A ​régi Magyarország képeslapokon 3 csillagozás

Domokos Mátyás – Saly Noémi: A régi Magyarország képeslapokon

Reprezentatív album, amely körülbelül nyolcszáz egykorú képeslap művészi reprodukciójának felhasználásával mutatja be a második világháború előtti Magyarország hagyományos tájegységeit és városait. Ezek a képek dokumentumerővel és hitellel idézik meg ennek az eltűnt világnak a légkörét, épületeit, az akkori élet jellegzetes színtereit. Az album képeihez a magyar irodalom „szerelmes földrajzának”: a klasszikus magyar irodalom költőinek és íróinak az ideillő szövegeit társította a kiadó.

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Osiris, Budapest, 2006
350 oldal · ISBN: 9633895626
>!
Osiris, Budapest, 2003
350 oldal · ISBN: 9633895626

Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Szeged · Veszprém · Orosháza · Visegrád · Békéscsaba · Mezőtúr · Sopron · Tihany


Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Domokos Mátyás – Saly Noémi: A régi Magyarország képeslapokon

A képeslap más, talán több mint a fénykép. Azáltal, hogy intézményesen sokszorosítják, árusítják, mintha nem egyetlen fotográfus, hanem egy egész közösség állna a lencse mögött, s tudatná velünk: ilyennek látjuk, pontosabban ilyennek akarjuk láttatni a helyet, ahol élünk; ezt és ezt akarjuk belőle megmutatni. S aki kiválasztja, megveszi, föladja, az elfogadja és szentesíti ezt a látszólag ártatlan képmutatást. A képeken rögzült idő lüktet, mint a szívverés: hol nagyon közelinek, hol nagyon távolinak tűnik. Vannak épületek, amelyek szinte semmit nem változtak, másikak egy szál egyedül maradtak meg a régi utcaképből, s vannak, amelyeket utcástól, városrészestől törölt el a háború vagy az utókor nem kevésbé pusztító modernizálási buzgalma (pásztázzuk csak végig azokat a főtereket, amelyeken ma szinte mindenütt ott éktelenkedik egy-egy volt pártház vagy korszerűnek álmodott panelszörnyeteg). És az emberek! A hosszú expozíciós idő alatt mozdulatlanná kellett dermedniük. Hány- és hányféleképpen teszik! Festői csoportozatokban, mókás kisterpeszben, férfias hanyagsággal támaszkodva egy korláthoz… S míg a valóságban talán soha nem hagyták el szülőhelyüket, ezeken a lapokon távoli tájakra jutottak el, így bámulok rájuk, ismeretlen rokonaimra, ahogy ülnek, állnak, élnek az időben, névtelenül, albumba ragadva, megmaradva, fennen hirdetve élet és létezés biztató különbségét. A legjobban akkor járunk, ha nagyítót veszünk a kezünkbe, hogy kiböngésszük a cégtáblák feliratát, járatok számát, elálmélkodjunk egy különös gonddal pedrett bajusz vagy választékos eleganciával lebbenő szoknya váratlanul elénk villanó látványán. Napokra beléveszhet az ember ebbe a gyönyörűségbe, csak ott ne rekedjen valami rég semmivé lett kátyúban, sikátorban, pókpettyezte ablakzugban. Végezetül: biztosan lesz olvasó, aki fejezetről fejezetre felszisszen, átkozódik, Trianon kegyetlen igazságtalanságát hajtogatja. Igaza lesz neki is.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

A képeslap más, talán több mint a fénykép. Azáltal, hogy intézményesen sokszorosítják, árusítják, mintha nem egyetlen fotográfus, hanem egy egész közösség állna a lencse mögött, s tudatná velünk: ilyennek látjuk, pontosabban ilyennek akarjuk láttatni a helyet, ahol élünk; ezt és ezt akarjuk belőle megmutatni. S aki kiválasztja, megveszi, föladja, az elfogadja és szentesíti ezt a látszólag ártatlan képmutatást.

Kapcsolódó szócikkek: fénykép · képeslap
Lunemorte P>!

A legjobban akkor járunk, ha nagyítót veszünk a kezünkbe, hogy kiböngésszük a cégtáblák feliratát, járatok számát, elálmélkodjunk egy különös gonddal pedrett bajusz vagy választékos eleganciával lebbenő szoknya váratlanul elénk villanó látványán. Napokra beléveszhet az ember ebbe a gyönyörűségbe, csak ott ne rekedjen valami rég semmivé lett kátyúban, sikátorban, pókpettyezte ablakzugban.

Lunemorte P>!

Végezetül: biztosan lesz olvasó, aki fejezetről fejezetre felszisszen, átkozódik, Trianon kegyetlen igazságtalanságát hajtogatja. Igaza lesz neki is.

Lunemorte P>!

A kedélyem egyelőre ép és így verset sem írok: nekem ahhoz mindig valami kifejezhetetlen, fájdalomtalanul sötét, kellemesen zord, ideges hangulat kell.

Weöres Sándor levele

Lunemorte P>!

A tóban a lótuszok dühöngve virítanak. Pirosán lobognak a virágok a széles leveleken s egy nagy béka ül kivárhatatlan nyugalommal a legöregebb levél közepén. Itt már férfiak és nők együtt hevernek az iszapban. Élvezik a sarat, mint az ősállatok.

(Móricz Zsigmond: Divat)

Lunemorte P>!

Nem szeretek tárgy lenni. Még tantárgy se.

(Karinthy Frigyes: Losonc, nyakkendő, cigánylány, színészek)

Lunemorte P>!

Csak ti, setét erdők, mellyekben az isteni nagyság
Titkos erőt íhlő szent lehelése suhog;
Csak ti, kies völgyek, hol ezüst forrásnak, enyelgő
Csergedezések közt, gondokat altat ere;
Csak ti, dicső szépség-hímezte mezők, hol igézni
Nem szűnik új áldás, gyenge fű, tarka virág:
Csak ti felejtetitek sorsunk sok s durva csapásit,
Csak ti tetettek szert hív menedékre velünk.

(Kis János: Sopron tájékához)

Kapcsolódó szócikkek: Sopron
Lunemorte P>!

Kisalföld

Ha alkonyaikor ballagtál a ködben,
Mely lágy fátylával a Dunára hullt,
A zsongó zajban és a méla csöndben
Fáradt szívedbe muzsikált a múlt.

A vén utcákon szinte visszazengett
A régi léptek kongó moraja,
Széchenyi járt itt és honán merengett,
Amely nem volt, de lesz még valaha.

Csokonait itt várta a diéta,
Petőfit is és az a nyurga, méla,
Szelíd diák, Reviczky, itt merengett,

Hol most új bánat árvul a ligetben
S a márványszép királynő téli estben
Magyarjaira vár a Duna mellett.

(Juhász Gyula: Pozsony)

Lunemorte P>!

Árvát szóbeli hagyományok szerint a templárius lovagok építették. Az Anjouk alatt mint királyi vár nagyon meg volt erősítve. Aminthogy igen helyesen, mert akkoriban Lengyelországgal volt tömérdek galiba, s Árvának nagy presztízse volt mint véghelynek. Az vár egy kúp alakú hegynek a csúcsát és oldalát foglalja el, amely hegy az Árva folyó egyik jobboldali mellékvölgyéből emelkedik ki egészen elszigetelten. Erős és pompás sasfészek volt valamikor. Festések, faragványok, fényűzés nyomai láthatók több helyütt, amit különben is fel lehet tenni, hiszen Árva a hatalmas Thurzó-nemzetség lakhelye volt I. Ferdinándtól kezdve.

(Mikszáth Kálmán: Árva)

Lunemorte P>!

Irtózatos lárma. Nem ismerek kellemetlenebbet, mint a túl sok összesereglett emberi csődület, tábor, ünnepségek.

(Gróf Széchenyi István Naplójából)


Hasonló könyvek címkék alapján

Babits Mihály: Holt próféta a hegyen
Károlyi Amy: XX. századi zsoltár
Mert nem lehet feledni…
Ratkó József: Ratkó-Breviárium
Knapp Éva – Tüskés Gábor: Az Esterházy család és a magyarországi művelődés
Németh István Péter: Velencére visszagondolás
Laik Eszter – Misik-Nagy Rita: Elmés lelemények
Kölcsey Ferenc: Kölcsey Ferenc válogatott munkái
Mezei András – Sós László – Kemény Éva: Holocaust, 1944–2004
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei