Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mindezt neked adom 71 csillagozás
Carlos Ruiz Zafón szerint a szerzőnő a thriller koronázatlan királynője.
A La Razón spanyol napilap a „galiciai Twin Peaks”-ként jellemezte.
Folyók felett gomolygó köd és sűrű erdők; elhagyatott remetelakok és buja növényzet; misztikum és történelem: ez a spanyol Galicia, a legendákkal övezett vidék, ahol a történet is játszódik.
Manuel, a sikeres író békésen éli az életét Madridban, s egy napon értesül arról, hogy házastársa, akiről úgy tudta, Barcelonába utazott, meghalt egy autóbalesetben. Ám ez nem Barcelonában, hanem Galiciában történt, ahol időről időre felbukkan a meigallo, a helyi mitológia lidérces éjszakai démona.
Az ügyben folytatott nyomozás gyanúsan hamar lezárul. A teljesen összetört férj, Manuel, megkíséreli kideríteni a halál körülményeit. Ekkor azonban szembesül társa, Álvaro életének titkos oldalával, az addig rejtegetett családi kapcsolataival, üzleteivel és hatalmas vagyonával.
Az elhunyt befolyásos családja is gyanút… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2016
Enciklopédia 3
Kedvencelte 4
Most olvassa 2
Várólistára tette 75
Kívánságlistára tette 43
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Sokszor tapasztalom azt, hogy egy könyv rettentő hamar átmegy rajtam. Vélhetően nem csak én vagyok vele így, hiszen ez manapság gyakran megfogalmazott sirám a könyvet olvasó ismerőseim részéről is. Éppen ezért minimum elismerésre méltó, ha egy krimibe oltott dráma áttöri azt a bizonyos küszöböt és utána is hatást gyakorol rám. A mediterrán ország írói a kiváló melodrámák, horrorok és bizarr komédiák mellett ma már folyamatosan szállítják az elsőrangú bűntörténeteket, nemcsak hazai pályán véve fel a versenyt a konkurens produkciókkal. A könyv alapvetően egy lélektani, családi krimi, ahol a történet cselekményének váza, Manuel (homoszexuális, sikeres író) „férje” balesetnek álcázott halálának felgöngyölítése (ahol a család becsületén esett folt elkerülése néha fontosabb, mint a gyilkos kézre kerítésre). A számtalan irányba kinyíló rejtély, az apróbb alkotóelemekből összeállított, aprólékosan megtervezett helyszín, egy precízen kimunkált bűnügyi történetet rajzolnak. Az ügy nyomozása nagyon hasonlóan történik, mint egy puzzle kirakása, és feszülten figyelhetjük, ahogy a kis darabok fokozatosan megtalálják a helyüket, és lélegzetvisszafojtva várhatjuk, hogy mikor bontakozik ki a teljes kép. A reményvesztett, bezárkózó és súlyos titkokat őrző közösségben viszont nem könnyű bármit is kideríteni. Csak éppen annyit, amelyből felépíthetőek a karaktereik, a háttértörténetük egy-egy fontosabb állomása, amiknek köszönhetően kicsit megismerjük és akár meg is kedvelhetjük őket. Megkerülhetetlen mestermű ugyan nem született, de a műfaj értő rajongói biztosan nem csalódnak.
Szeretem Redondo stílusát, szépen ír. Már a Baztán trilógia is tetszett, most pedig Galiciába visz el, ahol szintén megvannak a több száz évre visszanyúló szokások. A történet nem lett elkapkodva, szép lassan bontakozik ki a cselekmény. Főszereplőnk egy híres író, aki mellesleg homoszexuális, és férje balesete miatt érkezik a vidékre. (Főszereplőnk nemi identitása fontos a történet szempontjából, nem a divat kedvéért lett beletéve. )
Amikor felmerül a gyanú, hogy a házastárs gyilkosság áldozata lett, Manuel, az író magánnyomozásba kezd, melynek során kezdenek szépen kipotyogni a csontvázak a szekrényből. Túl sok a titok, a gyász mellett a családtagok ellenségességével is meg kell küzdenie. Szerencsére akadnak segitők egy nyugalmazott rendőr és egy katolikus pap személyében. A vége pedig jó kis csavart tartalmaz.
Dolores Redondo legújabb regénye a Mindezt Neked adom, ismét elkalauzol bennünket Spanyol honba, megmutatva hagyományokat, családokat, rejtélyeket, és titkokat. Lassan építkező történet, és mégis végig tartja az olvasó figyelmét. Van valami az írónőben, ami miatt képes a néhol jelentéktelennek tűnő részeket is igényesen, és érdekesen megírni.
Második könyvem volt amit tőle olvashattam, az első a Navarra-trilógia első része volt, és megszerettette velem a spanyol regényeket, ezért is voltam izgatott az új kötetével kapcsolatban. Nem csalódtam. Sőt! Azt kell mondanom A láthatatlan őrzőhöz képest hatalmas a fejlődés minden téren.
Ajánló folytatása a honlapon:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/05/24/dolores…
Manuelt, a híres írót értesítik, hogy férjét halálos baleset érte. A két férfi 15 éve él együtt, de Álvaro másik élete csak most derül ki számára. Egy akkor nyugalmazott csendőr nem hisz a véletlen balesetben, ráveszi Manuelt a nyomozásra. Segítségükre van még Lucas, a pap. Manuel számára fokozatosan derül fény Álvaro eltitkolt múltjára. Minden felfedezés mögött fájdalom, aljasság, manipuláció húzódik meg. A különböző elméletek igen lassan törnek felszínre, de érdekes módon az írónő mégis eléri, hogy vele tartsunk. Számomra egy lélektani dráma volt, egy nemesi család széthullása, szexuális zaklatás, a gyengeség erősítése és kihasználása. Legfőbb erénye Dolores Redondo különleges, magával ragadó stílusa.
Nagyon vártam, de tényleg nagyon, hogy olvashassam………..sajnos nem hozta azt amire számítottam az előző könyvei alapján. Persze jól kidolgozott szereplők, tájleírás és szövevényes gyilkosság , ez mind megvolt. Viszont, volt itt még egy csomó szenti-mentalitás, főleg a főszereplő részéről, de a többiek sem maradtak le nagyon mögötte, és ez az ami engem zavart. Mert értem én, hogy kell ez is bele, na de a könyv háromnegyede erről szólt, annyira vártam hogy beinduljon a cselekmény, de az csak apró totyogásokat tett. Hiányoltam a misztikus részt is, az egy kis köröm piszoknyit volt csak jelen. Nos, ha nem Dolores írja ezt, akkor nem adok ennyi csillagot sem, de él bennem a remény hogy lesz még könyve, és hozza majd a „megszokott” stílust!
Dolores Redondo regénye 2016-ban elnyerte az egyik legrangosabb spanyol díjat, a Planeta-díjat. Kíváncsi voltam rá, már csak azért is, mert egyrészt azon kevés ilyen regények egyike, amelyik magyarul is megjelent, no meg nem gyakran részesül krimi ilyen elismerésben.
S azt kell mondjam, nem érdemtelenül nyerte el, bár nem ismerem a konkurens alkotásokat, Redondo igen jól ragadja meg a galíciai tájat és életet regényében. Ugyan valóban gyilkosságok körül forog, van benne nyomozás fordulatokkal, mégsem ez adja az erejét, aki körömlerágós thrillerként nyúl hozzá, alighanem csalódni fog.
„Hogyha két életem volna,
Az egyik gyengéd volna,
Magadhoz láncolhatnád,
De a másik örök volna,
S ha a világ elpusztulna,
Akkor is tovább lobogna.”
Piramis
Nagyon sokáig öt csillagon állt, aztán picit elfáradtam. Spanyol és latin-amerikai szerzőktől nem várom el a tömörséget, szemet hunyok a hosszas, de érzékletes leírások, a dráma, sőt, a túlburjánzó romantika felett is. Ezúttal is kárpótolt a gyönyörű stílus és a mondanivaló – a könyv háromnegyedéig. Onnan már eléggé hiányzott, hogy történjen valami, különösen mert krimiről van szó.
Imádtam, hogy sikeres író a főhős, belelátunk a fejébe, a munkájába. Csodásan és hitelesen jelenítette meg a szerző a gyász folyamatát, mutatta be a szerelmet (visszaemlékezésben) és a társ elvesztését. A dolog pikantériája, hogy Manuel társa/férje Álvaro, akiről halála után derül ki, hogy kettős életet él. A gyanú, a felismerés, az őrlődés, a csalódottság, a megalázottság, a bizonyítási vágy és a remény is remekül van ábrázolva a regényben. Azért amikor három pasi együtt zokogott, már nekem sok(k) volt. A krimiszál vett egy csavart a végére és a lezárás is szépen sikerült, így lett erős négyes, és továbbra is tart szerelem az írónő iránt.
Kedvenc lett ez a könyv. Pedig nem indult fényesen a kapcsolatunk, mert én vártam a Navarra trilógiából megszokott varázst, a fülszövegben beharangozott démont, a meigallot. Ez elmaradt. De ennek ellenére pörgettem a lapokat, faltam az oldalakat, mert mégis ott volt a varázs.
A történet maga nem szokványosan indult, legalábbis számomra. Adott egy boldog házasságban élő pár, Manuel és Álvaro. Igen, ez az. De ezen könnyen túlléptem. Manuel évek óta a maga világában él, csak a könyvei érdeklik, férje foglalkozik a valós, mindennapi dolgokkal. Amikor megtörténik a tragédia, Manuelnek ki kell lépnie a világba, újra fel kell nőnie a kihívásokhoz, a valós élethez.
Rájön, hogy férje kettős életet élt már évek óta. Vidékre utazik a temetésre, ahol megismeri Álvaro családját és kiderül, hogy férje egy igazi nemes és rendkívül vagyonos ember volt.
Megismerkedik Nogueiraval, a két napja nyugdíjazott csendőrrel és férje gyermekkori barátjával Lucas atyával.
Nogueira hatására nyomozni kezd Alvaro multja után, ami bizony nehéz titkokkal terhelt.
A nyomozás lassan halad, csak a könyv utolsó egyharmadára gyorsul fel igazán.
Addig is átéljük Manuel fájdalmát, gyászát, a benne ébredt kételyt a szeretett férfival szemben. És végül az elfogadást.
Nagyon szép történet volt, igazi érzelmi hullámvasút. Alvaro anyja volt a legjobban megrajzolt figura, tiszta szívből gyűlöltem.
Ez egy mestermű volt. Komolyan, olvastam már néhány krimit, de ez valami egészen más szint volt. Imádtam a borítót, imádtam a címet – amit megmagyaráztak a történetben, és le a kalappal –, valamint kedvemre valók voltak a címkék, és az, hogy egy meleg férfi a főszereplő. Az elejétől a végéig izgalomban tartott, és habár apró volt a betűméret, de mindenhol elővettem, ahol csak lehetett, hogy a végére járjak a titkoknak Manuellel együtt. Manuel én voltam; semmiről sem tudott az elején, azt hitte, ismeri a férfit, akit szeretett és akivel együtt élt, de kénytelen volt rájönni, hogy tévedett. Lépésről lépésre ismerte meg az elhunyt férfit, és jött rá, hogy mennyi titok is övezte Álvaro életét.
Igyekszem összeszedni magam egy értelmes értékeléshez. Az olvasó szerintem még sokáig a hatása alatt fog állni ennek a történetnek, mert ilyen mértékű aljasságot és gonoszságot nagyon nehéz feldolgozni.
spoiler
Külön tetszett a történetben a karakterek sokszínűsége, és hús-vér jellege. Ott volt az elején a közjegyző, nagyon kedvesen fogadta Manuelt, aztán viszont kiderült, hogy sunyi. Vagy ott volt a csendőr, aki szinte rámászott az íróra, és nagyon durva volt spoiler
Sok értelmetlen halál volt itt. spoiler Volt viszont egy olyan halál, aminél szinte ujjongtam örömömben. spoiler
Amit a legjobban sajnálok, az az, hogy „személyesen” nem ismerhettük meg Álvarót. Mindig valaki más emlékeiben jelent meg, és habár nem kétlem, hogy tényleg hűen adták vissza őt, nagyon-nagyon szerettem volna, ha több jelenete van. Fantasztikus, erős, jellemes, kedves ember volt. Két jelenetet kaptunk, amire Manuel emlékezett vissza, és mindkettőt bejelöltem, mert imádtam. Az első a megismerkedésük, és teljesen elolvadtam Álvaro tettétől. A következő pedig az volt, amikor Álvaro elolvasta Manuel egyik kéziratát, és múltbeli fájdalmak is szóba kerültek.
Amit kiemelnék még, az talán egy apróság, de végigvonult az egész könyvön, és zseniálisnak tartom. spoiler Az utolsó soroknál pedig elsírtam magam. spoiler
Sokkal több volt ez egy egyszerű kriminél. Most előttem is villog a kurzor, mint Manuel előtt, és nem tudom, hogy fejezzem be az értékelést. Legyen elég annyi, hogy ezt a kötetet minden krimirajongónak illik elolvasni.
Tizenkét évi békés házasság után felborul a világ. Az egyik fél autóbaéeset szenved, a másik számára viszont ettől indul meg a pokoljárás. Kiderül, hogy a egyik félnek volt egy másik élete is, amiről szinte mindeki tudott – de ő nem. És a másikra rászakad a gyász, a bizonytalanság, a megalázottság és megcsalatás minden keserűsége. Aztán az első kiütött napok után felveszi a harcot új környezete és saját démonai ellen. Lehetne nagyon krimi – de csak egy kicsit az. Lehetne nagyon romantikus – de csak egy kicsit az. Lehetne nagyon érzelgős – és csúszik is efelé, de olyan jól van megírva, hogy amikor az eszem tiltakozik, amikor azt mondom, na ez már sok, igazából akkor is elfogadom.
Népszerű idézetek
– Tudja, hogy van ez, Ortigosa úr: a lányom fiai az unokáim, a menyem fiai vagy azok, vagy nem.
Az őszinteség a legélesebb fegyver […]
242. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lisa Jewell: A megmaradt lakók 89% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Egy párizsi apartman 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka 88% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Broken Dolls – Tönkretett babácskák 83% ·
Összehasonlítás - Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér 92% ·
Összehasonlítás - Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás - M. W. Craven: A bábuk tánca 90% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Angélique 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az írók titkos élete 87% ·
Összehasonlítás - Gillian Flynn: Éles tárgyak 85% ·
Összehasonlítás