Hurok 129 csillagozás

Domenico Starnone: Hurok

A ​Hurok egy megpróbáltatásokkal, ki nem mondott sérelmekkel teli, hosszú különélés után újrakezdett házasság története. Akár egy törött váza, melyet összeragasztottak ugyan, de a legfinomabb érintésre millió darabra hullik szét.

„Ha netán elfelejtetted volna, édes úr, majd én eszedbe juttatom: a feleséged vagyok.” Így kezdődik a levél, melyet Vanda ír Aldónak, amikor az elköltözik otthonról, elhagyja két kisgyerekét, hogy megvalósítsa önmagát. Fiatal házasok, tele illúzióval és reménnyel, függetlenségre törekvéssel, de szabadságvágyuk közepette arról valahogy megfeledkeznek, hogy már nem szabadok.
A férj szerelmes lesz, Rómába költözik, a feleség Nápolyban marad a gyerekekkel, igyekszik túlélni a mindennapokat, megbarátkozni a gondolattal, hogy férje egyetlen választ sem ad a fejében cikázó miértekre.
Domenico Starnone három nézőpontból írta meg egy elhagyás, majd visszatérés történetét. Mi történik azzal, aki megszökik, és azzal, aki marad? Meg tudnak-e… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Park, Budapest, 2018
204 oldal · ISBN: 9789633555255 · Fordította: Barna Imre
>!
Park, Budapest, 2018
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554548 · Fordította: Barna Imre

Kedvencelte 12

Most olvassa 9

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 86

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

sztimi53>!
Domenico Starnone: Hurok

Egy tönkrement házasság krónikája és annak, hogyan hurkoljuk újra össze. Úgy indul, hogy az ember sajnálja szegény elhagyott asszonyt, aki magára marad két gyerekkel. Aztán a megkeseredett levelek alapján egyre kevésbé szimpatikus. Aztán elkezdem a férfi történetét olvasni és kezdetben őt is megsajnálom, de mire befejezi a mondókáját, nem csak az asszonyt, őt magát is megvetem, ezt a gyenge csúszómászót, akivé lett, akivé engedte magát tenni. Aztán olvasom a gyerekek történetét és bár tudom, hogy a szüleiknek köszönhető elsősorban, hogy ilyenné váltak, taszítanak. Viszolyogtató története annak, hogy nem biztos, hogy jó az, ha egy család együtt marad. Nem hurok kell, hanem szeretet, elfogadás, türelem. Az meg nincs már. spoiler

robinson >!
Domenico Starnone: Hurok

A szeretetről, annak múlásáról olvashattam. Az elhagyás fájdalma jelenik meg a történetben. Domenico Starnone narratív elbeszélése leírja és elemzi ezeket a lelki „hurkokat”, kötődéseket, családi kapcsolatokat. Amikor kilépnél, de nem engednek ezek a láthatatlan lelki szálak.
zseniális

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/10/hurok.html

Kókuszka>!
Domenico Starnone: Hurok

„ – A mi szüleinknek csak az a hurok számított, amivel egymást kínozták egy életen át.”
Egy feszültséggel terhes házasság bemutatása, melynek legnagyobb vesztesei a gyermekek, megfosztva őket az érzelmi biztonságuktól, a család meleg védőburkától. Egy darabokra tört házasság két gyermekkel, amelyben a férj csak az életöröm megtagadását látta. Négy évre kilép belőle, egy fiatalabb nővel költözik össze. A feleségben egyre nő a keserűség, levelekkel bombázza férjét. A gyermekek ritkán látják apjukat, aztán valahogy mégis visszasodródik a családjához, de a gyerekek csak a hatalmi csatározásokat látják. Anyjuk már nem simulékony, előtérbe helyezi magát, feltétel nélküli elfogadást követel. Apjuk ugyan nem tiltakozik, haptákba áll, de a csábítás élvezetéről továbbra sem mond le. A legmegrázóbb rész a már felnőtt testvérpár gondolatai, életszemlélete. Az író érzékeny húrokat pendít meg, melyen érdemes elgondolkodni, hisz csak rajtunk áll és a mi felelősségünk gyermekeink boldog, kiegyensúlyozott jövője.

1 hozzászólás
volgyi_anna I>!
Domenico Starnone: Hurok

Egy délután alatt elolvastam Elena Ferrante férjének (nápolyi regényfolyamban Nino) könyvét, mert egy csomó olyan kérdésre választ adott, amire kíváncsi voltam, és miután ezt realizáltam, nem tudtam letenni a regényt :D Ismét értékelem azt az őszinteséget, ami a Ferrante stílusra is jellemző – én sem találtam undorítónak a szereplőket, inkább csak esendő emberi lényeknek, gondolom biztos nem szimpi, ha valaki magára ismer olyan jellemvonásokban, amiket szívesebben ásna mélyre :D Én viszont pont ezt (is) keresem az olvasmányaimban, és az írás terén is ezek hatnak rám. Teccett!

csucsorka P>!
Domenico Starnone: Hurok

Engem rémségesen felkavart a cserben hagyott feleség panaszkodó és ekéző vércsehangja. Az a fajta asszony, aki másról sem beszél, csak arról, hogy mekkora pcsfej a férje és emiatt neki mennyire ment tönkre az élete. Az a fajta, aki minél többet beszél, annàl kevésbé hiszem el, hogy a férje egy pcsfej, de ha útközben kiderül, hogy kicsit azért mégis az, azt mindenképp meg tudom érteni, hogy dobbant egy ilyen nő mellől. (Tudom, igen, borzalmas ember vagyok.)

A férfit valami oknál fogva megkedveltem – szántam talán, mert neki megismertük a gyerekkorát és az én szívem erre mindig ellágyul és indokoltnak vél minden rosszat.
Persze a feleségével együtt az egekbe küldték a vérnyomásom, de kettőjük közül – mint általában – a nőtől viszolyogtam (jobban).

Nagyon tetszett a kis csavar a végén és az, hogy a gyerekeket nem kiskorukban ismertük meg, hanem már spoiler felnőttként.

Az egész kavalkád eredménye az lett, hogy most egy fokkal jobban hányok a felnőttektől, mint a könyv előtt. És eggyel jobban kedvelem Domenico Starnonét.

7 hozzászólás
Kovaxka P>!
Domenico Starnone: Hurok

Szuper, hogy az olaszoknak is megvan a maguk Háy Jánosa, aki beleveri az orrukat a párkapcsolati problémákba! Nem vidám könyv, nem könnyen emészthető, a szereplők versenghetnek a legvisszataszítóbb címért. Viszont remekül van megírva, zseniálisan vált nézőpontot és nem is kiszámítható. Új kedvenc.

cseri P>!
Domenico Starnone: Hurok

Kevés írónak sikerül ennyire visszataszító szereplőket kitalálni.

2 hozzászólás
furacs>!
Domenico Starnone: Hurok

Nagyon érdekelt ez a regény és úgy megörültem, amikor megláttam a könyvtárban! Kihoztam, kicsit érleltem, aztán elolvastam és talán vicces, de most is nagyon örülök neki :) off
Kicsit több, mint egy éve olvastam Ferrante regényét, de az élménye még megvan és összecsengett ezzel a könyvvel. Sőt, végig az motoszkált bennem, hogy ugyebár az Elena Ferrante álnéven író nő Domenico Starnone felesége, Anita Raja és ha mindketten írtak egy ilyen témaregényt, talán saját házasságuk válságát dolgozták fel az irodalom eszközeivel. Starnone története nem olyan durván lélektipró, mint Ferrantéé, illetve három szemszögből is ábrázolja a helyzetet – ezzel sokkal teljesebb a kép, míg Ferrante kizárólag sokkterápiát alkalmaz a cserbenhagyott feleség szemüvegén keresztül.
A Hurok három nagyobb részre tagolódik: az elsőben az elhagyott feleség kétségbeesetten érvelő, vádló, számon kérő, majd beletörődő leveleit olvashatjuk. Itt köszön leginkább vissza Ferrante könyve. A második, leghangsúlyosabb részben a férj idős korában kénytelen felidézni az eseményeket, egyúttal hangot ad akkori motivációinak és részletesen ábrázolja a feleségével való kapcsolatának alakulását egész életükön át. Nagyon érdekes volt ezt a részt olvasni, nagyon fontosnak érzem a felmerült dilemmákat, illetve jogos kritikát mutat a XX. századi olasz családmodellről. Végül igazat nem adtam egyik félnek sem, valahol mindenkinek van igazsága, de a döntéseik talán mindkettejüknek sok esetben igencsak megkérdőjelezhetőek voltak. Különösen a gyerekek miatt, akiknek a szempontja a harmadik fejezetben kap teret. A szülők kapcsolata, játszmái, különösen pedig a tabui megmérgezték mindkettejük életét és eljött az idő, amikor jogot formáltak az ítélkezésre. Mindezt egy szépen megmunkált ívbe (hurokba?)* rendezte az író, mely végig fenntartotta a figyelmem és az érdeklődésem.

* Az olasz cím [Lacci: cipőfűző off] azért is zseniális, mert pont úgy hangzik, mintha azt mondanánk lasci off, ami azt jelenti, hogy elhagysz.

2 hozzászólás
szabadosági I>!
Domenico Starnone: Hurok

Egyszuszra olvasós, rendesen földbe döngölős. Egy délután alatt kivégeztem Domenico Starnone kisregényét, és a végén csak annyit tudtam mondani, hogy „hűha.. ez súlyos!” Témája miatt nem túl lélekemelő olvasmány, de cserébe ad egy jó nagy maflást mindannyiunknak! Valamennyiünknek szól ugyanis, mert szerintem egytől-egyig találhatunk benne azonosulási pontot. Merem állítani, hogy aki azt mondja nem, az hazudik. Ma, amikor a házasságok több mint fele válással végződik, elég aktuális olvasmány.

Mondd csak, te melyik vagy?! A házastársát egy fiatalabbra lecserélő, vagy a gyerekkel egyedül maradó és az elhagyás tényébe belebolonduló, magából kiforduló, vagy esetleg a gyerek, aki végignézi, ahogy szülei marják egymást, és mindez akarva-akaratlanul megmérgezi a gyerekkorát? Az hiszem jó intelem azoknak, akik hasonló cípőben járnak, hogy figyeljenek oda a körülöttük élő gyerekekre! Nekem ez volt a fő üzenete. Persze kinek mi.

Folytatom itt: https://szabadosagnes.blog.hu/2018/08/19/elvaltaknak_ep…


Népszerű idézetek

robinson >!

– A mi szüleinknek csak az a hurok számított, amivel egymást kínozták egy életen át.

179. oldal

robinson >!

– Elég sokszor költöztünk, de a mama soha nem dobott ki semmit, és tőlünk is megkövetelte, hogy őrizgessünk minden vacakot.Még jól jöhet, mondogatta, ha másra nem, hát arra, hogy emlékeztessen a gyerekkorotokra. Hogy emlékeztessen? Ki akar itt emlékezni?

193. oldal

Kókuszka>!

A kalandból azután szép lassan megszokás lett és gyereknevelés.

87. oldal

1 hozzászólás
Kókuszka>!

Egy gyereknek nem is-is, hanem mindig szüksège van a szüleire!

99. oldal

robinson >!

Ha netán elfelejtetted volna, édes úr, majd én eszedbe juttatom: a feleséged vagyok.

(első mondat)

Flora_The_Sweaterist P>!

Az én koromban a sejtésből nagyon könnyen lesz alapos gyanú, az alapos gyanúból sziklaszilárd meggyőződés, a sziklaszilárd meggyőződésből pedig rögeszme.

149. oldal

csucsorka P>!

Dühből válaszolok. A szüleinktől, mondom, egyetlenegy-valamit tanultam, azt, hogy gyereket nem szabad csinálni. Majd nyugalmat erőltetve magamra, fojtott hangon vetem oda neki: a gyerekeidet előbb-utóbb mindenképp bántani fogod, úgyhogy ne csodálkozz, ha ők később még jobban bántanak majd téged.

186. oldal, Harmadik könyv - 6. fejezet (Park, 2018)

2 hozzászólás
pável P>!

A fene egyen meg, Nápolyban nőttünk fel, mégis így be lehet csapni téged?

2. fejezet

paoloni>!

A változások a kilométereknél, sőt talán még a fényéveknél is jobban eltávolítják egymástól az embereket.

112. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fiala Borcsa: Drill
Danielle Steel: Szívdobbanás
David Nicholls: Mi
Tornay Judit: Halálunk óráján
Riikka Pulkkinen: A lehetséges világok legjobbika
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Anne Tyler: Az alkalmi turista
Elena Ferrante: Amikor elhagytak
Viviane Villamont: Kisdarázs