Netperces ​novellák 46 csillagozás

Terrántúli történetek
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári ​István kötetnyi abszurd novelláját tartod a kezedben, amelyekből minden olyan kérdésedre választ kaphatsz, amelyekről eddig nem is tudtad, hogy fel akarod tenni.
Szeretnéd tudni, milyen a földönkívüliek humora? (Jobb, ha nem tudod…) És azt, hogy milyen veszélyeket rejthet a mobilos filterek vagy a Tinder használata? (Addig örülj, amíg gőzöd sincs…) Kíváncsi vagy rá, mit gondolnak rólad a háztartási gépeid? (Inkább ne legyél!) És arra, hogy mitől működtek Jézus csodatételei, vagy hogyan keletkeznek a konteók? (Sose hitted volna…) Ha parázós alak vagy, inkább tedd vissza ezt a könyvet a polcra. De ha van vér a pucádban, akkor hajrá!
A Netperces novellák nem csupán szórakoztat, meglep és megbotránkoztat, de hasznos információkkal is szolgál. Például arról, hogy nem szabad benyitni tiltott ajtókon, hogy az ördögöt is át lehet verni, és hogy a boldogság rombolja szét a civilizációt (ha nem tudtad volna), a világbéke pedig rettenetes.
Ha már a kezedben tartod… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Jaffa, Budapest, 2019
230 oldal · ISBN: 9789634752059 · Illusztrálta: Fóka

Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szabadosági I>!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

A műfaj „netpercesek” – vállaltan Örkény előtt tiszteleg, ami dícséretes.
Olyan, mintha a Dombi megnézett volna egy csomó Black Mirror részt, ezek megihlették, majd továbbgondolta őket. Van néhány közepes, sok kiváló és pár igazán pazar novella.

Egy olyan világban játszódik, ahol
– a youtuberek meghalnak, mert elfelejtenek enni-inni
– az okoseszközök azért okosak, mert az emberek haláluk után bennük születnek újjá
– a filterek valósággá válnak, és ottmaradnak azok arcán, akik folyton rommá filterezik az arcukat
– kommentművészek vannak, akik egyetemen tanulják a kommentelés művészetet, ám a felvétel alapkövetelménye, hogy nem lehet a tökéletes kommentelő boldog

30 novella, mind elgondolkodtató, némelyik különösen frappáns, ötletes. Dombi reagál a sorozatfüggőségre, a rosszindulatú kommentelőkre, a szétfilterezett valóságunkra.

Iszonyú kellemes meglepetés volt. Ugyan Dombi azt mondja, nem komoly ez, de szerintem véresen az. Megcsillogtatja írói tehetségét. Mondjuk valaki, aki stand upokat ír és ad elő közönség előtt, ott várható, hogy van írókészség. Szóval engem meglepett, hogy a lépten-nyomon poénkodó humorgyáros mennyire jó érzékkel nyúlt ezekhez a komoly témákhoz. Ugyan a tördelés kicsit ijesztő, mint a könyvbemutatón megtudtam, ez Dombi ötlete volt, így dícséret illeti a kiadót, hogy engedett a szerzőnek ebben. (az ötlet, hogy a könyv = laptop, és úgy kis kell olvasni a könyvet! igen: vízszintesen.. megnéztem volna a fejeket a nyomdában, amikor eléjük került) Ha ezen a csodálkozáson túl vagyunk, és a tartalomra fókuszálunk, igazi csemegére lelünk.

Egy szó mint száz: mind egy olyan disztópikus jövőben találtam magam, ahol nem szeretnék élni. (és csak remélem még nem élünk benne)

kratas P>!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

Ez baromi jó volt. Pont kellő mértékben abszurd, elgondolkodtató, egyedi és ötletes. Kár, hogy nem hosszabbak, de hát a jóból keveset adnak…

Kabódi_Ella P>!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

"Olvass, tanulj, szeress, élj! Becsüld az életet, tiszteld a világod, és akkor talán soha nem válik valósággá egyik elgondolkodtató történetem sem.
Légy boldog, nevess nagyokat, élvezd az életed!"

A Jaffa Kiadó egyik őszi újdonsága volt ez az ötletes könyvecske. Dombóvári István, a népszerű humorista ezúttal rövidke, modern életünket kifigurázó novellák gyűjteményével ajándékozott meg bennünket. A Netperces novellák kivitelezése kedves, és leleményes, igazán egyedi: a könyv teljes egészében úgy néz ki, mintha egy kicsike laptopot tartanál a kezedben. Olvasni is így kell, a tördelése ugyanis vízszintes. Nem mondom, hogy ez feltétlen kényelmes megoldás, de nagyon kreatív, tekintetbe véve azt is, mennyi helyes illusztráció tarkítja még ráadásként az oldalakat. Egyéjszakás könyv, egyrészt azért, mert olvastatja magát, másrészt, mert könnyed, laza szórakozást nyújt.

Dombóvári István szerintem nem veszi olyan nagyon komolyan saját magát sem, és ettől lesznek élvezhetők az írásai. A szimbolika tökéletesen közérthető, és ezúttal egyáltalán nem idegesített vagy bántott, hogy ilyen küszöbvas egyszerűségű. Ezzel együtt volt szerethető számomra, mert hiteles és őszinte, minden cifrázás nélkül. Dombival személyesen még sosem találkoztam, de mint humoristát nagyon kedvelem, szimpatikus jelenségnek tartom. A novellái ezt a benyomást végképp megerősítették bennem. Nem ír le butaságot, alapvetően minden szava igaz, még akkor is, ha a legtöbbször abszurd köntösbe csomagolja a mondandóját. A harminc netperces között akad persze pár gyengébb darab is, de többnyire élvezetes időtöltésként éltem meg ezt a kötetet.

A GPS – Újratervezés, A találmány és a Barátnőfíling.hu című írások nyerték el leginkább a tetszésemet. Az első a modernkori elidegenedést jeleníti meg nagyon autentikus, és – igen! – szívmelengető formában. A történet pozitív végkicsengése különösen tetszett, ahogy a főhős végül is rájött, mi az igazán fontos az életben, még mielőtt végképp késő lett volna. A második kedvencem – A találmány – szintén egy nagyon fajsúlyos társadalmi problémára világít rá, miszerint a boldogság, mármint a felhőtlen idill, amit üldözünk, egyrészt tökéletesen abszurd, másrészt romba döntené a nagy munkával felépített szociális, és gazdasági életünket egyaránt. Hogy ez valójában jó-e, vagy rossz-e, mindenki döntse el maga. A Barátnőfíling.hu szerintem a legédesebb darabja az egész kötetnek. Könnyen megeshet, hogy a „költő” nem arra gondolt, amire én, amikor megírta ezt a szösszenetet, de nő vagyok, és párkapcsolatban élek. Számomra ez a kis története nem azt fejezi ki, hogy a párkapcsolat nyűg, mert az ember folyton veszekedni kényszerül azzal, akit társául választott. Bennem ez inkább bizonyos fajta meghittséget ébresztett, tekintvén, hogy ezek a viták többnyire egyáltalán nem komolyak, és a végén össze lehet bújni, meg lehet együtt nézni egy filmet, vagy nagyokat nevetgélve együtt megfőzni a vacsorát. Egy párkapcsolat nem tökéletes, hiszen mi magunk se vagyunk azok, de mégis, ez az élet sója, és ez viszi előre a világot, azt hiszem.

Természetesen ezeken kívül is akadnak még benne elgondolkodtató, remek írások. A kötet többnyire groteszk, képtelenségnek tűnő jelenségeket ír le, disztópikus hangulatot kelt. A legtöbb novella a jövőben játszódik. A technikai vívmányok, és a social media uralma alatt élünk jelenleg is, ezért kissé ijesztő ebbe a Dombi által megálmodott jövőbe bekukkantani, ahol furcsa, bizarr történések láncolatában jelenik meg elkerülhetetlen sorsunk. A kattintások, a lájkok mindennél fontosabbak, annál is, hogy együnk, vagy igyunk. Ki sem mozdulunk otthonainkból, ülünk a gép előtt, tartalmakat gyártunk, és várjuk, hogy az emberek felfigyeljenek ránk. Jobban mondva, a netes társadalom. Mert a valóságban szinte már nem is élünk. Filterek mögé bújunk, a saját véleményünket pedig arctalanul a legkönnyebb vállalni, amikor a dolognak semmiféle tétje nincsen. Mennyi mindentől tud az ember függeni! Függünk a párkapcsolatoktól, a követők számától, a lájkok mennyiségétől, a sorozatoktól. A drog veszélyes? Persze, de minden veszélyes, amiben az ember nem találja a mértéket. Az internet, és az okos eszközök nem ördögtől való találmányok, sőt, nagyon hasznosak, de amitől függ az ember, az meg is határozza, feltétlen. Nem mindegy, mi határoz meg bennünket. Nem mások véleménye miatt, hanem mert a viszonylag objektív önértékelés, öncenzúra feltétlen ahhoz vezet, hogy tiszteljük önmagunkat, és bizonyos méltatlan helyzeteket elkerüljünk. Nem biztos, hogy mindenáron kell a lájk. Nem biztos, hogy mindenáron kell a pasi. Nem biztos, hogy mindenáron kell a pénz.

Ez a novelláskötet feltétlenül pozitív üzenetet akar hordozni, közvetíteni. Bemutatja ugyan a buktatókat, de ezzel fel is hívja rá a figyelmünket. Mindezt barátságos, humoros, szerethető formában teszi, amolyan Dombisan. A szerző az előszavában arra kéri, mi több, szólítja fel mindazokat, akik a könyvét a kezükbe veszik, hogy olvassanak másképp. Olvass másképp! Minden bizonnyal ez nem az évszázad novellagyűjteménye, de nem is szándékozik ebben a szerepben tetszelegni. Főként fiatalok kezébe szánnám, akik a mai nevetséges trendeknek, és társadalmi nyomásoknak, elvárásoknak a leginkább ki vannak szolgáltatva. Azoknak, akik elhiszik, hogy a nyuszifüles filter, a kacsaszáj, meg a Tinder elengedhetetlenek a közösségi sikerekhez. Azoknak, akik szerint könyvet olvasni ciki. Azoknak, akik szerint az átlagkereset, és a tisztességes munka ciki. Azoknak, akik szerint az emberi kapcsolatok elhanyagolható tényezők, a legfontosabb a jólét, a magas pozíció, meg a luxusautó a garázsban. Szüleink hibája is, már gyerekkorban ezt hallgatjuk: tanulj, legyél valaki, legyél sikeres, legyen pénzed. Logikus, pesze, hogy a szülő a legjobbat akarja a gyermekének, de valljuk be, ekkora elvárásoknak kitenni valakit már zsenge korától kezdve, nem éppen fair eljárás. A magam részéről a szerző utószavával értek egyet, amit a bejegyzésem elején idéztem is. A kötet vége felé járva az egyik novellában, Az ajtó címűben Dombi olyan témába nyúl, ami dermesztően jellemző korunkra. Az ember mindig többet akar, akkor is, ha már mindene megvan, és ezzel ront el mindent.
"Jó munkád van, jó a pénzed. Jó helyen laksz, közel a munkahelyed is. Tisztelnek, elismernek. Megismerkedsz egy csodálatos társsal, aki szeret, és aggódik érted. Mindössze egyetlenegy szabályt kéne betartanod, és minden meglenne az életedben.
De te nem. Azért sem. Gondold csak végig! Aztán újra."

Az eredeti bejegyzés a blogomban olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/11/domb…

ViviPapp P>!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

Zseniálisan korszakalkotó mű!
Hamarosan részletes értékelés is jön! :)

Dsheavenofbooks>!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

„Korábban még soha nem volt alkalmam olvasni Dombitól, ahogyan az ő munkásságát sem követtem nyomon. Természetesen ismertem, találkoztam is már vele a média felületein, de eddig semmilyen személyesebb élményem nem volt vele kapcsolatban, éppen ezért nem is nagyon voltak elvárásaim, csupán ez a kötet nagyon felkeltette a figyelmemet, hiszen a regények mellett nagyon szeretem a novellás és verses könyveket is.”

A teljes bejegyzés elérhető ezen a linken: https://dsheavenofbooks.blogspot.com/2019/11/konyvertek…

Sisyll>!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

Nemrégiben hallgattam a Lapozz a 99-re c. podcastet, ahol Szabados Ági Dombival beszélgetett új könyvéről. A címből sejtettem, hogy Örkény előtt tiszteleg, és a modernkor egyperceseit olvashatjuk majd tőle. Gondoltam várólistára is teszem, de a műsor meghallgatása után azonnal úgy éreztem, ebből saját példány is kell. Vásárlás után épp csak egy kicsit beleszimatoltam milyen lehet, azonnal rabja lettem.
Az előzményekhez az is hozzátartozik, hogy pont előtte daráltam le a Black Mirror sorozat összes évadát, ami lehet nem volt egészséges ötlet, de nehezen tudtam elszakadni a kis disztópikus világoktól. Kétség kívül kicsit be is forgatott ez a folyamat úgyhogy Dombi kötete kellemes ballansza lett a disztópikus élménysorozatnak. Bár történetei ugyanúgy elgondolkodtató valóságokat jelenítenek meg, a humor által könnyebben emésztettem meg őket.
A novellák között akad olyan, ami épp csak kikarikírozza a valóságot, és olyan is, ami kegyetlenül szembeállít néhány kellemetlen igazsággal. Így maradhat rajta egy nőn a Snapchat filter, halhat étlen-szomjan egy youtuber, így jöhetünk rá, hogy gyarlóak vagyunk és magunk állunk saját boldogságunk útjába, s így döbben rá a humorista, hogy egy tökéletes világban bizony nem lenne dolga.
A novellákban sokszor egymás ellen feszül a két réteg: az amelyik teljesen elfogadja a technikát, sőt bele is olvad, s az amelyik igyekszik ignorálni azt. Ez is mutatja, gyakran nem könnyű megtalálni az aranyközéputat. Elfogadni, hogy mese nincs, a technika fejlődik, meghatározza az életünk, ugyanakkor meg kell tanulnunk bánni vele, hogy ne falja fel az életünket.
A kötet különlegessége, mely egyelőre még abszolút kuriózum, hogy a fektetve olvashatjuk, mintha csak egy laptopot nyitnánk ki. Az olvasói szemnek furcsa megoldás ez, a nyomdában is csak pislogtak a szerzőre, de elgondolása szerintem brilliáns. Igazán passzol a beltartalomhoz, számomra ez így külön élmény volt. A karikatúrákról nem is beszélve, amik pedig kicsit a régi vicckönyvek hangulatát idézték, de azt hiszem ez teljesen rendben van egy humorista könyvében.
Köszönöm hát neked Dombi, ezt a pazar kis kötetet. Nektek kedves olvasók pedig bátorszívvel ajánlom, ha van egy kis netpercetek, lessetek bele!

melody006>!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

Nem olvastam még semmit Dombitól, de ez a kötet már a külseje miatt is elsőre megvett magának. Nagyon különleges, hogy nem a hagyományos értelemben vett könyv, hanem olyan, mintha egy laptopon olvasnánk a sztorit. Novellákat sem sokat olvastam eddig, inkább a regények híve vagyok. De ezek a rövid kis történetek teljesen lekötöttek, rendkívül elgondolkodtatók és tanulságosak. Némelyik igen valóságos is. Egy percet nem unatkoztam közben, a 4,5 és 5 csillag között vacillálok, de megérdemli szerintem a maximális pontot :)

adrykacska>!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

A novellák egy este alatt elolvashatóak, mert ha felcsaptad a könyvet, akkor onnantól letehetetlen, bárkinek könnyed szórakoztatást biztosít egy fárasztó nap után. Pont erre van most szükségünk az év végén! Voltak olyan részek, amiknél hangosan felnevettem, és elképzeltem Dombóvári István előadásában azokat.

A teljes értékelés a linkre kattintva elolvasható: https://adrykacska.blogspot.com/2019/12/dombovari-istva…

Szencsike P>!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

Meglepően tanulságos kis történetek, hiszen a 21. század jellemző problémáira reagál, néhol vicces, néhol abszurd, néha nagyon is reális formában. A konyhai eszközök, a fekete-fehér csík, a tiltott ajtó vagy épp az Ördög történetet tetszett. Érdemes elolvasni, a történetek igazán frappánsak.

BBetti86 >!
Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

A kreatív ötleteket nagyon bírom, ennek a kötetnek már a formátumára felfigyeltem. Igaz, eleinte nagyon nehezen állt rá a kezem, hogy kifordított tartásban tartsam és olvassam a kötetet, de nagyon ment a netes, technológiás tartalomhoz ez a formátum.
Tetszett, milyen átgondoltan végigvezette Dombóvári a témát minden történetén. Valóban, találó hasonlat volt az elején a Black Mirror, ha azért annak a szériának ütősebbnek is érzem a történeteit, értettem és élveztem a párhuzamot.
A történetek közt akadt olyan, amelyiket jobban, másokat kevésbé szerettem. Mielőtt hozok pár példát, azért összességében megjegyezném, hogy általában a sztorik vége, ahol elvesztett a kötet. Ha nem furának, akkor idegesítőnek találtam a zárásait, és végig vártam valami igazán frappánsat, ami szinte megüt, de ez elmaradt.
Ilyen az élet – bírtam a kihallgatást, az éles párbeszédeket. Még azt is, milyen rafináltan közli a szerző, milyen sz.r a mai magyar élet és közélet.
Okosotthon – Toy Story bútorokkal kicsit másképp? :) Nagyon bírtam, csak megint az a vég. Gonosz vagyok, hogy én a vérfürdőt vártam?
Szerverhiba – ez az egyik kedvencem, ennek a végét is imádtam. Egyszerre van benne a mai kultúra éles kritikája, és az emberi viselkedés azon kisarkítása, amikor mindent lenyelünk a túlélésért. Nem tudott nem eszembe jutni, ahogy ugyanezt végignéztem én is Pisában. Szinte mindenki ezt a pózt fotózta, legfeljebb kicsit variálva, mivel támasztja a tornyot.
GPS – Újratervezés – újabb sarkalatos mai kérdés. Elmenni vagy maradni? Tetszett, ahogy sorra veszi, mi tarthat itthon. Csak a vége. Most akkor mi van???
No komment – hogy engem mennyire irritálnak a netes trollok… eddig mindig a South Park trollos részeivel vigasztaltam magam, de most Dombi is eszembe fog jutni, ha felhúznám magam rajtuk. Boldogtalan, megkeseredett emberek, akiknek mások összezúzása a boldogság. Sokra mennek vele. Tetszett a hangneme, az ötlete a képzéssel. De megint mi nem tetszett? A vége. Pali legyél boldog, te jártál jobban!
S.O.S. – humorba csomagolt korkritika. A te telefonod mit írna? Ez azért is emlékezetes, mert ennek a végével is ki voltam békülve.
Többet is kivehetnék, nagyon sokban van valami, ami annyira jellemző a korunkra. Amin nevetni kellene, de sajnos az a sírós valóság. Mint A találmányban: ez a kor nem a boldogságé. Pláne, nálunk: a magyar szeret panaszkodni és szenvedni.
Szóval, lehet ezt olvasni, és gazdagodni pár tapasztalattal és felismeréssel – igen, ilyenek vagyunk, lehetne ezt jobban is csinálni…


Népszerű idézetek

dontforgettosmileandread>!

De az élet nem kívánságműsor. A változás az egyetlen, ami állandó.

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

dontforgettosmileandread>!

Az emberek szeretnek zenét hallgatni. A zene függőséget okoz. Igaz, egy jófajta függőséget, de ez mégiscsak függőség. Ha meghallanak egy dalt, amely bemászik a fülükbe, rá tapad a lelkükre, azt meg akarják hallgatni újra és újra.

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

BBetti86 >!

Szomorú mindenki, mert nem tudja megvenni azt, amit másoknál látott. Szomorú, mert úgy szeretne kinézni, mint mások. Hajszol valamit, amire tulajdonképpen semmi szüksége. Olyan szeretne lenni, amilyen ő soha nem lesz. Aztán emiatt depressziós lesz. Egy idegen embernek panaszkodik pénzért. A szomorúság már olyan elfogadott, napi rutin lett, mint a boltba járás.

112. oldal

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

FeketeAlex >!

A szabályok csak korlátozzák az olyan nagy alkotókat, mint én. Nekünk senki sem mondhatja meg, hogy mit csináljunk.

92. oldal

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

FeketeAlex >!

Hiába, van úgy, hogy az embert elkaszálják.

185. oldal

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

FeketeAlex >!

Ez volt a harminckettedik munkahelye, pedig csak harmincéves volt.

188. oldal

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

FeketeAlex >!

De akkor most minden rendben van a munkájával? Nem akarják kirúgni meg kinyírni? Lassan meg kell szoknia, hogy így is lehet élni…

195. oldal

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

FeketeAlex >!

Jó munkád van, jó a pénzed. Jó helyen laksz, közel a munkahelyed is. Tisztelnek, elismernek. Megismerkedsz egy csodálatos társsal, aki szeret, és aggódik érted. Mindössze egyetlenegy
szabályt kéne betartanod, és mindened meglenne az életben.
De te nem. Azért sem.

172. oldal

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

FeketeAlex >!

Tadeusz arra gyanakodott, hogy Balogh már a vécére sem jár ki. Az iroda szaga nem cáfolta ezt az elméletet.

226. oldal

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek

FeketeAlex >!

– De figyelmeztetem, ha kiderül, hogy hazudik, akkor súlyosbítjuk a mostani büntetését.
– Mi lehetne rosszabb a pokolnál?
– Az, ha az örökkévalóságot egy szobában kell töltenie az anyjával.
– Ó…

151. oldal

Dombóvári István: Netperces novellák Terrántúli történetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Laár András: Laár Pour L'art
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután
Dolák-Saly Róbert: Agyatlantisz
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Muszka Sándor: A lusta dög
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
G. Arthur Brown – Komor Zoltán: Chemtrail Kamélon
Cserna-Szabó András: Félelem és reszketés Nagyhályogon
Tóth Krisztina: Párducpompa