Becsületbíróság 1 csillagozás

Dominique Fernandez: Becsületbíróság

1893-ban Pjotr Csajkovszkij, az orosz zene büszkesége, Nyugaton is ünnepelt reprezentánsa, pályafutása csúcsán, dicsősége teljében váratlanul meghal. Mindenki úgy tudja, hogy a kolera végzett vele. 1793-ban igencsak megritkított Sainte-Foy család Oroszországban menedékre lelt kései leszármazottja, foglakozására nézve a Perm-Orenbourg Rt. hídépítő üzletkötője nagyra becsülte Csajkovszkijt; szerette orosz felesége is: románcait, zongoradarabjait – 1893 boldog békeidején lakás is, pénz is, igény is volt a házimuzsikálásra. A férfi gyanút fog: olyan körülmények merülnek fel, amelyek ellentmondani látszanak a hivatalos verziónak. Nyomozni kezd. Felteszi a kérdést: lehetséges, hogy Csajkovszkij volt a cár utasítására összehívott héttagú becsületbíróság alanya, vagy fogalmazzunk pontosabban: tárgya? A válasz: igen. A kíváló francia író regénye pompás korrajz és letehetetlen bűnügyi történet.

>!
Európa, Budapest, 1999
564 oldal · ISBN: 9630765268 · Fordította: Ferch Magda

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Dominique Fernandez: Becsületbíróság

Bár tudomásom van róla, hogy a művészvilágban gyakrabban fordulnak elő a homoszexuálisok, mint az élet más területein, az mégis meglepetésként ért, hogy a híres orosz zeneszerző, Csajkovszkij is a saját neméhez vonzódott. Bár lehet, hogy csak azért hisszük, hogy a művészek között többen vannak, mert hivatásukból adódóan kevésbé tudnak elrejtőzni, illetve könnyebben vállalják fel másságukat, hiszen kevésbé súlyos következményekkel kell szembenézniük. Legalábbis ma, mert Csajkovszkij a cári időkben mindezért szibériai száműzetést kockáztatott, az uralkodóházhoz fűződő jó viszonya ellenére.
A regény a zeneszerző halálának körülményeit járja körül. A hivatalos verzió szerint 1893-ban a Szentpéterváron tomboló kolerajárvány áldozata lett, ám egy, a zeneszerző halála után rögtön elterjedt, s meglehetősen életszerűnek tűnő verzió szerint Csajkovszkijt a kitudódott homoszexualitása miatt egy becsületbíróság öngyilkosságra kényszerítette. Fernandez regénye érdekfeszítően vázolja fel a korabeli orosz viszonyokat, s egy remekül megkomponált félig francia, félig orosz narrátornak a konzervatív szemszögéből megismerhetjük a korabeli szentpétervári művészvilágot és a nyomasztó légkörű hatalmi gépezetet. Egy kavargó, színes világ elevenedik meg a regény lapjain nagyhercegekkel és bombahajigáló anarchistákkal, korai feministákkal és részeges papokkal, üldözött zsidókkal és homoszexuális prostituáltakkal. Csigalassúsággal erjedő, ámde stabil birodalom benyomását kelti ez az Oroszország, s az olvasó eltűnődhet a köznapi idő relativitásán is, hiszen alig negyedszázad múlva ez a masszív birodalom már a történelem szemétdombján rozsdásodik. Remekül megírt történet, kitűnő körítés. Mindössze egyetlen szereplője van, akit képtelen vagyok az író ábrázolásában hitelesnek elfogadni, s ezért nem kapja meg a maximális öt csillagot. Azt még elfogadnám, hogy egy szabályzatmániás, rém merev hivatalnok is lehet titkos forradalmár, ám itt szó sincs a politikai vonzalmak eltitkolásáról. Nemcsak viselkedéséből lehet következtetni nézeteire, de büszkén vallja is, hogy külföldi tartózkodása idején avatott személyek révén ismerte meg a szocialista és az anarchista tanokat. Gyakori hiba – nemcsak írók részéről – , hogy a titkosrendőrségeket és kémszolgálatokat puszta ellenszenv alapján hülyének nézik. Én a cári titkosrendőrséget sem képzelem olyan retardáltnak, hogy tátott szájjal szemlélte volna az említett hivatalnok felforgató tevékenységét. E bántó hiba ellenére is meglep, hogy ezt a könyvet még csillagosan sem értékelte senki, mert egyébiránt meglehetősen igényes írás.


Hasonló könyvek címkék alapján

Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Norman Lebrecht: Maestro! – A karmestermítosz
George Sand: Consuelo
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3.
Susan Kay: A fantom
Elton John: Én
Carol Souya: Cinegeszonáta
Seán O'Hagan: Freddie Mercury
Bókay János: Bohémek és pillangók
Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura