Vénasszonyok ​nyara 2 csillagozás

Domahidy András: Vénasszonyok nyara

A történet java Magyarországon, Budapesten és valahol Északkelet-Magyarországon, a mesebeli szabolcs-szatmári tájakon játszódik, az 1945 és 1949 közötti években. Hősei markánsan megrajzolt, rokonszenves alakok javarészt, a nagy történelmi átalakulás nyertesei és vesztesei. Majdhogynem elérzékenyülten emlékezik vissza ezekre az időkre – a távoli Ausztráliában élve. Nem azt sajnálja, hogy kifordult sarkaiból a világ, hanem azt, hogy olyanok is messze sodródtak és kihullottak a társadalomból, akiknek emberségét, szakértelmét, tisztességét az új rend is hasznosíthatta volna, Domahidy nemcsak szemléletében, hangvételében, eredeti gondolkodásmódjában szólaltat meg új hangot, hoz be új színt napjaink gazdag prózairodalmába, de stílusában is. Talán csak egy „isten háta mögött élő” magyar író csügghet ilyen szent áhitattal, óvó szeretettel anyanyelvén, ahogyan ő félti és gondozza azt. Stílusa az egész magyar irodalom nyeresége.

>!
Magvető, Budapest, 1987
302 oldal · ISBN: 9631409198

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Őszi_Róbert
Domahidy András: Vénasszonyok nyara

Csúcspróza. Nyelvünnep. Az ismeretlenség homályában rejtőző szépbeszéd. Kár érte. Magasabb polcra kellene nyúlni érte a honi irodalomban, és nem hagyni porosodni. Látszat és láttatás, szenvedélyes ellenszenv, változók korok, idők, ideák, és benne az ember, mint hitehagyott kamasz, átvert szerető. Szeretem, kedvelem, tisztelem Domahidy Andrást. És olvasom. Sokat, sokszor.


Népszerű idézetek

>!
Őszi_Róbert

Nem vesztek ki ezek az éji lények, mint ahogy kisdiák korában gondolta volt a messzi gimnáziumban, ahol kitömve, torzan, sután álltak a borzok és hörcsögök, nyestek és görények a természetrajzi szertár üvegszekrényeiben. Nem vesztek ki, csak óvatosak lettek, visszahúzódtak az éjszakába az ember elől. A pajtások nyitották ki a szemét, Vég Sanyi meg a többiek. Megtanulta, milyen a menyétnyom – egy ott tanyázik kétszekérnyi gally közt az almásszínnél –, merre laknak az ürgék és hörcsögök, de nem bántotta, inkább figyelte őket, szinte velük örült a sötétség beálltának, amikor előjönnek éjszakára az odúkból és rejtett üregekből, hogy visszahódítsák egy kicsi időre az elveszett királyságot, azokat az időket, amikor távol voltak egymástól a faluk, nád hullámzott a vetések tetején, ritka volt a csapda meg a lép, a kutya, a macska, az ember.

24. oldal, 2. fejezet (Magvető, 1987)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bene János (szerk.): A nyíregyházi huszárok hadinaplója
Bogáti Péter: Bástya a Tiszán
Czagány Kálmán – C. Kürthy Zsuzsanna – Vincze István – Szatmári István: A múlt emlékei Szabolcs-Szatmár megyéből
Páll István: Vendégváró – Látnivalók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
Czank Szilvia: Elrabolt évek nyomában
Szilágyi Ferenc – Pénzes János (szerk.): Roma népesség Magyarország északkeleti határtérségében
Németh Péter (szerk.): Szabolcs
Burget Lajos: Nyíregyháza
Németh Péter (szerk.): Tarpa
Németh Péter (szerk.): Kállósemjén