A ​római százados 2 csillagozás

Regény Jézus korából
Domokos Sándor: A római százados

A regény témája két fő motívum köré csoportosul. Az egyik a Krisztus életét, de főképp elítélésének körülményeit befolyásoló római politika, a másik a kafarnaumi százados párhuzamos szerepe a feltámadás drámájában. Az első motívum arra épül, hogy míg Krisztus születésének dátuma tisztázatlan, addig a Sejanus-összeesküvés leleplezésének ideje időszámításunk utáni 31 és 32 évfordulójához esik közel. Így ha a hagyományos időszámítást vesszük figyelembe, ennek a Római Birodalmat megrázó eseménynek hullámai abban az időben érték el Judeát, mikor a nevezetes húsvét misztériuma is kialakulóban volt. Mivel több forrás is feltételez bizonyos kapcsolatot Sejanus és Pilatus között, így a pártfogó felségárulása nem lehetett közömbös a pártfogolt jövőjére nézve sem.

>!
Jel, Budapest, 1994
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638344148

Enciklopédia 11


Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

csauperjel>!
Domokos Sándor: A római százados

Domokos Sándor: A római százados Regény Jézus korából

Gyerekkori kedvencemet vettem elő ezzel a kötettel. Vérzik a szívem, hogy nem érdemli meg az öt csillagot, de a kedvencelés természetesen marad, hisz első olvasásakor személyiségformáló hatással volt rám, és ez nem kis dolog egy regénytől.
    Emlékszem, barátnőm épp akkor olvasta a köntöst, amikor én ezt, és mikor rájöttünk, ugyanazon bibliai alak köré szőtt történetet olvasunk mindketten, egymással versengve bizonygattuk a másiknak, hogy márpedig az a jobb regény, amelyiket én olvasom. Így, miután végeztünk, természetesen rögtön cseréltünk, elolvastuk a másikat is, végül kölcsönösen megállapítottuk, hogy mindkettő egyformán nagyszerű. :-) (Ma azonban annak újraolvasása nélkül is úgy vélem, objektíven nézve az a jobban megírt regény. Nem véletlenül ismertebb ennél.)
    Kezdem a gyengeségeivel. Hiányzott egy szerkesztő: maradt benne néhány félregépelés, nyelvhelyességi hiba, botladozóra sikerült megfogalmazás, ráadásul a megbocsát szóba következetesen beleteszi azt a fránya, népszerű j betűt, amivel engem a világból ki lehet üldözni. A j-t, úgy tűnik, egyébként is igen kedveli az író, mert sajnos még latin szavakba is tett belőle, amikben pedig egyáltalán nem kellene legyen (egyébként a szószedetből kiderül, ezzel maga is tisztában van – vagy azt nem ő írta…).
    Legfőbb pozitívumának pedig egyértelműen azt tartom, hogy kis túlzással akár ismeretterjesztőnek is lehetne nevezni, annyi és olyan információt tartalmaz az első századi Római Birodalomról, főként a légiók felépítéséről és működéséről. A kötet végén majd tíz oldalnyi görög és római kifejezés ismertetője található, alapos és hiteles jegyzék. Szükséges is, mert Domokos igen gyakran használja a vonatkozó latin megnevezéseket, ami egyeseknek talán zavaró lehet, nekem most sem volt az, gyerekkoromban meg kifejezetten szerettem, ez a regény (és persze a köntös) alapozott meg bennem évekig tartó rajongást az őskeresztény történetek és az ókori Róma iránt.
    Főhősünk Cordus, felszabadított rabszolga, aki egy véletlen következtében kerül a légióba, ahol végül a századosi rangot is eléri. Ahogy a katonai szolgálatba lépése, úgy további előléptetései is szinte mind rajta kívül álló okokból történnek. Domokos nagyszerűen és érthetően ábrázolja a politikai elit csatározásait, ahogyan folyamatosan pengeélen táncolva kell egyensúlyozniuk a fennmaradásért és/vagy előbbre jutásért. Aki előbb szerzi meg a Rómából érkező híreket, jelentős előnyhöz jut, de meglehet, néhány nap múlva ez a privilégium is csak akkor marad értékes, ha megosztja a megfelelő emberrel, sőt, a megosztás módján is rengeteg minden múlik. Kiszivárogtatás, vacsora közben mintegy véletlenül elejtett félmondat, szemtől szembe való közlés, annak egyértelmű érzékeltetésével, mekkora szívességgel lesz adós a másik ezért az információért – minden helyzetben más és más mód a megfelelő.
    Mintha eltértem volna a tárgytól, Cordus életétől, nem? Valójában nemigen, hiszen ebben a világban a nagyok érdekei igen jelentős befolyást gyakorolnak a kis emberek életére. Vajon ez ma mennyire van másként…?
    Cordus, Pilátus, Claudia Procula, Seianus, Annás, vagy Heródes sorsa alakulásánál számomra viszont még érdekesebb a benső világuk. Helyénvaló a lélektani címke a regényen: rendszeresen olvashatjuk belső monológjaikat, morális kérdésekről való elmélkedéseiket, vívódásaikat, és a regény vége felé közelítve egyre gyakrabban ütközünk a végső kérdésbe: Mi az igazság? Hogy választ kapunk-e (és ha nem, mi az :-)) azt minden olvasó maga döntheti el.
    Szeretettel ajánlom a keresztény olvasóknak, a történelmi regények és Róma szerelmeseinek, és azoknak is, akiket a politika, és annak a közemberre való hatása érdekel.

>!
Jel, Budapest, 1994
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638344148
4 hozzászólás
encus625 P>!
Domokos Sándor: A római százados

Domokos Sándor: A római százados Regény Jézus korából

Az elején nehezen lendültem bele a könyvbe, de úgy a 80-90. oldaltól kezdtem azt érezni, hogy tetszik. Kellett ennyi idő és oldal, hogy összerakjam, hogy ki kicsoda, kivel van, kinek a rokona. Claudiát és Pilátust már régi ismerősként üdvözölhettem Mika Waltari: Az ország titka után. Alighanem itt figyelhettem fel erre a könyvre is az adatlap végi ajánlóban.
Nem könnyű olvasmány a könyv, főleg olyanoknak, mint én, akik a történelmi dolgok után kevésbé érdeklődnek. Sok olyan rész van benne, ahol a korabeli szokásvilág, katonák élete, felszerelése, életük van leírva, ezeket a részeket kevésbé szerettem. De ahol a főszereplő életét kísérjük végig, azokat szerettem. Abban az időszakban játszódik a könyv, amikor Jézus is tevékenykedik. Sokat vívódik önmagában a százados, aztán a családjával megvitatva is. Érzik a vidéken a változás szelét és nehezen értik meg azt. Szimpatikus Cordus és a családja is az. A tanításokat, húsvéti eseményeket csak a szereplők elbeszéléseiből ismerjük meg. Jézus és Keresztelő Szt. János is főként csak említés szintjén szerepel, de a szereplőkre gyakorolt hatása vitathatatlan.
Az időnkét előforduló szerkesztési hibákat nem túl zavaróak, de észrevehető (betűtévesztés, írásjelek hiánya, elválasztás nem a megfelelő helyen). A könyv végén van egy szószedet, de a könyvben nem utalnak sehol arra a szóra, ami megtalálható hátul. Volt amire olvasás közben rákerestem, benne volt, így érthető volt a mondat, de azért volt ebben is hiányosság. Talán az első előforduláskor a lap alján célszerűbb lett volna szerepeltetni a magyarázatokat.

>!
Jel, Budapest, 1994
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638344148

Népszerű idézetek

csauperjel>!

És mind meggyógyul. Ha nem is mind testben, de lélekben. Mert a nyomorékság elviselésére adott erő egyenlő a gyógyulással.

185. oldal, Ab urbe condita 779-80. (Jel, 1994)

Domokos Sándor: A római százados Regény Jézus korából

Kapcsolódó szócikkek: gyógyulás
1 hozzászólás
csauperjel>!

Eudibidé mesélte, hogy maga a nagy Caesat is odaadta a lányát, Júliát Pompeiusnak politikai szövetségük megpecsételésére. […] Bezzeg másként viselkedett Palladia, mikor el akarták választani a gyerekétől. Palladia rabszolga volt és Phaistos el akarta adni egy másik felvigyázónak, kinek igen megtetszett Palladia junoi alakja, dús barna haja és kedves, derűs természete. Palladiának azonban ekkor már volt egy féléves kislánya Phaistostól és a vevő nem akart anyát venni, csak szeretőt. […] Mikor az egyébként szelíd és engedelmes asszony meghallotta, hogy el akarják szakítani gyermekétől, valósággal őrjöngeni kezdett. Kést ragadott és azzal fenyegetőzött, hogy megöli a gyerekét és öngyilkos lesz, ha Phaistos nem esküszik meg Juno oltára előtt, hogy csak együtt adja el őket. […] Milyen természetes az egyszerű rabszolganő ragaszkodása gyerekéhez. Milyen érthetetlen a nagyok közömbössége gyermekeik sorsával kapcsolatban. Miből fakad ez? Honnan van bennem is ez az összetartozás érzés, mely szorosan köt öregedő anyámhoz? […] Érzem, hogy van valami vonzó Palladiának a gyermekéhez való ragaszkodásában. És azt is érzem, hogy taszító számomra az, hogy a császár lánya rabszolgákkal henteregve megcsalja a férjét… És az is undorító, hogy egyik ember a másikat szórakozásból megölhesse… De hogy miért van ez így, arra nem tudok felelni még önmagamnak sem. Hiszen végül is még a szabad arisztokratákat is vonzza az aréna diadala. Olyan fontos az a győzelmi pálma, hogy érdemes érte a halált is kockáztatni? Ki érti ezt? Hogyan lehet valami fontosabb, mint maga az élet? Nem, mi kis emberek sohase érthetjük meg a hatalmasokat…

46-47. oldal, Anno 767, ab urbe condita (Jel, 1994)

Domokos Sándor: A római százados Regény Jézus korából

Kapcsolódó szócikkek: erkölcs · rabszolga
csauperjel>!

…sokszor az a benyomásom, hogy ezek a fanatikusok szánt szándékkal keresik a halált.
    – Milyen bolondság ez? Mit old meg a halál?
    – A halhatatlanságot Domine, a halhatatlanságot. Nézd, Caesar is, Augustus is a halálukkal lettek halhatatlanok.

137. oldal, Ab urbe condita 779-80. (Jel, 1994)

Domokos Sándor: A római százados Regény Jézus korából

Kapcsolódó szócikkek: Augustus · fanatizmus · halál · halhatatlanság · Julius Caesar
csauperjel>!

    – Szóval nem vagy hajlandó azt mondani, ami történt?
    – Mi történt Cordus? Mondd, mi történt?
    – Hajnal felé mindnyájunkat elvakított egy nagy fényesség. Mintha a napba néztünk volna. Mire visszanyertük a látásunkat, a kő el volt hengerítve a sír elől, és a sírkamra üres volt. Ez történt.
    – Ez történt Cordus centurio szerint. Astabar pedig biztosan azt vallotta, hogy látta, amint a testet ellopták. Mindenkinek más az igazság Cordus.
    – Nem az igazság más, hanem az érdek. Miért gondolod, hogy Astabar ellenünk vallott?
    – Most magyaráztad meg. Mert meg akarja menteni a bőrét. Mit gondolsz, miért nincs itt velünk a börtönben? Mert úgy vallott, ahogy azt Longinus akarta.

225-226. oldal, Anno 781, ab urbe condita (Jel, 1994)

Domokos Sándor: A római százados Regény Jézus korából

Kapcsolódó szócikkek: érdek · feltámadás · igazság
4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…”
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Nicolas Wiseman: Fabiola
Mika Waltari: Az ország titka
Bodnár Dániel: Genesius, a színész
Lewis Wallace: Ben Hur
Spiró György: Fogság
Szalay Károly: Szerelem és halál Pompejiben
Orczy Emma: Adjátok meg…
Francine Rivers: Hang a szélben