Öröklét 1 csillagozás

In memoriam Weöres Sándor
Domokos Mátyás (szerk.): Öröklét

A költő születésének 90. évfordulója alkalmából olyan Weöres-képet mutat meg a levelekből, dokumentumokból és kritikákból álló kötet, amely méltó az alkotó életművének korszakos jelentőségéhez.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Róla szól: Weöres Sándor

A következő kiadói sorozatban jelent meg: In memoriam Nap

>!
Nap, Budapest, 2003
402 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639402311

Most olvassa 1

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

csucsorka IP>!

Én nem „magam csináltam” a vallásomat. Az én hitvallásom csak ennyi: Isten van. És hogy ennyit mindenki tudhat, de többet senki se.

45. oldal, Weöres Sándor levele Székely László főtisztelendő úrnak, Sásd, 1935. december 7.

Domokos Mátyás (szerk.): Öröklét In memoriam Weöres Sándor

csucsorka IP>!

A gyermek Weöres Sándor abban a végletes feszültségben élt, amely apja és anyja habitusa, elvárásai és hangulatai között szinte minden pillanatban érzékelhető volt, és bár ő teljes mértékben anyjával azonosult, mégsem tudta feldolgozni ezt az ellentétet. A feloldhatatlan kettősség okozta szenvedésben végül öngyilkossági kísérletekkel igyekezett segítséget kérni szüleitől és alighanem ugyanez a félelmekkel teli krízis húzódott meg ideggyengesége mögött is. Fenyő Lászlónak írott egyik levelében később így emlékezett vissza erre az időre: „Azt írod: költészetemből hiányzik a szenvedés próbája és olyan sorsot kívánsz nekem, ami maga lesz a próba. Elgondolkoztam ezen. Azt hiszem, kevés ember van, aki többet szenvedett volna, mint én […]. Olyan üldözött gyerekkorom volt, hogy tízéves fejjel fölakasztottam magamat, úgy szedtek le. Képzelheted, micsoda gyerekkor lehetett, ami akkora kölyköt többszörös öngyilkossági kísérletekre visz; de ennek köszönhetem, hogy kb. húszéves fejjel már végleg túlestem a halálvágyon és halálfélelmen.”

12-13. oldal, Schein Gábor: Weöres Sándor

Domokos Mátyás (szerk.): Öröklét In memoriam Weöres Sándor

csucsorka IP>!

Látom, húszévesen. Inas-vékonyan, mint a gém, úgy állt a Balaton vizében. Csak bokáig benne. Soha le nem merülve a tükör valóságában. Mintha csak a ragyogást szemlélte volna. Vagy pedig versenyt gázolt önnön árnyékával. Kezében mindig csokor virággal érkezett. Valami gyermeki szeretet görcsével szorította a virágot. Eléje toppanva, gyors mozdulattal adta át annak, akinek szánta… Anyám tortáját lakásul választotta volna. – Ellaknék benne, Lenke néni, olyan jó – és csikorgó fanyar mosolyával ejtette a vasi tájszólás szavait.

47-48. oldal, Takáts Gyula: Weöres Sándor köszöntése a Fészekben

Domokos Mátyás (szerk.): Öröklét In memoriam Weöres Sándor

csucsorka IP>!

„Az iskolával való kapcsolatom nagyon különös volt. A tanáraim egyrészt sokat foglalkoztak velem, másrészt kissé egyetemszerűen végeztem én a középiskolát, gyakran inkább az iskola mellé jártam, mint bele. Így aztán annak ellenére, hogy a tanárok részben szerettek és becsültek, mégis rúgtak egyik iskolából a másikba, mint a futball-labdát. Egyáltalán nem voltam könnyen kezelhető diák. Enyhe alkoholizmusban szenvedtem már abban az időben, és nemigen tanultam. Csak azt tanultam, ami érdekelt. És amelyik tantárgy nem vonzott, azokról szinte sejtelmem sem volt. Nem volt a tanáraimnak könnyű dolga velem, és hát középiskolás pályám ennek megfelelően elég viharos volt.”

14. oldal, Schein Gábor: Weöres Sándor

Domokos Mátyás (szerk.): Öröklét In memoriam Weöres Sándor

csucsorka IP>!

Kedves fiam,
mi történt veled? Hatvany várt, több óráig, s azután ide jött. Eltévedtél a sötét Budán?
A vers nagyon érdekes. Ezen az úton kell haladnod. Innen ki fog jönni valami. Megjegyzéseid is okosak. Tanulmányodat küldd el. Igen érdekel.
Az óév utolsó órái ketyegnek. Jobb évet, jó évet neked, fiam.

Kosztolányi Dezső

37. oldal, Kosztolányi Dezső levele Weöres Sándornak, 1932.XII. 31.

Domokos Mátyás (szerk.): Öröklét In memoriam Weöres Sándor


Hasonló könyvek címkék alapján

Hankiss Elemér-emlékkönyv
Valachi Anna: József Attila
Kenyeres Zoltán: Weöres Sándor
Estók János – Szerencsés Károly: Híres nők a magyar történelemben
Illés Lajos: Tizenkét portré
Vargha Kálmán: Juhász Gyula
Magyar Zoltán: Petőfi a Felvidéken
Békés István: Petőfi nyomában
Géczi János (szerk.): Ányos Pál
Halmai Tamás: Korszerű mágia