Szerencsefia 1 csillagozás

Nagyon jó.
Ettől a rövid kis könyvtől nemcsak négy számi drámát kapunk, sokkal inkább bepillantást egy nagyon különleges helyzetű közösség kulturális életébe. Olyan kötet ez, amit a megfelelő jegyzet- és kommentáragyag nélkül jóval nehezebb lenne értékelni, ezekkel együtt viszont igazán izgalmas: kultúralétrehozó és -fenntartó tevékenységként legalább annyira, mint amennyire az egyes drámák, akár csak az egyes párbeszédek vagy megszólalások önmagukban. A drámákat kísérő fordítói szövegek, a (valamivel hosszabb) bevezető és záró tanulmányok viszont valóban szerves és hasznos részei a kiadványnak. Egyszerűen és szerényen, leíró tárgyilagossággal, egyik írás sem akar az arcunkba mászni, nem akarja megmondani a tutit – még akkor sem, amikor egészen különleges, számi-japán kultúraközi összefogásra látunk példát. Olyanok ezek az írások, mint maguk a drámák: számtalan „valid” értelmezést kínálnak, és amellett, hogy a számikból mutatnak valamit, egy kicsit ránk, olvasókra is irányítják a figyelmet. Arra, ahogyan mi értelmezünk, vagy épp ahogy nem értünk meg valamit.
Külön kiemelésre méltó emellett, ahogyan a kötet dekonstruálja azokat a természeti népekkel kapcsolatos sztereotípiákat, amikkel annyira könnyű dolgozni: eltűnik a civilizált és civilizálatlan, a természeti és társadalmi merev kettőssége, ehelyett az kerül előtérbe, hogy pontosan hol, milyen pillanatokban, helyzetekben, politikai állásfoglalásokban képződik meg a kisebbségi identitás, milyen konfliktusokat eredményez az egyénen belül, egyének és közösségek között.
Szerettem. Jó és fontos, hogy ilyen forrásokból is képet kaphassunk kisebbségekről, nyelvekről, kultúrákról. Kellene még ilyen.