat egy másik tagját jól ismerem és annak témája a szakmámba vág, nincsenek kétségeim, hogy egy erősen leegyszerűsített, könnyített olvasmánnyá gyúrt mítosz- és mondagyűjteménnyel állunk szemben, de ez semmit sem von le az érdemeiből, hiszen ez a kis kötet nagyon sokoldalúan vezeti be az olvasót mind a germán, mind a kelta hagyományokba és motívumkincsbe. Az olvasás egyik érdekes tanulsága nekem az volt, hogy mennyivel jobban ismerem a germán mondavilágot és mesehagyományokat, mint a keltákat – ami végül is egy magyar olvasónál földrajzi és művelődéstörténeti szempontból is érhető.
A germán rész a legősibb, északi germán hősmondáktól és istenekről szóló történetektől, az izlandi sagákon, a középkori epikus költeményeken és legendákon át a népmesékig, mindenféle műfajból merít. Akadtak köztük ismerős történetek (pl. Beowulf, a Nibelungok, Tell Vilmos, A hamelni patkányfogó, Holle anyó) és érdekes volt némely, a szépirodalomból jól ismert feldolgozás nyersebb változatát is olvasni (pl. Amleth). Persze rengeteg olyat is találtam a kötetben, amiről még sosem hallottam korábban. A népmondák között többször is megjelent egy érdekes, szinte ironikus motívum, miszerint korábban különböző varázslények tették könnyebbé az emberek életét, de azok ostobasága vagy figyelmetlensége miatt végül magukra hagyták őket.
A kelta rész azonban, leszámítva az Artus-mondakört (Sir Gawain és a zöld lovag, Parszifál, Lohengrin, Trisztán és Izolda), egészen új világot nyitott előttem. Remek bevezetés volt ez a 70-80 oldal az ulsteri-ciklusról, a Finn és Osszián-körről, a Mabinogionról, mielőtt – terveim szerint – komolyabban elmerülök az ír és wales-i mitológiában és mondakörben. Nem lehet persze nem észrevenni a számtalan motívumot, amelyből Tolkien is ihletet merített, például lépten-nyomon utalnak rá, hogy a tündérek és az emberek egymás mellett éltek a szigeteken, a királyi házak keveredtek is egymással, és egyes tündér hősök, különböző okokból, számos esetben távoztak nyugatra, ahonnan aztán soha nem tértek vissza.
Kiderült továbbá, hogy a mai Oxford Brittania közepe, hogy honnan ered az „ujjából szopta” kifejezés, hogy mire vágynak leginkább az asszonyok, hogy miért tűntek el a sárkányok, és hogy ebben a világban, ahol a költészet legalább olyan fontos mint a harcászat, nemcsak minden valamire való harcosnak van hárfája, de még a szörnyeknek is :)
Ha ki kéne emelnem néhány kedvencet a számomra új történetek közül, egyet-egyet a könyv mindkét feléből, akkor egyik választásom Vinland felfedezésére esik: ez a történet arról szól hogyan fedezte fel Vörös Erik fia, Leif Amerikát. A másik választásom pedig Máeldun csodálatos utazása, ami egészen meghökkentett, gyakorlatilag az Odüsszeia ír megfelelőjének tekinthető. De összességében szinte minden feldolgozás tetszett, és rengeteget tanultam a kötetből.

2 hozzászólás
>!
Gerel
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

Még nagyon régen, általános iskolás koromban akadt a kezembe, éreztem, valami varázslatos van benne, muszáj volt kikölcsönöznöm. Teljesen magával ragadott az Ősi Istenek világa, visszasírom az időt, mikor ők uralkodtak kontinensünk felett. Átitatja a mágia az európaiak gazdag hitvilágát, ilyenkor vagyok igazán büszke, hogy ezen a földrészen születtem. Annyira inspirálódom, mikor a pogányokról és a természethez fűződő kapcsolatukról olvashatok. Számomra, bármi amit tesznek, csodás rituálénak tűnik. Nekem a kelták és germánok világa testesíti meg az emberi civilizáció aranykorát. (Tudom, sok csúnyaság történt akkor is, de na, nem tudok nem rajongani értük. :D) Rendkívül üdítő volt férfias férfiakról olvasni, csak szomorkodtam a villamoson, hogy semmi esélyem beléjük botlani. (Bár ki tudja egy-egy munkába siető emberben mi rejlik? )
Amikor a kora középkori történetekhez értem, nagyon elszomorított, hogy a kereszténység mennyire beszennyezte a későbbi mondákat. Minden mágia eltűnik a világból, ha fel is bukkan akkor a használója csak megátalkodott vajákos lehet, a bölcs druida gonosz varázslóvá válik. No de sebaj, egyre több újpogány jelenik meg, úgyhogy van még remény az igazi európai hitvilág számára.

>!
Vörös_Rébék
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

A Gyűrűk Ura kapcsán döbbentem rá, hogy mennyire nem tudok semmit a germán mitológiáról. Van valami Thor meg Odin… és Loki. Na, kb ennyire futotta a tudásomból és ez természetesen nem maradhatott annyiban. Rólam tudni kell, hogy minden nép mitológiája nagyon érdekel, de valahogy mégis csak a görög és római mítoszok terén szedtem magamra valamit. Éppen ezért ez a könyv egy nagy űrt töltött ki számomra és mindeközben jól is szórakoztam. A könyv nagy előnye az egyszerű, közérthető stílus, nem elemez, csak történeteket mesél, amikből mindenki kedvére szemezgethet.

6 hozzászólás
>!
robinson P
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

Nagy hatással volt rám, szerettem, Bár sokkal komorabbak, sötétebbek a történetek, de kincs volt a polcomon a Görög regék mellett. Többször is elolvastam, a történelem már akkor megfogott. Az északiak szeretete talán valahol itt kezdődött. Meghatározó könyv volt, az biztos.

>!
Eule
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

A válogatás most is tanulságos volt, akárcsak gimnazistaként, amikor először olvastam.

Az északi istenek kalandjai megleptek, valahogy némileg fennköltebb cselekményre számítottam. A germán hősénekek viszont nagyon tetszettek. A walesi és kelta történetek nem annyira magával ragadóak, mint számítottam rá, de a hősiesség, becsület és a lovagi lét szép illusztrációjául szolgálnak. És végre megtudtam, ki Godiva.*

Az utóbbi időben sok népmesét olvastam, így itt hiányoltam egy kicsit a meseszerű elbeszélést, leírásokat. Persze, akkor nem 220 oldalas lenne a könyv, hanem 500…

* Jelenleg főként belga csokoládémárkaként találkozni vele.

>!
WolfEinstein
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

Nagyon élvezetes olvasmány volt! A történetek egy része persze ismert, de voltak benne olyanok is, amikről még nem hallottam. Az ismert történeteket is jó volt azonban elolvasni, mert nagyon sok újat megtudtam belőlük. A germán és a kelta mitológia igen gazdag, és termékenyen hatott az európai kultúrára. Ennek a könyvnek az elolvasása után jobban érthető Shakespeare, Schiller, Tolkien, Wagner, Rossini, a Monty Python. Ymirtől, a jégóriástól kezdve a Nibelungokon, Siegfrieden és Tell Vilmoson át Arthur királyig és a kerekasztal lovagjaiig számos mítoszt és lovagtörténetet tartalmaz, amik bővelkednek kalandokban, romantikában és tanulságokban. Érdemes lesz egyik-másik műből elolvasni az eredetit is…

>!
ChaiLatte P
Dömötör Tekla (szerk.): Germán, kelta regék és mondák

Bevallom, a germánok és kelták kultúrája számomra teljesen idegen. Annyira távolinak érzem ezeket az értékeket, mint ide Mexikó. Tagadhatatlan, hogy érdekes, információdús és szórakoztató, és valóban hiányzott, hogy képben legyek ezzel a kultúrkörrel is, de nem tudok nyugodt szívvel 4-nél több csillagot adni. Az északi történetek nagy lendülettel indult, és éreztem, szeretni fogom. Ehez képest a vége zuhanórepülés volt számomra. Megcsömörlöttem az egy kaptafára elképzelt, elmesélt lovagoktól, s szó szerint örültem, hogy vége.


Népszerű idézetek

>!
Aveline

Az istenek honában van egy óriási kőrisfa, az Yggdrasil. Koronáján fellegek fészkelnek, innen hull a harmat hegyre és völgyre. Törzse alatt egy tágas terem, itt lakik a három sorsistennő. Ők szabják meg az emberek születését és halálát.

>!
Aveline

A szép Freyja istennő macskáktól vont fogaton utazik, ő védi a házasságot, s az esküvők idején hozzá zengenek ifjak és leányok szép énekeket.

>!
Sippancs P

Az istenek hidat építettek ég és föld között, ezt az emberek szivárványnak hívják. Ezen a hídon szállnak le az Ázok az emberekhez, és a földön harcban elhullott férfiakat a valkűrtündérek ezen a hídon át viszik száguldó lovukon a Valhallába, az istenek várába. Háromszínű ez a híd, a közepe piros, és tüzes vasból van, hogy csak az mehessen át rajta, akit az istenek átengednek. Az óriások és a szörnyek megostromolnák az istenek várát, ha átmehetnének rajta. Erős ez a híd nagyon, s csak akkor törik majd el, ha a világ vége bekövetkezik, és Surt, a tüzes óriás lángoló hadával keresztülvágtat rajta.

20. oldal

>!
Aveline

A régi időkben semmi sem volt,
Nem volt sem homok, sem tenger,
Sem sós habok,
Nem volt lenn föld,
Nem volt fenn ég.
Nem zöldült a fű még,
Ásított a semmi.

>!
Aveline

…az istenek Ymirből, az ősi jégóriásból megalkották a földet. Koponyájából lett az ég, négy sarkán négy törpe állott: Kelet, Nyugat, Észak és Dél. Csontjából keletkeztek a hegyek, véréből a tenger és a tavak, hajából a fák és a bokrok, fogából a kőgörgetegek és a sziklák. Szemöldökei falat alkottak, s ez választotta el a szárazföldet a tengerektől.

>!
Aveline

A néphit szerint a hesseni hegyekben van egy tó, amelyet Holle asszony tavának neveznek. Sok jót és sok rosszat mesélnek róla a környék lakói. Azt mondják ebből a tóból hozza Holle asszony az újszülött gyermekeket. A tó alatt gyönyörű kert terül el, csodaszép gyümölcs terem benne. Holle nagyon jó háziasszony. Ha a földön havazik, akkor Holle asszony rázza a dunyhát, és onnan repülnek a fehér pelyhek a levegőbe.

>!
Aveline

A határtalan semmiben élt a titokzatos világszellem, akit soha élő ember szeme meg nem pillanthatott. Ő teremtette messze északon a Ködök Birodalmát és délen Muspellt, a tűz országát.

>!
Aveline

A régi hagyomány szerint Írországot – mielőtt az írek megtelepedtek itt – sokféle nép lakta. Ezek közül a legnevezetesebbek a sidhek voltak. A sidhek félig tündéri és félig emberi tulajdonságokkal bírtak. Értettek a varázsláshoz; gyönyörűen zenéltek és énekeltek.

>!
WolfEinstein

A tündérektől tanultak meg az írek muzsikálni. Háromféle zenét ismertek a sidhek: az első könnyekre fakaszt, a második megnevettet, a harmadik álomba ringatja azt, aki hallgatja.

151-152. oldal, Írország tündér lakói - 4. Az írek megérkeznek mai hazájukba (Móra, 1998)

>!
WolfEinstein

Újra összeültek az istenek, s azon tanakodtak, hogyan szabadulhatnak meg a fenevadtól. Odin titokban követeket küldött a fekete törpékhez, s megbízta őket, hogy új béklyót készítsenek. Hat dologból készült ez: a macska lábdobogásából, az asszonyok szakállából, a hegy gyökeréből, a halak leheletéből, a madarak nyálából s a medve inából. […] A béklyót a törpék olyan puhára s olyan simára készítették, mintha csak selyemből lett volna.

24-25. oldal, Gylfi királyfi kalandjai (Móra, 1998)


Hasonló könyvek címkék alapján

Edda
C. Scott Littleton – Linda A. Malcor: Szkítiától Camelotig
Edda-dalok
Proinsias Mac Cana: Kelta mitológia
Gaska Judit: Római, kelta, germán regék
Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II.
Alice Mills (szerk.): Mitológia
Szabó György (szerk.): Mitológiai kislexikon I-II.
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Visy Zsolt (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón