Finnugor ​regék és mondák 83% 24 csillagozás

Irodalmi érdekessége kb. három csillag, néprajzi fontossága viszont öt csillagos – ez a könyv egyfajta mementó a finnugor nyelvű népek kulturális hagyatéka számára. Amely népek – persze a magyar, finn és észt kivételével – lassan felőrlődnek az orosz nyelvi nacionalizmus malmában.

Ez a kötet a XIX. és XX. századi lelkes gyűjtők anyagaiból válogat; minden nép mondakincse előtt rövid bevezetőben ismertetve a néppel kapcsolatos tudnivalókat. A modell többnyire azonos: az Orosz Birodalom által bekebelezett, pravoszláviával és vodkával fertőzött, lassan pusztuló kis népek számára az 1917-es forradalom, és a lenini nemzetiségi politika hozott kulturális megújulást, támogatást, sok esetben saját írásbeliséget. A húszas és harmincas évek felvirágzását ugyan később jóval mérsékeltebb támogatás követte, de elmondhatjuk, hogy a szovjet korszakban végig elismerték e kis népek hagyományait, és segítették az anyanyelvű oktatást. Ezt a jelcini időkben a totális közöny, az ezredfordulótól pedig az egyre erősödő orosz nyelvi nacionalizmus, és kulturális represszió váltotta fel. Épp ezért a néhány tízezres apró népek nemzeti és nyelvi kilátásai századunkban igen rosszak: kérdés, hogy a század végére lesz-e még permják, votják, vogul vagy osztják anyanyelvű beszélő (mint ahogy az inkeri, vepsze és vót nyelv már gyakorlatilag kihalt)?

E kis könyv tehát az utolsó pillanatban összegzi azt, amit a huszadik század végén még összegezni lehetett. Furcsa módon a rövid (és kissé önismétlő) balti történetekkel szemben a legérdekesebb, leghosszabb és legkerekebb elbeszélések éppen az Ural környékén illetve Szibériában élő apróbb közösségek (zürjének, vogulok, osztjákok) köréből származnak – ezek jelentős részét magyar kutatók gyűjtötték be a hetvenes-nyolcvanas években. Last minute action – mondhatjuk ma.

Olvasása minden nyelvrokonságunk iránt érdeklődő, vagy pusztán a néprajzot kedvelő moly számára javallott; de a történetek irodalmi színvonala elég változó.

Fontos és értékes gyűjtemény, de nem csupán a nyelvrokonság miatt. Mára eltűnőben lévő, veszélyeztetett népek hagyományait, hiedelmeit és világképét őrzik ezek a történetek. Gyakran inkább a kultúrtörténeti értékük miatt kedveltem őket, mint az irodalmi élvezet miatt. Elég vegyes ebből a szempontból a válogatás. Különösen a kötet elején szinte csak népszokások rövid leírását, eredetük magyarázatát olvashatjuk, nem pedig epikus műveket. Mert a mondának tudtommal cselekménye is van, ami itt gyakran hiányzott. Ettől függetlenül érdekesek ezek a kis szösszenetek is, de én inkább cselekményre, varázslatra, teremtésre, sorsfordító harcokra és rendkívüli hősökre vágytam. Meg is kaptam végül. Ahogy haladtunk előre egyre színesebb, érdekesebb és egyre hosszabb történetek következtek. Különösen kedveltem a teremtésmítoszokat, érdekes volt, ahogy az ősi hiedelmek keveredtek bibliai elemekkel. Olvastam hősökről, akik erejükkel vagy csavaros észjárásukkal tűntek ki. Embert próbáló utakat jártak be, megmentették nemzetségüket az ellenségtől, újabb nemzetség alapítói, ősatyái lettek. Volt részem kegyetlen, brutális történetekben, vérfürdőkben és horrorisztikus jelenetekben is bőven. És nem szóltam még a különböző erdei öregekről, medvéből lett asszonyokról vagy olyanokról, akik épp egy medvével álltak össze, férfiakat megigéző és elveszejtő vízitündérekről, akikkel jobb nem is találkozbni. Aztán ott vannak a szépséges történetek a büszke rénekről, akik éjszaka rénruhájukat levéve szerették asszonyukat, az érzékeny lelkű hősről, aki a rút külső mögött is meglátja a szeretetre vágyó embert. És folytathatnám még a felsorolást a végtelenségig. De meg kell még említenem, az egyszerű, földhözragadt figurákat is, akik épp bumfordiságukkal, ügyetlenségükkel vagy épp gonoszságukkal érdemelték ki, hogy a közösség történettel emlékezzen rájuk, vagy tegye őket nevetségessé. A sok komoly elbeszélés között üdítő volt olvasni a csúffá tett pópákról, térítő papokról, vagy a cár megfutamított katonáiról szóló humorban is bővelkedő mondákat. Tematikusan is sokféle, gazdag tehát ez a válogatás. Épp ilyen az előadói stílus is. Néha szűkszavú, hétköznapi nyelven szólal meg az adatközlő, máskor költői magasságokban szárnyal. Helyenként versbe lehetne szedni a prózát. Egyik-másik történet szépségét csupán ez az ősi, leírásokban, ismétlésekben, gondolatpárhuzamokban bővelkedő próza teremti meg.
Egészében vegyesek tehát a benyomásaim. Néha elaltatott a szöveg, néha elvarázsolt. De élményként, benyomásként mégis ez a varázslat maradt meg.

Érdekes egy válogatás. Azt sajnálom, hogy nincs térkép a könyvben. Jó lett volna látni, hogy az egyes népcsoportok hol élnek. Természetesen most nem az ismertebbekre gondolok, a finnek, lappok, észtek elhelyezése nem okozott gondot. De meglepődtem, amikor egy -egy kis népről kiderült a mondákhoz tartozó nép bemutatóból, hogy a Baltikum lakói.
A finn, lapp és a Baltikum népeinek mondái, regéi viszonylag ismerősek, érthetőek voltak. Az uráli népeknél viszont előfordult, hogy hiába olvastam el a mondatot egy szót sem értettem belőle. Ott tényleg szükség volt a rész eleji bevezetőre, meg a rész végi jegyzetekre.

Természeti népek élete, eredetmondák, teremtéstörténetek, a közösség erős embereinek estei a mindenféle ellenségekkel, az ördög emberek körüli ólálkodásáról, rokoni szálak és sajnos a népek közötti csatározások történetei olvashatók a kötetben. A föld, a víz, a mocsár is megszemélyesül csodás lényekkel népesül be ( vízanyó, földanya, mocsáranya) ezekkel a lényekkel az emberek kapcsolatot ápolnak, segítik egymást. Jó gyűjtemény, érdekes olvasmány.

Régóta el akartam már olvasni ezt a könyvet, mert a regék, mondák mindig is érdekeltek. A rokonság miatt pedig különös képen érdekelt a téma. Voltak a történetek között átfedések, de ez ebben a kultúrkörben természetes és nem volt igazán zavaró.

Megmondom őszintén az élvezeti faktor alacsony szinten maradt egy-két kivételtől eltekinve. Ám mégis örülök, hogy elolvastam őket, mert sokféle nép, népcsoport történeteit ismerhettem meg, egy másfajta szemléletet, hiedelemvilágot. Bizony néha rá is kerestem a népekre, mert azt se tudtam mi fán terem pl. inkeri népcsoport, de sok érdekességet lehetett találni így és színesítik a tudásomat, mert tanulni jó!

Különleges élmény olyan népek, népcsoportok mondáit olvasni, akik minden valószínűség szerint egyedüli rokonaink – nagy elvárásokkal tekint elébe a magyar ember az első találkozásnak, hiszen olyan jó lenne tartozni valahova, valakikhez, és nem „földönkívüliként” leledzeni Európa közepén.
https://litfan.blog.hu/2013/06/16/domokos_peter_finnugo…

Érdekes mondákat tartogat a kötet, helyenként mókásak és hátborzongatóak is. Sajnálatos hogy sok benne szereplő népnek veszélyeztetett a nyelve, kultúrája. A legemlékezetesebbek a lapp, vogul és osztják történetek maradtak számomra, az elszigeteltség megőrizte az ősibbnek, mitikusnak tűnő elemeiket, és azok, amelyekben az ember és természet összertartozása jelenik meg valamilyen formában.