Reklámország ​peremén 65% 11 csillagozás

… a csaj, aki miatt reggelente rendszeresen rugdosnod kellett a fürdőszoba ajtaját, egyszer csak huss, felszívódott, mintha sose lett volna. Oké, tudod, hogy férjhez ment, és időközben szült két gyereket is (rettenetes kölykök, főleg, ha vigyáznod kell rájuk, rémálmodban ne jöjjön elő…) – van ilyen. De azért ijesztő, amikor egy család hirtelen… hm… fogyni kezd. Mint a Kisgömböcben. Először öten vagytok, aztán négyen – és így tovább. Nem irigyled szegény szüleidet. Mert nekik aztán végig kell nézniük az egész sztorit. Aminek hiába tudja a végét az ember – azért csak elszorul a szíve, amikor egy-egy állandó szereplő meghajol szépen, és eltűnik a színről, hogy aztán csetlő-botló főhősként megjelenjen egy másik darabban, ahol épp felmegy a függöny.

120. oldal

…ahogy a dolgok kinéznek, a Magányos Hős szerepét bizony elfelejtheted. Egy életre – ha az Isten is úgy akarja. Persze előbb a Nikinek kell úgy akarnia. Valamikor fel is veted majd neki, hogy mit szólna hozzá, ha kapna tőled egy gyűrűt, amit aztán a haláláig kell hordania… – persze a szövegen még csiszolsz egy kicsit.

172. oldal

Valami nem stimmel.Mintha kilopták volna a matracot az ágyadból, és a puszta deszkán feküdnél. Nyomja a gerincedet meg a tarkódat. És mi ez a madárcsicsergés? Rosszat sejtesz. Nem otthon vagy, az biztos.

9. oldal

– A bátor egyszer hal meg, a gyáva számtalanszor…

139. oldal

Mégiscsak a rokonod az a két kis szercsimbók…
Délre kellett értük menned.A nővéred azt mondta, fél hétre megpróbál hazaérni, de lehet, hogy késni fog egy kicsit, mire te flegmán azt hazudtad, hogy semmi gond, ellesztek ti, mint a befőtt. És tényleg. Majdnem egy fél órán át teljesen rendben mentek a dolgok. Matchbox, társasjáték, mesekönyv…, aztán egyszer csak meghallottad, hogy a kisebbik kiabál a budi felől. Hogy „kész vagyok”. Kíváncsian bandukoltál a helyszínre, azon tűnődve, hogy ez a tény vajon mennyiben érint téged. A kiskrapek ott áll letolt gatyával, előrehajolva, mondhatni várakozó álláspontban, és mivel egyértelműen a seggével nézett feléd, lassan derengeni kezdett, hogy miről is szól ez a történet. Ám mivel eddigi bébisintérkedéseid alkalmával nem kellett szembenézned hasonló problémával (rejtély, hogy úsztad meg), úgy érezted, hogy lélekben még nem vagy teljesen felkészülve a kívánt műveletre. Várj egy percet, kérted hát nem éppen kellemes illatot árasztó unokaöcsédet, és kábán a bárszekrény felé vetted az irányt, hogy egy tripla whisky segítségével megpróbálj némi bátorságot önteni magadba. Aztán összeszorítottad a fogad, és kitörölted életed első idegen valagát.

147. oldal

Hogy tudnál szert tenni egy kis önuralomra? Kérhetnél valamennyit a tesódtól. Neki ugyanis dupla adag jutott. Meg a mamádnak is. Ők ketten gazdálkodnak a család teljes türelemkészletével. Neked, meg szegény apádnak egy gramm sincs raktáron.

27. oldal

[…] ha lenne egy csöpp eszed, már most elkezdenéd a tanulást. Hisz tényleg irgalmatlan mennyiségű anyagot kell a magadévá tenned; a nagy részét, igaz, nem először.Azt ugyanis neked már tudnod illene. Elvileg. Végül is ide jártál több mint öt éven keresztül, és a vizsgákat is letetted egytől egyig.

43. oldal

Ezek a gyerekek már mások, mint mi voltunk.
– Az biztos.
– De hát muszáj is, hogy mások legyenek. Nem?
Sanyiarc kelletlenül felsóhajt.
– Végül is, tényleg… eléggé felgyorsultak a dolgok.
[…]
Az élet minden területén. Méghozzá pont a te idődben. Valahol a tizenötödik szülinapod környékén. Plusz-mínusz két-három év. Amikor a világ egyszer csak eljutott a tíz kilométerenként elhelyezett érmés telefonoktól a mobilokig. A zsebszámológéptől a notbookig, Az indigótól a lézernyomtatóig. a színes-szélesvásznútól a dolby-digital-surround-lófaszig. Vagy túl a technikán: az iskolatejtől a Red Bullig.